Mai szakasz: Zsoltárok 54

Ebben a zsoltárban egy sürgős segélykiáltással találkozunk, amikor a zifeusok felfedték Saul előtt Dávid búvóhelyét, és segítséget ajánlottak a nyomra vezetésben. A zifeusok Dávid törzséből, Júdából valók voltak, mégis elárulták őt Saulnak. Ha úgy érzed, hogy valaki elárult téged, akiről azt gondoltad, hogy benne megbízhatsz, akkor ez a zsoltár neked szól. Vagy bizonyos értelemben nem mindnyájunknak szól, akik ebben a félelmetes világban élünk, ahol minden nap szükségünk van arra, hogy térdre essünk és kérjük Istent, hogy szabadítson meg, védelmezzen és tartson meg minket?

Ennek a zsoltárnak a központi gondolata a 4. versben található: „Isten a segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.” Ezért fordul Dávid Istenhez szorult helyzetében. Az eredeti héberben az első két vers ugyanúgy kezdődik: „Ó Isten!” – „Ó, Isten szabadíts meg engem; Ó Isten hallgass meg engem.” Dávid imája nagyon egyszerű és közvetlen. Amikor Péter süllyedt, elég volt neki felkiáltani: „Uram, ments meg”, és Jézus karja azonnal kinyúlt, hogy megmentse őt. Amikor bajban vagy, imád nagyon egyszerű és lényegre törő, gyakran csak ennyi, hogy „Istenem, segíts!” Isten nem veti meg ennek az imának az egyszerűségét.

Dávid három isteni tulajdonságot nevez meg: „Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem... a te igazságod által rontsd meg őket.” Isten saját neve „Jehova” benne rejlik a mi megváltónk Jézus nevében (Yeshua — Jehova megment). Péter kijelentette: „És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4:12). Hatalmánál fogva meg tud menteni bennünket: „Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít” (Sof 3:17). Ő megszabadít bennünket attól, ami fenyeget bennünket, mert Ő igaz és hűséges a szövetséghez, amelyet népével kötött.

Dávid várja ezt a szabadítást, amikor ezt mondja: „Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.” A kész szívvel való áldozás nem egy kikényszerített, és még csak nem is elvárt - ez önkéntes „plusz”, hálánk jele Megváltó Istenünk iránt. Amikor győzünk, el kell ismernünk, hogy Isten szerezte a győzelmet, egyébként könnyen elfelejtjük azt az időt, amikor segítségért kiáltottunk Hozzá, és helyzetünk megváltozott.

Garth Bainbridge

a Lelkészi Osztály vezetője

Greater Sydney Egyházterület, Ausztrália