Az
előző fejezet (Ezékiel 43) utolsó része, amely az oltárról és annak
felszenteléséről beszélt, valamint jelen fejezet (Ezékiel 44), különleges
szabályozásokat tartalmaznak a Templommal és a papsággal kapcsolatban. A 43. fejezet
12. versében Ezékiel a „Templom törvényéről” beszél. Noha a jelen fejezet témája
szerteágazónak tűnik, az egész beilleszkedhet a „Templom törvénye” címszó alá.
A
fejezet első szakasza a fejedelemmel (politikai uralkodó) és a keleti kapuval
foglalkozik. A keleti kaput folyamatosan zárva kell tartani, mert itt vonult be
Isten a Templomba. Ez megerősíti Ezékiel 43:7-et, amely kijelenti, hogy Isten
soha többé nem fogja elhagyni Templomát. Nem lesz még egy kivonulása Istennek,
mert a kapu örökre zárva van. Amikor valaki bemegy a templomba, a bezárt keleti
kapu arra emlékezteti, hogy Isten örökre az Ő népével van.
A
fejezet többi része azzal foglalkozik, hogy ki mehet be a Templomba, ugyanakkor
a papok szolgálatával is. Ennek a szakasznak több törvénye párhuzamos a Mózes
3. könyvében kapott törvényekkel, különösen Mózes 3. könyve 17-26.
fejezeteivel. Az alapelv 3Móz 19:2-ben található: „Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” A
papoknak és ezeknek a törvényeknek arra kellett tanítaniuk a népet, hogy
különbséget tegyenek a szent és a közönséges, a tiszta és a tisztátalan között.
Ha az emberek Istenhez akarnak közeledni, szenteknek kell lenniük az által,
hogy elkülönülnek a bűntől és a gonoszoktól.
A
bűn egy olyan dolog, ami Isten ítéletéhez és Isten jelenlétének elvesztéséhez
vezetett. Izrael helyreállított városában a bűnt el kellett választani
Istentől, azért, hogy Isten jelenléte ott maradhasson. Ezékiel minden
szabályának ezt a szentséget és Isten jelenlétét kell elősegítenie. A bűntől
való elszakadás és az Isten iránti szentség jelentenek-e ma nekünk valamit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése