Te is
lehetsz áldás - a legszokatlanabb körülmények között, még királyok előtt is! A
viharvert pátriárka ott áll a fáraó előtt, a hatalmas egyiptomi uralkodó feje
fölé áldásra nyújtja a kezét, akit bizonyára megérintett az idős ember
kegyelemteljes gesztusa. Jákób most 130 éves, szemei olyan sokat láttak már, a mennyet
a földdel összekötő létrától kezdve, amelyenek látomását akkor kapta, amikor
elmenekült otthonról, hogy egy hosszabb ideig Lábánnál lakjon Háránban; egészen
a József állítólagos halála miatti gyász hosszú idejének végéig. Úgy tűnik, a
nehézség és szomorúság évei után elégtételt kap a Józseffel való boldog
találkozásban, amely további 17 évvel meghosszabbítja életét. Egy hosszú élet
gazdag tapasztalatából merítve áldást mond a fáraóra. Micsoda kiváltság
számunkra, hogy imádkozhatunk a hatalomban levőkért, és áldására lehetünk
azoknak, akik ezt a földet uralják! Ezen az áldáson keresztül ők is megpillanthatják
a mennyek Istenét, miként Nabukodonozor megpillanthatta Dániel áldott
jelenlétén keresztül a babiloni udvarban, és ők is örök életet kaphatnak. Legyünk
áldás ott, ahová Isten helyezett bennünket!
A
fejezet egy komor kijelentéssel végződik: Jákób megkéri Józsefet, hogy földi
maradványait vigyék ki Egyiptomból, és temessék el Kánaánban. Ez számunkra is
figyelmeztetés, hogy Egyiptom soha nem lehet
végállomás, hanem csak egy átjáróút, még akkor is, ha ideiglenesen az
ország legjobb földterületén laknak.
Martin Klingbeil
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése