Mai szakasz: 2 Mózes 2

Miután az egyiptomi udvarban felnevelkedett, Mózes saját erejével kísérelte meg Izrael népének szabadítását. Jó indítékai voltak, de rossz módszerrel próbálta megvalósítani. Tetteit a fáraó trónjának fenyegetéseként értékelhette, ezért Mózesnek nem volt más választása, mint elmenekülni Egyiptomból. Élete örökre megváltozott.  

Mózes tudatában van annak, hogy Isten szabadítónak hívta el – mondja Jon Rydal teológus –, de túlságosan sürgeti az eseményeket, és saját megoldásokat keres. Isten nem mondta neki, hogy szabadítsa meg a népet és/vagy, kezdjen el megölni egyiptomiakat. Mind az időzítés, mind a módszer Mózes döntése volt, nem pedig Istené. Az ószövetségi történetekben Isten választott népe megpróbálta siettetni Isten ígéreteinek teljesedését, és saját erőből megvalósítani azokat. Ábrahám megpróbál Istennek segíteni abban, hogy egy ígéret fiút adjon neki: feleségül veszi Hágárt. Jákób csalással és ármánykodással próbálja megszerezni az elsőszülöttséggel járó jogokat. Gedeon megpróbálja legyőzni Midiánt azzal, hogy egy hatalmas hadsereget toboroz. Minden esetben bukás az eredmény, annak ellenére, hogy Isten kiválasztottairól van szó. Várniuk kell Isten menetrendjére és módszerére. A szabadulást az ÚR hozza, nem emberi eszközök. Mózesnek – a katonai vezetőnek, az egyiptomiakat ölőnek – szelíd pásztorrá kell válnia. Csak ezután tud Isten cselekedni általa, és megvalósítani a Kivonulást.

Amit Mózes Egyiptomban cselekedett, örökre megváltoztatta életét; talán arra gondolhatott, hogy itt véget ér az élete. De ez volt csak az igazi kezdet!

Gondolj olyan időre, amikor Isten előtt rohantál terveddel! Mit tennél másként – tudva azt, amit most tudsz?

Andy Nash