Mai szakasz: Zsoltárok 38

Dávidra úgy emlékeznek, mint egy királyi példaképre; egy férfira, aki követte és tisztelte Istent. Azonban sokszor volt meggondolatlan és ostoba. A próféták kétszer is megdorgálták nyilvánosan a vétkei miatt. Két bűntett miatt nyilvános bűnbánatra volt szüksége; a Betsabéval valód intim viszonya és a nő férjének megölése (2Sám 12), illetve mintegy 15 évvel később, Dávid uralkodásának vége felé a sok ember háborúskodása miatt (2Sám 24). A Zsoltárok könyvének 32. és 38. fejezete is emlékeztet bennünket Dávid bánatára egy adott vétek miatt, és felajánl más bűnös számára egy mintaimát a megbocsátásért.

Képzeljük el, hogy a 38. zsoltár végigkíséri David bűnbánati felajánlása után Gád próféta rosszallását.  Dávid ezt mondja. „Engedd, hogy Isten kezében legyek, ne emberében.” Egy barát sebeiről tudja, hogy gyógyulást hoznak, nem számít, mennyire fáj. Dávid harcos, aki látta, és a legborzalmasabb ellenséges csapatok lemészárlását okozta, valószínűleg több alkalommal megsebesült. A csatatéri képeket használja, hogy leírja a lelki sebeit: Isten nyilai mélyen a testébe hatoltak.  A teste gyenge, a csontjai eltörtek. A bűn terhét nagyon nehéz cipelni. A sebeiből fertőzés szivárog. Üvölt a ​​fájdalomtól, felnyög. Megbotlik, liheg a kimerültségtől.

A legszörnyűbb élménye az, hogy barátai, kitartó bajtársai, most magára hagyták, mert megundorodtak tetteitől.. Az igaz barátai meg fognak bocsátani neki, ahogy Isten is teszi. De az ellenfelei kihasználják ezt az alkalmat, hogy megszégyenítsék Dávidot és az ő Istenét.  Mikeás próféta könyve 7. fejezetének 8. és A példabeszédek könyve 24. fejezetének 17. verse visszhangozza David gyötrelmét. A példabeszédek könyve 24. fejezetének 16. verse ad reményt. Az igaz ember felemelkedik, amikor elesik, mert Isten ítélete kegyelmes cselekedet, a megváltás eszköze, amíg a bűnös el nem jut a megtérésig.

Ima. Atyám! Te ismered a vétkeimet és megsebezted szívemet meggyőző munkáddal, de ezek az igaz barát sebei. Nem kell, hogy együttérzésért könyörögjek, hiszen együttérzésed megállított már gonosz utamban. A kegyelem gyakran emlékeztet engem, hogy amikor a saját véleményemben bízom, és a saját szeszélyemet követem, megbecstelenítelek téged; és hogy ez a katasztrófa újabb katasztrófát okoz nálam. Ölelj meg gyorsan! Nem tudom magamat megtartani. Ámen.

Helen Pyke
nyugdíjas tanár
Southern Adventist University

Fordította: Baksa Viktória