2014. július 31., csütörtök

Mai szakasz: Ezékiel 34

Talán úgy gondoljuk, hogy a jó Pásztor gondolata az evangéliumok sajátossága, de nem. Itt van jelen Ezékiel könyvében. A nemzetek ellen szóló üzenetek között Ezékielnek üzenete van Izrael pásztorai számára, akik használják a nyáj gyapjúját, elfogyasztják húsát, de nem gondoskodnak legelőről a juhok számára, nem keresik az elveszettet, és nem gondoskodnak a betegekről. Ezzel nemcsak bűnt követnek el, hanem tönkreteszik a vizeket és beszennyezik a földet.  

Ezékiel arra figyelmeztet, hogy az ítélet úton van, egy olyan ítélet, amely különválasztja a juhokat a kecskéktől (lásd: Mt 25:31-46). A gonoszok és az igazak talán együtt szenvedtek, azonban ahogy Ezékiel 33 kijelenti, nem így lesz az eljövendő ítéletben. Aki hallgat a figyelmeztetésre, megmenti életét.

A jó Pásztor jön. Jahve maga keresi meg elveszett bárányait. Dávid igaz Fia legelteti a népet, békét és jólétet biztosítva számukra. Az igazi Messiás eljön és pásztora lesz minden embernek. A régi szakadék észak és dél között örökre megszűnik.

Egyetlen igaz Pásztor létezik. Bárcsak eljönne az a nap, amikor egy igazi akol lenne! Micsoda ünnepélyes felelősségünk van nekünk, segédpásztoroknak? Ezért ne zavarjuk fel a vizet és ne szennyezzük be a földet! Mutassunk irgalmat mások iránt úgy, ahogyan mi is irgalmat kaptunk! Szeressük igazán a nyájat!
Ross Cole
adjunktus
Avondale College, Ausztrália


2014. július 30., szerda

Mai szakasz: Ezékiel 33

A próféta szavait gyakran nehéz összeegyeztetni egy szerető Istenben való hittel, mivel az üzenetek emberek elpusztításáról szólnak. Jahve a prófétát őrállóként mutatja be azért, hogy rávilágítson, mennyire nem helytálló ez a fajta vélekedés. Az őrálló riadót fúj akkor, amikor az ellenség közeledik, és aki hallja, eldönti, hogy meneküljön, vagy maradjon. A következményért egyedül a hallgató felelős. Másrészről viszont, ha az őrálló nem fúj riadót, és nem törődik azzal, ami történik, akkor ő a felelős a szerencsétlenségért. Ezékiel egy őrálló. Bármennyire is felzaklató az üzenete, a célja a szabadulás és nem a pusztulás. A rossz dolgokat nem önmagukért jövendöli, hanem figyelmeztetésképpen, hogy elkerülhetők legyenek. Isten figyelmeztetései és ígéretei egyaránt feltételesek.    

A próféta üzenetére nem lehet fél választ adni. A pillanatnyi válaszaink döntő jelentőségűek. Bármilyen gonosz lehetsz, a kritikus pillanatban megtörtént bűnbánat a lényeg. És ennek az ellentéte is igaz: bármennyire igaz lehetsz, ha egy kritikus pillanatban letérsz a helyes útról, vereséget szenvedsz. Eszembe jutnak a mezőn dolgozó emberek Jézus példázatában, akik különböző óraszámot dolgoztak le a nap folyamán, de mindannyian ugyanazt a fizetést kapták a nap végén. De mindannyian határozottan válaszoltak a hívásra (Mt 20:1-6). A mennynek megvannak a maga szabályai. A kegyelem így működik.

Mennyire szomorú, hogy gyakran tévesen ítéljük meg Isten útjait. Amikor csak jót akar, mi rosszat látunk benne. Most van annak az ideje, hogy Isten mellett döntsünk. Senki se késlekedjen!
Ross Cole
adjunktus
Avondale College, Ausztrália


2014. július 29., kedd

Mai szakasz: Ezékiel 32

Az ausztrálok bálnákat vadásztak húsukért és zsírjukért. Azok a napok elmúltak. Ma turisták tolonganak a partokon, majd hajókra szállnak, hogy a bálnák vonulását megfigyeljék. 

Időnként egy-egy bálna váratlanul partara vetődik. Ilyenkor emberek sokasága önkéntesként vállalkozik arra, hogy vízzel locsolja és visszavezesse a bálnát a tengerbe. Ha az erőfeszítés kudarcot vall, a mindent átható bűz elviselhetetlenné válik.

A bűz képe dominál Ezékiel leírásában, amikor Egyiptomot egy bálnához hasonlítja. Ha Egyiptom egy hatalmas fa, akkor egy nagy bálna is, akinek a húsa hegyeken lesz és betölti a völgyeket, és akinek vére elárasztja a földet. Fénye kialszik, és az ég elsötétül. Mint fa, egy nemzet célja az, hogy fészekrakó helyet biztosítson a madaraknak és védelmet az állatoknak. Most, hogy Egyiptom halott, ragadozó madaraknak és állatoknak biztosít táplálékot azokat kiszolgálva, akiket mindig is szolgálnia kellett volna, csak egészen más módon. Az uralkodók számára, bárhol is éljenek, ez a fajta üzenet a rémület üzenete.

Jahve kardja Egyiptomot és seregeit a halottak birodalmába juttatja. Sok hadsereg van jelen, akik Egyiptomhoz beszélnek, akit csak az vigasztal, hogy nincs egyedül. Vajon ez a leírás azt tanítja, hogy a halottak öntudatos állapotban vannak? Egyáltalán nem. Ez egy képletes nyelvezet, mint Abimélek leírása Bírák 9:7-21-ben arról, hogy a fák beszélnek. Az üzenet azonban világos. A halál a nagy egyenjogúsági aktivista. Nem tesz különbséget.  

Kerüljük el az önfelmagasztalás bűnét és éljünk mindennap annak a tudatában, hogy a napjaink végesek, és csak az marad meg, amit Istenért teszünk.


  
Ross Cole
adjunktus
Avondale College, Ausztrália


2014. július 28., hétfő

Mai szakasz: Ezékiel 31


Ezékiel által Isten ezt a figyelmeztető üzenetet küldte Egyiptomnak: Ne hidd, hogy ez veled nem történhet meg! Gondolj Asszíriára, a hatalmas fára, amely mindennél csodálatosabb volt, még Isten kertjében is, mégis elesett, és összeomlása kihatott az egész erdőre. 

Micsoda áldás lehet egy fa! Gyümölcs, árnyék, otthon a madaraknak, és hasznos faanyag. A Szentírás nem ellensége a földi kormányzatoknak, csak egyszerűen arra szólítja fel őket, hogy saját igazi szerepüket töltsék be az „erdőben”, és hagyjanak fel a büszkeséggel.

A történet ismerős. Nabukodonozort kivágták, mint egy fát, de törzsét vas- és ércláncokkal kötözték össze, hogy életét megőrizzék. Hét év elmezavar után azonban visszahelyezik trónjára (Dániel könyvének 4. fejezete).

Dávid háza sem más. Isai törzsökéből új élet tör elő (Ézs 11:1). Ez leginkább Dávid igaz Fiára, a Názáreti Jézusra, a Messiásra igaz. Az Ő országának soha nem lesz vége.

Jézus úgy beszélt a föld országairól, mint fákról. Emlékezzünk arra, amikor az Ő országát egy mustárfához hasonlította: „Más példázatot is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ő mezejében; Amely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállnak az égi madarak, és fészket raknak ágain” (Mt 13:31-32).

Micsoda? Az apró mustármag az erdő királya lesz, még a magas cédrusfáké is? Igen, valóban. Ugyanúgy, ahogy az egyszerű kő szétzúzza az értékes fémekből készült szobrot Dániel 2. fejezetében, úgy ez az ország is emberi erő és hivalkodás nélkül érkezik Máté 13. fejezetében, az általa hozott áldást viszont nem lehet elrejteni.

Amint ma a „cédrusok” kísértenek és vonzanak bennünket, bárcsak megmaradna a Jézus Krisztusban, Isai igaz fiában való hitünk!

Ross Cole adjunktus
Avondale College, Ausztrália

2014. július 27., vasárnap

Mai szakasz: Ezékiel 30

Az "Úr Napja" kifejezést mi, keresztények elsősorban Jézus második eljövetelére alkalmazzunk (2 Tesszalonika 2:2). Mégis a végső "Vég" - re vannak történelmi példák is. Egyiptom számára a vég napja elérkezett. Ámos volt a legkorábbi bibliai író, aki használta ezt a kifejezést, és arról biztosította olvasóit, hogy az a nap nem a világosság napja lesz, ahogyan azt sokan várják, hanem a sötétség napja.

Úgy jártok vele,
    mint aki oroszlán elől fut,
    és medve támadja meg.
Vagy a házába menekülve
    a falhoz támaszkodik,
    s ott marja meg a vipera.
Hiszen számotokra sötétséget
    hoz az a nap,
    nem világosságot!
Bizony, sűrű homályt,
    amelyben még halvány fénysugár sincs!
(Ámos 5:19-20 - ERV-HU)

Ezékiel idejében az a"Nap" felhőket és pusztulást hozott Jeruzsálemre. Nem volt menekvés Babilon elől.

A jól kidolgozott karizmokat manapság a férfiak vonzó testrészeként értékelik. Az ókori uralkodók számára a karizmok jelenős katonai erő jelei voltak. A Fáraó már elveszítette egyik karjának erejét, és Jahve hamarosan a másik karját is hasznavehetetlenné teszi. Másrészről, Isten megerősíti Babilon mindkét kezét, mint az Ő eszközét. Mindez Jahve kezében van. A nemzetek csak képzelik, hogy ők mondják ki a végső szót.

Bölcsességre van szükség ahhoz, hogy előre lássuk, ki lesz a győztes, és ki a vesztes minden elképzelhető körülmények között, hogy mikor álljunk ellen, és mikor maradjunk veszteg. Bölcsességre és igaz bátorságra van szükségünk ehhez, mert sokkal könnyebb a látható emberi erőre és hatalomra támaszkodni, mint a láthatatlan Isten karjának erejére és hatalmára. A kérdés ma az, hogy emberi erőben bízunk-e, vagy a Hatalmas Isten karjának erejében.

Ross Cole
Egyetemi tanár
Avondale Egyetem, Australia
Fordította: Liebhardt László


2014. július 26., szombat

Mai szakasz: Ezékiel 29

Nem Babilon volt az egyetlen hatalom, amellyel Jeruzsálem Ezékiel napjaiban paráználkodott. Egyiptom is egy ilyen volt. Ha labda vagy két nemzet között, akkor időnként kénytelen vagy az egyik elnyomóval szövetségre lépni a másikkal szemben. Az egyiptomiak mégis Júda ellen fordultak, csakúgy, mint a babiloniak. Jeruzsálem miatt Egyiptom olyan lett, mint egy nádszál a Nílus partján. Ha rá támaszkodsz, összetörik.

Egyiptomnak meg kell fizetnie az árat. Olyan, mint egy a hatalmas krokodilok közül, amelyekről híres. Félelmetes, mégis fogságba hurcolják, teste pedig vadállatok prédájára adatik. Magának tulajdonította a Teremtő erejét. Mindenki megtudja, hogy Jahve a Nílus teremtője, nem pedig Egyiptom, amikor városai 40 éven át szenvednek majd, ahogy Júda városai tették 70 évig.

Mindazonáltal Isten helyreállította Egyiptomot, ahogy azt Júdával is tette. Milyen kegyelmes Ő! Népe soha nem támaszkodik többé a nádszálra. Meggyógyulnak bálványimádó szokásaikból.

Ez a fejezet két jövendölést tartalmaz majdnem 70 év eltéréssel közöttük. Az 1-17. versek általánosabb képet adnak, míg a 17-21-ig tartó szakasz konkrétabb. Nabukodonozor ostroma Tírusz felett hosszúra nyúlt, kevés kincset hagyva neki és katonáinak. Egyiptom több mint elegendő kárpótlás ezért a veszteségért. Izrael azonban erőre lel és tudja, ki is igazán Jahve.

Látjuk az isteni kezet a nemzetek felemelkedésében és elbukásában. Útjai kifürkészhetetlenek, de nem önkényesek vagy megfontolatlanok. Végül mindenki annak ismeri majd Istent, aki Ő valójában.

Ha életünkben minden hamis szövetséges olyan, mint a törött nád, mit teszünk? Megtanulunk ráhagyatkozni a láthatatlan Isten erős karjára, hogy ne hagyjuk magunkat legyőzni a látható emberi erőtől?

Ross Cole
egyetemi adjunktus
Avondale College, Ausztrália
Fordította: Kóczián Ágnes


2014. július 25., péntek

Mai szakasz: Ezékiel 28

Itt Ezékiel a Tírusz királya ellen szóló ítéletet jelenti ki. A panaszok ráillenek a földi király, Tírusz személyére. Néhány dolog mégis értelmetlennek tűnik. Ott lehetett a földi uralkodó Édenben, mint feldíszített oltalmazó kérub? Nem valóságosan, ugyanakkor talán a tíruszi templomi szertartások során ilyen szerepet töltött be. Ott volt valaha Isten hegyén? Nem szó szerint, de a pogányok minden szentélyükre isteni hegyként tekintettek. Tökéletes volt Tírusz, a földi király teremtése napján? Valószínűleg nem, viszont olyan előjogokkal és hatalommal rendelkezett, ami Ezékielt e kifejezések használatára indította.

Egy biztos, a király elképzelései az istenségről a város-kultuszban megerősítik, hogy ez az uralkodó önmagánál valami sokkal nagyobbat szimbolizál. Emberi szemmel nézve sokkal egyetemesebb képet kapunk. Nem akarjuk a bukott angyalokról szóló tanunkat pusztán erre a fejezetre építeni, de összevetve más igékkel, világosan értelmezhető az itt található tanítás.

A bűnbeesés oka lényegében, hogy a teremtmény magának akarja a Teremtő előjogait, legyen akár angyal akár ember. Egyikünk sem menekülhet a kísértés elől, még a feltételezés is képtelen. Isten azonban nem magasztalta fel magát. Ehelyett önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2:7-8). Ő a mi megváltásunk és példaképünk.

Ross Cole
egyetemi adjunktus
Avondale College, Ausztrália
Fordította: Kóczián Ágnes


2014. július 24., csütörtök

Mai szakasz: Ezékiel 27

Figyeljük meg a következő kijelentéseket: Volkswagened német. A vodkád orosz, pizzád olasz, kebabod pedig török. Demokráciád görög. Brazil kávét iszol, amerikai filmeket nézel.  A teád ceyloni. Indiai inget viselsz, és szaúd-arábiai üzemanyaggal jársz.  Arab számokat használsz, és latin betűkkel írsz. És még te panaszkodsz, hogy bevándorló a szomszédod? Szedd össze magad! (Idézet az „Egy igaz aktivista” Facebook-oldalán 2014. június 13-án megjelent bejegyzésből.)

Nem mindnyájan engedhetjük meg magunknak a német autót. Néhányan kihagyjuk a vodkát, mások pedig a kávét. Megint mások nem demokráciában élnek. Mégis megértjük a fenti idézet jelentését.

Nagy, globális faluként tekintünk manapság a világra. Mégis, ma sincsen kozmopolitább hely, mint az ősi Tírusz volt. De nem állt fenn sokáig. Tírusz lerombolásának napján az összes király, kereskedő, akik szerették, eltávolodott a babiloniak pusztításától rettegve.  Siratták Tirusz pusztulását, fejüket leborotválva, mint Jób, és kecskeszőrbe öltöztek keserű sírással és jajgatással. A látomás valóra vált. Mégsem csak magát Tíruszt gyászolták, hanem a gazdagságot, amit általa szereztek és a biztonságuk illúzióját, amit most nélkülözniük kellett.  Már nem hűségesek Tíruszhoz, olyanok, mint a prostituált szeretők Ezékiel könyvének 23. fejezetében.

A globalizáció hamis biztonság érzetébe ringathat minket. Ha egy helyet támadás ér, mindenütt szenvednek miatta. Kétségtelenül az önös érdek érvényesül és egy darabig béke lesz.  János a Jelenések könyvének szerzője Ezékiel kifejezéseivel mutatja be Babilon végső összeomlását, amikor a kereskedők és a királyok ismét siránkozni fognak, de nem Isten szerinti búsulással (Jel 18:9-24).

A valódi békességhez csak egyetlen út vezet. Az igazi Békesség Fejedelme. Ne engedjük, hogy a világ csillogásának engedve valaha is másképpen higgyük!

Ross Cole, adjunktus
Avondale Főiskola,  Ausztrália
Fordította: Csala Beáta


2014. július 23., szerda

Mai szakasz: Ezékiel 26

Tírusz királya, Hírám, mintha csak testvére lett volna Salamonnak, ő biztosította a libanoni cédrusfa-anyagot a templom építkezéséhez. Ám azok az idők már elmúltak. A gonosz Jézabel is Tíruszból származott és a tíruszbeliek örvendeztek Jeruzsálem bukásán.

A cédrusfa kereskedelme tette lehetővé Tírusznak, hogy kihasználja a kikötőváros adottságait. Egy ősi Szingapúr volt, nem kevesebb. Talán nem annyira lenyűgöző, de bizonyára ugyanolyan virágzóan gazdag. A babiloniak, akik Jeruzsálemet elpusztították, le fogják rombolni Tíruszt is. A város a babiloniak lovai által felvert porban fog fuldokolni. Szökőárként lepi el a várost az ellenség hadserege. Az árapály hullámainak példáját megértette Tírusz.

Babilon megostromolta és bevette a várost. A prófécia egyes elemei beteljesedtek. Véglegesen Nagy Sándor inváziója által teljesedett, mintegy 300 ével később, amikor a megkopaszított sziklákon még por sem maradt és megépült a szigeten álló városhoz vezető földnyelv, amelyen az ellenség bejuthatott.  Az Úr szava a maga idejében beteljesedett.  A tíruszi kultúra és civilizáció véglegesen elpusztult és birodalma soha többé nem éledt újjá.

Istent nem lehet megcsúfolni!  Akik népét bántják, Őt bántják. Védelmükre kel, ahogyan akkor, úgy ma is.

Ross Cole, adjunktus
Avondale Főiskola,  Ausztrália
Fordította: Csala Beáta


2014. július 22., kedd

Mai szakasz: Ezékiel 25

Ha valaki rosszul lát, nagy betűkkel kell írnod, hogy el tudja olvasni. Júdának a hallásával volt baj, ezért Ezékielnek kiabálnia kellett. Most azonban megtörtént az elképzelhetetlen, a város elesett. Jahve menyasszonya meghalt. Most a lágyabb hangok ideje jött el.

A helyreállítás előtt a haragnak kell jönnie. Haragnak mindazok ellen, akik bánatot és fájdalmat okoztak.  A próféta először a régi ellenségekkel foglalkozik.  Ammon és Moáb rokonok, Lót leszármazottai. Edom és Seir pedig Ézsau utódai. A rokonok közötti ellenségeskedés sokkal mélyebb lehet, mint a puszta ismerősök közötti. Ezenkívül a filiszteusok is az izraeliták örök ellenségei voltak.

Be kell vallanom, kellemetlen érzéseim vannak e fejezet heves indulataival kapcsolatban. Nem tűnik helyesnek a tetemre hívás. Mégis, biztosan helye van a gonoszok elleni haragnak, sőt még a legyőzésük feletti örömnek is. Önmagában egyetlen érzelem sem rossz. Az számít, hogyan élünk velük.

„És a megbocsátás?” Igen, a megbocsátás fontos. De éreznünk is kell, nemcsak kimondani. A megbocsátás nem tekinthető csupán a rossz miatti mentegetőzés elfogadásának és nem történik meg pusztán a fájdalom elengedésével. Szívfájdalommal jár és nem fogad el mentséget, ám a mély fájdalom ellenére mégis megbocsájt. A Golgota megkongatta a lélekharangot a könnyű kegyelem felett.

Milyen gyakran sürgetjük az embereket a következtetések túl korai levonására! A bántalmazottnak, az összetörtnek tudomásul kell vennie vesztesége valóságát. Nem az a lényeg, hogy engedjük el a fájdalmat, s akkor meg tudunk bocsájtani, hanem az, hogy érezzük át és éljük meg a fájdalmat, ismerjük meg, éljük át a bánatot. Ezután bocsássunk meg, és akkor engedjük el!

Ezékiel bemutatja majd a helyreállítást, de előbb az ellenség iránti haragot írja le, és jogosan teszi.  Amit nem érzünk, azt nem lehet meggyógyítani.

Isten elfogadja bánatunk őszinteségét, ahogyan mi is elismerjük azokét, akik minket bántottak.

Ross Cole, Adjunktus
Avondale Főiskola,  Ausztráalia

Fordította: Csala Beáta

2014. július 21., hétfő

Mai szakasz: Ezékiel 24

Ó, Uram, olyan nehéz a te ösvényeiden járni! Még Ezékielt, hűséges prófétádat sem kímélte a fájdalom. A feleséged, Jeruzsálem is elpusztul, és ugyan azon a napon Ezékiel feleségének is meg kell halnia. Mint előtte Hóseás, ő sem az isteni bánatról szónokolt. Közvetlenül tapasztalta meg ezt. Elsősorban nem a szavak ihletettek, hanem maga a szónok, akit a Szentlélek indít.

Az oroszlánok üvöltöttek. Ki képes csendben élni? Isten szava tűz a csontokban, melyet nem lehet meggátolni. De a tűz felemészti a tulajdonosát is, nem csak a bűnösöket.

Uram! Vannak akik tévesen úgy tekintenek a Te ösvényedre, mint egy menekülő útra a bánat és a gyász elől. Te sosem ígértél nekünk könnyű vagy sikeres életet. A világ bánata a Te saját bánatod, és ez a miénké válik. Összetörünk és szétzúzódunk ez alatt a súly alatt.

Mégis, nem csak fájdalmat és bánatot adtál nekünk. Te önmagadat is nekünk adod. Ez a Kálvária lényege. És Te elég vagy számunkra.

Láttam a saját életemben, hogy embereket, akiket szeretek, súlyosan bántalmaznak; én pedig folyamatosan poszttraumás stresszben szenvedtem, és több számomra kedves embert is elragadott a hirtelen halál.

Néha úgy tűnik, mintha ezek a dolgok sosem érnének véget. Egyikünket sem szólítottad fel arra, hogy önmagunkat büntessük. De időnként olyan útra hívsz, ami meredek, sziklás, tövisekkel teli ösvényen vezet. Mégis bizonyosságom van afelől már ma is, hogy Te elég vagy számomra, hiszen gyengeségemben is meglátom a Te tökéletes erődet!

Ross Cole főelőadó
Avondale College, Ausztrália
Fordította: Baksa Viktória


2014. július 20., vasárnap

Mai szakasz: Ezékiel 23

Jeruzsálem mint prostituált? Alig merünk még rágondolni is! Melyik, önbecsüléssel rendelkező férj akar egyáltalán belegondolni is, ahogy a felesége magát más férfiaknak adja el? Ez azonban nem az első alkalom, mikor Ezékiel így beszélt Jeruzsálemről (16. fejezet).

Most még sötétebb a kép, mivel itt a történet mellett ott áll párhuzamként a testvér, Samária esete. És arra jövünk rá, hogy e két testvér paráznasága nem új dolog. Egészen Egyiptomig nyúlik vissza.

Jahvehnak két felesége volt, akik nővérek voltak. Micsoda? Az Úr többnejűség-párti lenne? A törvényhozás már rég megértette Ráhel és Lea történetének célzását és megtiltotta a férfiaknak, hogy egyidejűleg nővéreket vegyenek el (3Móz 18:18). Nos, ez egy metafora, és amennyiben túl tudunk lépni a metaforának ezen a részén, észrevehetjük, mennyire hatásos az ábrázolt kép.

A vágy az élet és a család pusztítója. De azok az asszírok mégis olyan jól néztek ki a ragyogó egyenruhájukban, ahogy a babiloniak is, hát melyik nő tudna nekik ellenállni? Miért is fektessünk egy kapcsolatba, ha egy ilyen vonzó, gyors megoldás is kéznél van? Még ha a vágy nem is szexuális, arra a biztonságra való vágyakozás, amit ez a hadsereg képes biztosítani, igencsak csábító. Vajon mostanra feladták már a keresztény országok a hatalom utáni sóvárgásukat? Aligha.

Amnon és Támár története mégis arra emlékeztet minket, hogy a tiltott szexuális kapcsolat átfordulhat vágyból undorrá, sőt gyűlöletté (2Sám 13:15). Ha a bizalmadat a világba veted, egy napon ellened fordul és felfal, letépve rólad a ruhádat, és felfedve szemérmedet. Ha azonban Jahve áll az oldaladon, akkor a küzdelem napján nem győznek le és nem szolgáltatnak ki.

Az abszolút mélypontot elérni nem feltétlenül rossz. Akkor értem meg, hogy egyedül Isten tud felemelni. És azt a bűnöst, aki Hozzá kiált segítségért, sosem utasítja el!

Ross Cole főelőadó
Avondale College, Ausztrália
Fordította: Kóczián Károly


2014. július 19., szombat

Mai szakasz: Ezékiel 22

Isten népe bűneinek listája valósággal sokkoló: bálványimádás, vérontás, paráznaság, vérfertőzés, zsarolás és megvesztegetés a bíróságon, a szegények gazdagok általi elnyomása és jogok megtagadása a külföldiektől. Ami sok, az sok. Isten kétségkívül közbe fog avatkozni, és azok, akik most oly’ bátraknak tűnnek, össze fognak törni. Ahogy a fémműves szennyezett fémet önt a tisztító kemencébe, úgy fogja Isten összegyűjteni a népet Jeruzsálembe, és tüzet fújni rájuk, amire ők elolvadnak. Megtudják, milyen Isten elégedetlensége. A fejétől bűzlik a hal: uralkodó, pap és próféta egyaránt erőszakosak és romlottak. Hogyan menekülhetnek meg?

Jeruzsálem akkor mégsem Isten városa lenne? Nem Isten húzta fel hát a falait, hogy az ellenséget kívül tartsa? De igen, ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen minket! Azok a falak most ugyan jól néznek ki, viszont egyszer már lerombolták őket.

Siessünk és keressünk valakit, aki újra fel tudja építeni a falakat, méghozzá remélhetőleg időben! És még ha a falak nem is készülnek el, mire szükség van rájuk, még valaki odaállhat a résre, testével takarva el a hiányzó részt, és így állítva meg Isten elégedetlenségét, még mielőtt kitöltetne.

Hogyan? Hát senki nem akar odaállni? Senki nem képviseli Izrael ügyét? Így van. Senki nem méltó rá. Mi jöhet akkor így a pusztuláson kívül?

Van azonban egyvalaki, aki képes rá, és oda is áll a résre. Az a valaki, akinek alakját a próféták előre látták látomásaikban. Ő, aki egyidejűleg Isten fia és Emberfia, Ő az egyetlen alkalmas személy. Odaáll a hiányzó részre, véget vetve Isten elégedetlenségének, és megmentve Izraelt. Átvette a mi helyünket, mégis engem is hív, hogy álljak oda mellé a fal résébe, imádkozva a saját közösségemért, országomért, a világért. „Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet?” (1Móz 18:25 – új prot. ford.)

Ross Cole főelőadó
Avondale College, Ausztrália
Fordította: Kóczián Károly


2014. július 18., péntek

Mai szakasz: Ezékiel 21

Jeruzsálemre és a szent helyre kiszabadott az ítélet. És nem lesz menekvés sem az igaznak, sem a hamisnak. Mind elvesznek. A kardot már kihúzták a hüvelyéből és nem is kerül vissza addig, amíg vissza nem térnek a folyók közötti földre, ahol az ősapjuk, Ábrahám született.

Ezékiel elkezd nyögni az utcákon, és az emberek megkérdezik: „Miért?” Ekkor elmagyarázza, hogy minden szív el fog olvadni, minden térd elerőtlenedik és olyan lágy lesz, mint a víz, mikor eljön az a nap. A kard éles és minden irányba lecsap. Nincs menekvés. Jelek és jövendölések talán biztonságba ringatják majd a népet, de ezek a jelek és jövendölések hamisak. Te vagy az Jeruzsálem, akit Babilon meg fog támadni, nem pedig az ammonitákat.

„De a korona” – kiált fel a tömeg. „A korona biztosan meg fog védeni, nem ezt ígérte Jehova, hogy Dávid fia fogja Izraelt uralni örökké?” Gondoljátok, hogy a fejedelmek majd megmenekülnek a kardtól? A jogar csak egy pálca, amit a kard kettéhasít. A korona el lesz mozdítva, és nem fog uralkodni újra, míg az Egyetlen, akit igazán illet, meg nem érkezik.

Igen, a korona örökké fog létezni, de csak Dávid igaz fiának, a tökéletesnek fején, akit nagyon rosszul mutattak be azok, akik akadályozták Isten üzenetének terjedését.  Ne bízz a fejedelmekben, cserben fognak hagyni, de bízz a Messiásban, az tökéletes fiúban! Egyedül Ő, csak Ő tud megmenteni. „Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!” (Mt 9:27).

Ross Cole főelőadó
Avondale College, Ausztrália
Fordította: Rajki Dávid


2014. július 17., csütörtök

Mai szakasz: Ezékiel 20

Ezékiel könyvének 20. fejezete azzal a képpel nyit, hogy Júda vezetői Ezékieltől érdeklődnek Isten felől, azonban Isten ezt megtagadja tőlük, mivel a vezetők szándékosan elutasítják, hogy az Úr útjain járjanak (1-4. vers). Isten ahelyett, hogy megválaszolta volna a feltett kérdést, melyért a vezetők felkeresték, egy olyan üzenetet adott nekik, melyen a fejezet hátralevő része alapul (5-44. vers).

Az üzenet első fele ismétlés Izrael történelméből Egyiptomtól az ígéret földjének elfoglalásáig; közben kiemeli Izrael népének lázadó hajlamát és Isten hűségét és jóságát Izrael elfordulásainak ellenére is (5-31. vers). A történet négy részből áll: (1) Egyiptomban (5-9. vers), (2) felnőtt generáció a pusztában (10-17. vers), (3) második generáció a pusztában (18-26. vers) és (4) Kánaánban (27-29. vers). Izrael, mint nemzet egyre előrébb haladva folyamatosan lázadozott Isten ellen. Két bűn emelkedik ki a többi közül: a bálványimádás és Isten szombatjának meggyalázása. Izrael hűtlen volt, bálványokkal szennyezte magát ahelyett, hogy teljesen odaszentelte volna magát Istennek. Megszentségtelenítette Isten szombatját, mivel nem értette meg, hogy a szombat megszentelése jelzi Istenhez való tartozását.

Az üzenet második fele Izrael hitehagyásáról szól Ezékiel idejéből, mely magába foglalja a megtisztítást és helyreállítást (30-44. vers). Isten népe nem volt kevésbé bálványimádó, mint amilyenek az elődeik voltak, hiszen ugyanazokat a bűnöket ismételték meg, beleértve azt is, hogy „átvitték fiaikat a tűzön” (lásd 31. vers). De Isten kiszabadítja őket a fogságból és könyörögni fog nekik szemtől szemben úgy, ahogyan már korábban is szembesítette dolgaikkal Izrael ősapáit a pusztában. Meg fogja tisztítani a bálványimádó és lázadozó népet, és megújítja szövetségét a megmaradtakkal (32-38. vers). A büntetések és tisztulás időszaka után Isten visszahozza a népet a különböző országokból – ahova szétszóródtak – arra a visszaállított földre, ahol igaz imádat lesz, és nem lesz újra bálványimádás (40-44. vers).

Izrael múltbéli és jelenbeli ismétlődő hitehagyásainak ellenére Isten még mindig hűséges hozzá. Sőt, nagyszerű tervei vannak a helyreállításra. Isten hosszú béketűrése és türelme az emberek felé jól látható abban, ahogy Isten viszonyult a lázadozó Izraelhez. Isten nem úgy fordul hozzánk, ahogyan megérdemelnénk, hanem szeretettel, mivel Ő maga a szeretet.

Chawngdinpuii  Chawngthu
Spicer Adventista Egyetem, India
Fordította: Rajki Dávid


2014. július 16., szerda

Mai szakasz: Ezékiel 19

Ezékiel könyvének 19. fejezetében az író Júda uralkodóinak bukása, Júda népének fogságba vitele és a földek pusztulása miatt kesereg. Verses formában íródott, és két részre van osztva.

Az első rész (1-9. vers) Júda utolsó két királyának tragédiáját meséli el. A versek Júdát mint nőstény oroszlánt jelenítik meg, amint kölykeit neveli (2. vers). Az első „kölyök”, Joákház király apja, Jósiás halála után foglalta el a trónt. Összesen három hónapja uralkodott, mikor II. Nékó Kr. e. 609-ben elfogta és láncba verve vitte Egyiptomba, ahol fogságban halt meg (2Kir 23:31-34, Jer 22:11-12). A második „kölyök” vagy Jójákin volt, akit rövid, három hónapos uralkodása után hurcoltak el Babilonba i.e. 597-ben (2Kir 24:8-15), vagy Sedékiás, akit megvakítottak és bronz bilincsekbe verve Babilonba vittek Kr. e. 586-ban (2Kir 24:18-25:7).

A fejezet másik fele (10-14. vers) Júdát, mint népet gyászolja. Júdát egy nemes szőlőtőkéhez hasonlítja, a királyokat pedig annak termékeny vesszőihez. Azonban a szőlőtőke „kiszaggattaték Isten haragja által, [és] a földre vetteték” (12. vers), jelképezve ezzel a föld pusztulását és lakosainak deportálását Babilonba. A deportálások Júda utolsó három királyának uralkodása alatt történtek: (1)  Jójákim fellázadt Nabukodonozor, Babilon királya ellen, aki Kr. e. 605-ben felvonult ellene és elvitte fogságba Jeruzsálem népét a királyi család tagjaival és a nemesekkel együtt (Dán 1:3). (2) Jójákin, Jójákim fia babiloni fogságba került Kr. e. 597-ben: „és elhurcolta az egész Jeruzsálemet, összes fejedelmeit és minden vitézeit, tízezer foglyot” (2Kir 24:14) „és elvitte onnét az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét” (2Kir 24:13). (3) Sedékiás, aki Jójákin után uralkodott, szintén babiloni fogságba került a nép maradékával Kr. e. 586-ban (2Kir 24:18-25:7). Ez volt Júda utolsó bukása. A föld kietlenné vált, Jeruzsálem a templommal együtt leégett, a városfalakat lerombolták. Sedékiás király elhurcolásával pedig a dávidi királyi vonal véget ért.
  
Abban az időben, amikor Ezékiel a könyvet írta, Júda földjének teljes kipusztulása és Sedékiás király elmozdítása a trónról még nem következett be. Ha Sedékiás tanult volna elődjeinek hibáiból, és figyelembe vette volna Isten szavát, Jeruzsálem városa és a templom nem pusztult volna el (Jer 38:17). De makacs ellenállása Júda bukását eredményezte, és a királyság végét. Sohasem éri meg kitartani a bűn mellett, mert a vége mindig pusztulás.

Chawngdinpuii Chawngthu
Spicer Adventista Egyetem, India
Fordította: Rajki Dávid


2014. július 15., kedd

Mai szakasz: Ezékiel 18

Ezékiel 18. fejezete egy közmondással kezdődik, ami népszerű volt a babiloni fogságban élők körében: „Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele” (2. vers). A foglyok úgy hitték, hogy az ítélet, ami őket érte, nem az ő bűneik miatt nehezedett rájuk, hanem őseik bűneinek következménye, és ők nem tehetnek semmiről. Nem ismerték fel saját gonoszságukat és tetteiket, amelyekkel magukra vonták az ítéletet, így végül Istent igazságtalansággal vádolták meg. Ez a téves elképzelés olyan igéknek a félreértelmezéséből eredt, mint 2Móz 20:5, 34:7, 5Móz 5:9-10, amelyek arról beszélnek, hogy Isten megbünteti az atyák vétkeit a fiakban, egészen a harmadik és negyedik generációig.

A fejezet teljes hátralevő része ezt a téves mondást cáfolja. Olyan alapvető bibliai igazságokat mutat be, mint „Aki vétkezik, annak kell meghalnia vétke miatt” (4. vers – ERV-HU). Az igaz, hogy az utódok gyakran szenvednek őseik bűneinek következményei miatt, viszont az atyák felelősségüket nem ruházhatják át gyermekeikre. Mindenki maga felelős bűneiért és rossz cselekedeteiért. Éppen ezért mindenki számára a büntetés alapja a saját cselekedete. „Elkerülhetetlen, hogy a gyermekek ne szenvedjenek a szülők bűneinek következményei miatt. Isten azonban nem bünteti meg a gyermekeket szüleik bűneiért, hacsak ők maguk is nem vesznek részt szüleik bűneiben” (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 262. oldal).

Teljesen világossá teszi az Ige, hogy mindenki saját döntéseiért és tetteiért felelős, és senkit sem érhet büntetés mások bűneiért. Ezékiel egy három generáción átívelő példát használ. Először is egy apáról beszél, aki helyesen és a törvények szerint él (5. vers). Isten ezt mondja: „Ha törvényeim szerint él és cselekszik, rendelkezéseimnek engedelmeskedik, hogy mindenben helyesen járjon el, Az ilyen embert tekintem én igazságosnak, ezért ő biztosan élni fog!”(9. vers). A második, az apa gonosz fia, „aki rabol, gyilkol és ehhez hasonló gonoszságokat követ el, ... akkor vajon az ilyen éljen? Bizony, meg fog halni! Elkövette ezeket az utálatos bűnöket, meg kell halnia! Vesztéért csakis magát okolhatja” (10-13. vers).  A harmadik az igaz unoka, „aki látja apja bűneit, és istenfélelemtől indíttatva nem követi apja példáját:… hanem törvényeim szerint él és cselekszik, az ilyen fiú miért halna meg apja bűnei miatt? Nem hal meg, hanem biztosan élni fog!" (14-17. vers – ERV-HU). 

Istent igazságtalansággal vádolták a babiloni foglyok (25, 29. vers), de az Ő igazságossága teljességgel nyilvánvaló, hisz’ mindenkit saját döntései alapján ítél meg. Ha a bűnös elhagyja gonosz cselekedeteit, és az teszi, ami helyes, élni fog; viszont ha egy igaz ember szándékosan elfordul az igazság útjától, és gonoszul cselekszik, meg fog halni (21-28. vers). Mindezek fényében Isten arra készteti népét, hogy ismerje el bűnösségét, és forduljon el gonosz cselekedeteitől, mert nem örül a gonoszok halálának, hanem inkább arra vágyik, hogy megtérjenek és éljenek (23, 32. vers). Így hangzik Isten hívása a 31. versben: „Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?" És ez KEGYELEM!

Chawngdinpuii Chawngthu
Spicer Adventista Egyetem, India
Fordította: Liebhardt László


2014. július 14., hétfő

Mai szakasz: Ezékiel 17

Sorban ez a harmadik fejezet, amely példázat formájában jelenik meg. A legtöbb esetben a bibliai példázatok jelentése nagyon világos. Nagyon kevés példázatnak van rejtett jelentése. Amikor Jézus földön jártakor prédikált és tanított, gyakran használt példázatokat, amelyek közül a legtöbbet mindenki megértette. Azonban volt néhány alkalom, amikor Jézus elmondott egy példázatot, a tanítványai hozzá fordultak és így kérlelték: „Urunk, mondd el mit jelent ez a példázat!”   

Ugyanez igaz az ószövetségi példázatokra is. A legtöbb esetben nagyon nyilvánvaló az ószövetségi példázatok jelentése. A 15. fejezetben az Izraelre alkalmazott terméketlen szőlővessző példázatát láttuk. Isten elhívta Izrael népét, hogy lelki gyümölcsöt teremjen az Ő nevében és dicsőségére. De Izrael nem termett gyümölcsöt. Terméketlen szőlővessző voltak. Aztán a 16. fejezetben a hűtlen feleség példázatával találkoztunk. Isten szívébe zárta Izraelt. A nép az Ő menyasszonya volt. Szerette őket és gondoskodott róluk. Ők azonban nem voltak hűségesek az Istennek való odaszánásukban. Lelki paráznaságot követtek el. Ezeket a példázatokat könnyű megérteni. Amikor azonban a 17. fejezethez érkezünk, egyáltalán nem nyilvánvaló a példázat jelentése. Ezért van az, hogy a második vers nemcsak egy példázatról beszél, hanem egy találós meséről is. Egy bizonyos szempontból példázat, mert van lelki jelentése, más szempontból pedig egy találós mese, mert meg kell fejteni.

Ezékiel illusztrációjában egy hatalmas sas leszakítja egy fiatal cédrus csúcsán lévő ágakat és elviszi azokat egy másik országba. Kr.e. 795-ben a babiloni csapatok elfogják Jójákimot, Júda királyát Jeruzsálem népének javával együtt, és elviszik őket Babilonba. Otthon a cédrusfa hazájában a sas elültetett egy magot, amely szőlőtővé lett. Alacsony növésű volt, de engedelmes volt a sasnak. Jeruzsálemben Babilon a királyi család egy másik tagját, Sédékiást nevezi ki királynak Jójákin helyett. Sédékiás korlátozott függetlenséggel rendelkezett és Babilon alattvalója kellett, hogy maradjon.

Aztán egy másik hatalmas sas jelenik meg, hasonlóan lenyűgöző, mint az előző, és ekkor az alacsony növésű szőlőtő alattvalói hűségét az új sasra váltja. Sédékiás fellázad Babilon ellen azáltal, hogy egy Babilon ellenes katonai szövetségre lép Egyiptommal. Ezért az első sas (Babilon) kitépi a szőlőtőt, levágja az ágait és hagyja elhervadni és meghalni. Babilon elpusztítja Jeruzsálemet és Sédékiást megalázó módon rabságba hurcolják, ahol meghal.     

Ezékiel magyarázata különleges hangsúlyt fektet Sédékiás árulására, ahogy a szövetséget Babilonnal megtörte. Sédékiás Jahve nevében hűséget esküdött Nabukodonozornak, de megszegte esküjét azzal, hogy Egyiptom segítségét kereste. Büntetésképpen rabként Babilonba hurcolják. Ezékiel ezután azt látja, hogy Isten – nem egy sas – letör egy ágat a cédrusfa tetejéről, és elülteti azt egy hegy tetején, ahol egy hatalmas és lenyűgöző fává nevekedik, amely hasznára van mindenféle állatnak és madárnak. Dávid királyi vonalából Isten vesz egyet, a Messiást, és általa egy olyan országot alapít, amely áldást hoz az egész világnak. A magas fák alacsonyakká válnak, a zöld fák pedig kiszáradnak, de Isten fája virul és gyarapszik. Az olyan nemzetek mint Babilon és Egyiptom elvesznek, de Isten országa felmagasztaltatik. Ez a mai nap üzenete.    

Mohanraj Israel, D.Min. nevelőtanár,
vallástudományi tanszék
Spicer Memorial College, Pune, India


2014. július 13., vasárnap

Mai szakasz: Ezékiel 16

Ebben a fejezetben találjuk az egész Biblia leghosszabb egybefüggő példázatát. A prostitúció (paráznaság) a leggyakoribb metafora ebben az példázatban, aminek segítségével Jeruzsálem hűtlenségét az Úr iránt egy utcanő erkölcstelenségéhez hasonlítja. Ahogy olvastuk is már, a próféták sokféle hasonlatot és metaforát használtak, de ez a konkrét jelkép bizonyára nagyon feldühítette a hallgatóságot. Ezékiel úgy utal Jeruzsálemre, mint egy prostituáltra. Az Ószövetségben újra meg újra visszatérő kép, amely szerint Izrael más istenek után jár, egy paráznához teszi hasonlóvá a népet, legalábbis lelki értelemben. A parázna, paráznaság, fajtalankodás, házasságtörő szavakat gyakran használja ez a fejezet, hogy kifejezze, mennyire lett hűtlen Júda népe az ő Istene iránt. Izrael története, amelyet egy mostoha körülmények között megszülető, majd lassan érett korba lépő lány jelképes meséjén keresztül mutat be az Írás, azt igyekszik megvilágítani, miért is éri Izraelt oly’ sok támadás.

Ez a lánygyermek nem egy rendes, gondoskodó családba születik. A köldökzsinórt elvágni, a babát vízzel megmosni, sóval bedörzsölni, majd tiszta ruhába göngyölni – ez a palesztinai bábák szokásos eljárása volt, amit a modern korban élő arab parasztok körében is megfigyeltek. Miután szövetséget kötött Izraellel, az Úr kiemelte a népet elhanyagolt állapotából (megfürdette, felöltöztette, felékesítette, 16:9-11), fejedelmi rangra emelte, ami egy királynőhöz illik (16:13). Jeruzsálem híre elterjedt a népek között. Ez az utalás Izrael tündöklő fénykorára vonatkozik, Salamon idejében.  

Csodálatos, hogy Jeruzsálem hosszantartó hűtlensége ellenére a példázat világossá teszi, hogy Isten nem fogja őt örökre elvetni. Fogsága véget ér, és Isten betartja ősi ígéretét, helyreállítja vele szövetségét, tisztává teszi, oltalmába fogadja, és fölébe emeli olyan híres városoknak, mint Samária vagy Sodoma. Izrael bocsánatot nyer, és újra igazzá válik. Az példázat nem szó szerint értendő, tehát nem az a szándéka, hogy kifejezze, más városok is újra naggyá lesznek. Inkább arra utal, hogy Jeruzsálem helyreállításán kívül Isten megbocsátja sok-sok ember bűnét, és végül olyan helyet teremt, ahol az igazság uralkodik, és senki sem lázad többé ellene.

Bátorító tudni, hogy ha Krisztusban vagyunk, akkor ez az „örökkévaló szövetség” máris a miénk. Jövendőbeli otthonunk az új Jeruzsálem, ahová örömmel vonulhatunk majd be, Isten hűséges ígéretének beteljesedéseként. Ott nyoma sem lesz a régi korok utálatosságainak, a durvaságnak, az anyagiasságnak, a bálványimádásnak, ami Ezékiel napjaiban a nép vesztét és pusztulását okozta. Újra Isten lakhelye lesz, a szentek örök otthona, ahol a Mindenható népével lakozik. Jeruzsálem neve tehát maga is az Istennel való örök, békés és dicső élet jelképévé válik a Szentírásban, és nem a mai földrajzi helyet jelöli.  

A példázat örömteli befejezése azonban nem az egyetlen olyan pont, ami számunkra is jelentőségteljes. Jeruzsálem gonoszságának története nagyon is tükrözi múltbeli állapotunkat. Amikor vétkeztünk, hátat fordítottunk a szerető és gondoskodó Istennek, így érdemtelenné váltunk szabadítására. Amikor elveszett, gyámoltalan helyzetünkben elutasítottuk Őt, sőt, nyíltan fellázadtunk ellene azokat utánozva, akiket a világban csodáltunk, egyáltalán nem viselkedtünk jobban, mint a parázna Jeruzsálem. Nem Isten Fiát csodáltuk, nem Rá akartunk hasonlítani. Mégis volt remény számunkra, mert Isten továbbra is szeretett bennünket. Mindegy, mennyire lettünk romlottak, nem kerültünk annyira távol tőle, hogy ne szabadíthasson meg bennünket, amennyiben hittel válaszolunk Isten hívására.  

Mohanraj Israel, D.Min. nevelőtanár,
vallástudományi tanszék
Spicer Memorial College, Pune, India


2014. július 12., szombat

Mai szakasz: Ezékiel 15

Ezékiel könyve 15-17. fejezete három példázatot tartalmaz. A példázat egy jól megjegyezhető történetbe vagy szóképbe csomagolt igazság. Jézus legtöbb tanítását példázat formájában mondta el. Így tett néhány ószövetségi próféta, beleértve Ezékielt is. 

Ez a példázat egy szőlőtőkéről és a venyigéről szól. Mivel rendelkezik a szőlő szára, ami kiválóbbá tenné őt az erdő többi fájánál? Semmivel. A többi fa hasznos faanyagot termel, de a szőlő szára puha, törékeny, görbe és csak ritkán vastag. Néha készítenek belőle nagy akasztószöget, amire a keleti házakban különböző dolgokat akasztanak. Azonban a szőlővessző egyetlen célja az, hogy gyümölcsöt teremjen. Amikor nem terem gyümölcsöt, minden fánál értéktelenebb. Így van ez Isten népével is, amikor elveszíti megkülönböztetett célját azzal, hogy nem termi meg az igazság gyümölcsét, nem ér többet a világi embernél. Ebből a szempontból nézve, azon kívül, hogy Isten plántálta el őket, a zsidók értéktelenebbek lettek minden más nemzetnél.

A szőlővesszőre utaló héber szó egy olyan gallyat jelent, ami csak akkor hasznos, ha gyümölcsöt terem. A fája semmire sem jó csak a tűzre. Éppen ezért, amikor Izrael nem terem gyümölcsöt, Isten ítéletének tüze minden percben bekövetkezhet. Ezékiel 15:8 ezt mondja: „Pusztává teszem az országot, mivel hűtlenekké váltak - így szól az én Uram, az Úr.” Ha a szőlővessző gyümölcsöt terem, hasznos, de ha nem, akkor értéktelen és haszontalan, ezért elégetik. Ez a példázat azt mutatja, hogy Júda hogyan vált értéktelenné az Úr számára, és más célt már nem szolgál, minthogy megégesse az ítélet tüze.

Ezékiel a szőlővessző bibliai jelképét teljesen a feje tetejére állítja. Ez általában egy pozitív kép a Bibliában (János 15). Amikor negatív módon használja, csak a rossz gyümölcsöt ítéli el. Most azonban Ezékiel a szőlővessző természetét kritizálja: fájának értéktelen voltát az erdő többi fájához képest. Azt mondja, hogy Jeruzsálem népe természeténél fogva haszontalan. Ezékiel öt fejezeten belül háromszor említi a szőlővessző példázatát (15:1-8; 17:5-10; 19:10-14).

Így az ember akkor képes értékes gyümölcsöt teremni, ha szereti Istent és az embertársát; ez életének a célja, és ha kudarcot vall ebben, semmi értéke sincs, csak a megsemmisülés vár rá. Ez a példázat azoknak szól, akik teljesen figyelmen kívül hagyják Istent és az igazi vallásosságot. Ez történt Jeruzsálemmel. Ezért vigyázzunk és ne legyünk gyümölcstelenek! Jöjjünk Jézushoz, igyekezzünk benne maradni, és az Ő szavai maradjanak meg bennünk!  

Mohanraj Israel, D.Min. nevelőtanár
Vallástudományok tanszéke
Spicer Adventist University, Pune, India


2014. július 11., péntek

Mai szakasz: Ezékiel 14

Ez a fejezet a lelki élet két fontos szempontjával foglalkozik, az imádsággal és Isten szavának meghallgatásával. E fejezet üzenete a véneknek és Izrael népének szól, akik ily módon próbálják Isten megelégedését kivívni. Úgy a vének, mint Izrael népe azonban nagyon is messze állt attól, hogy valóban meghallotta volna Isten szavát, vagy imádságban kommunikált volna vele.

A vének azzal a javaslattal jöttek Ezékielhez, hogy kérdezzék meg az Urat, miközben szívük bálványokkal és olyasmikkel volt tele, amik akadályozták őket Isten szavának meghallásában és elfogadásában. Bár szívük távol van Istentől, kifelé érdeklődést mutatnak Isten szava iránt. Az ilyen külsőségek nem tesznek képessé valakit Isten üzenetének valódi meghallására, csak a tiszta, aktív bűnöktől mentes szív lesz kész Isten szavát befogadni. Isten megmutatja állapotukra a megoldást: „Térjetek meg és forduljatok el bálványaitoktól, és minden utálatosságaitoktól fordítsátok el orcátokat” (14:6). Isten figyelmezteti a hamis prófétákat is a súlyos büntetésre, amiért népét elfordították tőle. Isten biztosítja népét, hogy ha bűnbánatot tartanak és visszafordulnak hozzá, akkor továbbra is az Ő népe maradnak és Ő az Istenük lesz (11. vers).

Izraelt utoléri bűneinek büntetése és a nemzet elpusztul. Ők azonban azt hitték, hogy egy igaz próféta imádsága segíthet elkerülni Isten büntetését. Ahelyett, hogy bűneiket megbánták és elhagyták volna, Izrael népe a saját elgondolása szerint szerette volna rendezni dolgait Istennel. Mindenkinek személyesen kell megvallania a saját bűneit, és magának kell bűnbánatot tartani, senki sem helyettesítheti őket, senkinek a jósága, vagy igazsága nem mentheti meg őket a büntetéstől.

Miközben Isten büntetése kitöltetik a bűnösökre, Ő megemlékezik a maradékról, az igazakról, akik hűségesek maradtak hozzá. Isten igaz népe lesz az élő tanú a többiek előtt arra, hogy miért kímélte meg őket, miközben a megátalkodottak elnyerik büntetésüket. Az Istenhez fordulás valódi vágyának nem csupán a külsőségekben, hanem belső változásban és a bűnök elhagyásában kell megmutatkoznia.


Roy Jemison Injety
Spicer Főiskola, India
Fordította: Csala Beáta


2014. július 10., csütörtök

Mai szakasz: Ezékiel 13

Isten népe küzdelmes helyzetbe kerül, amikor Ezékiel próféta átadja nekik Isten üzenetét, és még hamis próféták is támadnak, akik elfordítják lelküket az igazságtól. Láthatjuk, ahogy Isten könyörög népének, hogy hagyják el a hamisságot és hazugságaikat, amivel azt állítják, hogy Isten üzenetét szólják, pedig sohasem szólnak arról, hogy jót kell cselekedni, a résekhez állni és felépíteni Jeruzsálem falait, hogy megvédje őket az ütközet napján.

A hamis próféták könnyen felismerhetők békét hirdető üzenetükről, miközben mindenütt háború és gond van körülöttük. Izrael tetszését igyekeznek elnyerni felépített falaik bemeszelésével, s ezzel a hamis biztonság illúziójába ringatják a népet. Csupán hamis biztonságot nyújtottak, mert a széltől leomlottak a meszelt falak. A hamis próféták nemcsak becsapják az embereket, hanem az igaz prófétákat is megpróbálják lejáratni. Isten haragja és büntetése biztosan utoléri őket.

A hamis próféták és prófétanők hatásos vonzerővel bírnak, mint a mágikus zenekarok, elfátyolozott fej, hogy mások elhiggyék hazugságaikat. Lesben állnak, mint pusztító oroszlánok, keresve, kit nyelhetnek el. Isten azt mondja, ki fogja őket szakítani, nem folytathatják tovább a megtévesztést és megszabadítja gyermekeit, akiket csapdájukba csaltak. Nem tűri tovább a helytelenül cselekvőket és a hamis tanítókat, hanem megbünteti őket, amiért félrevezették Isten népét. A hamis próféták nem lehetnek Isten országának polgárai.

Ezek az izraeli állapotok az utolsó időkre emlékeztetnek minket, amikor a modern Izrael Sátán világának fogságában él. Ahogy Isten figyelmeztető üzeneteket küldött nekünk az utolsó napokra, úgy az ellenség is elküldi hamis prófétáit és tanítóit, hogy megtévessze Isten népét, még a választottakat is. Ez az üzenet arra is felhívja a figyelmet, hogy amikor a hamis próféták vonzó üzeneteikkel megjelennek, csak azok lesznek képesek ellenállni, akik szeretik Istent, és meg tudnak állni az igazságban a megtévesztéssel szemben. Isten üzenete azzal a bizonyossággal zárul, hogy Ő majd kiszabadítja népét a hamis próféták kezéből (13:23).

Roy Jemison Injety
Spicer Főiskola, India
Fordította: Csala Beáta


2014. július 9., szerda

Mai szakasz: Ezékiel 12

Ezékiel próféta szolgálata szinte ugyanarra az időszakra esik, mint Dániel prófétáé. Mindketten a babiloni fogság idején dolgoztak. Míg Dániel államférfiként a babiloni udvarban maradt, Ezékiel a száműzöttek között élt, és közvetítette Isten üzeneteit. Ebben a fejezetben a próféta eljátssza Isten üzenetét. Figyelemfelkeltő, drámai üzenetet láthatunk, melynek célja a gondolkodásra serkentés és az üzenet jelentőségének felismertetése.  A zsidók közelgő végzetét láthatjuk még Júdában, és Sedékiás király elfogatása áll a látomás középpontjában. Ez a prófétai üzenet, mint máskor is, a nép intésére adatott, hogy felkészítse őket és figyelmeztesse: ne utasítsák el Isten üzeneteit. Miközben Ezékiel Babilonban figyelmezteti a foglyokat, Jeremiás (34:2-3) otthon, Júdában adja át az üzenetet Sedékiás királynak, miszerint a babiloniak eljönnek, és lerombolják Jeruzsálemet.

Ezékiel próféta az izraeliták lázadó természete miatt használja a drámai bemutatás módszerét. Elérték azt a pontot, amikor hiába van szemük, nem látnak, van fülük, mégsem hallanak. Elveszítették erkölcsi érzékenységüket, Isten figyelmeztető üzeneteivel szemben. A próféta ábrázolása tökéletesen beteljesedett, amikor Sedékiás király Riblában egy falba vájt nyíláson át próbált éjszaka elmenekülni, és Nabukodonozor király megvakíttatta (12:12). Bár ilyen kegyetlen sors várt Sedékiásra a babiloniak kezében, Isten kegyelme életben hagyta őt, és ahogy Jeremiás megígérte, békében halt meg és nem kard által (Jer 34:4-5). Sedékiás elfogása után a zsidók nagy része szétszóródott más népek közé. Viszonylag kevesen menekültek meg a fegyverek, az éhínség és döghalál elől, ami Jeruzsálemre következett. Ezáltal a nemzetek jobban megismerhetik Izrael Istenét (12:16.). Mindig van esély a maradék számára,  akik hűségesek maradnak Istenhez, hogy megmeneküljenek a büntetéstől, és bemutassák a világnak Isten szeretetét.

Az Ezékiel által átadott figyelmeztető üzenet bizonytalanságot és félelmet keltett a fogságban élő izraelitákban, megdöbbentette őket, és teljesen elveszítették a reményt. Egyesek azt mondták, hogy a próféta szavai csak sokára teljesednek majd, vagy, hogy az egész látomás téves. Isten azonban Ezékielen keresztül kijelentette, hogy a várható események bizonyosan bekövetkeznek, és a hamis üzeneteket prédikálók sem akadályozhatják azt meg.  Izrael házának bukása bizonyos volt, gonoszságuk miatt, és mert nem hittek az igaz próféták (Jeremiás és Ezékiel) üzeneteinek, hanem inkább hagyták magukat a hamis prófétáktól megtéveszteni. Ebben a fejezetben láthatjuk, hogy Isten ismételten, többször is figyelmezteti népét a közelgő ítéletre, arra, hogy az Ő szava bizonyosan beteljesedik.

Milyen tragikus látni, hogy Isten választott népe még az ítélet, és a babiloniak közelgő visszatérése ellenére sem fordul vissza Istenhez! A gonosz mindig megpróbálja hamis üzenetekkel megsemmisíteni Isten üzenetét, amiket szívesebben hallanak, és könnyen elfogadnak az emberek. Ha mi, mint Isten végső maradéka nem keményítjük meg szívünket, mint a régi Izrael, hanem megszívlelve Isten üzeneteit a mindennapi életünkben alkalmazzuk őket, akkor teljesíthetjük választott népének feladatát, hogy az evangéliumot az egész világgal megosszuk.

Roy Jemison Injety
Spicer Főiskola, India
Fordította: Csala Beáta


2014. július 8., kedd

Mai szakasz: Ezékiel 11

Emberi tulajdonság, hogy hajlamosak vagyunk magunkat és a körülményeinket összehasonlítani másokéval, és amikor így teszünk, sokszor jobb színben látjuk magunkat. Nagy a kísértés, hogy gondolatban szétválasszuk a „mi” és az „ők” csoportját, és magunkat feljebb helyezzük, különösen, ha úgy érezzük, mi áldásokban részesülünk, a többiek pedig nem.

Júda 25 vezetője, akiket Ezékiel látott Jeruzsálemben helyzetüket a fogságban lévő honfitársaikéhoz hasonlítva mérték fel. Ők a szent városban, Dávid városában voltak, amazok pedig messze földön fogságban. Bárhonnan is nézzük, úgy tűnhet, hogy, akik Jeruzsálemben voltak, élvezték Isten kegyét, míg a Babilonban lévők nem.

Azt látjuk, hogy a 25 vezető is erre a feltételezésre jutott. A kifejezés a 3. versben: ez a város a fazék, mi pedig a hús” az áldozati rendszerre utal, ahol a fazék jelentette az oltárt a hús pedig az áldozat „jó” része volt. A vezetők ezzel azt mondják, hogy akik Jeruzsálemben maradtak, azok Isten kegyeltjei, a Babilonban lévő hűséges foglyok pedig Isten ítélete alatt vannak, és haragját kell elszenvedniük.

Amikor meg vagyunk győződve róla, hogy jó helyen vagyunk, Isten mégis kiigazítja a gondolkozásunkat, az nagyon sokkoló lehet. Képzelheted, milyen meglepő volt hallani ezeknek a vezetőknek, hogy Isten ítélete alatt vannak. Ez a fordított gondolatmenet Ezékielt is megdöbbentette, mert együttérzően így kiáltott fel: „Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!” (3. vers). Más szavakkal: „Ha ezekre az emberekre Jeruzsálemben ítélet vár, vajon megállhat bármelyikünk?”

Isten Ezékiel által küldött üzenete kijózanító. Azok, akik lázadtak ellene, vagy akik csak passzívan tettették a vallásosságot, Isten ítéletére számíthatnak. Isten dicsősége elpártolt azoktól, akik olyannak vallották magukat, amilyenek valójában nem voltak, és a helyzetük sötétnek mutatkozott.

De vegyük észre, Isten dicsősége nem távozott el teljesen. Az ítélet ezek ellen az emberek ellen nem jelentette Isten népének a végét. A maradék létezett. Megvolt Isten hűségeseinek maradéka (közülük néhányan Babilonban és néhányan Júdában), és rövid időn belül megváltás várt rájuk.
Figyeljük meg: ahogy Isten jelenléte elhagyta a templomot és Jeruzsálemet, utoljára megállt a hegy felett a várostól keletre (22-23. v). Ez a hegy –amely később Olajfák hegye néven vált ismertté – nemcsak az a hely, ahol Jézus találkozik majd a tanítványaival, hanem ahonnan keresztre feszítése, eltemetése és halálból való feltámadása után a mennybe emelkedik. Ez az a hely, ahová visszatér majd népével a millenium után, lába megérinti majd a hegyet, amely kettéhasad, helyet adva a leszálló Új Jeruzsálemnek (Zak 14:4, Jézus élete, 829. oldal).

Csakúgy, mint Ezékiel napjaiban, ma is van egy maradék; egy maradék, akik megtapasztalják a megváltást a formális vallásosságból és abból, hogy valami mást éljenek, mint amit megvallanak. A maradék megváltása egyedül Isten dicsőségéből fakad, az Ő jelenlétéből szíved templomában. Jézus ott fog lakozni és megszabadít téged. Behívod Őt? Ha már meg is tetted, az nagyszerű hír! Dicsőség Istennek!

Dr. Eric Bates, lelkész
Arden Hetednapi Adventista gyülekezet
Carolina Egyházterület
Fordította: Kóczián Ágnes