Mai szakasz: Zsoltárok 50

Ez a zsoltár azt a nagy és ünnepélyes pillanatot írja le, amikor Isten megnyitja a bírósági tárgyalást, és elkezd ítélkezni a népe felett. A tárgyalás kimenetele alatt viszont hiába bizonyul Izráelre, hogy az Istennel kötött szövetségén alapulva, az indítéka helyes volt, ha közben az emberek mégsem éltek a szövetség szerint. Vallásosak voltak, de nem eléggé. Követték a hagyományt, de nem aszerint éltek.

Megdöbbentő, amit Isten vádként felhoz a népe ellen. „Hogy mered emlegetni a rendelkezésemet, és a szádra venni a szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted a szavamat!” (16-17. vers) Majd miután részletezte a vétkeket, Isten így folytatja. „Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te?” (21/a vers) Nem viselkedtél megfelelően, de mivel nem szóltam, azt gondoltad, hogy beleegyeztem. Hűségesen követed a vallásodat, szentként beszélsz, de mégis, úgy kezeled az utasításomat, mint ami nem fontos. „Megfeddelek, és mindezt a szemedre vetem!” (21/b vers)

Bámulatos, hogy Isten a Föld nemzeteit esküdtszéktagoknak és tanúknak nevezi ki a népe tárgyalása alatt! A jelenben más nép bíráskodik felettünk. Még azok is, akik nem ismerik el Istent, azt várják, hogy másképpen viselkedjünk, és csalódottak, ha mi nem így teszünk. Azért „feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, amely között ragyogtok, mint a csillagok, a világban…” (Fil 2:15) Jézus kér minket, hogy engedjük a világosságunkat fényleni mások előtt, és a jó cselekedeteink vezessék őket, hogy végül ők is imádhassák a mi Atyánkat a Mennyben (Máté 5:16). Bár az egyház gyakran döntött olyan módon, ami csökkentette Isten fontosságát mások előtt, nekünk egyenként és gyülekezetként az a csodálatos feladatunk van, hogy mentsük meg, és tartsuk fenn Isten jó hírét a Földön.

Isten meglepő orvossága a népe számára a vallásos gyengeségére az, hogy az övéi vigyenek hálaáldozatot elébe, és köszönjék meg Istennek, amit értük tett. Ez teszi Őt valóságosan megtapasztalható lénnyé a számunkra. Ugyan lehetséges megtartani a vallási formaságot, anélkül, hogy igazi kapcsolatunk lenne Istennel. A hálaadás erősíti az Istenbe vetett hitünket, s tudjuk, hogy közbenjár az érdekünkben. Tudatosítja bennünk, hogy Ő él, és aktívan jelen van a mindennapi életünkben. Elfogadja az imánkat a gyülekezet falai között, az otthonunkban vagy az utcán.

Garth Bainbridge

a Lelkészi Osztály vezetője

Greater Sydney Egyházterület, Ausztrália

Fordította: Rajki Dávid