Kóré lévita
volt, Mózes unokatestvére, sok képességgel megáldott, befolyásos ember. Noha
megbízatása volt a szentsátor szolgálatára, elégedetlenné vált pozíciójával, és
papi méltóságra törekedett. Irigy volt Áronra, és titokban ellenállt neki és
Mózesnek. Végül egy tervet készített, hogy megfosztja őket tisztségüktől, és
könnyen talált szimpatizánsokat.
A nép
keserűségében és csalódottságában a kanaánitáktól elszenvedett vereség miatt –
s mert nem voltak hajlandók alávetni magukat az ítéletnek, hogy a pusztában
kell meghalniuk –, készek voltak megragadni az alkalmat és megerősödni abban a
meggyőződésükben, hogy nem Isten, hanem Mózes volt az, aki az ítéletet felettük
kimondta.
Azok
számára, akik a rossz oldalon állnak, és dorgálást érdemelnek, semmi sem
vonzóbb annál, hogy szimpátiára találjanak, és dicséretet kapjanak. Kóré
megtévesztette a népet azzal, hogy figyelemben részesítette őket és szeretetet
mutatott irányukban, amiből ők azt a következtetést vonták le, hogy ő jó, Mózes
és Áron pedig rosszak. Önmagukról is elhitték, hogy ők valóban jó emberek,
akiket Mózes megtévesztett és most meg is fenyít. Ha elismerik, hogy Koré
tévedett és Mózesnek igaza volt, akkor ez meggyőzte volna őket arról, hogy el
kell fogadniuk az ítéletet, hogy meg kell halniuk a pusztában.
Kóré
elhitte, hogy Isten iránti buzgalomból cselekszik, és hogy Isten az ő oldalán
áll. Azzal áltatta magát, hogy ő igaz és a gyülekezet szent. Úttörőnek tartotta
magát, aki radikális változásokat idéz elő a kormányzatban, és kijavítja Mózes
és Áron vezetési módszereit. Mózes nem vitatkozott, és nem védte önmagát, hanem
gyorsan közbenjárt a népért Isten előtt, mivel rájött arra, hogy milyen szörnyű
bűnt követtek el. Kóré lázadásában ugyanazt a lelkületet látjuk, ami Lucifert
is lázadásra késztette a Mennyben.
Kóré és
társai visszautasították a világosságot egészen addig, míg annyira meg nem
vakultak, hogy Isten hatalmának leglenyűgözőbb megnyilvánulásai sem voltak már
elegendőek ahhoz, hogy őket meggyőzzék; emberi vagy sátáni megnyilvánulásnak vélték
azokat. A nép ugyanezt tette, és miután Kóré és társai meghaltak, Mózeshez és Áronhoz
jöttek és ezt mondták: „megöltétek az Úr
népét." Az ámításuk olyan nagy volt, hogy még mindig a lázadókkal
szimpatizáltak. Ezzel megpecsételték sorsukat.
Isten a
Szentlélek által munkálkodik, hogy megfeddje és meggyőzze a bűnöst, de ha a
Lélek munkáját végérvényesen visszautasítják, Isten már semmit sem tehet érte.
Senkit sem azért ítél majd el az Úr, mert egy hazugságnak hitt, hanem azért, mert
visszautasította, hogy higgyen az igazságnak.
Imádkozzunk
alázatos lélekért, hogy amikor dorgálásban részesülünk, elfogadjuk az Úr
helyreigazítását, tudva azt, hogy Ő mindig megmentésünkért dolgozik!
Nancy Costa
It
Is Written Television
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése