Mai szakasz: Hóseás 4

A hűség, az igazság, a szeretet és Isten ismeretének híján Izrael népe közt egyre inkább elharapózott a hazugság, a gyilkosság és a lopás. Isten látta, hogy a bűnbánat nélküli jólét nem tesz jót népének (3. vers). Az északi országrész, Izrael első királya aranyborjúkat készített, állítólag azért, hogy a nép azok előtt imádja Izrael Istenét. Akháb király és felesége, Jézabel bevezette a Baál-kultuszt Izraelben. II. Jeroboám idejében az aranyborjakat és Szidon Baál istenét is imádták. A hamis papoknak tudniuk kellett, hogy Isten akarata nemcsak az izraelitákra vonatkozik, de ők nem törődtek Istennel. Nem léviták voltak, hanem I. Jeroboám, az első északi király választotta ki őket a nép több törzséből (1Kir 12:31). Jónás próféta könyörgésére Isten megengedte Izrael felvirágzását, de minél jobban ment a soruk, annál inkább elmerültek a bűnben. (7. vers).

A 10-14. versekben Hóseás a gonosz Baál-kultuszt írja le. Szertartásaikon vallási prostitúciót gyakoroltak, azt remélve, ezzel rávehetik Baált, hogy megáldja őket, növelje jószágállományukat és termésüket. Isten abban a reményben állítja le jólétük növekedését, hogy megbánják bűneiket és felhagynak a rossz cselekvésével (10. vers).

Áron és az izraeliták népe jut erről eszünkbe, akik dalolva táncolták körül az aranyborjút (2Móz 32:18-19), és bor ittak, ami „elveszi az észt.” (11. vers).  A kánaániták és a mezopotámiaiak vallása alapjában véve termékenység-kultusz volt.  Női és férfi prostituáltak szolgáltatásait ajánlották az ellenkező nemű bálványimádóknak. És amikor több templomi prostituáltra volt szükségük, a hétköznapi hívők leányait és hitveseit is templomi szolgálatra kérték fel (13-14. vers).

Isten az ő népe másik feléért, Júdáért is aggódott. Meg akarta óvni Júdát az aranyborjú és Baál kultuszától valamint az északi testvérnép, Izrael befolyásától. (15. vers). Gilgál, Béthel és Dán voltak észak-Izrael vallási ceremoniális központjai. E templomok mindegyike a „bajok temploma” volt.  Béthelt Beth-aven-nek nevezték, ami azt jelenti, hogy „a bajok temploma”, vagy a „gonoszság háza”.

Isten nem tudott egy ilyen bálványimádó, parázna népet sajátjának tekinteni. Bűnbánat nélkül élték világukat. Szerették a paráznaság kultuszát és a termékenységi prostitúciót. Az isteni ítélet azonban, amit itt a szélvész jelképez, el fog jönni rájuk (19. vers). Bárcsak jobban megértenénk Isten türelmét, és szeretettel engedelmeskednénk neki!

Yoshitaka Kobayashi, Ph.D.
Japán

Fordította: Csala Beáta