Ebben a fejezetben az
általunk ismert világ rendje véget ér, és Mihály (Krisztus) főpap befejezi a
vizsgálati ítéletet. Ő az a Fejedelem, aki megvédi a hűségeseket, akikhez
Dániel is tartozik (1. vers). Egyes bibliamagyarázók azon vitatkoznak, hogy
Dániel 11:45 és 12:1 egymással egyidejűleg történnek-e vagy sem. A zsidóság úgy
értelmezi, hogy az 1-4. versek a 11. fejezet befejező részét képezik.
Krisztus, aki együtt
ül az Atyával a trónon, most feláll. Ő időnként az Öregkorú előtt áll (7:13),
de ezekben a versekben a megpróbáltatás olyan időszakában „amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni”, feláll.
Amikor Ő felkél, a kegyelem ajtaja bezárul. Mihályt korábban a könyv úgy
nevezi, hogy a „ti fejedelmetek”, de itt megdicsőült állapotában, az
engesztelési folyamat befejezése után, Ő „a Nagy Fejedelem”.
Jákob megpróbáltatásának
éjszakája elkezdődik, de „az időben
megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben” (Élet
könyve). Ők képezik a hűséges maradékot, akik abban az időben élni fognak. Akik
korábban meghaltak, most feltámadnak (2. vers), némelyek örök életre, némelyek
pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra és örök pusztulásra, beleértve
azokat is, akik Jézust általszegezték (Jel 1:7). Ők megsemmisülnek, és nem
léteznek tovább. Akik elfogadják Jézust Megváltójuknak, azok bölcsek, és akik
kivették részüket Isten legfontosabb munkájában, a lélekmentésben, fénylenek,
mint a csillagok örökké (3. vers).
Dániel könyvét be
kellett pecsételni a vég idejéig (4. vers). 1798 után, ami a vég idejének
kezdetét jelöli (11:35), teljesebb megértésre jut el az emberiség. A 4. vers
szerint a tudás gyors növekedésnek indul. Mi tudjuk, hogy ez a dátum, mert az
5-6. versekben egy angyal a Tigris folyó eme partján, aki Dániel mellett áll,
párbeszédbe kezd egy gyolcsba öltözött lénnyel, aki felemeltetett helyen állt a
folyó másik oldalán. Felteszi neki a kérdést: „mikor lesz végük e csudadolgoknak?” (6. vers), és aki így
válaszolt: „ideig, időkig és fél időig”
(7. vers). Dániel az ékírásos naptárakból tudta, hogy az „egy idő”, egy esztendőt jelent, az „idők” két esztendőt, az „időnek
fele” fél évet, ami összesen 1260 napot tesz ki, minden napot egy
esztendőnek számítva eljutunk Kr. e. 538-től 1798-ig.
A gyolcsba öltözött
férfi így folytatta: „amikor véget ér a
szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek” (7. vers - új
prot. ford.). Ez a hatalom nem töretett meg teljesen 1789-ben, az evangéliumot
még el kellett vinni az egész világra, és még be kellett következni a nagy
rostálásbak és a Szentlélek késői esőben való kitöltetésének. Dániel hallotta,
csak nem értette azt, ami elhangzott (8. vers). Még mindig tudni akarta, hogy „mi lesz végül mindebből?” Mi fog
történni akkor? Azt a feleletet kapta, hogy el kell mennie a maga útján, mert a
szavak be vannak zárva és be vannak pecsételve a vég idejéig (9. vers).
A Dániellel beszélő
férfi ez után újabb információkkal szolgál a hűségesekről. Megtisztulnak és
megfehérednek a megszentelődés által, és az Istenben való hitük megpróbáltatik.
Igazságuk meg fog látszódni életükön, mert abbahagyták gonosz útjaikat (10.
vers). De a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat, bűneik rejtegetését,
Isten félszívvel való imádatát, és ahelyett, hogy szívüket alárendelnék, csak
szavaikkal szolgálnak. Az igazak azonban Krisztussal járnak és az Ő Lelkének
segítségével megértik a titkokat.
Két időelemet is találunk
ebben a fejezetben, amivel eddig Dániel könyvében nem találkoztunk. A 2300 éves
prófécia után Dániel nem kapott több – hosszabb időre szóló – próféciát, amely
ez után az idő után kezdődött volna el. Dániel arra a kérdésre kapott választ,
hogy hogyan lesz mindennek vége. A középkori nehéz időknek 1798-ban kellett
véget érniük, de megismétlődnek majd a vég előtt. Az angyal beszél 1290 napról
(11. vers), és az utolsó vers azt mondja, hogy „boldog, aki várja és megéri az ezerháromszáz és harmincöt napot”
(12. vers). Dániel még mindig nem érti az egészet, de azt mondják neki, hogy „menj el a vég felé; és majd nyugszol, és
felkelsz a te sorsodra a napoknak végén” (13. vers). Ez a történelem végét
és az örökkévalóság kezdetét jelenti.
Figyelmeztető
megjegyzés: egyházunknak nincs hivatalos álláspontja az 1290 és az 1335
prófétai nap értelmezésével kapcsolatban. További részletesebb értelmezést
egyéni tanulmányozás útján nyerhetünk.
Drága Istenünk!
Nem tudjuk mikor jössz el, de hogy eljöveteled közel van,
abban biztosak vagyunk. Ha meg kell halnunk addig, akkor történjék az a Jézusba
vetett hittel, ha élve maradunk, segíts át mindenen, kérünk! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése