Mai szakasz: Zsoltárok 47

Isten, Akiben bíztak és örvendeztek, Aki az egész Föld királya. Kórah fiainak zsoltára

„Tapsoljatok!” - utasítja a közösséget a zsoltáríró. „Harsogó hangon ujjongjatok!”

A zsoltárokban nem a természet költői felmagasztalását találjuk, hanem egyedül a Teremtő nagyságát és jóságát dicsőítő verseket, aki megalkotta a csodálatos természetet. Ebben a zsoltárban, ahogy számos másikban is, az egész természet egyesül a Teremtő dicséretében. Hogyan maradhatunk mi csendben? Zsolt 98:8 azt mondja: „Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak”. Ézs 55:12-ben azt olvashatjuk „A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak.” Ez a fajta hála túl nagy ahhoz, hogy dudorászó énekesek legyünk. Az előtörő öröm kiárad az emberi ajkakon, kísérve a szeretettel, amelyet Isten jósága vált ki. Bár körülvesz az ellenség, Krisztus megmentettjei vagyunk, és Isten csodálatos örökséget választott számunkra. Amit ő szán nekünk, az sokkal boldogabbá tesz, mint bármi, amire magunktól vágyhatunk. Dicsőítjük Őt, mert ebben az örökségben az Atya szeretetének ránk áradó folyamait látjuk. Nincs szükségünk valami olyanra, ami másé. Mint a Föld királya, minden nemzetnek, minden egyénnek örökséget készít, és mindannyian, akik azt választjuk, hogy részesei leszünk az Ő örök királyságának, kapunk lakóhelyet, munkaterületet, és megkapunk minden képességet, ami annak eléréséhez kell, amire Ő kér bennünket. Amikor észrevesszük ezt a mennyei gondviselést, akkor tudunk „bölcsességgel énekelni”.

Atyám, ha fél szívvel énekelek a gyülekezetben, az azért van, mert nem fogtam fel, mit tettél értem. Bocsásd meg, hogy olyan területre vágyom, amit valaki másnak szántál! Mutasd meg, hogyan használhatom teljes mértékben a jogos örökségemet, neved dicsőségére! Ámen.

Helen Pyke
nyugalmazott professzor
Southern Adventist University

Fordította: Kóczián Ágnes