Mai szakasz: Hóseás 10

Izrael egy olyan szőlőtő, amely gyümölcsöt terem, de csak önmaga számára. Amint egyre sikeresebb lett, a Baál oltárai is megszaporodtak, és a díszítések is termékenységi oszlopain (1. vers). Bűneik megbánása nélkül szaporították oltáraikat, és ékesítették oszlopaikat. Szívük megosztott volt, nem szentelték oda teljesen Istennek. Bűnösök voltak Isten szemében, ezért ezeket az oltárokat és oszlopokat le fogják rombolni az asszírok (2. vers).

Miután II. Jeroboám Kr. e. 753-ban meghalt, egészen Izrael államának megszűnéséig (Kr. e. 722), harminc év alatt hat király uralkodott egymás után. Az emberek ezt mondták: „Nincsen királyunk, mert nem féljük az Urat, és a király mit segíthet rajtunk?!” (3. vers). Izrael gonoszsága miatt Isten ítélete olyan hamar eljön, mint amilyen hamar a bürök kisarjad a mező barázdáin (4. vers). Samária népe és a papok, akik büszkék voltak a bétheli aranyborjúra, gyászolni fognak, mert nemsokára elhurcolják őket Asszíriába (5. vers). Az aranyborjút is elviszik és az izraeliták szégyenkezni fognak. Hajdanán, Áron napjaiban, amikor aranyborjút készítettek, Áron ezt mondta: „Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Egyiptom földéről” (2Móz 32:4). Most pedig az izraeliták és az általuk készített aranyborjú fogságba vitetnek (6. vers). Az asszír hadjáratban Izrael utolsó királya meghal, Béthel városát lerombolják, és helye semmire sem lesz jó. A nép éhezett az ostrom három éve alatt, és a hirtelen halált kívánták, hogy a hegyek rájuk omoljanak (7-8. vers).

Amikor a Benjámin törzshöz tartozó Gibea városa bűnt követett el, a többi izraeli törzs megbüntette Gibeát. Most Izrael tíz törzse részesül büntetésben bűnei miatt, az asszír és más népek inváziója által (9-10. vers). 

Izraelt Isten szerette és az ígéret földjére helyezte, mint ahogy egy fiatal borjút a jó legelőre helyeznek. Bűnei miatt azonban Izrael bajokat és idegen népek invázióját kellett, hogy elszenvedje. Asszír katonák Izrael nyakára lépnek, és az asszír harci kocsik átszáguldanak testükön (11. vers). Ha Izrael visszatérne Istenhez, jót cselekedne, meglátnák Isten hűséges szeretetét. Ez volt az utolsó esély, hogy keressék Istent. Ha megváltoztatnák gondolkodásukat és bűnbánattal visszatérnének Istenhez, Isten olyan bőséges szabadulást adna nekik, mint a várt eső (12. vers).   

Izrael Isten helyett a sok harcosban bízott. De Izrael legyőzetett ugyanúgy, ahogy Beth-Arbel elpusztult (13-15. vers). Válaszolunk-e Isten kegyelemteljes meghívására, vagy önmagunkban bízunk?

Yoshitaka Kobayashi, Ph.D. 
Japán