Mai szakasz: 4 Mózes 6

Ismertél valaha olyan embereket, akik különlegesen lelkinek tűntek? Ilyen emberek léteznek. Csak sem ők, sem te nem gondolhatjátok, hogy ez egy igazságtalan előnyt biztosít számukra a keresztény életben. Emlékezz arra, hogy a hajlam, legyen az jóra vagy rosszra, nem tesz senkit jobban vagy kevésbé elfogadhatóbbá Isten előtt. A nazireusi törvény szemlélteti ezt az elvet. Ha egy izraelita vágyat érzett arra, hogy sokkal mélyebben odaszánja magát Istennek, mint egy átlag ember, megtehette. De erre áldoznia kellett. A nazireusi fogadalom egy nyilvános fogadalom volt egy önmegtagadó életre.

Például a nazireusnak meg kellett tagadnia önmagától az ivás örömének minden formáját. Kerülnie kellett a szőlő bárminemű fogyasztását, legyen az friss vagy száraz. A nazireusi fogadalom közösségileg is elkülönítette az embert. Nem vehetett részt vidám ebédeken és partikon. És ha egy közeli rokon, vagy épp az édesanyja meghalt, a nazireus nem közelíthetett hozzá. Nazireusnak lenni magányos életet jelentett.

Keménynek tűnik ez? Ma a hatóságok korlátozzák azok tevékenységét, akik elfogadhatatlan magatartást tanúsítanak azzal, hogy börtönbe zárják őket és nem engedik meg nekik, hogy részt vegyenek szeretteik temetésén. Ez kegyetlennek tűnik a hatóságok oldaláról, de ez az élet valósága azoknak, akik a törvényszegő életmódot választották. Tehát azok a korlátok, amilyeneket a Bibliában találunk, nem is olyan szokatlanok.

Azok tevékenységének korlátozása, akik nazireusi esküt tettek, mert egy mélyebb lelki tapasztalatra vágytak, nem kell hogy kegyetlennek tűnjön Isten részéről. Ha egy mélyebb lelki tapasztalatra vágyunk, nekünk is vigyáznunk kell arra, hogy mit eszünk és mit iszunk, és gondosan meg kell válogatnunk tevékenységeinket is, hogy ez a mélyebb tapasztalat megvalósuljon.

Mark Sheffield

Southern Adventist University