Az első
15 versben folytatódnak a személyes tulajdonnal kapcsolatos törvények. Ezek a
törvények bővebben kifejtik a nyolcadik parancsolatot, amely így szól: „Ne lopj!" Isten azt akarta, hogy
Izrael gyermekei különleges esetekkel ismerkedjenek meg azért, hogy teljesen
megértsék a törvény mélységeit. Az ellopott ökröt, vagy juhot, amelyet már
megöltek, négyszeresen, illetve ötszörösen kell megtéríteni. Ha még életben
vannak, kettőt kell adni az eredeti tulajdonosnak. Általánosságban az ellopott
javak kétszeres visszatérítésének az elvét találjuk ezekben a versekben (4, 7,
9). Az első és második parancsolat részletezése kifejezetten elítéli a
varázslást, az idegen isteneknek való áldozást, az állatokkal való
fajtalankodást, amelyek mind halállal büntetendőek. Ezeknek a bűnöknek a súlyossága bizonyítja azt, hogy
Izrael egy teokratikus rendszerben élt. Ebben az összefüggésben az idegen
isteneknek való áldozás felségárulást jelentett, és egyenlőnek tekintették
azzal, mintha valaki más néphez tartozónak vallotta volna magát.
Ez a
fejezet különleges figyelmet szentel az idegenek, az özvegyek és az árvák
védelmének. Isten biztosítani akarta népét arról, hogy a közöttük levőkről
gondoskodnak majd. 2008-ban az izraeli Khirbet Qeiyafaban egy feliratot
találtak, a legrégebbi héber írással, amit valaha feltártak. Egy tudós azt vallja,
hogy ez egy rendelkezés, amely arról szól, miként gondoskodjanak az özvegyekről
és az árvákról, míg mások úgy vélik, hogy királyság felállításával van
kapcsolatban. Hogyha az első értelmezés igaz, akkor jó példa arra, hogy ezt
vallották Izrael történelmének folyamán. Ha a második az igaz, ez egy fizikai
bizonyíték a teokráciából az emberi király általi vezetésre való áttérésre. Ez
felvet néhány fontos kérdést: a szükségben lévők megsegítését, és az
állampolgársági hűséget. Azok, akik számára Isten a legfőbb tekintély,
gondoskodni fognak a szegényekről és a kevésbé szerencsésekről.
Michael Hasel
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése