Mai szakasz: Ámos 2

Isten Ámos próféta által figyelmezeti Moábot és a többi nemzetet (1-3. vers); felfedi Júda bűneit (4-5. vers); és hosszasan sorolja az Izrael ellenei vádakat. Figyeljük meg a következőket: 1) belebonyolódtak az igazságtalanságba, elnyomásba és erkölcstelenségbe (6-8. vers); 2) háládatlanok voltak Istennel szemben, annak ellenére, hogy fizikai és lelki javakkal látta el őket (9-12. vers); 3) Isten szembeszáll bűnös életmódjukkal (13. vers) és figyelmezteti őket romlásukra és annak lehetetlenségére, hogy elkerüljék azt (14-16. vers).

Három, sőt négy bűne miatt – bűneinek sokaságára utal –, főleg azért mert elégette Edom királyának (Ézsau leszármazottja) a csontjait, Isten úgy döntött, hogy tüzet bocsát Moábra, hogy megeméssze Kerijjoth palotáit. Moáb a királyaival és hercegeivel együtt pusztul el (1-3. vers). Júda semmibe vette az Úr törvényét, ezért palotáit tűz emészti meg (4-5. vers). Ez a jövendölés Jeruzsálem pusztulásában teljesedett be, amikor a babiloniak Kr. e. 586-ban Nabukodonozor vezetése alatt bevették a várost (2Kir 25:8-9; Jer 17:27; Hós 8:14). Mivel Júda ismerte Isten törvényét, Isten előtti felelőssége összemérhetetlenül nagyobb volt, mint a többi nemzeté. A hazugság és bálványimádás élete, amelyet az egyik nemzedék gyakorolt, követendő példa lett a következő nemzedék számára. A Júda elleni ítélet Isten pártatlanságáról tanúskodik. Isten nem személyválogató: aki vétkezik, annak kell bűnhődni.   

Most az üzenetek csúcspontján Ámos ítéletet mond Izraelre az igazságtalanság, kegyetlenség, bujálkodás, fényűzés és bálványimádás miatt. Az isteni ítélethirdetés – a leghosszabb jövendölés, amely Izrael számára lett elkülönítve (6-16. vers) – teljes erővel zúdul rá. Izrael nem tanult Júda ítéletéből amit az a társadalmi igazságtalanságok miatt kapott – rabszolgának adták el az igazat ezüstért, a szegényt pedig egy pár saruért. A pénzsóvár vezetők elnyomták a szegényeket. Az „áhítják” kifejezés (7. vers) az elnyomónak azt a vágyát fejezi ki, hogy a szegényt földre tiporva akarja látni, és annyi szenvedést okozni neki, hogy azok porral borítsák be fejüket. 

Az igazság útját elferdítették. Az egyszerű, békés, szerény és kegyes emberek büszke, öntelt lényekké váltak, akik nem érezték szükségesnek Isten jelenlétét az életükben. Isten szent nevét beszennyezték azokkal a gonoszságokkal, amelyeket a pogányok között elkövettek. Isten megdorgálta Izraelt a hálátlanságáért, hiszen nem értékelték Isten jóindulatát és jóságát, amelyet az által mutatott meg, hogy kivezette őket az egyiptomi rabságból, nekik adta a Kánaán földjét és gyermekeiket prófétákká és nazírokká hívta el. Ezért, amikor a büntetés jön, akkor senki sem tud majd megállni, még a legerősebb és a legbátrabb sem, hogy önmagát megmentse.

Emlékeznünk kell arra, hogy az Isten Szava iránti engedetlenséggel az ember elzárja az utat, amelyen a Szentlélek a szívünkhöz férne.

Deepati Vara Prasad, Ph.D.
Watchman Publishing House, India