És a többi már történelem, ahogy mondani szokás.
Mózes első könyve azzal ér véget, ahogy egy fiú valóra váltja néhai apja utolsó
kívánságát. Micsoda bizonyság lehetett a kánaáni népek előtt, amikor az
izraelita és egyiptomi gyászolók hazaérkeztek, és eltemették Jákobot a Makpéla
mezején lévő barlangba, ami generációk óta a család temetkezési helye volt! A mélységes
gyász pillanata ez, ugyanakkor egy pozitív módszer a
bánat feldolgozására, hiszen cselekvő módon búcsúznak a szeretett
személytől. És ebben a folyamatban
mindenki részt vesz. Emlékszem egy testvérre Afrikából, aki nagyon találóan,
így fogalmazta ezt meg: mindenki, aki eljött, hogy veled gyászoljon, távozásakor magával visz egy kis darab követ
a bánatod nagy hegyéből, s így a hegy egyre kisebbé válik. Hordozzuk egymás terhét ugyanígy, vagy
talán még inkább, a gyász idején is!
József testvérei aggódnak, hogy Jákob halála
valamiképp utat nyit a megtorlásra, de József következetes, és biztosítja őket
megbocsátásáról. Ő megtanulta az élet egyik legnagyobb leckéjét, hogy Isten
képes lenyűgözően jóra fordítani azt is, ami gonosz indítékból történt.
Martin Klingbeil
Suthern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése