Ebben a fejezetben láthatjuk, ahogy bűnös
emberek Isten figyelmeztetéseit lényegtelenként tüntetik fel. Elöljáróikban
(1-2. vers) és saját erejükben bíznak (13. vers). Teljesen átengedik magukat az
élvezeteknek (4-6. vers). A próféta kihangsúlyozza Isten figyelmeztetéseit
azáltal, hogy rámutat, milyen súlyos büntetések következnek Izraelre (7. vers).
Az Úr irtózattal figyeli folyamatos gonosztetteiket, és nincs más választása,
mint hogy átengedje őket az ellenségeiknek (8-11. vers) pusztulást és ítéletet
hozzon rájuk mivel nem követik Isten útját (12-14. vers).
Jaj azoknak Izraelben, akik „gondtalanságban”
vannak, vagyis önző élvezetekkel foglalták le magukat és hamis biztonságérzetbe
ringatták magukat Júdában, aminek meg is lett a következménye. Sion
erődítményeiben bíztak, az erős falakban és bástyákban, melyeket
bevehetetlennek tartottak. Azok, akik a királyi városban laktak, ahol Dávid
trónja, és különösképpen a Templom volt, jobban bíztak az erődítményben, mint
Isten védelmében, úgy gondolták, hogy maga a Szentély majd megvédi őket Isten
büntetésétől (1. vers).
Izraelben, amelyet kiválasztott és elhívott
Isten, hogy hirdesse
nevét az egész világnak és útmutatóként szolgáljanak az embereknek, a vezetőknek
is az igazság példaképeinek kellett volna lenniük. A virágzó városok, Kálnéh,
Hamát és Gát megsemmisülése illusztrálta a megátalkodott Szamária sorsát (2.
vers). Mivel úgy vélték, bűnös életükkel nem kell elszámolniuk, az előkelő társadalmi
réteg tagjai továbbra is különböző érzéki örömöknek és élvezeteknek adták át
magukat. A mohóság rabszolgái voltak, és ahelyett, hogy az önmegtartóztatás példaképei
lettek volna, úgy gondolták, hogy vezetői pozíciójukkal igazolhatják a
tetteiket. Különcködtek a bútoraikkal. Semmi más nem szolgálhatta ki őket, csak
elefántcsontból készült ágyak és székek, melyeken ülhettek, miközben ettek,
pedig a zsákruha és hamu sokkal inkább illett volna hozzájuk. Lusták voltak, és
a gondtalanság érzésébe ringatták magukat. A heverőiken henyéltek, mikor inkább
fel kellett volna kelniük, nekilátni a munkájuknak és segíteni másoknak.
Szándékosan elpuhultak és a semmittevésre voltak büszkék; a külső látszatra adtak,
miközben rengeteg szegény testvérük a puszta létért küzdött.
A 7-11-ig tartó versek előrevetítik a nép
büntetését, melyeket a fent említett bűnökért szenvednek el. Isten nélkül
Izrael romba dől és fogságba esik. Mint foglyokat viszik el, és minden
élvezettől megfosztják őket.
Nem helyes a becsületesen megszerzett pénzt
luxusra és hatásvadász épületekre pazarolni, de Izrael a luxust és a pompát
tisztességtelen úton megszerzett pénzből biztosította, többek között a
szegényeken elkövetett jogtalanságokon keresztül.
A záró versek (12-14) rámutatnak arra, milyen ostobák is azok, akik úgy gondolják, hogy a saját erejükben bízva dacolhatnak Isten igazságával, és ellenállhatnak a büntetésükre küldött ellenségnek. Igazság helyett szörnyű jogtalanságokat követtek el, és mind szenvedni fogják ennek félelmetes következményeit. Ezért hasztalan menekülni a rájuk váró ítélet elől.
Deepati Vara Prasad, Ph.D.
Watchman Publishing House, India
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése