Bizonytalan világban élünk.
Semmi sem olyan megbízható, mint amilyennek tűnik. Néha azok az emberek okozzák
nekünk a legszörnyűbb csalódást, akikben megbíztunk és akiket tiszteltünk.
Időnként úgy tűnik, hogy az elnökökből, kormánytagokból, tanárokból, sőt még a
lelkészekből is néha hiányzik az erkölcsi tartás és az erő, hogy
szembeszálljanak a kísértéssel. Bár állítják, hogy vannak megoldásaik, de a
személyes életükben fövenyre építik házaikat.
Dávid viszont megtalálta az egyetlen igaz bizonyosságot az Egyetlenben, aki teljesíteni tudja a ígéreteit. Meg tud védeni; gondoskodni tud rólunk; és akkor is meg tud szabadítani, amikor már mindenki más elbukott az életben.
Dávid elmondja nekünk, hol van az ő biztonsága. Megosztja velünk, ki az egyetlen Kezes, akiben mindig megbízhatunk. Ő Isten, a mi erősségünk és várunk.
A hatodik versben szerepelnek azok a szavak, melyeket Krisztus mondott, mikor a kereszten volt. „Kezedre bízom lelkemet.” Jézus tudta, hogy megbízhat Istenben, mint szabadítóban, és utolsó pillanataiban, a legsötétebb órában, amikor a legtöbb fájdalommal küzdött és a legmagányosabb volt, akkor ezek a szavakkal kiáltott Istenhez (Lk 23:46).
Dávid számára ezek a szavak jelentettek mindent; elkötelezte lelkét, és az egész lényét a Teremtője kezeiben helyezte el. Nem azért tette ezt, mert Isten megmentette őt az ellenségei kezei közül, amikor az életére törtek, nem is azért, mert Isten gondoskodott róla étellel, amikor éhezett, és nem is azért, mert Isten királlyá tette őt Izrael felett, hanem mert Az Úr megváltotta őt, megbocsátott neki, és megmentette őt a bűneiből.
Ma adjunk hálát Istennek azért, amiért annyira szeret minket, megbocsátja bűneinket és a sajátjainkat mond minket! Továbbá imánkban kérjük Istent, hogy erősítse meg hitünket Őbenne, mint egy várat, amikor életutunkat problémák keresztezik!
Richard McNeil
Andrews University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése