Ahogy az 5.
fejezetben láttuk, Nabonidus király fiára Belsazárra bízta Babilon kormányzását
és ő elvonult Témába, hogy ott Sin holdistent imádja. Ottlétekor megtisztította
és felújította ennek az istennek a templomát. Ez után egy álmot látott,
amelyben ígéretet kapott arra, hogy az egész világ feletti uralmat megkapja.
Ebben az időben
Dániel egy látomást kapott, amely megjövendölte Círus uralmát, amelyet először
Ézsaiás jelentett ki (lásd: Ésa 45:1). Ez Belsazár uralkodásának a harmadik
évében történt (1-2. vers). Dániel látomásában egy kost és egy kecskét látott.
Jézus arra utasította Gábriel angyalt, hogy magyarázza meg Dánielnek a
látomást. A kosnak két szarva volt, egy kicsi és egy nagy (3. vers). A kisebb Círus
hadvezérét, Gobryast jelképezte, akit a méd Dárius néven ismerünk. Majdnem két
évig uralkodott, amikor Círus – akit a nagy szarv jelképez –, átvette az
uralmat. Rájuk ez a fejezet úgy utal, mint Médiának és Perzsiának királyaira
(20. vers).
A birodalom
növekedett, de hirtelen megjelent Nagy Sándor, akit a kecske jelképez (4.
vers), és aki legyőzte a kost (6-7. vers) és naggyá lett (8. vers). Ezek után „négy tekintélyes szarv növe az égnek négy
szele felé” (8 vers), amelyek négy politikai hatalmat jelképeznek, Nagy
Sándor négy hadvezérének az uralkodása alatt, akik halála után uralomra
jutottak. A szarvak megnövekedtek a világ négy égtája felé. A történelemben az
ő idejüket követve egy kicsiny szarv növekedett, amely naggyá nőtt és különböző
irányokban terjeszkedett (9, 23. vers). A kicsiny szarv nem a kecske szarvai
közül való volt, és nem is az egyikből jött elő, úgy ahogy sok magyarázó
értelmezi, hanem a négy égtáj egyike felől érkezett. A magyarázók figyelmen
kívül hagyják a nemek különbségét ezekben a versekben és így Nagy Sándor egyik
hadvezéréhez és utódjához kapcsolják, különösképpen Antiochus Epiphaneshez.
Nagy Sándor
birodalmából származó négy szarv korszaka után egy „kemény arcú, ravaszságokhoz értő” római uralkodó, Justinianus
lépett színre (23. vers). Ez röviddel Kr. e. 538 előtt történt. Életrajz írója
Procopius szerint cselszövéseiről volt ismert, és hatalomra tett szert, de nem
a saját erejéből (24. vers). Feleségének és a pápáknak a segítségére volt
szüksége. Justinianus hatalma alá vonta a mediterrán térséget és Észak-Afrikát.
A fejezet azt is mondja róla, hogy „jó
szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek
népét” (24. vers). A keresztények üldözése ugrásszerűen megnövekedett Kr.
u. 538-ra. Justinianus megváltoztatta az ő képét viselő érméket, amelyeken
korábban lóháton ülő katona volt, olyanra, amelyen keresztet tart a kezében.
A Szent Római Birodalom
hivatalosan is kezdetét vette és az üldözések mindennapossá váltak. Az ámítások
felülkerekedtek és a pápai hatalom lett Krisztus képviselője és helyettesítője,
és sajnos a „fejedelmek fejedelme ellen
... támadt” (25. vers), aki az egyetlen közbenjáró Isten és ember között.
Ebben az értelemben felhatott a mennybe és „és
a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá”
(10. vers). Dánielt ezek a tettek Lucifer mennyei tevékenységére emlékeztették.
A kicsiny szarv,
amely a Szent Római Birodalom pápai intézményét jelképezi, elvette a mindennapi
áldozatot (a közbenjárói szerepet, amely egyedül csak Krisztust illeti meg) és
a mennyei templomban folytatott munkáját lerombolta (11. vers). Mivel az egyház
fellázadt Isten ellen – pontosan úgy, ahogyan Lucifer is a mennyben – a
mindennapi engesztelés emberi intézmény hatáskörébe került, amely földi
közbenjárói tevékenységet folytatott a krisztusi helyett; és sikeres volt,
meggazdagodott és megerősödött.
Álmában Dániel két
angyal párbeszédét is végighallgatta. Az egyik megkérdezte a másikat, hogy
mennyi ideig tart a látomás a mindennapi áldozatról, azaz, hogy a Szent Római
Birodalom hamis tevékenysége az engeszteléssel és Krisztus közbenjárói
feladatának kisajátításával kapcsolatosan mennyi ideig fog tartani. Mennyi
ideig fog a mennyei szentély és a szent nép tapostatni? (13. vers). A kérdés
arról szólt, hogy mennyi ideig fog tartani ez az időszak, és mikor lesz vége? A
válasz szerint hosszú ideig fog tartani, de ennek lejárta után a szentély meg
fog tisztulni (14. vers). A kérdés arra fokuszál, hogy mi fog történni ez alatt
az időtartam alatt. (A hetedik fejezet ezt az időtartamot 1260 évben határozza
meg, amely egyenlő az „ideig, időkig és az idők feléig” fogalommal). Tehát 1798
után, ez után a hosszú idő után kell elkezdődnie Krisztus közbenjárói
munkássága egy újabb szakaszának a mennyei szentélyben.
Dániel nagyon
kimerült volt a látomás után, és ha helyesen értette a magyarázatot, nem csoda,
hogy elcsigázott lett, mert a Messiás eljövetele nagyon messze esett az ő
idejétől. A mi helyzetünk viszont egészen más, mivel mi igen közel élünk a vég
idejéhez.
Drága Istenünk!
A mennyei szentélyben végzett igazságszolgáltatásod
annyira hatásos. Gondolj mindnyájunkra egyenként, és tisztítsd meg a rólunk
szóló feljegyzéseket a mennyei seregek előtt! Ezért könyörgünk hozzád. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése