Ez a fejezet
Dánielnek egyik olyan visszaemlékezése, amelyet arám nyelven írt azért, hogy a
leírtak igazságát ellenőrizni tudják az arám nyelven beszélő udvari tisztviselők,
és ha szükséges, le tudják fordítani babiloni nyelvre is. Kétnyelvű ékírásos szövegek
valóban léteztek abban az időben.
Dániel még nem
fejezte be tanulmányait a babiloni egyetemen Nabukodonozor uralkodásának
második évéig, amikor Isten egy álmot adott a királynak, amely nagyon
felzaklatta őt (1. vers). A diktátorok nem mindig bíztak meg önmagukban, és a
körülöttük élők sem bíztak meg bennük. Azokban a napokban egy diktátor félt
attól, amit a jövendőmondók mondtak arról, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen.
De ezek a jövendőmondók csalók voltak, akik jövendöléseiket az éves naptárból
merítették és úgy mutatták be, mint sajátjukat. Ez a gyakorlat létezett már a
Kr.e. 13. századtól kezdődően. De Nabukodonozornak nem volt tudomása erről.
Ezért, amikor Isten álmot adott neki, és a jövendőmondók nem tudták megmondani,
hogy mi volt ez az álom, csalásuk lelepleződött.
A király babiloni
nyelven beszélt és azt mondta, hogy türelmetlen, és haladéktalanul tudni akarja
az álmot (3. vers). A jövendőmondók rájöttek, hogy bajban vannak, és
átváltottak arám nyelvre, mert akkor egy diplomáciai fordítót kell keríteni,
aki „értelmezi” az álmot. Ez késleltette volna a dolgokat és időt biztosított
volna számukra. Dániel folyékonyan beszélt arámul, és értette, hogy mi történik.
A király az álmot és annak értelmezését a jövendőmondóktól várta, és azzal fenyegette
őket, hogy ha nem teljesítik a parancsot, „darabokra tépetnek, és házaik
szemétdombokká tétetnek” (lásd 5. vers). Az asszír és babiloni királyok
kegyetlenek voltak, ahogy Lákis bevételének a jelenete mutatja Szanhérib
ninivei palotájának a falán.
Amikor Nabukodonozor
azzal vádolja a jövendőmondókat, hogy csak időt akarnak nyerni (8. vers),
elmondják az igazat, de azzal védekeznek, hogy „nincs ember a földön, aki a király dolgát megjelenthesse” (10.
vers), kivéve „az istenek, akik nem
lakoznak együtt az emberekkel” (11. vers). Ekkor lépett elő Dániel és
kérte, hogy beszélhessen a királlyal (15. vers). Kérte a barátait, hogy
imádkozzanak vele ezért a dologért (17-18. vers). Isten meghallgatta imáikat,
és megmutatta Dánielnek az álmot és annak értelmezését is (19. vers). Az álom
nyomán Dániel rájött arra, hogy a történelem minden birodalma el fog bukni. Az
Szentírás szorgos kutatójaként megértette azt, hogy Isten véget vet minden
politikai hatalomnak, miután idejük lejár (20-21. vers). A kumráni barlangokban
talált tekercsek ugyanazt mondják el, mint a héber szöveg, amelyből jelen
Bibliánkat is fordították.
Dániel – gondolatban
– összerakta azokat az álomról való elképzeléseket, amelyekről Mózes azt mondta
1Móz 31-ben, 2Móz 3-ban és Jób 12-ben, hogy a Felséges Isten beleavatkozik a
világ történelemébe és az egymást követő birodalmak ügyeibe. Az álombeli szobor
arany feje Nabukodonozor Babilonját jelképezi (37. vers). Utána következett az
ezüsttel jelképezett Médó-Perzsia (39. vers), amelynek bukása után érkezett el
a rézzel jelképezett görög birodalom ideje (39. vers). Ennek bukása után Róma „vas
birodalma” következik, amelyet „Szent római birodalomnak” is neveznek, mivel a
középkorban a római katolikus egyház vallásos irányultságát tette magáévá (40.
vers). Ez a váltás Kr.u. 538-ban történik meg, amikor Justinianus császár
elrendelte, hogy a pénzérméken abban az évben ne úgy jelenjen meg, mint egy
harcos, vagy katona lóháton és lándzsával a kezében, hanem, mint egy teológus,
aki egy keresztet tart a kezében.
Az utolsó „agyag és
vas” birodalom (41-43. vers), úgy ér véget, amint az összes többi. Azoknak a
királyoknak az ideje (cserép és vas korszaka) a vég idejéig fog kiterjedni. Ekkor
egy kő fog megjelenni és le fogja rombolni a szobrot, amelyet Nabukodonozor
álmában látott, és a menny Istene egy olyan országot alapít, amelynek soha nem
lesz vége (44. vers). Amikor Nabukodonozor ezt meghallotta, arcra borult Dániel
előtt (45-47. vers). A még mindig újonc Dánielt előléptetik, hogy a babiloni
bölcsek vezetője legyen. Dániel soha nem fejezte be a három éves babiloni
egyetemet, és soha nem diplomázott le (48. vers). A király udvarába vitték,
ahol azt kérte, hogy a barátait is léptessék elő, akik a babiloni tartomány
gondviselőivé lettek. Ők sem fejezték be a három éves képzésüket a babiloni
egyetemen (49. vers). Ismeretüket, bölcsességüket és tudásukat Istentől
kapták.
Drága Istenünk!
A végidőben élünk és tudjuk, hogy a te Fiad, a korszakok
Kősziklája nemsokára érkezik. Úgy jön majd, mint királyok Királya és uraknak
Ura, hogy betöltse a földet dicsőségével. Rejtőzzük el Őbenne! Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése