Ez nem jelenti azt,
hogy Isten túlérzékeny lenne. Lehet, hogy mi sokkal engedékenyebbek lennénk a
panaszkodókkal szemben, de Isten ismerte a szívüket, és mi nem vagyunk igazságosabbak
az Istennél. Láthatjuk, hogy ezek az emberek nemcsak panaszkodtak a
körülményeikre, hanem vissza akartak menni Egyiptomba. Többre értékelték a
hagymát, a fokhagymát és a halat, amivel Egyiptomban rendelkeztek, mint Isten
csodálatos szabadító tettét. Mi nem értékeljük saját kívánságainkat jobban,
mint megváltásunkat, ugye? Sajnos néha igen.
A valóságban Isten
nagyon sok panaszunkat eltűri. Mózes negyedik könyve tizenegyedik fejezetében maga Mózes is keserűen
panaszkodik, majd kétségbe vonja Isten hatalmát, hogy húsról tud gondoskodni,
hogy kielégítse a hatalmas tömeg kívánságát. De Mózes magatartása „normális”.
Emberek bármikor kerülnek csalódott állapotba. Isten meghallgatta őt, majd
eldöntötte, hogy közbelép, megoldja Mózes problémáját, és megadja a népnek,
amit akart. De annak, amit a nép akart, lett némi rossz következménye.
Mózes és a nép
panaszkodása között azonban különbség volt, és ez adjon bátorítást számunkra. Néha Isten
hűséges gyermekei már nem bírják tovább, és igazuk van. Isten nem mondja azt,
hogy „ne légy olyan gyáva”, hanem elveszi a terhet. Ezért legyünk nagyon hálásak!
Mark Sheffield
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése