Mai szakasz: 2 Mózes 4

Miután Isten elhívta, hogy szabadítsa meg népét Egyiptomból, Mózes épp úton volt vissza Egyiptomba Cippórával és az újszülött fiukkal. És akkor ez a meglepő eset: „Útközben történt az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az ÚR, és meg akarta ölni. De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, lába elé vetette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! Akkor békét hagyott neki az ÚR.” (24-26. vers)

Micsoda hangnemváltás! Hát nem Mózes volt Isten kiválasztott edénye az izraeliták Egyiptomból való kivezetésére? Ha Mózes meghalt volna, miként szabadította volna meg Isten az Ő népét?

Egy hívő kétféle imát szokott mondani: „Uram, ments meg engem, annak ellenére, ami vagyok!” Ez az ima áll az evangélium középpontjában. Mindegy, milyen jók vagy rosszak vagyunk, mind bűnösök vagyunk, mind híjával találtatunk, és mindannyiunknak önmagunkon kívüli megmentőre van szükségünk.

A másik ima, amit a hívők mondanak, ez: „Uram, használj fel engem, annak ellenére, ami vagyok!” Mindig is Istenre leszünk utalva, hogy a mi szerény erőfeszítéseinket az Ő áldásával támogassa. Azonban néha, amikor így imádkozunk, azzal a hozzáállással tesszük, hogy noha nem fektettem bele sok erőfeszítést, nem engedelmeskedtem, mégis az szeretném, hogy Isten megáldja a fáradozásaimat. Ez olyan, mintha így imádkoznánk: „Segíts jól teljesítenem a vizsgán úgy, hogy egyáltalán nem is tanultam rá!”

Ahhoz, hogy Isten megmentsen bennünket, mindössze annyit kell tennünk, hogy megvalljuk, Megmentőre van szükségünk. Ahhoz azonban, hogy Isten mások áldására használjon fel bnnünket ‑ a családunkat is beleértve ‑, hajlandónak kell lennünk Istennel együtt munkálkodni. Hajlandónak kell lennünk kiüríteni a szemetet és a figyelmet elterelő dolgokat az életünkből – vagyis üres edényekké válni.

Istennek nem volt szüksége Mózesre tervei véghezviteléhez. Ránk sincs szüksége. Mialatt Isten mindenkit az Ő akaratának teljesítésére hív, Ő nincs ráutalva senkire – még a nagy Mózesre sem. Csak tűnődhetünk azon, hány Mózes-vezető vallott kudarcot az elhívásában az idők során.

Andy Nash

Southern Adventist University