2014. március 31., hétfő

Mai szakasz: Ézsaiás 35

Az előző fejezetben megtudtuk, hogy mi fog történni a bűnösökkel és azokkal, akik nem tartják magukat Isten gyermekeinek: a látszólag virágzó földjük szemétté és kietlen pusztasággá fog változni. Ézsaiás 35-ben ennek éppen az ellenkezőjét olvashatjuk.

Annak ellenére, hogy meghaltak a bűnben, és lelkük kiszáradt pusztaság Isten nélkül, az igazak, akik elfogadták Istent, ragaszkodtak Hozzá, és mint Jákób, ezt mondják: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet” (1Móz 32:26), és ez egy csodálatos ígéret. Az ígéret szerint „örül a pusztaság és virul mint őszike” (1. vers), mosoly és ének lesz ajkukon, mikor Isten dicsősége és ékessége megjelenik mindenki előtt.

A mi pusztaságunk se nem dicső, se nem kiváló – és ez így is marad, amíg bűnben élünk – de most már, hogy meghaltunk a bűnnek, mindkettőt megkaphatjuk. Azonban a dicsőség és kiválóság melyet megtapasztalunk, nem a mienk, akiknek a sivár lelke átalakult, hanem az Úré. Máté 5:16 szerint „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Fontos, hogy mindig emlékezzünk arra, kié a dicsőség! Ez nem rólunk szól, hanem Róla.

Hasonló ígéretet találhatunk Ézsaiás 51:3-ban is, „Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava” (ez az egyik kedvenc ígéretem, nyilvánvaló okokból!)

Ézsaiás 35-ben ez az ígéret folytatódik. A gyengébbek, bátortalanabbak számára bátorítás: legyél erős és ne félj! A vakok szemei megnyílnak, a süketek újra hallanak. A sánták, mint szarvasok fognak ugrálni, és a némák énekelnek. Ahol régen sivatag volt, hamarosan élő víznek folyamai lesznek.

Sokan nem is fogják fel a súlyát azoknak az értékeknek, melyeket Isten adott nekik. Nem fogják fel azt sem, hogy Ő mit szeretne tenni a mi sivár életünkkel.

„Az Úr csalódik, mikor népének a tagjai kevésre értékelik önmagukat. Az Úr azt akarja, hogy választottai azon ár szerint értékeljék önmagukat, mely árat érettük a Golgotán lefizetett. Isten vágyakozik utánuk, kívánja őket, különben nem küldötte volna el Fiát azzal az igen sokba kerülő megbízással, hogy váltsa meg őket. Az Úrnak feladata van számunkra és nagyon tetszik néki, ha gyermekei a legmagasabb igényekkel lépnek eléje, csak azért, hogy minél nagyobb mértékben megdicsőíthessék az Ő nevét. Nagy dolgokat várhatnak el az Úrtól, ha hisznek az Ő ígéreteiben.” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 573-574. oldal)

Adjuk át életünk sivár pusztaságát Istennek még ma, és ébredjünk rá, hogy Ő, aki megváltott minket, csodálatos dolgokat szeretne tenni az életünkben. Az Ő országában semmi sem vész kárba. Egy napon, a hamut ékességgé, a gyászt örömnek kenetévé fogja változtatni (Ézs 61:3), mert Ő megígérte nekünk. „Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejükön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj” (10. vers). Milyen csodálatos nap lesz!
                         

Melodious Echo Mason
ARME Bible Camp Ministries
[ARME Bibliatábor Szolgálatok]
Fordította: Rajki Dávid

2014. március 30., vasárnap

Mai szakasz: Ézsaiás 34

Az egész Bibliát átszövi az Isten és sátán közötti nagy küzdelem témája. Küzdelem a fény és a sötétség, a jó és a rossz, a test és lélek között Isten népe életében. Éppen ezért szükségünk van egy kis történelmi áttekintésre, hogy jobban megértsük Ézsaiás 34-et.

Mózes első könyve 25. fejezetében találjuk Izsák és Rebeka történetét. Két fiuk születik, Ézsau és Jákób. Ikertestvérek voltak, ugyanabból a nagy becsben tartott királyi vérvonalból, mégis ez a két fiú két különböző nemzetet és népet képvisel (1Móz 25:23). Az egyik egy megbecsült nép becses királyi születési joggal, a másik viszont nélkülözni kényszerült mindezt.
Jákób (bár nem volt mindig valami nemes viselkedésű a dolgaiban), őszintén vágyott elnyerni az elsőszülöttségi jogot és Isten áldását. Minden áron (és ez az ár nem volt olcsó) igyekezett megszerezni a vágyva vágyott értékes ajándékot. Másrészről, Ézsau nem becsülte semmire az elsőszülöttségi jogot. Tény az, hogy egyetlen tál vörös lencséért eladta elsőszülöttségi jogát, aminek eredményeképpen ő és leszármazottai az „Edom” nevet kapták, ami szó szerint vöröset jelent (1Móz 25:30). Az ezt követő években és generációkon át szemlélhetjük azt a folytonos harcot, ami Rebeka méhében kezdődött a két testvér között.

Ahogy tovább haladunk a történelemben, látjuk, hogy Jákob a izraeli nemzetnek, Isten választott népének ősatyja lesz, míg Ézsau az edomiták és megannyi pogány nép ősatyja lesz, akik mindig Izrael megsemmisítésére törtek. A kivonulás idején Izrael engedélyért folyamodott Edom királyához, hogy engedje áthaladni őket Edom földjén. A király megtagadta ezt a kérelmet (4Móz 20:14-21). Nem sokkal ezután az amálekiták (szintén Ézsau leszármazottai - 1Móz 36:12) voltak a legelsők, akik háborút viseltek Izrael ellen a Kánaán felé vezető vándorútjuk során (2Móz 17:8).  

Az edomitákat Dávid, majd később Amásia leigázta egy időre (2Sám 8:14; 2Krón 25:11-12), de hamarosan visszanyerték függetlenségüket, és a későbbi években a királyság hanyatlásának ideje alatt háborút indítottak Izráel ellen (2Kir 16. fejezet). A káldeusokkal is szövetkeztek, amikor Nabukodonozor elfoglalta Jeruzsálemet, majd megszállták és egy jó ideig birtokolták is Palesztina déli részét, egészen Hebronig.

Azonban – habár Edom/Idumea virágzott egy darabig – Isten népe elleni szüntelen hadakozásuk miatt végső sorsuk meg volt pecsételve. Szomorú, hogy visszautasították Krisztus engesztelő vérében rejlő születési jogukat, így kegyetlen pusztulás várt rájuk. Ézsaiás könyve 34. fejezetében találjuk azt az egyértelmű próféciát, amely közelgő pusztulásukat jelentette ki (lásd Ezék 25:12-13).

A prófécia beteljesedett. Nem csupán Edom házán teljesedett be, hanem mindazokon is teljesedni fog a jövőben, akik úgy döntenek, hogy megvetik lelki születési jogukat és Isten törvénye ellenére cselekszenek. Végül sajnos ezek az embertársaink meg fognak semmisülni. Eljön a pillanat, amikor nem lesz többé irgalom, és nem lesz még egy esély.

Míg a gonoszok és azok, akik úgy döntenek, hogy inkább a testnek hódolnak, mint Istennek, ellenállva Szentlelkének, végül vérüket ontják a végítélet napján. Hálát adhatunk Istennek, hogy Krisztus már kiontotta vérét mindazokért és mindazok helyett, akik úgy döntenek, hogy Lélekben járnak. A Római levél 8. fejezetének 1. versében ezt olvassuk: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” Válasszuk hát azt, hogy elfogadjuk ezt az ajándékot, lelki születési jogunkat ma, hogy egy napon, hamarosan, nagy örömmel lehessünk annak az Új Égnek és Új Földnek a lakói, ahol soha többé senki sem fogja vérét ontani, és ahol Isten letöröl szemeinkről minden könnyet!

Melodious Echo Mason
ARME Bible Camp Ministries
[ARME Bibliatábor Szolgálatok]

Fordította: Liebhardt László

2014. március 29., szombat

Mai szakasz: Ézsaiás 33

A Bibliában számos helyen olvashatunk azokról a „jajokról”, amelyek tulajdonképpen az Úr figyelmeztető üzenetei felénk. A legtöbb ilyen „jajt” Ézsaiás könyve taglalja. Ezek a „jajok” megfeddik a személyes bűnöket, a gonoszokét éppúgy, mint az igazakét, akik büszkévé válnak és a gonoszságot jónak nevezik. Ézsaiás önmagának is címez ilyen üzenetet, mert elismeri, hogy ő is egy tisztátlan ajkú ember. (További tanulmányozásra ajánlom az összes „baj” megismerését, mert ez segít, hogy ne essünk egyik „jaj” ítélete alá sem.)

Az előző fejezetekben (kezdve Ézsaiás könyve 28. fejezetétől a 31. fejezetéig) Ézsaiás megjövendölte ezeket a „jajokat” Izrael és Júda ellen, akik lázadoztak és büszkék voltak. Most Ézsaiás egy komoly „jajról” beszél, Szanherib király és az asszír hadsereg ellen, eljöttek lerombolni Jeruzsálemet. Úgy tűnhet, hogy ez a fejezet igazán negatív alaphangról indul, de valójában reményteljes kegyelmi üzenet Jeruzsálem számára. Bár Izrael gyakran csak saját tanácsait követve járt és mindig másoktól kért segítséget, nem pedig az Istentől; ám ha kegyelemért kiáltottak Hozzá, akkor ez a prófécia emlékeztette őket (és bennünket is ma) arra, hogy Isten továbbra is hallja és megválaszolja az imákat. Valójában azt mondhatjuk, hogy a királyság, amely Jeruzsálemet jött lerombolni, maga lesz kifosztott (4. vers). (Erről a történetről majd részletesebben beszélünk Ézsaiás 36-37. fejezetében).

Ez a fejezet egy valóságos kincsesbánya, de most összpontosítsunk a 14. és az azt következő versekre! Látva, hogy hogyan mentette meg az Úr Izraelt Asszíriától, az ott lakó bűnösök és képmutatók (beleértve a hamis vallási vezetőket) így kiáltanak fel félelmükben: Ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?” A Zsoltárok 24:3 ír egy hasonló kiáltásról: „Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén?” (új prot. ford.)

Ezekre a kérdésekre a választ a következő vers részletekben olvashatjuk: „Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárok hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan” (Zsolt 24:4). „Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti a zsarolt nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot” (Ézsaiás 33:5).

De hogy lehet nekünk, bűnös embereknek tiszta szívünk? Hogy járhatunk el igazságosan, ha már születésünktől kezdve bűnösök vagyunk? Nem tudjuk megtenni ezeket, Jézus nélkül nem lehetséges. „ Krisztus nélkül nem tudjuk legyőzni egyetlen bűnünket sem, és nem tudunk a legkisebb kísértésnek sem ellenállni. A Vele való kapcsolat olyan erő, mely mindenható, és győzelemre segít minket. Mindenki, aki alázatosan jár Jézussal, minden nap úgy érezheti, hogy szüksége van egy erőre, hogy uralkodhasson magán, hogy meglágyítsa kőszívünket, hogy segítsen felolvasztani azt, hogy a szennyes dolgainkat fel tudjuk hagyni. Ez ugyan az a hatalom, mely a vizet borrá változtatta a kánai menyegzőn, ez képes minden gonosz természetünket kiirtani, hogy mi is részesei lehessünk az isteni természetnek. Ez az erő, amely  meggyógyította a leprást, segít megtisztítani a szívet, és alkalmassá teszi az embert, hogy Isten népének, az angyaloknak és a megváltottak seregének méltó tagjává legyen. A szent engedelmesség csak abban az igazságban található meg, amelyet Krisztus ad a hívő léleknek. „Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.” És mindenki, aki Krisztusban lakozik, és akiben Krisztus lakozik, olyan kedves Istennek, mint saját szeretett Fia. Elfogadva a Szeretettben, az Atya féltő gondoskodásának a tárgya lesz, aki sok gyümölcsöt terem, az igazi szőlőtővel való kapcsolat eredményeképpen.
/Sign of the Times, 1891. augusztus 10, 2. rész/

Áldott legyen a mi Mindenható Urunk. Milyen dicsőséges Istent szolgálunk! Tartsunk bűnbánatot és forduljunk hozzá még ma, hogy megbocsáthassa gonoszságunkat és legyőzhesse minden ellenségünket. Igen, valóban. Ahogy felismerjük, hogy kik is vagyunk Istenhez képest, teljes képtelenségnek tűnik, hogy megfelelhessünk az isteni követelményeknek. Mégis, Ézsaiás 33:22 szépen összegzi: „Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket.”

Melodious Echo Mason
ARME Bible Camp Ministries
Fordította: Baksa Viktória


2014. március 28., péntek

Mai szakasz: Ézsaiás 32

Ézsaiás ezt a fejezetet a Jézus Krisztusról szóló messiási leírással kezdi, aki igazságosan fog uralkodni. Krisztus azt mondta, hogy a hűségesek olyanok lesznek, mint a királyok, így Ézsaiás olyanokként látja őket Krisztus második eljövetele után, mint akik „törvényesen fognak vezetni” (1. vers). A szír fordítás úgy írja, „mint bírák a törvényszéken, úgy fognak uralkodni”. Pál azt írja, hogy az igazak fognak a világ, sőt az angyalok felett is ítélkezni (lásd 1Kor 6:2-3).

Abban a csodálatos időben, az advent után a vakok látni, a süketek hallani fognak (3. vers), csakúgy, mint a meggondolatlanok értelmesen gondolkodni és a dadogók folyékonyan beszélni. Ézsaiás a tökéletesség teljességét látta. Az idők végén nagy változás fog beállni. A bolondot nem nevezik többé nemesnek, sem a gazembert tisztességesnek (5. vers). A 6. és 7. versben a megtéretlen bolondot olyasvalakihez hasonlítja, aki istentelenséget cselekszik, aki tévelygést hirdet az Úrról, aki csak bolondságot beszél, aki szívében álnokságot forral, és aki hazug beszédével megront másokat. Az igaz azonban nemes dolgokat tervez, és kitart ezek mellett (8.vers).

Az egyház laodiceai állapotának végén felhívást kap a Jézus példázatában szereplő tíz szűz, hogy ébredjenek fel: Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem!”Meg kell hallaniuk az Ő hangját (9b vers). Ézsaiás még egyszer megismétli ezt (9c vers). Ezután, a 11-14. versekben Ézsaiás kifejti ezt a szituációt. A maradék arra kap ekkor felszólítást, hogy hagyják el a városokat: „Menjetek ki belőle, én népem, (...) hogy a rámért csapások ne érjenek titeket!”(Jel 18:4 – új prot. ford.) Aztán a 15. versben Ézsaiás a Lélek kiáradásáról beszél, amikor a puszta virágzó kertté fog változni.

Jóel 2:28-ban így olvassuk: „kiöntöm majd Lelkemet minden emberre” és mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, megmenekül. Ez lesz az utolsó felhívás. A maradék nép számban egyre inkább növekszik. Ami a laodiceai időben elveszett, ekkor mind kárpótlásra kerül, méghozzá óriási többlettel (16a vers). Ézsaiás most ér vissza oda, ahonnan az 1. versben kezdte: „az igazság műve békesség lesz” (17a vers); „igazságosan fog uralkodni a király” (1. vers – új prot. ford.). Ézsaiás egy „békés hajlékot” látott, ami Sion és az új Jeruzsálem. A hűségesek „biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban” fognak lakozni (18. vers – új prot. ford.).

A 19. versben Ézsaiás ahhoz tér vissza, hogy a városok hogyan lettek elhagyatottak, és hogyan pusztultak le, miután a maradék a „menjetek ki belőle, én népem” hívásnak eleget tett, mivel ezután csapások érték a földet. János a Jelenésekben tálentum nagyságú jégesőről és teljesen lerombolt városokról beszél (Jel 16:21). Ezzel szemben az igazak az állatokkal együtt a Mennyben lesznek, az állatok pedig szabadon fognak járni, mivel nem lesz többé háború, sem tolvajok (20. vers).

Drága Istenünk!Lelki biztonságban szeretnénk élni, és növekedni szeretnénk a te kegyelmedben. Amikor pedig a Lélek utolsó esője kitöltetik, a Lélekben szeretnénk maradni, és nem elhagyni őt. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook NemzetiEgyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Kóczián Károly


2014. március 27., csütörtök

Mai szakasz: Ézsaiás 31

Ézsaiás a fejezet elején hátrafelé tekintget saját népe miatt. Egyiptomnak a kereskedelmi utak és a fa miatt volt érdekeltsége Palesztinában. Ézsaiás napjaiban a júdeaiak Egyiptomba mentek gyors lovakért, harci szekerek tömegéért, és erős lovasokért. De elszakadtak Istentől, és nem tekintettek Izrael Szentjére segítségért. Ézsaiás nem Júdára vagy Egyiptomra összpontosítja figyelmét, hanem Istenre, aki bölcs, és „veszedelmet hoz” Júdára azért, amit tesznek, és „nem másítja meg szavait”.

Istennek van egy terve, és véghez is viszi, felemelkedik a gonosztevők ellen. Ők és a segítőik bajban vannak az Úrral szemben. Ézsaiás azt mondja, az egyiptomiak csak emberek, de Isten emberfeletti, a lovak csak test, de Isten Lélek. Ézsaiás nem akar Júdával vagy az egyiptomiakkal foglalkozni, Isten cselekedetei számítanak igazán! Krisztus kinyújtja majd kezét, és a segítők megbotlanak, és akik bennük bíztak elesnek, együtt pusztulnak el mindnyájan.” Ez a végső és teljes vége a gonoszságnak.

Az Úr a bárányt megtámadó oroszlán példáját használta szemléltetésként, hogy bemutassa, az emberi ellenállás nem segít, mint ahogy a pásztorok kiáltozása és zajkeltése sem. Ugyanígy az Úr gonosz elleni harcát sem lehet megállítani. Eljön, hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért. Ézsaiás nem a földi, hanem a mennyei Jeruzsálemről beszél. Nem a városnak van szüksége védelemre, hanem a benne lévő hűségeseknek.

Az új Jeruzsálem alászáll majd az égből, és Isten végső csatája lezajlik a millennium végén, ahogy János leírja a Jelenések könyvében. Ézsaiás már tudta, János nem valami új dolgot talált ki. Ézsaiás tudott a millenniumról, így ír a 24. fejezet 22. versében: „hosszú idő múlva megbüntetik őket.” „Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megbüntesse bűneikért a föld lakóit” (26:21), „tűz emészti meg ellenségeidet” (26:11). Amit Júda lakóinak tenniük kell az, ahogy Ézsaiás mondja a 6. versben: „Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok, Izráel fiai!

Azokban a napokban – így írja Ézsaiás – mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kézzel készített. Bűnös építmények, bűnös technika, digitális vétkek, az emberi találékonyság termékei mind elpusztulnak, de nem emberi kéz által. Nem emberi kard, hanem Isten Igéje által esnek el. Nem menekülhetnek meg.

Ézsaiás témája nem Egyiptom vagy Júda, hanem Isten. „Kőszála ijedten menekül”. Krisztus Dániel 2. fejezetének kősziklája, aki el fog jönni a millennium előtt, szent angyalaival együtt. Sionban és az új Jeruzsálemben Isten tüze jelenik majd meg a millennium végén. Tudjuk, hogy sosem volt akkora tűz Jeruzsálem földi történelmében, amilyen lesz majd az ezer év végén.
Drága Istenünk! Add Urunk, hogy mint Ézsaiás, mi is Rád összpontosítsunk a nehéz időkben, ne emberi mesterkedésekben és biztosítékokban reménykedjünk! Tarts meg és őrizz meg bennünket! A Te nevedben kérünk. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Kóczián Ágnes


2014. március 26., szerda

Mai szakasz: Ézsaiás 30

Ézsaiás a lázadás általános problémáinak leírásával kezdi ezt a fejezetet, legyen az akár sátáni, akár emberi eredetű (1. vers). Júdából sokan kerestek Egyiptomban menedéket Isten, vagy Ézsaiás megkérdezése nélkül (2. vers). Ez volt a szokásuk, bármi gondjuk adódott, mindig Egyiptomtól várták a megoldást.

Az ötödik versben Ézsaiás arról szól, mi az általános következménye annak, ha az emberek Isten megkérdezése nélkül cselekszenek: mindig bajba kerülnek. A hatodik és hetedik versben a próféta Egyiptom segítségének hiábavalóságáról beszél. Ézsaiás ezután rámutat arra, amit Isten fog tenni a jövőben.  Isten válasza arra vonatkozik, amit a próféta napjaiban élő emberek tettek, és amit sátán tett mennyei lázadása során. Ezért Ézsaiás Júda vétségeinek gondos feljegyzését kívánja (8. vers). Hozzáállásuk általában ugyanaz, mint Luciferé: „Mert pártütő nép ez, hazug fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr törvényére” (9. vers). Azt mondják a prófétáknak, hogy ne lássanak, és ne szólják az igazat, hanem kedvük szerint valókat szóljanak, és térjenek ki az útjukból (10-11. vers). Isten Igéjének általános elutasítása tapasztalható (12. vers).

Ha valaki nem az Úrban bízik, akkor óhatatlanul a zsarnokság urára támaszkodik, és ennek eredménye az ingatagság . Hirtelen tör rá az összeomlás (13. vers). A gonoszok vége megegyezik sátánéval (14. vers). Ézsaiás e probléma megoldására is rámutat: „a megtérés és a megnyugvás megmentene benneteket, a csöndesség és a bizalom erősségetek lenne” (15. vers). Csak egy a gond: „De ti nem akarjátok.”

Isten legnagyobb problémája az Univerzumban egy gonosz akarat létezése. Ez minden rossz eredetének gyökere. Ézsaiás úgy mutatja be kortársait, mint akik saját erejükben bíznak: lovakon fognak menekülni, ha rájuk tör az ellenség (16. vers), de Isten azt mondja, hogy azok az üldözők gyorsak lesznek. Ézsaiás bemutatja Isten jellemét, mennyire szeretne kegyelmes lenni velük, és megkönyörülni rajtuk. Áldottnak nevezi azokat, akik az Urat várják (18. vers). Majd felvázolja mi vár azokra, akik Istenben keresnek menedéket és Belé vetik bizalmukat (19-26. vers). Ézsaiás láthatta a maradékot, a mennyei Jeruzsálem majdani lakóit, akik már nem sírtak többé (19. vers), mert Isten meghallgatja kiáltásukat. Meglátják a tanító Jézust újra eljönni : „nem kell többé elrejtőzködi tanítóidnak, hanem szemed tanítódra nézhet! (20. vers).

Krisztus eljövetele előtt Isten fogja irányítani népét: „Ez az út, ezen járjatok!” (21. vers). Ez azt jelenti, hogy az emberek elhagyják bálványaikat és visszatérnek Isten parancsolataihoz (22. vers). A maradéknak bőségesen lesz élelme és vize az Úrtól (24-25. vers).

Második eljövetelekor az Úr begyógyítja az összes sebet, és a megváltottak testét halhatatlanná teszi a feltámadáskor (26. v.). Az Úr lesz az igazságosság napja, hétszer fényesebb, mint a Nap, és ereje a megváltottaknak nem fog ártani.

Ézsaiás ezután a gonoszok állapotáról szól azon a napon: „Íme, az Úr neve jön messziről”. Krisztus, a harcos Messiás jön lakhelyéről, a Mennyből. Nem nehézfegyverzettel harcol, hanem megemésztő tűzzel (27-33. v.). Míg a gonoszokat rostájában rázza, és elpusztítja az Úr, a maradék Ézsaiás leírása szerint biztonságban lesz, fölzendül énekük, és szívük örvendezik (29. v.).

Drága Istenünk! Add, hogy második eljöveteledkor feltámadjunk és megújíttassunk a Te szavad által! Kérünk, gyógyíts is meg minket! Hadd örvendezzünk az Úr hegyén, a mennyei Sion-hegyén zenével és énekkel miközben  tanúi lehetünk, amint a harcos Messiás eltöröl minden gonoszságot, hogy helyet készítsen egy teljesen új teremtésnek. Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Csala Beáta


2014. március 25., kedd

Mai szakasz: Ézsaiás 29

Ezt a fejezetet Ézsaiás Jeruzsálem jelképes nevével, az „Áriel”- lel, indítja, aminek jelentése: „Isten oroszlánja”, ami a templomdombnak, avagy a Sion hegyének is lehetséges elnevezése volt Dávid napjaiban.  A prófétai nyelvezetben két Sion-hegy létezett, egyik a földi, a másik pedig a mennyei. A földi Jeruzsálemben található, a mennyei pedig az új Jeruzsálemben, a Mennyben.

Ézsaiás ezután sátán szavait írja le (2-3. vers), aki felsorolja, mit tesz majd  „Isten oroszlánja”, vagyis a templom, a földi szentély ellen: fájdalmat hoz, jajgatás lesz ott, siralom és gyász (2. vers).  A szenvedő város számára az oroszlánná változás azt jelenti, hogy Istennek kell átvennie az irányítást, és sátánt megbüntetni. Nem Isten fog hadat viselni a város ellen. Sátán azt mondja, hogy táborral zárja körül a várost, az asszír sereggel keríti be, tornyokat és ostromműveket állít a város ellen (3. vers). A város megaláztatik és a földből, a porból szól majd szava Istenhez. Hangjuk olyan lesz, mint a kísértetek suttogása (4. vers).

Jézus második eljövetelekor Isten maradék népe ellenségeinek sokasága porrá lesz, mint a szélfútta polyva (5b vers). Sátánt és híveit „mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással…” bünteti meg a Seregek Ura (6a vers).  Az ezer esztendő elmúltával a harcos Messiás visel majd hadat a mennyei Jeruzsálem ellen támadó nemzetek ellen (7. vers).  Az ezer év végén a Mennyből alászálló új Jeruzsálem elleni támadásuk tervét Krisztus, a harcoló Messiás meghiúsítja (8. vers).

Ézsaiás itt arról szól, amit az emberek az Úr második eljövetelét megelőző késlekedésről és várakozásról tudtak. A Biblia ma mindenhol elérhető, szinte minden nyelven, nyomtatásban és az interneten is, de sokan nem értik, mert sohasem olvasták. Ők a világi emberek, akik csak a szájukkal, és nem a szívükkel közelednek az Úrhoz (13. vers). Hagyományokkal tisztelik Őt, nem szívből jövő, őszinte hódolattal, „és elvész bölcseinek bölcsessége” (14b vers). Istentiszteletük és életmódbeli szokásaik el akarnak rejteni dolgokat az Úr elől. Továbbra is bűnben élnek, mégis úgy tesznek, mintha tisztelnék Őt (15. vers). Ez olyan, mintha az agyag így szólna a fazekashoz: „Nem értesz a mesterséghez!(16. vers).

A második eljövetel és az azt követő ezer év után újjáteremtés következik és minden gonoszság felszámolása. A föld termőfölddé lesz (17b v.). „Azon a napon a süketek is meghallják az Írás beszédét, a vakok szemei pedig látni fognak”, mert Jézus második eljövetelekor és a feltámadáskor Isten az Ő maradék népének tökéletes testet ad (18. vers – új prot. ford.). A nyomorultak és a szűkölködők „vigadnak Izrael Szentjében” (19. vers).

Ézsaiás látja sátánnak, a „könyörtelennek” a végét. Minden rossz végleg eltöröltetik. „Elpusztul a csúfolódó, és kiirtanak minden gonoszságra vetemedőt” (20. vers). Vége lesz azoknak a gonoszoknak, „akik vétkesnek ítélik az embert egy szóért” (21. vers). Tehát az Úr azt mondja népe maradékáról akik, mint Ábrahám, teljesek a hitben: „Nem szégyenül meg többé Jákob, és nem sápad el többé az arca” (22. vers – új prot. ford.).

Semmit sem kell félniük oldalukon az Úrral.  A maradék meg fogja tapasztalni az Úr közöttük végzett munkáját. „Megszentelik Jákob szentjét, és félik Izrael Istenét” (23. vers). „Mert a tévelygő lelkűek megismerik az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak” (24. vers).

Drága Istenünk! Add, hogy elkészüljünk a Szentlélek végső időben történő kitöltetésére, hogy be tudjuk fogadni a Te igazságodat! Kérünk, adj nekünk értő szívet és kitartást az utolsó napokban, fenntartó kezed által! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Csala Beáta


2014. március 24., hétfő

Mai szakasz: Ézsaiás 28

Ézsaiás megnevezi Efraimot az első versben, valami azonban homályos Efraimmal kapcsolatban, amit meg kell vizsgálnunk. Ott a büszke király, és ott vannak az iszákosok Efraimban, akiket legyőzött az alkohol. Olyan Efraim, mint a dicsőséges szépség hervadó virága (1. vers).

Ézsaiás itt Luciferre is gondol, aki szépsége ellenére büszke lett, és híveivel együtt kiűzetett a Mennyből. Ézsaiás erős, hatalmas férfinak látja az Urat, a Messiást, aki veszedelmes szélvészként, hatalmas kezével a földre vetette őket (2d vers). Lucifert gonoszsága miatt űzte ki a Messiás a Mennyből, és a végrehajtó ítélet napján végleg és végérvényesen leszámol majd a gonosszal. Igen, az efraimi kevély koronák és a részegesek elhervadnak és eltűnnek (4. vers).

A messiási korban az Úr lesz a dicsőség koronája, amit Ádám és Éva elveszített sátán mesterkedései folytán. Tehát: „Azon a napon a Seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának” (5. vers). Krisztus, aki még ítélkezik, lesz „az ítélet lelke”, és a nyomorúság idején Krisztus, a harcos Messiás lesz „az erőssége azoknak, akik visszaverik az ellenséget a kapunál” (6b vers). A lelkészek és a papok sajnos „tántorognak a bor miatt, és szédelegnek a részegítő italtól,…és meginognak az ítélethozatalban” (7a, e vers).

A kérdés, amit Ézsaiás feltesz, hogy kit fog a Messiás tudományra tanítani? „A tanítást kivel értetné meg?” (9. vers). Ez a kérdés Jézus földi életének idejére is vonatkozik. Figyelmes és tájékozott néphez szeretett volna szólni, de a halászháló mellől kellett tizenkét tanítványát elhívnia, és elválasztani őket az Ige „anyatejétől”, és szilárd táplálékot adni nekik. Krisztus, a Megváltó dadogó ajakkal és idegen nyelven szól majd azokhoz, akik elvesznek, ahogy az ApCsel 2. fejezetében tanúi lehetünk, a Lélek ajándéka által több különböző nyelven is (11. vers). Krisztus ezt mondja majd nekik: „Nyugodjon meg a megfáradott”, ám a rossz hír az, hogy a megfáradottak „nem akarták meghallani” (12. vers).

Krisztus bibliatanulmányozási módszere: sorról sorra, „itt egy kicsi, ott egy kicsi” (13. vers). Az emberek azonban megbotránkoznak Krisztus próbakövében, csapdába esnek és eltévelyednek. A Római levél 9:33, és 1Pét 2:6 igeversekben is szerepel a „próbakő, a becses szegletkő, erős alappal” (16. vers). Ézsaiás itt az üdvösség központi kérdéséhez érkezik: „Aki benne hisz, az nem fut!” Ez a fejezet középpontja!
Krisztus igazságot fog tenni a jogosság mérőkötelével a vizsgálati ítélet során. Isten nem azért küldte el Fiát, hogy egyezkedjen a gonosszal. Minden hazugságot el fog söpörni. A nagy nyomorúság idején, ami a világra következik Isten cselekedetei „szokatlanok” lesznek (21. vers). Rendkívüli munkája az egész föld elpusztítása lesz (22. vers).

Ézsaiás ezután a mezőgazdaságból vett hasonlattal él állításának bemutatására. Isten irányítja a gazdálkodót, hogy mikor vessen, és mikor arasson (26. vers). Hasonlóképpen Isten sem fogja aratás nélkül a végtelenségig folytatni a vetést. Ézsaiás dicsőíti az Urat a kapott utasításokért (29. vers).

Drága Istenünk! Nekünk is számot kell vetnünk önmagunkkal, hogy vajon csak játszunk-e Istennel és Isten maradék népéhez való tartozásunkkal.  Add, hogy teljes szívünkből és értelmünkből higgyünk mindent, ami nékünk adatott, és megdicsőítsük a Te nevedet! Ámen.


Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea 
Fordította: Csala Beáta

2014. március 23., vasárnap

Mai szakasz: Ézsaiás 27

Ézsaiás még mindig a végidőre, Krisztus isteni harcára összpontosít. „Azon a napon” az Úr „megbünteti Leviátánt, a menekülő kígyót”, ami a millennium végén fog megtörténni. Lucifert, vagyis sátánt hívja „Leviátánnak, a menekülő kígyónak”. Isten ezt éles, erős és hatalmas kardjával fogja végrehajtani (1. vers). Ez nagyon katonai kifejezésnek tűnik, de Sookyoung Kim kutatásában arra utal, hogy az értünk harcoló Messiásnak csak szólnia kell. Szava kard. Leviátán tekergő kígyó, mert ő az Isten beszédét is elcsavarta, így csapta be Évát az Édenkertben. Abban az időben a kígyó egy gyönyörű, repülő lény volt, és sátán ezt a teremtményt választotta, hogy Éva közelébe férkőzzék.

A végítéletkor, azaz az ítélet végrehajtásának napján, Krisztus, az értünk harcoló Messiás megöli Tannint (a görögben szárnyas sárkány). A végítélet napján mindenféle tövist, tüskét és gyomot tűzre fog vetni, és végérvényesen eléget mindent, ami gonosz (4. vers). Krisztus elmondja Ézsaiásnak, hogy van egy szőlőskertje, amiben Ő a gazda. „Én, az Úr, művelem és őrzöm kertemet”, Ő a kert védelmezője a nehézségek idején: „éjjel-nappal őrködöm felette” (3. vers).

Az Úr öntözi is kertjét. Folytonosan kérleli azokat, akik töviseket és gyomokat hoznak a kertjébe, hogy kössenek békét Vele (5. vers). Akik így cselekszenek, azokat megvédi, és ők is szőlőjének részévé válnak. Kössön békét velem (5. vers). A végidő előtti idő az üdvösség ideje lesz az, amikor mindaz, aki Őhozzá megy, kivirul, kivirágzik és gyümölcsöt terem. A lelki Izráel be fogja tölteni a Földet (6. vers), és a gonosz nem lesz többé (7. vers). Jézus visszajövetelét azonban megelőzi egy vizsgálati ítélet a Mennyben, amikor minden ember életét megvizsgálják, hogy biztonságos-e őket Isten országába vinni.

Ézsaiás megszólítja hallgatóit, és elmondja nekik, hogy a bálványok oltárai, a szobraik és oszlopaik nem állnak meg, a bálványistenek erős városait elhagyják lakói, magányosan pusztulnak el (9-10. vers). Azt is közli, hogy elpusztul ez a föld, mert lakói értelmetlenek, nem értik a lelki dolgokat (11. vers). Ez nagyon komoly intés. Itt határozottan a lelki értelemben vett Izraelről van szó, és nem a szószerinti Izraelről. Istennek mindig is az volt a célja, hogy minden népből minden ember Hozzá jöhessen, és szoros kapcsolatban legyen Vele. Így ezek a hűségesek – akár a testi Izráelhez tartoznak, akár nem – alkotják a maradékot és a lelki Izraelt. Pál mondja: „Nem mindenki számít Izráel népéhez tartozónak, aki származása szerint Izráel, vagyis Jákób utódja, … akiket elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is. Ahogyan ezt az Írás mondja Hóseás könyvében: ’Népemnek hívom majd azokat, akik nem voltak az enyémek, és szeretni fogom azt a népet, amelyet eddig nem szerettem … az Élő Isten fiainak hívják majd őket” (lásd Róm 9:6, 24-26 – ERV-HU ford).

János is a Jelenések Könyvében így ír: „Ezután ismét láttam: egy megszámlálhatatlanul nagy sokaságot, akik mindenféle nemzetből, törzsből, népből és nyelvből származtak. A trón és a Bárány előtt álltak fehér ruhában, és a kezükben pálmaágat tartottak. Ezt kiáltották: ’A győzelem Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” (Jel 7:9-10 ERV-HU ford). 

Drága Istenünk! Add meg, hogy hűségeseid mind ott legyenek szent országodban, és szőlőskertedből senki se találtasson terméketlennek és gyümölcstelennek! Ámen.


Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Liebhardt László

2014. március 22., szombat

Mai szakasz: Ézsaiás 26

Ebben a fejezetben Ézsaiás a végidőről a mennyei Sion kórusára irányítja a figyelmet. A kórus arról énekel, milyennek látja az új Jeruzsálemet ahhoz képest, amilyennek a földi várost ismerték (1. vers). „Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt” (1. vers). Mivel Mózeshez és Énokhoz hasonlóan néhányan már a Mennyben vannak, ők fogják az alábbi éneket énekelni a feltámadottaknak, amikor Jézussal megérkeznek a Földről a felhőben: „Nyissátok fel a [jeruzsálemi] kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép” (2. vers). Ez a hűséges nép, mely feltámadt, és most érkezik; „a hűség megőrzője” (2. vers).

Az igazak szívét megőrzi az Úr békességben a vég idején, még mielőtt felmennénk a Mennybe (3. vers). A szélsőséges körülmények között is bíznak az Úrban. A bizalom oka pedig nem más, mint az, hogy az Úr az örökkévaló kőszikla. Krisztus a kőszikla Dániel látomásában, melyben összetörte a királyságokat és betöltötte az egész földet. Ez fog történni Jézus második eljövetelekor, amikor Krisztus a porba dönti a királyságokat (5. vers). A korábban elhagyott igazak pedig lábukkal tiporják őket (6. vers).  

A Mindenható egyengeti az igazak ösvényét (7. vers). Uruk ítéleteinek ösvényére vártak (8. vers) és egyedül Isten nevének dicsérete volt lelkük vágya (8. vers). Ézsaiás is ebbe a csoportba sorolja magát, mely a mennyei Sion felé tart. Elmondja, hogy éjjelente a lelke Isten után vágyik, és a bensője szorgalmasan keresi Istent (9. vers).  Mivel Isten ítélete elérkezik a Földre, az ott lakók megismerik az igazságot (9. vers). Ellenben, miközben az igazak tanulnak az Isten tetteit látva, a bűnösök nem értik meg, és nem látják az Úr dicsőségét (10. vers). Ez a lelki vakság!

Ézsaiás azt mondja, hogy a bűnös is látni fog, de megszégyenül (11. vers). Belső átalakulás kell, különben a végrehajtó ítélet idején végül elégnek. Ézsaiás mindezt látta a látomásban, és honvágy ébredt benne a Menny iránt. Szeretett volna ott lenni, és mondani: „Te adsz nékünk békességet” (12. vers). Ézsaiás letérdel és így imádkozik: „urak parancsoltak nékünk kívüled”, majd hozzáteszi: „de általad dicsőítjük neved” (13. vers). Rámutat végül a halálra: „A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl" mivel Isten büntette meg őket” (14. vers). Ézsaiást annyira betöltötte Isten ereje, hogy térden állva könyörög a népéért.

„Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait” (15. vers). Ez azt is jelentheti, hogy az új föld nagyobb lesz. De azt biztosan tudjuk, hogy a második eljövetel előtt a hűségesek bajban lesznek (16. vers). A szorongás ideje hasonló ahhoz, amikor egy nő vajúdik, tehát a korábbi kilenc hónap azt jelenti, hogy a vész ideje talán 9 hónapig fog tartani? (17. vers). De ezen idő alatt nem lesz szülés (18. vers).

Miközben Ézsaiás biztos a végső halálban (14. vers), legalább annyira biztos a feltámadásban is. "Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek" (19. vers). Az egész világra kiterjedő gond idején Ézsaiás a megmaradtaknak azt tanácsolja, hogy rejtőzzenek el egy időre (talán hasonlóan ahhoz amit Ellen White is tanácsol, hogy hagyjuk el a városokat és menjünk vidékre) (20. vers). Biztos, hogy a vész idejét látta Ézsaiás, mivel ezt mondta: "Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!" (21. vers).   

A második eljövetel lesz a feltámadás ideje, mert akik meghaltak, újra életre kelnek, és akik megölettek és elrejtettek, feltámadnak. A föld nem fog több titkot rejteni.

Szerető Istenünk! Megint itt térdelünk előtted. A szeretteinkért és a népünkért imádkozunk. Ments meg minket a Te eljövendő országod számára! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Rajki Dávid


2014. március 21., péntek

Mai szakasz: Ézsaiás 25

Ézsaiás még nem fejezte be gondolatmenetét a végidőről. Utoljára sátánról, a menny kivetett népéről és a „börtönbe egybegyűjtött” földi uralkodókról beszél, akik a körülmények, illetve a sír foglyai lesznek egy évezredig, majd „sok napok után meglátogattatnak” amikor Isten végrehajtó ítélete során elpusztulnak (24:22). Utána az Úr „uralkodik Sion hegyén” (24:23).

Ézsaiás annyira izgatott, hogy mindjárt egy hálaimával nyitja a 25. fejezetet. Elmondja, hogy mennyire lenyűgözte őt Isten terve, mely öröktől fogva létezik (1. vers). Ézsaiás látta a világ városait, amint halmokká lesznek, az erődítmények romokká, és ezek a helyek nem léteznek többé, és sosem fognak újjáépülni (2. vers).

De az erősek dicsőíteni fogják az Urat még abban az időszakban, és még a pogány népek is el fogják ismerni az Urat és imádni fogják Őt (3. vers). Dániel 12:1-ben említett nyomorúság idején Isten lesz az „erőssége (...) a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom” és "árnyék a hévség ellen" (4. vers). Az Úr legyőzi a pogányokat, és elnémítja az éneküket (5. vers). Sionban pedig ünnepi lakomát tart a megváltottaknak (6. vers). Minden (megváltott) ember hivatalos az ünnepre és Ézsaiás látta mindazokat a jó dolgokat, melyek ott lesznek, például mustot, egyenesen a Teremtőtől.

Ez a feltámadás, amiről Dániel beszél (12:1-2). A feltámadottak érkezése a mennyei Sion hegyére az új Jeruzsálembe azt jelenti, hogy a halál eltöröltetett: „elveszti a halált örökre” (8. vers). A megmentettek a mennyben meg fogják keresni a szeretteiket, de ha nem találnak valakit, akkor a millenium alatt meg fogják érteni, hogy miért. És akkor Isten letörli a könnyeket (Jelenések 21:4). A Jelenések könyve 3. fejezetének 21. verse azt is kijelenti, hogy aki elfogadta a megváltást, „megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem.”

Nincs olyan földi király, aki megengedte volna, hogy a népéből bárki is a trónján ülhessen vele. De Jézus még az ünnepély előtt „népe gyalázatát eltávolítja az egész földről” (8. vers). Abban az időben a megváltottak ezt fogják mondani: „Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (9. vers).

Az Úr keze ott fog nyugodni a hegyen (egyes próféták szerint a Sion hegyén). Ézsaiás körültekintett és látta, hogy Moáb népe megerősödött azokban a napokban, de ez a látványosság nem fog örökké tartani (10. vers). Az Úr le fogja dönteni Moáb büszkeségét és véget fog vetni a trükközésnek, melyel Moáb úgy elterjeszti a bűnt a földön, mint ahogy az úszó kitárja a karjait, mikor úszik (11. vers). Moáb városainak erődített falait lerontja, megalázza, a földre, porba dobja (12. vers). Jézus eljövetelekor a bűn minden formája eltöröltetik. Ézsaiás megemlíti még Lucifert és a követőit is: ők nem fognak létezni többé.

Szerető Istenünk! Ézsaiás vágyat ébreszt bennünk az iránt, hogy végre megszabadíts, és elvigyél bennünket magaddal, hogy részt vehessünk a csodálatos ünnepélyen, a Sion hegyén. Biztosíts minket, hogy ott leszünk azon a nagy eseményen! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Rajki Dávid


2014. március 20., csütörtök

Mai szakasz: Ézsaiás 24

Ebben a fejezetben Ézsaiás a végidőről beszél. Sok mindent élénken felvázol, melyek egymást követve fognak történni. Az Úr tervéből fakadóan betegségeket és pusztító jelenségek lesznek (1. vers), melyek Jóel 1:15-ben is meg vannak említve. „Az Úr megüresíti a földet és (...) elszéleszti lakóit,” a papok együtt szenvednek a néppel, az úr a szolgájával, az úrhölgy a szolgálóleányával (2. vers).

Az országok kölcsönadnak más országoknak, de maguk is kölcsönt fognak felvenni. A vevő olyan lesz, mint az eladó. Az ország, mely kölcsönt vesz fel, hogy gyárakat építsen, a gyárak termékeit eladja a kölcsönadó országnak. „… a hitelező, mint az, akinek hitelez” (2. vers). „Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik” (3. vers); ezt a témát már más próféták is említették.

A világ vezető pozícióit betöltő emberek eltűnnek a süllyesztőben: „elhervadnak a föld népének nagyjai” (4. vers). Lelki sötétség lesz úrrá a földön, mert „áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték” (5. vers). Akik a földön élnek, bűnösök „ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg” (6. vers). A globális felmelegedés szedi áldozatait. Az aratás szűkös lesz (7. vers). A koncertek megszűnnek (8. vers). Városok omlanak le, és házak zárulnak be (10. vers). Az öröm elvész a homályban (11. vers), a városkapuk már csak törmelékek lesznek (12. vers). De Ézsaiás nem csak egyetlen várost ábrázol így, hanem „így lesz a föld közepette” (13. vers).

Ezen idő alatt a hűségesek „felemelik szavukat, ujjongnak” (14. vers). Ez a késői eső ideje, ezért hangos szóval ujjonganak az Úr fenségének, kiáltoznak a tenger felől de ugyanúgy kelet felől is hangzik, hogy „dícsérjétek az Urat” (15. vers). Az Úr nevét, a lelki Izrael Istenét dicsőítik a Szentlélek egész földre való kitöltetése idején (Jóel 2:28). „A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak!” (16. vers).

A nyomorúság ideje ezután következik majd, amikor a hűségesek Ézsaiáshoz hasonlóan kiáltanak fel: „jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek” (16. vers). Az egész földre kiterjedő üldözés veszi kezdetét és „Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója” (17. vers). Az emberek menekülni fognak a terror elől, de „lesz, hogy aki fut a rettegésnek szavától, verembe esik” (18. vers). Aki mégis kijut, csapdába fog esni. De nem emberkéztől származik az, hogy „az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai” (18. vers). „Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld; Inogva meging a föld, miként a részeg” (19-20. vers).

A Menny volt lakosai (sátán és bukott angyalai) megbűnhődnek azon a napon, hasonlóan a földi királyokhoz (21. vers). A királyok a föld színére lesznek korlátozva, Sátán pedig egyedül lesz a földön ezer évig. „És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöcbe, és sok napok [1000 év] után meglátogattatnak” és sátánnal együtt elpusztíttatnak a végrehajtó ítélet során a Messiás, Krisztus által a bűn végső felszámolásakor (22. vers).

A Mennyben nem lesz szükség sem Napra, sem Holdra (23. vers). Abban az időben a seregek Ura fog uralkodni dicsőségben, mint Királyoknak Királya és Uraknak Ura a Sion hegyén az új Jeruzsálemben, népe között (23. vers).

Szerető Istenünk! Ézsaiás sikerrel hívta fel figyelmünket arra a tényre, hogy Te irányítod a történelmet és a jövő eseményeit a Földön. Urunk, tarts meg minket a tenyeredben, hogy a körülöttünk zajló, különös események közepette is bizakodóak maradhassunk, és örömünk állandó legyen! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Rajki Dávid

2014. március 19., szerda

Mai szakasz: Ézsaiás 23

Ézsaiás művész és próféta egy személyben. Az ő idejében az asszír királyok a palotáik falát díszítették az általuk elfoglalt városokat ábrázoló, megrázó alkotásokkal. Mózes tilalma korlátozza, hogy a zsidó művészek ilyen kegyetlen jeleneteket ábrázoló képeket készítsenek, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy szóképekben elmondják ugyanazt. Ézsaiás is ezt tette, irodalmi „képei” több dimenzióban ábrázolják a helyzetet.

A földi események mind Isten végső ellenőrzése alatt zajlanak. Városok jönnek létre és pusztulnak el nem csak társadalmi, gazdasági vagy politikai okok miatt, hanem azért, mert Lucifer átvette az uralmat mind a város, mind a lakók felett. Sátán sokszor még az Úr népét is megtéveszti, és ez is indokolja, hogy a várost eléri Isten büntetése.

Ebben a fejezetben Ézsaiás korának egy nagyon népszerű városára fókuszál, Tíruszra. Úgy tűnik, minden út Tíruszba vezet. Ezékiel beszél Tírusz bukásáról Nabukodonozor uralkodása idején (Ezékiel 26-28). Tírusz királyát Lucifer lelkülete irányította (Ezékiel 28:11-19). Ézsaiás már jóval azelőtt látta Tírusz bukását, hogy az megtörtént volna. Ez nem azt jelenti, hogy Ézsaiás ellenzékként élt volna ott, csak próbált beszélni az akkori embereknek a város vagy a birodalom bukásáról, mert a helyzet olyan volt, mint egy kesztyű sátán kezén, ugyanaz a lázadó szellem volt működésben, mint egykor a Mennyben, mindegy, hogyan próbálta álcázni.

A múltbeli birodalmak és városok bizonyos értelemben mind „Babilonok”, úgy tekintettek rájuk, mint az istenekhez vezető kapukra. Minden alkalmat, mikor egy város elesett, úgy könyveltek el, mint az istenek büntetését az ott lakók bűnei miatt. Ézsaiás azt kívánja szemléltetni, hogy ezek a „büntetések” felülről érkeznek. De ezek a történelmi katasztrófák nem hasonlíthatók össze azzal a globális katasztrófával, mely Isten ítéletének végrehajtásakor, a vég idején fog lezajlani. Tírusz olyan volt, mint egy polip, csápjaival minden országba elért (1. vers), hajói eljutottak minden kikötőbe, és mindenhonnan jöttek oda a kereskedők (2. vers).

Tírusz volt a „nemzetek piaca”, az ősi idők Wall Streetje (3. vers). A lába „messzire elment, hogy ott is letelepedjen” (7. vers).  Sok szépséggel büszkélkedett, a föld nagyra becsült városa volt (9. vers), a szórakoztatás, az előadó művészet és a zene központjává vált, ahol édes melódiák és oly sok dallam hangzott el (16. vers). Itt sok embert foglalkoztattak, de a fiatal lányokat megrontották, a szüzeket meggyalázták (12. vers). Ézsaiás arra figyelmeztetett, hogy bár Tírusz egy „vigadozó város” (7. vers) és ő a „koronás Tírusz” (8. vers), ami lehetővé tette neki a boldogságot, ám ez nem tart sokáig (12. vers). Mikor az Úr elpusztítja a városok gazdasági központját, „nincs többé kikötő” (10. vers). Isten az, aki elpusztíthat birodalmakat és fővárosokat. „Kinyújtotta kezét a tengerre az Úr, megrendítette a királyságokat” (11. vers - új prot. ford.).

Ez nem csak Tíruszban, hanem Kánaán földjén is megtörtént, és nem azért, mert Isten egy „zsarnok”, mint néhány ateista állítja. Kánaán annyira gonosz volt, hogy az Atya megparancsolta népének, „hogy pusztítsák le erődítményeit” (11. vers). Ám Izrael nem engedelmeskedett, letelepedtek ezekben a városokban és világiakká válva elhagyták az Istent. Ezek a kánaáni városok is kesztyűk voltak sátán kezén és hamis boldogsággal kecsegtettek. Még ha az emberek el is próbálnak menekülni más országokba, hogy elkerüljék a büntetésüket, „ott sem lesz nyugtuk” (12. vers) – azt mondja az Úr.

A prófécia arról szólt, hogy Nabukodonozor eljön és elpusztítja Tíruszt, ami romhalmaz marad 70 éven keresztül keresztül; és ez mind valóra vált. Ézsaiás úgy beszélt Tíruszról, mint „elfelejtett szajháról”, ám 70 év elteltével a „sebei” begyógyulnak. Dicsősége visszatér azoknak, akik „az Úr színe előtt laknak” (16-18. vers).

Ézsaiás fő üzenete Tírusz bukásának leírásán keresztül a következő fejezetben csúcsosodik ki, ahol a Föld bukásával foglalkozik.

Drága Istenünk! Mindnyájunknak van egy Tírusza, ami nagyon vonz minket világi vágyaink és érzelmeink kielégítésére. Uram, segíts meg, és szabadíts meg bennünket Tírusz szellemétől, hogy lemondhassunk arról és ne rombolhassa le lelki életünket és a Veled kialakított kapcsolatunkat! Ámen.


Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Baksa Viktória

2014. március 18., kedd

Mai szakasz: Ézsaiás 22

Ézsaiás művész és festő, az ő művészete azonban a szavaiban rejlik. A művét költői képekben tárja elénk, panelekből építi fel. Ennek a fejezetnek az első képe a látás völgye (1. vers). A házuk tetején álló emberekről ír, akiket megrémít azok kiáltása, akik a csatában megsebesültek ugyan, de a sérüléseikbe nem haltak bele azonnal (2. vers). Még a vezetők is elmenekültek a városból, de őket is elfogták (3. vers).

Ézsaiás szörnyen érzi magát ezek után, és legszívesebben keserves sírásra fakadna (4. vers). Ez az a nap, amikor, ahogy Ézsaiás írja, „rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére” (5. vers). Jóel így ír erről: „mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében” (Jóel 3:14). Jóelnél ez nem más, mint Krisztus második eljövetele, amikor az Úr a szentekkel együtt hazatér a mennyei Sionba, ahol Ő maga lesz népének menedéke. Azoknak, akikről Ézsaiás ír, ez nem sikerült. Ez a hegyeken való kiáltás napja (5. vers folyt.). Úgy tűnik, mintha Ézsaiás a közvetlenül Krisztus második eljövetele előtti történéseket tárná elénk.

Ézsaiás következő képe Jeruzsálemet mutatja be. A környező völgyek harcra készülő lovakkal és szekerekkel voltak tele (6-7. vers). Azután pedig az Úr visszavonta védelmét Júda felől (8. vers). Dávid városa lakóinak problémája az volt, hogy inkább támaszkodtak az erdő házának fegyverzetére, mint az Úrra (8. vers folyt). Helyrehozták a falat, vizes árkokat alakítottak ki, aztán pedig még néhány házat is leromboltak, hogy megerősíthessék a falat (9-10. vers). Mégis sírás és jajgatás lett a vége – hasonlóan ahhoz, ahogyan az a végidőben is lesz. E hűségeseknek nagy volt a sírásuk és jajgatásuk. Nem Istenre, hanem valami másra koncentráltak. Ettek és ittak, mert másnap a halál várt rájuk, és ez nem bocsáttatik meg nekik, míg meg nem halnak (12-14. vers).

Sébna, a kincstár vezetője, királyt megillető temetést kíván magának Jeruzsálemben (15-16. vers). Büntetése az, hogy Úr megragadja, összegöngyölíti, és labdaként elhajítja messze földre, és ott fog meghalni, rettegésben (17. vers). Az Úr azért űzi ki őt a házából, teszi vele mindezt, és helyezi Eljákimot az ő helyére, mert Sébna az „ura házának gyalázata” (18-20. vers). Eljákim tekintélye nagy lesz. Olyan lesz, mint az erős helyre bevert szeg, és amelyik ajtót ő megnyitja, azt senki be nem zárja (21-23. vers). Mind dicsőség és tisztelet, mind pedig világi hírnév az osztályrésze lesz (24. vers).

Ézsaiás a saját idejére vonatkozó képe Ezékiás palotájáról itt ér véget, mert még egy képet szeretne bemutatni a második eljövetelről, arról, amivel ezt a fejezetet kezdte: „Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett” (25. vers). A második eljövetelkor a földi díszek, rangok, képesítések, kitüntetések, érmek, koronák és palástok mind levágatnak és földre vettetnek, mert a feltámadáskor és a mennybe költözéskor már nem lesz rájuk szükség.

Drága Istenünk! Ézsaiás a végidő fontosságára hívja fel figyelmünket, amit köszönünk Neked. Urunk add, hogy mi Téged tegyünk az első helyre az életünkben, és a világot hagyjuk el, hogy Jézust megnyerjük! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Kóczián Károly

2014. március 17., hétfő

Mai szakasz: Ézsaiás 21

Az előző fejezetben Ézsaiás az asszír király elől menekülő emberekről ír, aki az akkor etiópok által uralt Egyiptom ellen támadt. Tömegesen hurcoltak el egyiptomiakat és etiópokat, és amikor az asszírok elfoglalták Szamáriát, izraelitákat is. Ezért ír Ézsaiás az előző fejezetben az emberek kérdéséről: hol találhatnak biztonságot és menedéket?

Ebben a részben három látomásról olvasunk: egy Élám és Média ellen, egy Edóm ellen, és egy pedig Arábia ellen szól. Ézsaiás akkor kapta ezeket, amikor Aház meghalt és Ezékiás lett Júda királya. Akkoriban a próféta a világbirodalmi ügyek szakértője volt, de ez a képessége Istentől származott. „Isten tudja”, Isten így szól”, hogy „csak Istenben van biztonság”. Tudjuk, hogy sátán nagy küzdelemben van Istennel. Ezért írja Ézsaiás Lucifer tevékenységére utalva: Kemény látás jelentetett meg nékem: a csalárd csal, a pusztító pusztít.” Isten megengedte Sátánnak, hogy Asszíriát használva eszközül megbüntesse Élámot és Médiát, mert nagy sóhajtozást okoztak másoknak (2. vers).

Ézsaiást félelem és remegés keríti hatalmába e látomás nyomán. Látta az asszírokat asztalt teríteni, enni és inni, majd a vezéreket megkenni pajzsaikat (3-5. vers). Ézsaiás háborút látott. A látomásnak vannak végidei vonatkozásai is. Az Úr őrt állít a toronyba, hogy jelentse, amit lát (6-7. vers). Az őr kihangsúlyozza, hogy hűen végezte munkáját (8. vers). Ez egy Istentől kapott feladat, immár nem csak katonai tevékenység.

Az őr lovasokat lát Babilon felé száguldani, és valaki így szól: „Elesett Babilon” (9. vers). Ézsaiás látja a médeket és perzsákat, amint Círusz idejében beveszik Babilont. Ugyanakkor a városok leomlásának képe sátán bukását jelképezi Ézsaiás könyvében (14. fejezet), Babilon eljövendő bukását az idők végén (Jelenések 18).

Ézsaiás napjaiban sok lesújtott ember élt. Sok izraelitát elhurcoltak az asszírok pár évvel korábban, Isten engedélyével. A következő látomás Edómra összpontosít. A látomás rövid, valaki így kiált: „Őrálló, meddig tart még az éjszaka?” A kérdés valójában ez: meddig kell még várnunk, hogy hazatérhessünk? Az őrálló azt válaszolja, jön már a reggel, de még éjjel van, ami azt jelenti, veszély fenyeget. Talán nem azonnal, de biztosan.

Még egy látomásról olvashatunk ebben a fejezetben, ami Arábiáról szól. A királyi útvonal fenyegetettsége az arabok által asszír megszálláshoz vezetett a dél-arábiai földeken. Már Babilon utolsó királya is Témába ment, hogy jobban kordában tartsa az arab törzseket. Sok hűséges menekült célpontja volt Téma városa, hogy elfussanak a kardok, íjak és harci feszültség elől. Ézsaiás arra szólítja fel Téma lakosait, hogy viseljék gondját a háború elől menekülőknek. Az Úr azt mondta, egy éven belül „vége lesz Kédár minden dicsőségének”, és valóban így történt.

Drága Istenünk, segíts, hogy mi is mindent megtehessünk azért, hogy segítsük a háború elől földünkre menekülőket! Jézus nevében kérünk. Ámen.



Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Kóczián Ágnes