Mai szakasz: Ámos 4

Ámos a szegények és szükséget szenvedők elnyomói ellen prófétál. Azt jövendöli, hogy fogságba fogják hurcolni őket (1-3 vers). A bálványimádók ellen prófétál, akik bűnt bűnre halmoznak (4-5 vers), és a megtérni nem akarók ellen, akik Isten ítéletével fogják szembe találni magukat (6-13. vers).

A básáni tehenek (itt jelképesen a samáriai gazdagok elkényeztetett asszonyait jelenti - ford.), akik Izrael főembereinek fényűző életét élvezték, eltiporták a szegényeket és a nincsteleneket, mint ahogy a tehenek lábai eltapossák a füvet (1. vers, lásd még Zsolt 22:13). Az asszonyok erőszakoskodásra és csalásra késztették férjeiket, hogy dőzsölésük és fényűző életmódjuk anyagi alapja biztosított legyen (egy jó példa erre Akháb és felesége, Jézabel története – 1Kir 21:1-16). Sőt, provokálták is őket, hogy mulatozásaikban rész vegyenek. Ezért, mivel Isten nem tűrheti a romlottságot örökké, elhatározta, hogy véget vet Izrael szentségtelen cselekedeteinek. A gonoszokat úgy ejtik foglyul, ahogyan hálóba kerítik a nagy halakat, és horoggal kifogják a kis halakat, tehát tehetetlenné válnak ellenségeik előtt, akik Isten eszközeivé lesznek, hogy megbüntessék a lázadókat (2. vers). Büntetésük fájdalmas, mint ahogyan a horog fájdalmat okoz a halaknak, és kétszeresen fáj, ha ellenállnak.

Ámos némi gúnnyal mutat rá arra, hogy Izrael milyen készséges bűnt elkövetni, amikor Bételbe – a bálványimádás fő helyére – hívja a népet, hogy még többet bűnözzenek. „Szomorú, mégis gyakran igaz, hogy azok, akik szégyenletes módon áthágják a legalapvetőbb erkölcsi normákat szolgálatukban, ezzel együtt mély vallásos buzgalmat tanúsítanak.  A vallásos buzgalom önmagában nem bizonyítja az igaz kegyességet. Sőt, a vallásos külsőségekhez való ragaszkodás gyakran a valódi belső megtérés hányát igyekszik ellensúlyozni, és valójában csak a lelkiismeretet nyugtatgatja.” (Hetednapi Adventista Biblia Kommentár, 4. kötet, 966. oldal). Könnyebb elkövetni a bűnt, majd bevallani, mint megfeszíteni a testet, és távol maradi a bűntől. Ez az önelégültség hamis nyugalmába ringatja a törvényszegőt.

A próféta rámutat, hogy Isten milyen sokféle módon mutatta ki nemtetszését a nép felé, ugyanakkor vágyát is, hogy visszatérjenek Hozzá, de „ők mégsem tértek vissza Hozzá” (6, 8, 9, 10, 11. vers).  Hét csapás kerül megemlítésre, melyek célja az lett volna, hogy felrázza Izraelt. Kenyérhiány és éhínség (6. vers); aszály, ami a gabona teljes elszáradásához vezetett (7-8. vers). Peronoszpóra a kerteken, és sáska vagy hernyó, amelyek megemésztették a szőlőket és az olajfákat (9. vers) Járvány, amilyen Egyiptomban volt fiatalemberek és lovak halált okozva, ami a temetetlen holtak és tetemek bűzölgését eredményezte (10. vers), és végül olyan pusztulás, amilyen Sodomában és Gomorában volt hatalmas bűneik miatt (11. vers). 

Sajnos mindezek a dolgok nem indították meg Izraelt. Nem ismerték fel Isten jó szándékát mindazokban a figyelmeztetésekben, amelyeket a törvénytaposó nép javát szolgálva küldött az Úr. Nem figyeltek Isten figyelmeztetéseire. Ennek természetes és biztos következménye Isten ítélete. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen büntetés vár a törvényszegő népre, csak annyit olvasunk, hogy „készülj Istened elé, oh Izráel!”, amely azt üzeni, hogy Istennel az ítéletben találkozni sokkal félelmetesebb minden úgynevezett természeti csapásnál. Mindezzel a Seregek Ura, a menny és föld Királya, Isten népét bűnbánatra hívja.

Deepati Vara Prasad, Ph.D.
Watchman Kiadó, India

Fordította: Liebhardt László