Hóseás
8:1-3 leírja Észak-Izrael bűnét és az idegen népek betörését az országba. Ez
azért fog megtörténni, mert Izrael megszegte az Istennel kötött szövetséget, és
ellene szegült utasításainak (1. vers). Izrael népe ezt mondta: „Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk
tégedet!” (2. vers), de Isten olyanoknak látta őket,
mint akik megvetik a jót. Ezért Isten nem fogja megvédeni őket az ellenség
inváziójától (3. vers).
A
déli országrészben – Júdában – volt néhány jó király is, de az északi
királyságban nem volt egyetlen nemes lelkű király sem, aki Istennel járt volna.
Ehelyett minden király támogatta az aranyborjú imádatot Béthelben és Dánban (4.
vers). Később a fővárosban, Samáriában is felállítottak egy ilyen bálványt (5.
vers). A Tízparancsolat bálványimádást tiltó két kőtábláját Isten írta, a
samáriai aranyborjút pedig az Isten ellen lázadó kézművesek készítették (6.
vers).
A
hitetlenség szelét vetik és a pusztulás viharát fogják learatni. Az Istenbe
vetett hit nélküli munka eredménye a termés elmaradása, és ami terem azt is
felemésztik az idegen népek (7. vers).
Az
engedetlen Izrael olyanná lett, mint egy edény, amelyben nem tárolnak semmi
hasznos dolgot (8. vers). Isten segítsége nélkül olyanok, mint a sivatagban
kóborló vadszamarak; Asszíriánál próbálták megtalálni biztonságukat (9. vers).
Még ha náluknál erősebb nemzetekkel akarnak is szövetségre lépni, Izrael
biztonsága nem tart sokáig. Izrael szenvedni fog Asszíria súlyos karja alatt,
és az éves adóktól, amiket fizetniük kell (10. vers).
Izrael
sok oltárt épített Istennek különböző helyeken, de ez bűn volt Isten szemében,
mert csak egyetlen oltár volt engedélyezett, és az Jeruzsálemben volt (11.
vers). Isten sok írott útmutatásról gondoskodott, de tanításai idegenek voltak
számukra (12. vers). Szerettek áldozni, de csak azért, mert szerettek
lakmározni az áldozat húsából. Isten inkább azt akarta, hogy bánják meg
bűneiket, és engedelmeskedjenek tanításainak, mint hogy áldozatok sokaságát
mutassák be (13. vers). Izrael királyai elfelejtették Teremtőjüket, és maguknak
építettek palotákat és templomokat. Júda elfeledkezett Isten oltalmáról, és
szaporította megerősített városait (14. vers).
Miért
nem ismerte el Izrael és Júda Istent Teremtőjének és Fenntartójának? Vajon mi
mindig úgy gondolunk Istenre, mint Teremtőre, Szabadítóra és Megváltóra?
Tetteink összhangban vannak-e hitvallásunkkal?
Yoshitaka Kobayashi, Ph.D.
Japán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése