Az emberiségnek a
Sínai-hegyen adott Tízparancsolatot Isten saját maga mondta el, és saját kézzel
írta le. Döntő és meghatározó pillanathoz érkezik itt a történelem. Isten az erkölcsi törvény átadásával fejezi
ki isteni természetét. Mindezt félelmetes mennydörgés, villámlás és trombitaszó
közepette teszi, hogy minden jelenlévő számára egyértelmű legyen, hogy a
hatalmas és élő Isten műve ez. Az Ő törvényének gyökere a szeretet, az Isten
iránti szeretet, amely alapként szolgál az egymás iránti szeretethez is. A
törvényadás éppen annyira tanúskodik Isten kegyelméről és irgalmáról, mint az
egyiptomi szolgaságból való szabadítás, mivel Isten itt azt mutatja meg a
megváltottainak, hogyan éljenek. A
„szövetség tábláinak” (5Móz 9:9-11) a frigyláda fedele alá helyezése annak
jele, hogy azok valóban a szövetség alapját képezik.
A szövetség kapcsolatot és lelki közösséget is magába foglal. Valódi kapcsolat és közösség nem jöhet létre két egyén között a kapcsolatot meghatározó normarendszer nélkül. Az első négy parancsolat az Istennel való kapcsolatunkat határozza meg, míg a következő hat az egymással való kapcsolatunkat. Az Istennel és az Ő – életünkben megjelenő – kegyelmével való kapcsolatunk határozza meg azt, mennyire vagyunk képesek másokkal harmóniában élni. A szombatot Isten a hetedik napként definiálja, amennyiben megpihenünk Nála, és újból megértjük és dicsőítjük Őt, mint teremtő Istent. A szombat a szövetség örök jelképévé válik Isten és az Ő népe között (2Móz 31:16-17). Aki az Isten által meghatározott módon, helyes lelkületben tartja meg a szombatot, azt fejezi ki, hogy ő, mint megmentett áll kapcsolatban Istennel.
Michael Hasel
Régészeti tanszék
Southern Adventist
University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése