Megerősítve azt a
tényt, hogy Gobryas-t Círus tette királlyá Babilon felett, Dániel Gobryas
uralkodói nevét – a méd Dárius – alkalmazza, aki „királlyá tétetett vala a Káldeusok országán” (1. vers). Most, hogy
túl volt a 6. fejezet eseményein, az oroszlánok vermével kapcsolatos
tapasztalaton, Dániel elkezdte tanulmányozni Jeremiás próféta jövendöléseit,
amelyekből megértette, hogy „hetven
esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain” (2. vers). A próféták nem
mindig értenek meg mindent és időnként zavarba ejtik őket olyan dolgok,
amelyekről más próféták beszéltek.
Korábbi
álmaiból Dániel megláthatta Isten kezét a történelemben. Most azonban az a
kérdés foglalkoztatta, hogy a Jeremiás által említett hetven év mikor jár le és
Jeruzsálemet mikor építik újjá. Ha Jeruzsálem továbbra is romokban marad, mikor
lesz ennek vége? Ezért meg kellett kérdeznie, hogy mi fog történni ezután.
Tehát az Úrhoz fordult és hozzá esedezett (3. vers). Böjtölt és bűnvallomást
tett (4. vers), amibe önmagát is besorolta: „Vétkeztünk
és gonoszságot míveltünk” (5. vers). „eltávoztunk
a te parancsolataidtól és ítéleteidtől. És nem hallgatánk a te szolgáidra, a
prófétákra” (6. vers). Ez egy olyan probléma, amivel mi is gyakran
találkozunk napjainkban.
A fogság bűneik miatt
következett be (7. vers), és mindnyájukat szégyen borította (8. vers). De mégis
fellázadtak. Dániel kegyelemért és bocsánatért könyörög Istenhez (9. vers).
Felsorolja neki szombatrontásaikat és törvényszegéseiket, a prófétaság Lelkének
elutasítását (10. vers) és azt hogy megtagadták az Istennek való
engedelmességet (11. vers). A csapás mindennek a következménye (12. vers), de a
csapás ellenére sem tértek vissza Istenhez és nem figyeltek igazságaira (13.
vers). Az olyan mondásokra, hogy „félre a hitelvekkel”, Dániel rámutatott arra,
hogy az igazi vallásosság megköveteli a hitelveknek való engedelmességet,
amelyeket a Szentírás ad és tanít.
Az igaz Istennek
cselekednie kell. Nem hagyhatja figyelmen kívül a bűnt, és nem köthet
kompromisszumot (14. vers). Elismerve gonoszságukat és azt, hogy Isten nem
tehet saját természete ellenére (15-16. vers) valamint azt, hogy a nemzetek
gyalázatává lettek, Dániel könyörög Istenhez, hogy hozzon megoldást az ő
helyzetükre (17. vers). Mivel Jeremiás azt mondta, hogy Jeruzsálem romos
állapota hetven évig fog tartani, Dániel arra kéri Istent, hogy gondoljon az
elpusztult Jeruzsálemre (18. vers). Arra sürgeti Istent, hogy hallgassa meg
őket és cselekedjen (19. vers). Miközben imádkozott, Gábriel angyal gyorsan
odarepült hozzá az estéli áldozat idején (21. vers), hogy válaszoljon
kérdéseire (22. vers). Amikor Dániel elkezdett imádkozni Istenhez, az Atya
válaszolt, és Krisztus elküldte Gábrielt, hogy menjen el, és segítsen Dánielnek
(23. vers). „Amikor könyörögni kezdtél,
egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked”
(23. vers – új prot. ford.).
A hetven hetet
lemetszették (24. vers) a 2300 nap/év próféciából, amelyről Dániel korábban
beszélt. A két prófécia ugyanabban az időpontban kezdődött, de a „hét hét” azaz
490 esztendő hamarabb véget ér, miközben a hosszabb, 2300 nap/év prófécia
tovább halad.
Dániel megtudta, hogy
lesz egy rendelet (amelyről mi már tudjuk, hogy Ezsdrás hetedik évében azaz Kr.
e. 457-ben megtörtént) Jeruzsálem újjáépítéséről és ettől az időponttól
számítódik a prófécia a Messiás eljöveteléig (25. vers). Nem arról van szó, hogy
7 hét van a Messiás eljöveteléig és 62 hét alatt épül fel a város, hanem 7 hét
városépítés és ez után 62 héttel fog megjelenni a Messiás, és mindez a rendelet
idejével kezdődik el.
Jézust 27-ben
Keresztelő János megkereszteli, a Szentlélek felkeni, és az Atya igazolja őt
egy mennyből jövő hanggal. Dániel megdöbbenésére az újjáépített Jeruzsálemet a
rómaiak újra lerombolják majd (26. vers): „a
várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe.”
A háború folytatódni
fog a vég idejéig (26. vers). Ez a pusztítás el van rendelve (26. vers) a
kezdőpont, azaz 538 és a végpont 1798 között. Jézus a Messiás sokakkal örök
szövetséget fog kötni, ami magába foglal mindenkit, aki elfogadja Őt személyes
Megváltójának (27. vers). Amikor Krisztus itt élt, véget vetett a földi
szentély szolgálatának, de tovább folytatta a papi, majd pedig a főpapi
szolgálatot a mennyei szentélyben (27. vers).
Dániel sokkoló
jeleneteket látott arról, hogy a lelki Izrael szenvedni fog: a felkent Messiást
ki fogják irtani a 490 éves prófétai időszak végén, a Templomot le fogják
rombolni és az „utálatosság” annak a szárnyain fog szállni, aki lerombolta a
Templomot Kr. u. 70-ben. Ez egy meghatározott időszakban fog történni, amelyet
Dániel a 7. fejezetben megad, mint „időt, időket és az időknek felét”, azaz
1260 évig. Dániel felfogta, hogy a Messiás nem az ő idejében fog megjelenni, és
ez az időfolyosó sokkal hosszabb, amint ahogy ő ezt elvárta volna. Két évvel
később Isten egy másik látomást adott neki, amelyben sokkal részletesebben
körvonalazta a történelmet egészen a vég idejéig. Ekkor Isten arról értesítette
Dánielt, hogy nyugodni fog egészen a feltámadásig. Erről majd a következő
fejezetekben olvashatunk.
Szerető Istenünk!
Mindnyájan reménykedünk abban, hogy eljön az új
Jeruzsálem, az új Föld, és megoldást nyer a világ minden pusztítása és
utálatossága. Nyugalmat találunk abban a tudatban, hogy te meg fogod oltalmazni
maradék népedet mindezekben. Ámen!
Koot van Wyk, DLitt et Phil, ThD.
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése