Mai szakasz: Zsoltárok 41

A jótékonykodó embereken Isten áldása van. A zsoltáríró panaszkodik az ellenfeleire. Kéri Isten irgalmas támogatását. 

Hasonlóan Jóbhoz, Dávidnak is voltak „barátai”, akik meglátogatták a betegágyánál. Valószínűleg megsebesülhetett egy csatában, vagy elkapott egy járványbetegséget, ami viszonylag gyakori volt akkoriban. Vagy talán már szembekerült az utolsó betegségével, és Dávid ott feküdt legyengülve, hidegrázástól szenvedve; amíg az életében jelen levő két barátja, Joáb és Abjátár éppen a lázadó fia, Adónia ellen vonult, addig azok, akik ott sündörögtek körülötte, sokkal inkább várták a halálát, mint a meggyógyulását.

Dávid olyan személyiség volt, aki bárkinek hajlandó tiszta szívből megbocsátani, és segített a szerencsétleneken, olyan embereken, mint például Méfibóseth, aki nem számíthatott kegyelemre és kedvességre a királytól, ám mégis megtörtént. Most Dávid számon kéri Isten ígéretét, miszerint az Úr megőrzi azokat, akik mások szenvedését megpróbálják enyhíteni.

Lukács evangéliuma 22. fejezetének 47. verse Júdás árulásáról beszél a Gecsemáné-kertben; Az apostolok cselekedeteiben, az 1. fejezet 16. versében Lukács feljegyzi Dávid szavainak a 9. zsoltár 10. versében olvasható beteljesülését. Még az árulás órájában Dávid Istenhez fordul, tudva, Ő nem fogja hagyni, hogy az ellenfelei győzhessenek. 

Ima. Atyánk! Könnyen félelembe esünk, amikor balszerencsés időszak jön, vagy olyan betegséget szerzünk, ami mindennek véget vethet, amit eddig elértünk. Segíts, hogy emlékezhessem az ígéretedre, miszerint sosem felejted el még a legkisebb gyermekeid jó cselekedeteit sem. Segíts hinnem abban, hogy más el fogja tudni végezni a feladatomat, amikor szívbetegségben vagy rákban szenvedek, és el kell hagynom a munkámat. Remélem, hogy az országodban majd találkozhatom ezzel a személlyel, és együtt dicsőíthetünk téged, mert megmentettél minket, és azokat, akikért elküldtél minket. Ámen.

Helen Pyke
nyugalmazott professzor,
Southern Adventist University
Fordította: Rajki Dávid