„Az ÚR pedig előttük ment
nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton…” (21. vers – új prot. ford.).
Azt tudjuk meg erről a
titokzatos „felhőről” (héberül: anan), hogy Isten jelenlétét testesíti meg.
Később, Mózes harmadik könyvében azt látjuk, hogy ez a felhőoszlop nemcsak hogy
az újonnan épült szent sátor fölött, hanem benne áll meg. „Ezt mondta az ÚR
Mózesnek: Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a
szentélybe a kárpiton belül, a ládán levő födél elé, hogy meg ne haljon, mert a
födél fölött jelenek meg felhőben.” (3Móz 16:2 – új prot. ford.)
Ez a titokzatos felhő később
is többször előfordul a Szentírásban. 4Móz 9:15-ben ez a felhő a Dániel 7-ben
olvasható „estétől reggelig” tartó időegységgel is összekapcsolódik, ahol is az
„emberfiához hasonlót” kíséri, amint az az öregkorúhoz közelít.
A legmegdöbbentőbb azonban
mind közül, amikor a Názáreti Jézus Márk 14:62-ben a főpap, Kajafás előtt áll,
és ezt mondja: „meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön
az ég felhőiben.”
Kajafás pontosan tudta, mit
állít Jézus: egyenlővé tette magát Jahveh-val, aki az „ég felhőiben” átvezette
Izraelt a sivatagon. Erre Kajafás olyasmit tett, amit egy főpapnak soha nem
volt szabad tennie (ld. 3Móz 21:6): megszaggatta a ruháit. Ezzel a tettével
gyakorlatilag hatályon kívül helyezte a papságot, utat engedve az új főpapnak,
aki előtte állt.
Ugyanez a főpap fog egy
napon visszatérni a Földre: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem,
azok is, akik átszegezték…” (Jel. 1:7- új prot. ford.)
Andy Nash
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése