Mai szakasz: Dániel 6

Círus tábornoka Gobryas (akit a feliratok Ug-ba-ru vagy Gu-ba-ru néven is említenek) volt az, aki megölte Besazár királyt Babilonban, azon a bizonyos éjszakán. Bevonult Babilonba, amikor az Eufrátesz vízszintje a legalacsonyabb volt, és a város kapui nem voltak bezárva. Ezután Círus kiterjedt hadjáratokat folytatott, és nem is tért vissza, csak egy hónap múlva. Tábornokát ideiglenesen trónra helyezte és a méd Dárius uralkodói nevet adta neki (1. vers).

Kiváló stratégaként uralkodásának első évében Dárius kinevezett 120 kormányzót országa fölé. Dániel arámul írt, de nem lehet nem észrevenni a perzsa szavakat, amelyeket használt, mert Babilon egy kozmopolita város volt, és ez így volt akkor is, amikor a médek és perzsák átvették az uralmat.

Isten segítségével Dániel kiváló államférfi lett, „mivelhogy rendkívüli lélek volt benne” (3. vers). A király után legmagasabb rangú három tiszttartó egyike lett. Sikerei miatt a másik kettő megpróbált ürügyet találni benne, hogy bevádolhassák (4. vers). Azonban nem találhattak, mert nem volt korrupt, hanyag, hanem végtelenül megbízható. Törvényesen semmit sem tehettek ellene, ezért a vallás területén próbálkoztak (5. vers). Meggyőzték a királyt, hogy adjon ki egy rendeletet és pecsételje le, hogy ne lehessen visszavonni, hogy aki valamely istenhez vagy emberhez imádkozik 30 napig Dáriuson kívül, az oroszlánok vermébe vettessék (7. vers). Ez volt az 1/12-ed része a 360 napos naptáruknak, amely azt írta elő, hogy a király mit tegyen, és mit ne tegyen az év bizonyos napjain, hogy elkerülhesse az istenek haragját.     

Amikor Dániel tudomást szerzett a rendeletről, kinyitotta az ablakát és naponta háromszor imádkozott Istenhez, pontosan úgy, ahogyan korábban is tette. Úgy döntött, hogy nem fog változtatni (10. vers). A két tisztviselőtársa tanúja lehetett „illegális” vallásos cselekményének (11. vers). Ők tudták, hogy a médek és perzsák törvényét nem lehet visszavonni (12. vers). Ezért Dániel ellen fordultak, mint aki napjában háromszor imádkozik, ami törvényellenes (13. vers). Mi tudjuk, hogy a szüntelen imádság és áhítat a sikeres lelki élet titka.

Nagyon elszomorodott, amikor megtudta, hogy mi történt, mert Dániel a legjobb barátja volt, és akkor 83-84 éves lehetett (14. vers). Napestig próbálkozott, hogy megmentse, de nem tudta. Ekkor a főemberei emlékeztették a királyt arra, hogy a törvényt nem lehet visszavonni (15. vers). Ezért arra kényszerült, hogy kiadja a parancsot, hogy Dánielt dobják az oroszlánok vermébe. Miközben ezt tették Dárius ezt kiáltotta Dánielnek: „A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!” (16. vers). Aztán egy követ tettek a verem nyílására, és lepecsételték a király és főemberei pecsétjével (17. vers). Ily módon a főemberek ellenőrizhették a királyt, és a király is ellenőrizhette őket.

Azon az éjszakán nem jött álom a király szemére, nem evett és nem szórakozott (18. vers). Dárius látta, amint a nap felkel, és az első sugaraira a veremhez sietett, hogy lássa, mi történt (19. vers). Hangjában fájdalommal kiáltott Dánielnek, hogy megtudja vajon Isten szolgája életben van-e még: „a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?” (20. vers).  

Dárius legnagyobb örömére (23. vers) Dániel Istent dicsőítette, aki az életét megmentette. Az Istenben való bizalma megvédte őt a oroszlánok mindenféle ártásától (23. vers). A szerepek kicserélődtek, mert a vádolókat, feleségeiket és gyermekeiket dobták be a verembe, akiket összezúztak és megettek az oroszlánok (24. vers). 

A mi napjainkra szóló alkalmazásként el tudjuk mondani, hogy az egyházi vezetők a helyi gyülekezet szintjétől fölfele gyakran belekerülnek a kritizálás vermébe, de amikor Istenben bíznak, nem szenvednek hosszantartó érzelmi sérüléseket. És ahol törzsi rendszerek működnek kiterjedt családokkal és a törzs vezetője a király ellen van, akkor az egész törzs gyanús lesz. Még akkor is, ha a tulajdonképpeni elkövetőt elfogják és kiiktatják, az egész törzs gyanú alatt marad, mivel ők egy pókhálóhoz hasonló hálózat részei.   

Miután Dánielt kihozták az oroszlánok verméből, Dárius egy rendeletet írt, hogy mindenki félje és tisztelje Dániel Istenét „mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart” (25-26. vers). Ezt a rendeletet elhelyezték az archívumba, a sorra következő méd és perzsa uralkodók számára. Dárius bizonyságot tett arról, hogy Isten az, aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat tesz mennyen és földön (27. vers). 

Ebben és a következő évben Dánielnek jól ment dolga, azután Círus átvette az uralmat Dáriustól. Az utolsó információnk Dánielről Círus uralkodásának 3. évéből (Kr. e. 536) való, amikor a 10. és 11. fejezet hosszú látomásait kapta az egymást követő birodalmakról egészen a vég idején való feltámadásig.

Drága Istenünk!

Maradékod magvát naponta a kritizálás vermébe vetik, és szenved a rosszindulatú pletykától és hamis vádaskodástól. Istenünk, védd meg ezeket a Dánieleket és Daniellákat! Szent nevedben imádkoztunk! Ámen!

Koot van Wyk, DLitt et Phil, ThD.
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea