Mai szakasz: Ámos 9

Ez a fejezet, az Ámos által lejegyzett utolsó látomás, egymástól tisztán elkülönülő két részre tagolódik. Az első Izrael pusztulásáról (1-10. vers), a második pedig Izrael helyreállításáról (11-15. vers) szól.

Ámos megpillanthatja a Menny fejedelmét, amint lázadó népének megbüntetésére készül. Az Úr az oltár előtt állva megparancsolja a pusztító angyalnak, hogy üsse meg az oszlopfőt, és döntse romba az épületet. Az egész szerkezet elpusztításának célja mindenki halála, hogy senki se menekülhessen meg (1. vers). Hiábavaló a menekülést még csak megpróbálni is, mert az Úr bárhol rájuk talál (a mennyben, vagy a pokolban, képletesen szólva), akár a Karmel-hegy csúcsán, akár a tenger fenekén, a föld legmélyebb pontján próbálnak elbújni (2-3. vers).

A gonosz izraeliták még a fogságban sem lesznek biztonságban a fegyverektől (4. vers). Isten, a Seregek Ura, ég és föld uralkodója képes véghezvinni akaratát. Érintésére megolvad a föld és eltűnik. Árad és apad, mint Egyiptom folyója, és minden lakója gyászol (5. vers). „Aki fönn az égben építette meg lakhelyét, és annak boltozatát a földre alapozta; aki előhívja a tenger vizét és kiönti a föld színére: az Úr az Ő neve” (6. vers) Számára semmi sem lehetetlen. Izrael csak azzal a feltétellel volt kiválasztott nép, hogy engedelmeskedik az Úr szavának, és hirdeti az Ő nevét minden nemzetnek, hogy Isten nagy családjába hozza őket. Ebben az értelemben Izrael és Etiópia egyaránt fontos az Úr számára. Ő az Egyetlen, aki kihozta Izrael népét Egyiptomból, és Kánaán földjére vezette őket. Ő hozta ki a filiszteusokat Kaftórból és a szíriaiakat Kirből. Az Úr határozatai véglegesek, tehát Izrael fogsága elkerülhetetlen.

Isten azonban kegyelmesen megígéri, hogy a maradékot megmenti (7-8. vers). Megrostálja Izraelt, és a szenvedés megkülönbözteti Isten valódi követőit azoktól, akik bűneikhez ragaszkodnak. Isten népe között minden gonosz, aki kétségbe vonta az Ő útjait, elpusztíttatik.

Ámós most Isten népének büntetésétől a jövőbeni fényes és dicsőséges helyreállítás ígérete felé fordul. Amikor Júda és Izrael nem tudott felnőni a megígért jövőhöz, Isten terve csak a babiloni fogságból visszatért hűséges maradék életében következhetett be. Az Úr fel akarta emelni Dávid házát lelki Izraellé. A történelem bizonyítja, hogy a lelki falak sérülései csak részben kerültek kijavításra, és a lelki romokat csak bizonyos mértékig takarították el. Amikor a zsidó nép elutasította Megváltóját, az Izraelnek ígért áldások Ábrahám lelki utódainak, Jézus Krisztus követőinek adattak.

A 13-15. versek kifejezően ábrázolják az áldások sokaságát, amiket a szó szerinti Izrael kaphatott volna, de most már Isten igaz Izraelére szállnak. Az Ábrahámnak adott ígéret, mely szerint utódai öröklik Kánaán földjét, csak részben teljesedett, amikor Józsué az Ígéret földjére vezette Izrael gyermekeit. A csodálatos ígéret végső beteljesedése akkor jön el, amikor a Szent város, az Új Jeruzsálem alászáll Istentől a Mennyből és véglegesen, mindörökre a Földön, Kánaán földjén marad. Nincsen már messze az a nap!

Deepati Vara Prasad, Ph.D.
Watchman Kiadó, India

Fordította: Csala Beáta