Jákób
földi vándorútjának végéhez érkezik, és összegyűjti fiait halálos ágya körül.
Ez annak az ideje, hogy a szövetség áldását továbbadja a következő
generációnak. Elsőnek József érkezik, hogy áldást kapjon édesapjától, de
magával hozza két fiát, Manassét és Efraimot is. Jákób két jelentős dolgot tesz
itt: először adoptálja két unokáját az ígéret egyenes vonalába, így Józsefnek
két részt juttat – amit ő prófétai álomban sok évvel korábban már látott is;
aztán megfordítja a sorrendet, és Efraimot – a másodszülöttet – az
elsőszülöttnek járó áldással áldja meg, s ezzel Manassé fölé emeli. Ezzel
bezárul a kör, hiszen megismétlődik, ami ifjúkorában vele történt. Isten
szuverén, és ha elolvassuk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét, láthatjuk az
érdekes csavarokat és fordulatokat, amelyeket a szövetségi vonal megtesz. Isten
olyan embereket választott ki, hogy kegyelmének edényei legyenek, akiket mi nem
feltétlenül sorolnánk a hithősök közé. Ez bátorságot ad nekem, mivel Isten
áldásai nem az én érdemeimtől függnek, hanem az Ő mérhetetlen kegyelmétől!
Bepillanthatunk
Jákób Istennel való szoros kapcsolatába is, amikor úgy utal Istenre, mint
Pásztorra, Aki vezette őt egész életén át, és Aki Megmentője volt. Ezek nagyon
fontos személyes teológiai fogalmak, amelyeket a pátriárka utódaira akar
hagyni, és azt kívánja, hogy ők is hasonló módon járjanak Istennel, miként ő
megtapasztalta egész életén át.
Martin Klingbeil
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése