2012. október 31., szerda

Mai szakasz: Józsué 11


Amit Isten ígér, azt be is teljesíti. Tőlünk annyit vár, hogy együttműködjünk Vele. Ahogy Józsué előrehaladt Kánaán elfoglalásában, az északi városok királyai összefogtak, hogy megtámadják az izraelitákat. Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átdöfötten vetem az Izráel elé”. Józsué hallgatott az Úrra, továbbhaladt hitben és engedelmességben. Tudta, hogy bármit is parancsol Isten, utat nyit népe számára, hogy kivitelezhesse.

Az izraelitáknak nem lovakban és harci szekerekben kellett bízniuk, hanem az Úrban, amit meg is tettek. Az Úr sikert adott Józsuénak, és a fejezet így ér véget: „Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, a mint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izráelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harctól.” Ez azt jelentette, hogy nem volt több egyesült ellenség, és a földet feloszthatták a törzsek között. Mindazonáltal minden törzsnek le kellett még győznie a kánaániakat számukra kisorsolt területeken.

Sok esetben úgy tűnik, hogy az ellenségeink, legyenek azok lelki, tanulmányi, szociális, fizikai vagy szakmai gondok, túl sokan vannak, és túl erősek ahhoz, hogy legyőzzük őket. De emlékeznünk kell arra, hogy Isten képes nekünk segíteni, ahogyan megsegítette Józsuét, és Ő maga fogadta, hogy segít nekünk felülkerekedni az előttünk lévő akadályokon személyes életünkben, és az Ő győzelmét adja nekünk!

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

Fordította Kóczián Ágnes

2012. október 30., kedd

Mai szakasz: Józsué 10



Annak ellenére, hogy Izrael gyermekei nem egyeztettek Istenükkel, mielőtt szövetségre léptek volna Gibeon lakosaival, Ő később mégis fölhasználta ezt az átgondolatlan döntést, hogy nagy győzelmeket vigyen véghez. A Gibeonnal fennálló szövetség számos további városállam legyőzéséhez vezetett.

Mi is gyakran hozunk nem túl bölcs döntéseket az életünkben, amik végül szerencsés kimenetelűnek bizonyulnak. Ezen következmények azonban nem a bennünk lévő bölcsességből erednek, hanem sokkal inkább Isten mindenható erejéből, ami a bolondságunkat is az Ő nevét dicsőítő eredményekké változtatja. Ez lehet egy kapcsolat, amibe imádság nélkül vágtunk bele, vagy egy elfogadott állásajánlat, ami nem egyezett Isten akaratával. Mindegy, miről is van szó; Isten – az Ő tervében eredetileg nem szereplő kihívások ellenére –  gondoskodik arról, hogy végül elnyerje az Őt megillető dicsőséget.


Willie Edward Hucks II

Associate Ministerial Secretary
General Conference
Fordította Kóczián Károly

2012. október 29., hétfő

Mai szakasz: Józsué 9


„… de az Úr tanácsát nem keresték” (14. vers). Ezek Józsué könyve 9. fejezetének legszomorúbb szavai. Miért nem igyekeztek megtudni Isten akaratát? Teljesen elbizakodtak, azt gondolva, hogy saját erejükkel győzték le Ait? Teljesen természetesnek vették Isten jelenlétét a táborban, és hatalmát, amely Izraelt támogatta?

Nem számít, hogy milyen bölcsnek tűnünk a magunk szemében, élnek körülöttünk olyanok, akik még bölcsebb gondolatokkal bírnak, és még ravaszabb terveket eszelnek ki. Nekünk mindig Isten bölcsességét kell keresnünk, hogy megtudjuk, hogyan járjunk el, még az élet „apróbb” dolgaiban is. Minden döntésnek megvan a fény és árny oldala, ami hatással van mind ránk, mind pedig másokra, és bizony döntéseink némely vetületének igen hosszú távú hatása lehet.

Mindig maradjon fontos számukra, hogy folytonosan Isten akaratának keretein belül éljünk!
Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference
Fordította Liebhardt László

2012. október 28., vasárnap

Mai szakasz: Józsué 8


Isten természetéhez hozzátartozik az, hogy népének egy második esélyt ad. És egy harmadikat. És egy negyediket. De engedelmességet is vár. Kegyelme jogosan várja, hogy alárendeljük magunkat személyes és közösségi életünkre vonatkozó tervének.

Azért engedelmeskedünk, mert Ő kiterjesztette ránk kegyelmét. Örömteli engedelmesség által tiszteljük akaratát, mert megértettük, hogy Ő tudja, mi a legjobb számunkra a jelenben és a jövőben. Istennek hosszú távú terve van mindnyájunkkal: családunkkal és gyülekezetünkkel egyaránt, és be is fogja váltani, ha hit és engedelmesség által együttműködünk Vele    

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

2012. október 27., szombat

Mai szakasz: Józsué 7


„Senki sem egy különálló sziget” – írta John Donne (1572-1631) Azt a tanulságot lehet levonni ebből a rövid kis idézetből, hogy egy ember meggondolatlan döntései és tettei nem csak önmagára, de másokra is negatív hatással vannak. Ákán önös érdekeit másoké fölé helyezte; ez a döntése harminchat katona életébe került és nagy szégyent hozott Isten ügyére.

Az önzés hatással van az emberi lélekre, és ebben a korban, amikor sokan a késleltetett jutalmazást betegségnek tartják, az emberek könnyen beleesnek abba a hibába, hogy racionalizálják saját döntéseiket annak érdekében, hogy megtehessenek bármit, amit csak akarnak, függetlenül attól, hogyan érint az másokat.

De az igazi megújulás és a Szentlélektől ihletett reformáció átalakítja a gondolatainkat, hogy Krisztus gondolatait tükrözzék. Ami bűnös természetemnek vonzó volt, ma már nem fontos. Végcélom az, hogy kedves legyek Istennek, Aki engem megteremtett és áldás legyek másoknak, akik az én testvéreim Krisztusban.

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

2012. október 26., péntek

Mai szakasz: Józsué 6


Egy folyamatosan és egyértelműen nagyobb és nagyobb teret hódító folyamat tapasztalható egyes körökben, amelynek lényege, hogy minimalizálják azokat az elvárásokat, amelyeket Isten népére helyezett. Egyesek Isten kegyelmét olyan magasra emelik, ahol az üdvösség már-már egyetemesnek tűnik, azt mondván, hogy senki sem fog elkárhozni, mivel Isten túlságosan szereti teremtményeit ahhoz, hogy elpusztítsa őket.

De Isten parancsolatai magas követelményeket helyeznek elénk, és nekünk sosem szabad alábecsülnünk a Neki való engedelmességet, még akkor sem, ha követelményei nem tűnnek értelmesnek számunkra. A város körül való menetelés és a kiáltás nem fogják romba dönteni a várost, de az Isten parancsának való engedelmesség erőt szabadít fel bennünk és érettünk, amely megszabadítja szívünket és életünket az ellenség szorításából és olyan győzelmet ad, amilyet saját erőnkkel soha nem tudnánk kivívni.

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

2012. október 25., csütörtök

Mai szakasz: Józsué 5


Habár az olvasó kísértést érezhet arra, hogy a körülmetélkedésről szóló beszámoló miatt átugorja ezt a fejezetet, ezen kívül is gazdag áldásokat találhat itt. Csak egyre szeretnék összpontosítani a sok közül, amit találtam.

Sokan, akiket mi „ellenségnek” vélünk, bátor külsővel parádéznak, azt remélve, hogy megrémítenek, vagy elnyomnak másokat, de mélyen a lelkükben félelmet hordoznak, mivel felismerik azt, hogy Isten kiáll az Ő választottaiért. Könnyen meglehet, hogy a „Gilgál” emlékműveket látva – , amelyeket önmagunknak állítunk fel emlékeztetőül – az „ellenség”  megremeg Isten előtt, Aki előttünk és mögöttünk jár, hogy óvjon és védjen bennünket.

A legfigyelemreméltóbb dolog az, hogy miközben Izrael ellenségei meghunyászkodnak a menny Istene előtt, Izrael fiai nem mindig veszik észre Isten hatalmának jelenlétét. Mi sem vagyunk tudatában annak, hogy mások milyen mértékben tartózkodnak attól, hogy nekünk ártsanak, mert rájöttek arra, hogy a mi Istenünk hatalmas Mentsvár!

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

2012. október 24., szerda

Mai szakasz: Józsué 4


Mindannyiunknak szüksége van egy Gilgálra. Sőt, újra meg újra szükségünk van olyan helyekre az életünkben, ahol emlékeztetőket helyezünk el, és megállunk, hogy azon gondolkodjunk, mit tett Isten értünk a múltban, hogyan szabadított ki bennünket a különböző megpróbáltatásokból, nehézségekből és bajokból.

Ezek a "Gilgálok" legalább két célt szolgálnak: (1) Amikor megkísértetünk, hogy megkérdezzük, hol van az Isten, vagy amikor olyan kihívásokkal nézünk szembe, amelyeket nem tudunk kezelni, akkor visszaemlékezhetünk arra, mit tett Ő a múltban, és bizalommal nyugodhatunk meg abban a tudatban, hogy ismét meg tud és meg is fog áldani; és (2) ezek az emlékeztetők bizonyságul szolgálnak másoknak, akik saját kihívásaikkal néznek szembe. Őket is bátoríthatja az a tudat, hogy az az Isten, Aki bennünket megáldott, kész arra, hogy őket is megáldja a maga különleges módján.

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

2012. október 23., kedd

Mai szakasz: Józsué 3


Isten vágyik arra, hogy csodákat tegyen érettünk úgy személyesen, mint közösségi szinten, de ahhoz, hogy teljességében megtapasztaljuk hatalmát, együtt kell működnünk Vele. Az első dolog, amit meg kell tennünk az, hogy elismerjük törvénye szentségét és engedelmeskedünk neki („Ha ... látjátok, ... akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána” - 3. vers). Aztán oda is kell szentelnünk magunkat (5. vers). Meg kell tapasztalnunk lelkünk megtisztítását és szívünk odaszentelését. 

Amikor keressük Isten akaratát, és átéljük a megújulást és a reformációt, amelyet Isten szándéka, hogy megtapasztaljunk, látni fogjuk a csodákat, amelyeket nekünk tartogat (5. vers). A maga idejében és a maga módján Isten szabad hozzáférést biztosít minden áldásához, amelyeket vágyik nekünk adni. 

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

2012. október 22., hétfő

Mai szakasz: Józsué 2


Isten megparancsolta Józsuénak, hogy legyen erős és bátor, és ezt a felszólítást megpecsételte azzal a garanciavállalással, hogy Ő elkíséri Józsuét bárhová megy. Aztán Isten megerősítette ezt a parancsot a két kém által is, akik Ráhábbal találkoztak. Értesülésük, hogy Jerikó lakosainak tudomásuk volt Isten hatalmáról, bátorságot adott a kémeknek és Józsuénak, hogy Isten már tényleg kezükbe adta Kánaánt.

Hogyan erősítette meg Isten mindannyiunk számára, hogy Ő képes teljesíteni nekünk tett ígéreteit? Talán nehéz meglátni, hogyan fogja beteljesíteni mindazt, amit elkezdett, de nem kell mást tennünk, csak azt, hogy figyeljük azokat a finom utalásokat, amelyeket utunkba elhelyez. Lehet, hogy tegnap is kaptunk ilyen jeleket, vagy hónapokkal, talán évekkel ezelőtt. De Isten már eddig is sok győzelmet adott nekünk a jövő érdekében, ha bízunk benne ott, ahová vezet!

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

2012. október 21., vasárnap

Mai szakasz: Józsué 1


„Légy bátor és erős." Ezek a szavak négyszer szerepelnek ebben a bevezető fejezetben (6, 7, 9, 18), ahogy Józsué Isten parancsára felveszi vezetői felelősségét Izrael gyermekei fölött. Annyi kihívással, amennyi előttük állt, Józsué igen könnyen elveszíthette volna bátorságát. Mi lesz győzelmének a titka? A válasz Isten ígéretében található: abban az ígéretben, amelyet őseinek tett (9. v.); s abban az ígéretben, hogy elkíséri őt, bárhová megy (9. v.).

Nekünk is vannak „óriásaink”, amelyek a jelenben vagy a jövőben leselkednek ránk, de nem kell félnünk, mert az ígéretet tevő Isten hűséges! A győzelem a miénk, de nem azért, mert erősek vagyunk, hanem inkább azért, mert Ő erős! Ezért bízzunk Istenben és legyünk erősek és bátrak – ígérete alapján!

Willie Edward Hucks II
Associate Ministerial Secretary
General Conference

2012. október 20., szombat

Mai szakasz: 5 Mózes 34


Ha visszatekintünk, azt láthatjuk, hogy Mózes a törvényt képviselte, amely rajta keresztül adatott Istentől. Elvezette a népet az Ígéret Földjének hátáráig, de nem vihette be őket oda.  Az Isten törvényének való engedelmesség volt a központi érték, és megkülönböztető jel Isten népének életében, és az ma is a végidő maradék egyháza számára.

Isten törvénye mindig szent, igaz és jó. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik” (Mt 5:18). Ez a beteljesedés először a Fiú által történt meg, és azután általunk. Mindig emlékezzünk e szent törvény pásztázó szemére, amely felfedi a szívünkben lévő bűnt, Jézushoz vezet, és képessé tesz arra, hogy megtartsuk szavait.

Mózes élete vége felé Isten megmutatta neki az Ígéret Földjét. Látszik: betöltötte  küldetését az életben. Utolsó éveiben felkészítette Józsuét, hogy az utódja legyen (5Móz 31:1-8). Angyalok temették el Mózes testét, és az Úr feltámasztotta, hogy a mennybe vigye őt (ld.: Júdás 9).

Amikor Jézus idejében Mózes megjelent Illéssel együtt Jézusnak a Megdicsőülés Hegyén (Mt 17:1-13), végre az Ígéret Földjén állhatott. De akkorra a „tejjel és mézzel folyó föld” elvesztette a jelentőségét és vonzerejét, hiszen Mózes már látta a jobb földet, az országot, ahol nincs panasz, nincsenek lázadások és nincs több csalódás.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Fordította Kóczián Ágnes

2012. október 19., péntek

Mai szakasz: 5 Mózes 33


Mózes ebben a fejezetben megáldotta Izrael nemzetét. Ezzel kontrasztban áll Jákob, Mózes első könyvének 49. fejezetében a tizenkét fiára kimondott áldásainak sora és néhány átka. E fejezet áldásai azonban nem tizenkét fiúnak szóltak, hanem tizenkét törzsnek, mert időközben Jákob tizenkét fia hatalmas nemzetté nőtt. Ha összevetjük a két fejezetet, láthatjuk, hogy jelentős különbség van aközött, amit Jákob és amit Mózes mondott.

Jákob emberi nézőpontból beszélt. Ő leírta a tizenkét fiának minden emberi gyengeségét. Amit abban a fejezetben olvasunk, nem egy kellemes kép. A Mózes által leírt második áldássorozat azonban élesen különbözik ettől.

Jákob búcsúbeszédében például megtaláljuk a Simeonnak és Lévinek mondott következő ominózus szavakat: „Átkozott haragjuk, mert erőszakos ... Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben” (1Móz 49:8). Mózes viszont látja a jövőt. Az átok áldásra fordult Lévi számára, és a szétszóratás egész Izraelnek való szent szolgálattá alakult át. A léviták „tanítják döntéseidre Jákóbot, és törvényedre Izráelt” (10. Vers).
„Drága Istenem, látom, ahogy az idő és a te Lelked meggyőző munkája fokozatosan átalakította a tizenkét fiút a remény embereivé. Én nem fogom megengedni, hogy a korábbi bűneim veszélyeztessék a jövőmet. Változtass át engem Jézus hasonlatosságára a mai napon!”
John Ash
Chinese Union Mission
Hong Kong

2012. október 18., csütörtök

Mai szakasz: 5 Mózes 32


Erre az énekre úgy utalnak, mint Izrael nemzeti énekére, ami egy isteni előrejelzés a zsidó nép egész történetére.

Ez a második ének, aminek Mózes a szerzője. A két ének megszületése között 40 év telt el. Mózes 2. könyvének 15. fejezetében egy győzelmi éneket olvashatunk, amely a Vörös-tengeren való átkelés után hangzott el; ez az ének pedig Mózes éneke, amit közvetlen halála előtt énekelt, hogy emlékeztesse Izraelt arra, hogy a menny már tudja: jönnek olyan idők, amikor hűtlenek lesznek majd. 

Mennyire fontos ez a fejezet? Annyira, hogy úgy Ézsaiás, mint Mikeás utalnak erre a fejezetre. Az Újszövetség pedig huszonháromszor utal rá.

Háromszor találunk utalást a sasra. Amikor egy anya sas elkezdi a fészkét építeni, tövissel, törött gallyakkal, éles szikladarabokkal és egyéb tárgyakkal kezdi, amelyek nem tűnnek alkalmasnak fészek építéshez. Aztán beborítja a fészket vastag gyapjú réteggel, tollakkal és olyan állatok bundájával, amelyeket ő ölt meg, hogy puhává és kényelmessé varázsolja a tojások számára.

Amikor a növekvő madarak elérik a repülési kort, a fészek kényelme és az ingyen étkezés luxusa miatt vonakodnak elhagyni a fészket. Ekkor az anya sas „kirebbenti a fészket” (11. vers - új prot. ford.). A puha bélés összegabalyodik és a fészek kényelmetlenné válik a fiatal sasok számára. Csak ekkor kapnak indíttatást a repülésre.

„Drága Istenem! Kavard fel az én komfort zónámat is, hogy megtanuljak benned bízva repülni!"

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 17., szerda

Mai szakasz: 5 Mózes 31


Meglehetősen könnyű szomorúan olvasni Mózes életének végéről. Végül is egy hosszú, nehézségekkel teli életet élt, ami látszólag csalódással ért véget. Az első negyven évet Egyiptomban töltötte, még a Fáraó palotájában is élt; negyven éven át a juhokat legeltette Midián pusztájában; negyven évet pedig Izrael vezetésével töltött a sivatagban. Életének mindegyik szakasza az idő haladtával egyre bonyolultabb lett. Mindezt tetézte az, hogy nem mehetett át a Jordánon az ígéret földjére. Milyen kiábrándító?!

De Mózes Istennel való kapcsolata (Zsid 11:23-27 ezt hitnek nevezi) tekintetét az örökkévaló dolgokra irányította a nehézségek helyett. Mózes bizonnyal elmondhatta azt, amit Pál, hogy „azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik” (Rm 8:18).

Noha Mózes nem mehetett be az ígéret földjére az izraelitákkal, elmondhatta a népnek, hogy Isten velük megy. Lényegében ezt mondta: „Nem én voltam az, aki eddig vezettelek, hanem az Úr; és ha én el is hagylak benneteket, Ő nem.”

Mózes nagy ember volt; az egyik legnagyobb azok közül, akik valaha e Földön éltek, de Mózes nem volt nélkülözhetetlen vagy pótolhatatlan. Istennél Izrael jó kezekben volt – akár Mózessel, akár nélküle.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 16., kedd

Mai szakasz: 5 Mózes 30


Mózes elérkezik beszéde végéhez. Ez a befejezése harmadik – és egyben utolsó – beszédének. Többször is így foglalja össze tanácsait és Isten parancsolatait: „azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet" (16. vers), aztán megismétli: „szeressed az Urat, a te Istenedet” (20. vers). A szeretetet a nagy parancsolatként ismeri el a Biblia. Mózes harmadik könyve és Mózes ötödik könyvének nagy része is az istentisztelet szabályaival foglalkozik, de minden szabály valamiképpen a szeretetre épül. 

Az ótestamentumi rendszer mindig is egy lelki rendszer volt, és a vallásosságot Isten szeretetének a központjába helyezte. Sajnos a nép a "rendszerre" és nem Istenre összpontosított, Akire a rendszer mutatott. Amikor Pál kijelentette, hogy a „szeretet a törvény betöltése", nem tett mást, mint azt, hogy elismételte ennek a fejezetnek a mondanivalóját. A központi gondolat az, hogy a szeretet abban mutatkozik meg, amikor te és én „az Ő útain járunk” és „az Ő szavára hallgatunk”. Az Isten vezetésének való engedelmesség az igazi szeretet következménye és próbája is egyben.  

Végezetül Isten törvénye azért is áldás, mivel egy tekintéllyel rendelkező hang, amely véget vet az emberiség fárasztó keresésének egy megbízható útmutatás után. Nem kell felmennünk az égbe, nem kell megkerülnünk a földet, nem kell átkelnünk az óceánon azért, hogy bizonyosságot és világosságot találjunk szükségleteinknek megfelelően. Sokan tévednek, amikor Isten törvényeit tehernek tartják. Épp ellenkezőleg: törvényei kegyelmes irányjelzőink!

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 15., hétfő

Mai szakasz: 5 Mózes 29


Azok közül, akik részesei voltak a Sínai-hegynél történt, eredeti szövetségkötésnek, a legtöbben meghaltak a sivatagban. A hitetlen nemzedék kihalt, és eljött az az ideje annak, hogy a hívők nemzedéke színre lépjen. Így Mózes alapjában véve egy új népcsoporttal újítja meg a szövetséget.

Izrael tanúja volt Isten nagy csodáinak az Egyiptomból való kivonulás óta. A legidősebbek csupán gyermekek voltak akkor, de láthatták a csapásokat, az elsőszülöttek halálát; láthatták a kettévált Vörös Tengert és az elpusztult egyiptomi hadsereget. Mindannyian szemtanúi voltak az ima által kivívott győzelmeknek ott a sivatagban; ettek a mannából, ittak a csoda által fakasztott vízből; csodát csoda után éltek át.

Isten soha nem fogja hatálytalanítani döntéseinket, hogy engedjen én-központú, megromlott viselkedésünknek. A csodák önmagukban nem tudtak elérni semmit sem az izraeliták szívében. Ha Isten nem küldte volna az Ő Szentlelkét, hogy átformálja szívüket, és ha nem engedtek volna Neki, akkor a legnagyobb csodák sem értek volna semmit sem.

Egyesek ma úgy gondolkodnak, hogy az evangelizációnak az adná a legnagyobb segítséget, ha csodás eseményeket látnánk. Végül is ki ne hinne a Lélek ereje ily’ hatalmas megnyilvánulásának? Ám a nagy csodák –
Isten természetfeletti munkája nélkül – nem érnének el semmit sem az emberek szívében, következésképpen nem lennének készségesebbek a tanulásra sem.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 14., vasárnap

Mai szakasz: 5 Mózes 28


Ez a fejezet az áldásokat tartalmazza, és ezek elképesztően erőteljesek. A kísértés viszont az volt és mindig is az lesz, hogy az áldásokat keressük és ne Istent. Jézus tanácsa a helyes perspektívát tárja elénk: "Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:33).

Döntések, döntések - ez Mózes utolsó üzenete. Ő már egy idős ember, de szenvedéllyel mondja: "Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára..." (1.v). A "ha" szó élesen felvillan. Mózes sürgeti a népet, hogy jó döntést hozzon. A szövetség, amelyet Isten Izraellel kötött, három fő vonással rendelkezik: a törvény, az áldozat és a választás.

A választás mögötti eszme az, hogy Isten elhatározta: kinyilatkoztatja magát a világnak Izraelen keresztül. Ezt vagy úgy teszi, hogy annyira megáldja őket, hogy a világ megtudhassa: csak Isten áldhatta meg őket ennyire; vagy megengedi az engedetlenség következményeit annyira kibontakozni, hogy az átok láttán a világ megtudhassa, hogy a menny van ellenük. A döntés Izraelé.

Isten szándéka azzal, hogy megáldotta Izraelt, jóval több volt annál, mint hogy a nemzet öncélúan meggazdagodjon.

Amikor nyilvánvaló áldásban részesülünk, az a veszély fenyeget, hogy az áldást saját vívmányunknak tartjuk. Isten az, Akitől minden jó adomány és tökéletes ajándék származik (Jak 1:17)

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 13., szombat

Mai szakasz: 5 Mózes 27


Hogyan tekintünk a fejezetben található átkokra? (Ebben a fejezetben nincsenek áldások felsorolva, csak átkok; az áldások a következő fejezetben találhatók). Vajon Isten bosszúvágyó, sértődékeny és kíméletlen? Vajon nem a szeretet Istene?

Úgy tűnik, mintha Isten azt mondaná, hogy ezek az átkok természetesen következnek be akkor, amikor az emberek elszakadnak az élet egyetlen forrásától – magától Istentől. Másrészről, ha népe engedelmeskedik törvényeinek, megáldja őket kegyével, termékenységgel, élelemmel és közösséggel.

Hogy teljesen világossá tegye népe számára, Isten a nép felét az egyik hegyre küldte fel, a másik felét pedig egy másik hegyre. A léviták a völgyben felolvasták az átkokat, amire az egyik hegyen levő népnek Áment kellett kiáltani. Amikor az áldásokat olvasták, a másik hegyen levő népnek kellett Áment kiáltani. A következményeket drámai módon vették tudomásul.

Másként fogalmazva, ha rendetlenül élünk Isten rendezett világegyetemében, annak közvetlen következményi vannak. Isten nem azt figyeli, hogy mikor tévedünk, hogy megátkozhasson bennünket. Isten válasza Izrael rossz viselkedésére Hóseás leírása szerint mindent elmond: „Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda...?” (Hós 11:8 – új prot. ford.).

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 12., péntek

Mai szakasz: 5 Mózes 26


A „zsenge” a learatott gabona első adagjára vonatkozik, amelyet Istennek adtak. Érdekes az, hogy az első zsengék ünnepét akkor vezették be, amikor még Izrael népe a pusztában vándorolt, ahol nem volt termőföld, így termés sem. Abban a hitben ünnepelték meg, hogy Isten be fogja vezetni az Ő népét arra a földre, amit megígért.

Lelki értelemben az, hogy valaki az első zsengét Istennek adta, azt jelentette, hogy elismeri, minden jó dolog Istentől van és minden az Istené. Az első zsenge felajánlása az isteni gondviselésben való bizalom kifejezője is volt; ahogy az első terményekről gondoskodott, úgy fog gondoskodni a többiről is, amire szükségük van.

Az első zsenge felajánlását mind a három fő zsidó ünneppel kapcsolatosan megemlíti a Biblia (4Móz 28:16; 2Móz 23:16; 3Móz 23:10). Isten azt akarta, hogy gyermekei évente ne csak egyszer, hanem többször is kifejezzék hálájukat az Ő bőséges áldásaiért. Hálás lelkületet kell tanúsítanunk Isten áldásainak bőséges és állandó záporáért.

Az Újtestamentum hét alkalommal említi az első zsengét, és mindig jelképesen. Noha az Újtestamentumban nincs parancs az első zsengével kapcsolatosan, tudjuk, hogy Isten szereti a jókedvű adakozót. A keresztényeknek adniuk kell javaikból az egyház munkájának és missziójának támogatására. Az izraelitákhoz hasonlóan nekünk is adnunk kell. „Adjatok, néktek is adatik” (Lk 6:38).

„Drága Istenem, adj ma lehetőséget arra, hogy adakozhassak és segíts, hogy jó kedvvel tegyem ezt.”

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 11., csütörtök

Mai szakasz: 5 Mózes 25


„Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” A szájkosár megakadályozta az állatot abban, hogy munkavégzés közben táplálkozzon. Ez a törvény kedvességre és figyelmességre bátorít az állatok irányába. Később Pál apostol ezt a törvényt analógiaként használta az evangélium szolgálatának támogatására (lásd: 1Tim 5:17-18). „Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb” (13. vers). „A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr” (Péld 20:10.

Az idők megváltoztak, de a kérdés maradt: Használunk-e különböző mértékeket életünkben? Más megfogalmazásban: Kétféle mércét használunk-e az emberekkel való bánásmódunkban?

Van-e kétszínűség bennünk? Megpróbálunk egy bizonyos életszínvonalon élni anyagi korlátaink ellenére azért, hogy az emberekben egy bizonyos benyomást keltsünk? Gyakran figyeljük a szálkát a másik szemében, miközben a gerendát a sajátunkban nem vesszük észre?

Vizsgáljuk meg a szívünket, hogy meglássuk, rendelkezünk-e kétféle mércével! Igyekezzünk őszintén megszabadulni a kétféle mércétől, amiket esetleg évek hosszú során át használtunk! Kapcsolatainkban használjunk becsületes mércét! Urunk örömét leli bennünk, ha így teszünk.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 10., szerda

Mai szakasz: 5 Mózes 24


Isten azt mondja Malakiás 2:16-ban: „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől”. És Jézus is rámutatott, hogy Mózes engedélye, ami lehetővé tette, hogy válással vessenek véget a házassági kapcsolatnak, csakis „szívetek keménysége” miatt adatott, majd hozzátette:  „de kezdettől fogva nem így volt”.  Valójában vannak más jogos válóokok is a hűtlenségen kívül (ld. 1Kor 7:15, 2Móz 21:10-11, 26-27). De amit a legfontosabb észben tartani, hogy mind Mózes, mind Jézus szerint az Istennel való kapcsolat hiánya eredményezi a válást.

A legszembetűnőbb a fejezet hátralevő részében olvasható rendelkezésekkel kapcsolatban az, hogy Isten mennyire komolyan foglalkozik a társadalom peremére szorultakkal, különösen a szegényekkel, idegenekkel és jövevényekkel, árvákkal és özvegyekkel.

A gyűjtögetés törvénye a Biblia szerinti (köz)jólétet írja le: adj a szegényeknek lehetőséget, hogy dolgozzanak, hagyd meg a kimaradt, lehullott gabonaszálakat nekik; ne végy el mindent még akkor sem, ha az jogosan téged illet, hanem hagyj valamit a szegényeknek és a jövevényeknek. Ezzel, az ott jelentéktelennek tűnő törvénnyel először 3Móz 19:9-10-ben találkozunk. Magyarázata pedig így hangzott: mert „Én az Úr vagyok, a ti Istenetek”. Az Ő természete jó szívvel adni bőséges tárházából másoknak, még azoknak is, akik talán nem érdemlik meg. Adj valakinek lehetőséget rá, hogy dolgozzon (összeszedje a lehullott búzát), és ez képessé teszi arra, hogy megőrizze a méltóságát.

„Szerető Istenünk, a legtöbbünknek nincs földje vagy szőlője manapság, ezért kérünk, segíts, hogy megtalálhassuk a módját, hogy gyakorolhatjuk a nagylelkűséget!”

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong
Fordította Kóczián Ágnes

2012. október 9., kedd

Mai szakasz: 5 Mózes 23

A katonaságban megfigyelhető volt a hanyagság a higiénia és a tisztaság kérdéseiben. Az itt leírtak kiegészítik az 3Móz 15-ben adott higiéniai és tisztasági törvényeket. Észrevetted azonban, hogy Mózes miért adja ezeket a szabályokat? Mert Istened, az ÚR veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent” (15. vers).

Az Úr Isten, a Föld és az ég Teremtője, közöttük szeretett volna járni (lásd még: 3Móz 26:12). Isten ugyanúgy velünk is együtt szeretne járni. Énokot gyakran emlegetjük úgy, mint azt a személyt, aki Istennel járt, és ez valóban így is volt. Amiről azonban csak ritkán beszélünk az az, hogy a világmindenség hatalmas Istene is kész volt Énokkal járni. Isten pedig nem is tudta volna egyértelműbben kifejezni ezt a szándékát, mint úgy, hogy Jézust küldte el Földünkre Immánuelként - „ami azt jeletni: velünk az Isten” (Mt 1:23).

Megfigyelted, hogy amikor két ember rendszeresen együtt jár, akkor éppen felépítenek vagy ápolnak egy csodálatos kapcsolatot? Énok „határozott céllal tanulmányozta Isten jellemét. Ő nem a saját útját követte, hanem igyekezett saját jellemét a mennyeihez illeszteni.” (E.G. White Bibliakommentár, 1. kötet, 1087 o.)

Drága Istenem, Mózeshez hasonlóan az én egyetlen kérésem is ez: „Mutasd meg a te dicsőségedet [jellemedet]”, és segíts megtisztítani az életem rendetlen és tisztátalan területeit!

John Ash
Chinese Union Mission
Hong Kong
Fordította Kóczián Károly

2012. október 8., hétfő

Mai szakasz: 5 Mózes 22


Nagyon sokan illetik erős kritikával a Mózes ötödik könyve 22. fejezetét, mint ami, úgymond, egy elrémisztő példája az ószövetségi Törvény érzéketlenségének, amit a nemi erőszak áldozatai iránt tanúsított. Ugyanakkor, ha közelebbről megvizsgáljuk a szövegkörnyezetet, akkor ennek éppen az ellenkezője derül ki.

Ez a szakasz két olyan főbb helyet nevez meg, ahol a még érintetlen lányokat az ókori Izraelben szexuális erőszak érhetett: a falvakat, illetve a városokon kívüli elhagyatott területeket. Fontos megfigyelnünk, hogy ezt a kettőt milyen döntő mértékben megkülönbözteti ez a törvény.  

Ha egy nő egy városban vagy faluban élt illetve tartózkodott, a környezetében sok férfi volt, akik a segítségére siethettek. Ez sokat elmond nekünk arról, hogy milyen komolyan felkészültek Izraelben a férfiak és a felnőtt fiúk arra, hogy őrködjenek a nők erényei felett, és szükség esetén ott teremjenek, és megvédelmezzék őket bármi áron. Ne feledjük, hogy olyan településekről van szó, ahol az ablakokban nem volt üvegezés, a lakóépületek inkább csak kis kunyhószerű házikók voltak, gyakran közös falakkal. Ebből arra következtethetünk, hogy egy nőtől gyakorlatilag minden pillanatban mindössze néhány méterre volt a segítség. Továbbá, ez a törvény, amely ebben a kultúrában együtt járt a férfiak őrködő gondnokságával, azt az állandó biztonságérzetet adta a nőknek, hogy csak kiáltaniuk kell, és ott a segítség. Ezen a háttéren, ha egy nő csendben maradt, akkor ez azt jelentette mindazok számára, akik felelősek voltak érte, hogy készségesen belegyezett az aktusba.

Ez az eset szöges ellentéte annak a törvénynek, ami azokra a nőkre vonatkozik, akiket egy elhagyatott helyen ért szexuális erőszak. Hogyha feltételezhető volt, hogy senki sem hallhatta a segélykiáltását, az illető nőt automatikusan ártatlannak tekintették, és felmentették a büntetés alól. Ellentétben sok korabeli törvénnyel, a nemi erőszakra vonatkozó izraelita törvény nem írta elő, hogy tanúk igazolják az ártatlanságot.

Habár nehéz megértenünk mai kutúránk hátterén, mégis sok nő (mint pl. Támár a 2. Sámuel 13. fejezetében) inkább feleségül ment ahhoz, aki erőszakot vett rajta, minthogy férjezetlen maradjon, és következésképpen gyermektelen is egész életében.

Isten igazságos, és gondosan őrködik életünk minden apró részlete felett. Mint oly sok más szabály és törvény az Ószövetség fejezeteiben, ez a fejezet is igazolja Atyánk jellemét, aki hajunk szálát is számon tartja. Annak a kultúrának a sötétsége közepette, amely nem igazán tulajdonított a nőknek olyan értéket, amilyet Isten a teremtéskor nekik szánt, a Teremtő a nők védelmére kelt és megparancsolta, hogy védelmezzék őket, és higgyenek szavuknak.                                         

Nicole Parker 
Southern Adventist University
Fordította Liebhardt László

2012. október 7., vasárnap

Mai szakasz: 5 Mózes 21


Mózes ötödik könyvében időről-időre azt látjuk, hogy Mózes látszólag jelentéktelen részletekkel hozakodik elő. De az élet a részletekből tevődik össze. Ha Isten (Mózesen keresztül) nem foglakozott volna ezekkel a kérdésekkel, az emberek vagy a nagyszüleik által Egyiptomból hozott szokásokat honosították volna meg, vagy pedig a környező népek gyakorlatát. Isten azt akarta, hogy népe szent legyen és még ma is ugyanezt akarja (1Pt 1:15-16).

A szentséget jelentő héber és görög szavak arra utalnak, hogy valaki vagy valami „elkülönített”. Mitől elkülönített? Természetesen a világtól. Jézus azt mondja rólunk, hogy „a világban vagyunk” (Jn 17:11), de „nem a világból valók” (Jn 17:16). Ezért nem csoda, hogy Istent még mindig érdeklik életünk apró részletei. Az bizonyos, hogy az élet megváltozott az elmúlt 3000 év alatt, amióta Mózes felsorolta az élet részleteit, de vannak elvek, amelyeket alkalmazni lehet napjainkban is. Szentek lehetünk, és azoknak is kell lennünk.

Például a háborúból származó szép nőket meg lehetett tartani és feleségül lehetett venni, de nem lehettek az ígéret földjének eredeti lakói közül. A szabályok azt mutatták, hogy a háborúból származó nőknek be kellett illeszkedni a zsidó társadalomba és tisztességgel és méltósággal kellett velük bánni.

"Drága Istenem, segíts ma engem, hogy minden emberhez tisztességesen és méltóságteljesen viszonyuljak, megengedve azt, hogy szabadon kifejezhessék személyiségüket!"

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 6., szombat

Mai szakasz: 5 Mózes 20


Az Ószövetséget és különösen ezt a fejezetet figyelve, sok ember elgondolkodik azon, hogy Isten a háború mellett, vagy ellene van. Isten Szent Igéjében miért van helye a háború szabályainak? Ezek Isten sürgősségi beavatkozásai, amelyek tükrözik azt a mélységet, amibe az ember belekerült. A háborúk az emberi önzés, a kapzsiság, a büszkeség és a versenyszellem végső megnyilvánulásai, amelyek leírhatatlan szenvedéseket okoztak a történelem folyamán. Isten gyűlöli a háborút, de ebben a fejezetben olyan útmutatásokat ad, amelyek semlegesítik a háború néhány szomorú következményét.

Egy napon a nagy Béketeremtő megszületett Betlehemben. A harmincas évei elején élete derékba tört. Ő mondta: „Én és az Atya egy vagyunk”, és azt is, hogy „Szeressétek ellenségeiteket... jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek.”

Háborúk régóta vannak. A küzdelem, amelyet Lucifer a mennyben kezdett el Isten jelleme és kormányzása ellen, az egyetlen módja annak, hogy megértsük, milyen az Isten; és a földi háborúkat ennek összefüggésébe helyezhetjük. Sátánt kivetették a mennyből az első és legnagyobb háborúban (Jel 12:7-10). A második jelentős csata – amelyet Sátán elveszített – a golgotai kereszten folyt, ahol nem tudta legyőzni a világ Megváltóját. A végső nagy harc Isten parancsolattartó népe ellen lesz. Az eredmény? Isten és népének győzelme. Sátán a vesztes.

Talán mi nem megyünk háborúba, de meg kell szabadulnunk minden bosszútól, amely gyanútlanul belopakodik magatartásunkba.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 5., péntek

Mai szakasz: 5 Mózes 19


Mózesnek azt parancsolta Isten, hogy a lévitáknak adott összesen 48 városból hatot nyilvánítsanak menedékvárosnak. A menedékvárosok olyan helyek voltak, ahová azok a személyek menekülhettek, akik véletlenül megöltek valakit. A város menedéket biztosított a menekülőnek, ahol védelmet talált addig, amíg le nem folytatták a tárgyalást, ahol döntöttek bűnös vagy ártatlan voltáról. Amennyiben a város véneinek ítélete szerint a haláleset véletlenül történt, és nem szándékosan, a vádlott nyugodtan ott maradhatott anélkül, hogy félnie kellett volna az elhunyt hozzátartozók haragjától.

A menedékvárosok Istent tükrözik. Zsolt 46:2 azt mondja: „Isten a mi menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban” (kat. ford). A Zsoltárok egyéb helyen is, több mint ötvenszer beszélnek úgy Istenről, mint menedékről.

A mi igazi menedékünk Jézus, akinek neve „velünk az Isten”. A menedékvárosok elérhető közelségben voltak, és nyitva álltak mindenki előtt, nemcsak az izraeliták számára. Ugyanez igaz Jézus személyére vonatkoztatva is. De van egy lényeges különbség a menedékvárosok és a mi menedékünk, Jézus között. Az ősi menedékvárosok csak az ártatlanoknak segítettek – azoknak, akik nem szándékosan öltek meg valakit – de Jézushoz a bűnösök közeledtek. És ez érvényes ránk is, mindannyiunkra, „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Rm 3:23).

Drága Istenünk, mi bűnösök vagyunk, és ezt elismerjük. Köszönjük, hogy elérhető menedék vagy, ahová menekülhetünk. Nálad keresünk bocsánatot és megtisztítást (1Jn 1:9).

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 4., csütörtök

Mai szakasz: 5 Mózes 18


A többi törzstől eltérően a papok és a léviták – azaz Lévi törzsének tagjai – egyáltalán nem kaptak földterületet, hiszen nem jutott idejük gazdálkodásra. A szolgálatukra kellett összpontosítaniuk. Fenntartás nélkül Istenben kellett bízniuk.  Miért? Mert az Úr az ő örökségük (lásd: 5Móz 18:2). Ugyanígy Isten mai szolgáinak sem szabad engedniük, hogy világi ügyek elvonják őket szolgálatuktól.

Isten mindenféle okkult és mágikus gyakorlatot is szigorúan megtiltott gyermekeinek (lásd 3Móz 19:26, 31). Az okkult tevékenységek körébe már akkor is rengeteg gyakorlat tartozott. A gonosz erők ma is elvarázsolt területükre akarják csalni a férfiakat és nőket. Még a látszólag oly’ ártatlan kíváncsiság is olyan helyzetbe juttathatja az embereket, hogy észre sem veszik, máris a gonosz hatalmában találják magukat, ahonnan Isten közbelépése nélkül nem tudnak megszabadulni.

Mózes egy másik prófétáról is beszélt, aki egy napon majd nyomdokaiba fog lépni. Akkor, és majd később, Jézus idejében is világosan értették a hallgatók, hogy itt nem egy hétköznapi prófétáról van szó. Olyan prófétának kell lennie, akinek közvetlen bejárása van Istenhez – olyan, amilyen Mózesnek volt. (5Móz 34:10). Az Újtestamentumban sok utalás történik arra, hogy Jézus volt az a próféta. Az Apostolok Cselekedetei 3:22-23 pedig konkrétan idézi ezt a szakaszt annak bizonyítékaként, hogy Jézus volt a Mózes által megígért próféta.

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 3., szerda

Mai szakasz: 5 Mózes 17


Egyeseknek úgy tűnhet, hogy Isten keményen bánik azzal, aki „elmegy, és más isteneket szolgál.” Ezt a bánásmódot azonban Istennek Izraellel kötött szövetségének az összefüggéseiben kell érteni. A Biblia más részei egyértelműen kiegyensúlyozzák a képet arról, hogy milyen az Isten. Ezen kívül Isten ellenőrzést és mérlegelést vezet be. Az ítélethez „két vagy három tanú” (6. vers) valamint a papok és a léviták segítsége (9. vers). De ne tévesszük szem elől a 11. verset: „a kapott utasítás szerint és a kimondott ítélet szerint járj el.” Minden ítéletnek Isten írott törvényén kell alapulnia.

A fejezet második része a királyoknak szóló törvényekkel foglalkozik. Az az emberi rendszer, hogy Izraelnek királya legyen, soha nem volt Isten tervének része, de ezek az egyszerű törvények megvédhetik Izraelt a királyság legrosszabb következményeitől. Isten utasítása a király számára ez volt: Ne legyen sok lovad, sok feleséged és aranyad. Salamon uralma a királyság aranykora volt, de ő mindhárom vonatkozásban elbukott, és a történelem feljegyzi, milyen mélységekbe zuhant.

Ám amikor a király idős volt már, és esze sem a régi, Isten eljött hozzá, és megbízta, hogy írja meg a Prédikátor könyvét. Nem kétséges, hogy van egy néhány negatív elem a könyvben, de semmi sem megragadóbb, mint az a kép amelyet Istenről fest, aki nem fordítja ellenünk rendetlenül élt múltunkat. Akkor is szeret és azon dolgozik, hogy sokkal engedelmesebbé tegyen bennünket!

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 2., kedd

Mai szakasz: 5 Mózes 16


Amint Mózes újra felidézi az élet és a vallás szabályait, néhány jelentőségteljes ünnephez érkezik el.

A páska (húsvét) ünnepe egy különleges alkalom a kivonulás tapasztalatára való visszaemlékezésre, amikor az ősi Izrael megszabadult az egyiptomi fogságból. Ha vissza tudnak emlékezni arra, hogy honnan jöttek (rabság), akkor jobb esélyük lehet arra, hogy értékeljék Istent és elfogadják jövőbeni gondoskodását.

A hetek ünnepe a hála kifejezésének az alkalma Isten iránt a búza aratásának elkezdéséért. Az újszövetségben ez az ünnep a Pünkösd (ApCsel 2:1; 20:16).

A sátoros ünnep az aratás végén, ősszel érkezik el, ez a legnagyobb hálaadó ünnepség.

Az ismétlésbe közbeékelve olvashatjuk, hogy „adj önkéntes áldozatot”, mert ez mutatja azt, hogy mennyire megáldott az Isten. Majd ismét: „senki se jelenjék meg üres kézzel az Úr színe előtt, mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az Úrtól...” (9, 16. vers). Az elrendelt bőkezűség szokatlan lehet manapság, de van egy hangsúlyos alapelv: csakis az Istennek és a szükségben lévőknek való adás által űzhetjük ki magunkból az én-központúságot.

„Édes Istenem, segíts bőkezűen adni neked és a szükségben lévőknek!”

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

2012. október 1., hétfő

Mai szakasz: 5 Mózes 15


Az ókori Közel-Keleten a rabszolgatartás leggyakoribb oka az eladósodás volt.  Kölcsön felvételekor a szegény emberek nem tudtak mást felajánlani biztosítékként, mint saját magukat vagy családtagjukat. Abban az esetben, ha nem tudták visszafizetni a kölcsönt, a hitelező megragadta az adóst vagy családtagját, és a szolgájává tette. Képzeljük el, micsoda áldást jelentett ez az adósság-eltörlésre vonatkozó rendelkezés, amelynek értelmében hét évente mindenki lehetőséget kapott a gazdasági helyreállításra.

Ideális esetben az izraeliták között nem lett volna szabad az egyéneknek elszegényedniük. De ebben a fejezetben megmutatkozik a valóság: „Mert a szegény nem fogy el a földről” (11.vers). Ez azért lehetett így, mert néhány izraelita nem engedelmeskedett teljes mértékig Istennek az adósságok eltörlését illetően.

Azokban a nehéz időkben Isten gyakorlati nagylelkűségre próbálta tanítani népét. hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved” (8. vers). Ez a „szükségek” betöltésére korlátozódik, és nem a „kívánságok” teljesítésére. A túléléshez nélkülözhetetlen, elemi szükségletek kielégítéséről szól, nem pedig luxuscikkekről.

„Drága Atyám, nyisd meg a szemem, hogy észrevegyem a körülöttem lévő szegények szükségleteit! Tudom, hogy Te vagy a világegyetem legnagylelkűbb adományozója. Segíts, hogy olyan lehessek, mint Te.”
John Ash
Chinese Union Mission
Hong Kong
Fordította Kóczián Ágnes