Mai szakasz: Hóseás 6

Hóseás könyve 6. fejezetének első három verse az 5. fejezet 15. versének folytatása. Isten azt szeretné látni, hogy Izráel megbánja bűneit, és visszatér hozzá. A nemzet gyógyulását csak Isten büntetése utáni időre várták (6:1). Még ha ma olyanok is sokan, mint a holtak, a következő napra Isten megeleveníti őket, és harmadnapra erőt ad nekik, hogy színe előtt éljenek és szolgáljanak (6:2). Ha bensőséges kapcsolatban lennének Istennel és imádkoznának Hozzá, megjelenne nekik, és bőséges esővel és gazdag aratással áldaná meg őket (6:3).

Efraim Izrael északi területét képviseli (6:4a). Isten így szól mind Izráelhez északon, mind pedig Júdához délen: „Mit tegyek veled?” Hiszen olyan múlékony hűségük, mint a hajnali harmat, mint reggel a köd: szertefoszlik, elillan (6:4b). Ez az, amiért Isten büntető ítéletet kijelentő üzeneteket küldött prófétái által (6:5-7). Az ítélet mindig azt követően érkezett, hogy a nép szeretete Isten iránt megszűnt, ami úgy tűnt el, mint a hajnali harmat, mint reggel a köd. Rendszeresen hozták áldozataikat Istennek, a bakok és a kosok vérét, de Isten hűséges szeretetükre vágyott inkább (6:6). Ők azonban Isten elvárásának ellenében cselekedtek. Ahogyan Ádám vétkezett, és bűnt követett el Istennel szemben az Édenben, Izrael is megtörte és lábbal tiporta Isten szövetségét (6:7).

Gileád volt a Jordánon túli terület legfontosabb régiója. Sokszor a teljes Jordánon túli területet a „Gileád” név fémjelezte. Ahogyan Samária a Jordántól keletre bűnt követett el, Gileád is gonoszul cselekedett a Jordántól nyugatra. Isten rámutatott a papok bűneire Gileádban (6:9). Az lett volna a papság feladata, hogy a vallás tanítói legyenek, és azt várta tőlük Isten, hogy a legmagasabb erkölcsi mérce szerint éljenek. Azonban a papok úgy cselekedtek, mint valami rablók csapata, akik áldozatukra várnak a sikemi úton, hogy megöljék. Ezt tették a rablók (6:9).

Isten rettenetes dolgokat látott Izraelben, az Északi Királyság életében (6:10). Bálványokat imádtak, ami „paráznaság” volt Isten szemében. „Tisztátalanná” tették magukat bálványtiszteletükkel és feslettségükkel, és megtörték kapcsolatukat Istennel.

Bárcsak mi pozitívan válaszolnák Isten irántunk való változhatatlan szeretetére, és valódi, örömteli személyes kapcsolatban élnénk Vele!

Yoshitaka Kobayashi, Ph.D.
Japán

Fordította: Liebhardt László