A zsoltáríró szíve ujjongó imával repes Királyáért. Míg a dal valószínűleg eredetileg egy „alkalmi”
műnek készült, tényleges királyi esküvői szertartásra, az imádság magasztossága
felülemel bennünket bármin, ami Salamon bármelyik feleségének érkezésére
emlékeztet, vagy bármely későbbi hercegnő Jeruzsálembe érkezésére más
királyhoz. Ez A jelenések könyvének nyelvezete, ahol Krisztust
láthatjuk, amint a bűn feletti győzelem dicsőségével visszatér menyasszonyáért.
Minden emberi szertartáson – keresztény
esküvőn, egy gyermek születésén, gyermekbemutatón, diplomaosztón, egy új vezető
kinevezésénél – újabb okunk van az Ő dicsőítésére, aki maga a szeretet, akinek
igazság és tisztesség az öltözéke. Amin még örvendezhetünk, az, hogy az
„esküvő” hamarosan bekövetkezik, amikor Urunk hatalommal, fenségesen és
dicsőséggel eljön a Menny „elefántcsont-palotájából”. Egyetlen vőlegény sem
vágyott annyira a választottjára, vagy nem fizetett olyan sokat, hogy elnyerje
a szeretetét, mint Ő. Egyetlen emberi menyasszony sem volt olyan boldog, mint
amilyen az egyház lesz, amikor Jézus hazaviszi magával.
Atyám, minden alkalommal, amikor
esküvői üdvözlőkártyát veszek, vagy elmegyek egy esküvőre, kérlek, emlékeztess
engem minden idő legnagyszerűbb esküvőjére! Segíts, kérlek, megengednem, hogy Te
megtisztíts; és tedd, hogy „csupa ékesség legyek odabent”. Az általad készített ruhába öltöztess engem,
és szereteted illata legyen az életem
parfümje! Ámen.
Helen Pyke
nyugdíjas tanár,
nyugdíjas tanár,
Southern Adventist University
Fordította: Csala Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése