Ebben a fejezetben további
bizonyítékot találunk arra, hogy Egyiptom istenei tehetetlenek. Szarvasmarhák,
lovak, szamarak, tevék és ökrök egyre nagyobb számban pusztulnak el. A zsidók
bizonyára nagy pánikban lehettek, mivel a víz vérré válása, a konyhákat ellepő
békák, és az emberek testén megjelenő tetvek csapása őket is érintette. Az
Egyiptomot sújtó utolsó hét csapásból azonban ők már kimaradtak. Izrael népe
számára nincs több csapás (előkép). Az előképet beteljesítő utolsó hét csapás
már senkit sem fog érinteni Isten végidei népe közül. „Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz” (Zsolt 91:10).
A fáraó továbbra is abban reménykedett, hogy az
izraeliták az egyiptomiakkal együtt szenvednek. És tudjátok, mi történt? A
fáraó hivatalnokokat küldött, akik azt találták, hogy a zsidóknak egyetlen
borja sem veszett el a csapásban. A fáraó addig makacskodott, míg azt kellett
látnia, hogy Egyiptom földje kezd teljesen elpusztulni. De nem érdekelte.
Az állatok elvesztése miatti fájdalom és az
egyiptomiak szenvedése azonban lassan hatni kezdett a fáraóra. Meg is
fogalmazta, hogy vétkezett, és népe gonoszul cselekedett, amikor az
izraelitákat Egyiptomban tartotta. Ám amikor a villámlás és a jégeső megszűnt,
mégis megtagadta, hogy elengedje Izraelt. Voltak folyamatban levő beruházásai:
városok épültek, amelyeket a zsidók, az egyiptomi nép rabszolgái építettek. Nem
engedhette el őket.
Kenneth Mathews, Jr.
A
régészeti bizottság tagja
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése