Mai szakasz: Hóseás 7

Az a tény, hogy Isten meggyógyította Izrael nemzetét, arra indította őket, hogy még több bűnt kövessenek el. „Amikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim (titkos) vétke.” Samáriában lopások történtek, és rablócsapatok fosztogattak a városban (1. vers). Ez az időszak egybeesik Jónás próféta tevékenységének idejével. Amikor Isten azt tervezte, hogy bűnei miatt megbünteti Izraelt, Jónásnak nem tetszett Isten terve, hogy a bűnbánó Asszíriát használja fel a megtéretlen Izrael megbüntetésére (Jón 4:1-3). Amikor Isten meggyógyította Izrael nemzetét azáltal, hogy megszabadította őket mindenféle bajtól, félreértették, és úgy értelmezték, mintha Isten jóváhagyta volna gonoszságukat (2. vers).     

Hóseás 7:3-7 leírja gonoszságukat. Izrael népe megörvendeztette királyát (II. Jeroboámot) és hivatalnokait gonosz tetteivel. Mindannyian bálványimádók voltak. Miután Isten meggyógyította Izraelt, a gonoszok még romlottabbak lettek, és úgy betöltötte őket a gonoszság, ahogy a kenyértészta megduzzad, miután összekeverik a megerjedt élesztővel (4. vers).  

Volt egy ünnep, amelyet I. Jeroboám iktatott be, és miután elkészítette az aranyborjút, ezt az ünnepet a 8. hónap 15-én ünnepelték (1Kir 12:28-32). Az áldozatokról azt feltételezték, hogy az Úrnak „békeáldozatai” (2Móz 32:6), pontosan úgy, ahogy Áron is ünnepet szentelt az Úrnak azzal, hogy aranyborjút imádtak. Ahogyan ő és a nép tettek hajdanán, ugyanúgy cselekedett Észak-Izrael népe is: ettek, ittak és vigadtak (2Móz 32:5-7; Hós 7:5).

A király kezet fog a gonosztevőkkel, és együtt betegszenek meg a bornak a hevétől, és együtt égnek, mint a kemence (5-6. vers). A gonosztevők tönkreteszik a királyokat és a bírákat, ahogy a kályha is megemészti a benne levő tüzelőt, de ennek ellenére egyetlen király vagy bíró sem folyamodott Istenhez segítségért (7. vers). Észak-Izrael elveszítette nemzeti létét, és idegen népek emésztették fel az országot. De ekkor sem térnek vissza Istenükhöz (8-10. vers).

Izrael, mint egy ostoba galamb Egyiptomhoz és Asszíriához folyamodik segítségért (7:11). Isten azonban megakadályozza őket abban, hogy idegen nemzetektől kérjenek segítséget (12. vers). Isten meg akarta szabadítani őket, de ők elmenekültek előle, így el kellett veszniük (13. vers).

Ágyukban siránkoztak a búza és a must hiánya miatt, de akkor sem tértek meg. Isten meg akarta erősíteni Izraelt, de ők olyanokká lettek, mint a meglazult íj. Mit tehetett volna még Isten értük?

Yoshitaka Kobayashi, Ph.D. 
Japán