Mai szakasz: Hóseás 11

Isten szerette Izraelt, és kivezette őket az egyiptomi rabságból (1. vers), ők azonban nem kedvelték Isten üzenetét, amit a próféták által küldött nekik. Így hát eltávolodtak Istentől, idegen isteneket imádtak, áldozatot mutattak be, és tömjéneztek a faragott szobroknak (11:2). Isten gondját viselte Izraelnek, és tanította őket arra, hogy hogyan járjanak vele, de ők nagyon hamar elfeledkeztek arról, hogy hogyan hozta ki őket Egyiptomból, és mennyi jót tett velük (11:3). Isten a szeretet kötelékével vonta őket magához; levette nyakukról az igát, lehajolt hozzájuk, és táplálta őket (4. vers).

Észak-Izrael Asszíriában az egyiptomihoz hasonló rabságot élt át, mivel nem akart visszatérni Istenhez (11:5). Mivel megtévesztő tanácsokra hallgattak, nem kerülhették el a háborút és az asszír inváziót (6. vers). Senki sem tudta őket megszabadítani a fogságtól, mivel megátalkodottan elfordulnak Istentől (7. vers). 

Szeretete folytán Isten szíve megesik Izrael iránt. Ezt mondja: „Miképpen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!” (8. vers). Ha Izrael megtért volna, Isten nem pusztította volna el őket, mert Ő az egyetlen „Szent közöttük” (9. vers). Ellen White ezt mondja: „A szentség teljességet jelent, teljes odaszentelődést."  A mi szentségünk teljes elkötelezettség Isten iránt, és Isten szentsége teljes elkötelezettség az emberiség iránt. Isten előbb szeretett minket. Izraelt már akkor szerette, amikor gyermek volt (11. vers). Hóseás idejében Isten még mindig szerette a bűnös Izraelt, de szeretetének fájdalmában várta azt, hogy visszatérnek Hozzá és Vele járnak (10. vers). 

Ha eddig nem is tértek meg, Isten azt remélte, hogy az asszír fogságban megtérnek majd. Ezek után majd kivezeti őket Asszíriából és olyan gyorsan visszahozza őket szülőföldjükre, ahogy a galamb repül (11. vers). Isten még mindig nem adta fel a harcot a bűnös Izraelért.

Izrael Istennel való viszonyát a hűtlenség, hazugság és a megbízhatatlanság jellemezte (12. vers). Isten Júdához hasonlítja őket. Az Ő szemében Júda Istennel járt, és hűséges volt a Szenthez (12. vers). Isten a szent. Ő hűséges és elkötelezett népe iránt hosszútűrő szeretetével és kegyelmével. Mennyire boldogok és hálásak lehetünk azért, hogy Isten ilyen hűséges hozzánk! Hogyan okozhatnánk csalódást egy ilyen szerető és hűséges Istennek?  

Yoshitaka Kobayashi. Ph.D
Japán