Mai szakasz: 2 Királyok 5

Ebben a fejezetben Naámán, a befolyásos és tehetős szíriai parancsnok, aki az egyre súlyosbodó leprájára keres gyógyulást, jön el Elizeushoz.

Amikor Naámán és kisebb katonai kísérete megérkezett Elizeus szerény otthonához, a próféta világos utasítással küldte ki szolgáját: „Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!” (10. vers – új prot. ford.). A megsértett katonatiszt dühös lett a prófétára, hogy még csak ki sem jött és nem beszélt vele személyesen. Nem voltak Istenhez intézett imák, vagy mágikus szavak. Ezen felül felháborítónak találta, hogy a próféta arra tett utalást, hogy ő olyan koszos lenne, hogy meg kellene fürödnie, méghozzá hétszer. Talán az egész csak túl egyszerűnek tűnt, de a legvalószínűbb, hogy a büszkeségén esett csorba. Dühében a halálos beteg parancsnok megsértődve hátat fordított Elizeus házának, és ellovagolt, vissza Damaszkusz irányába.

Mit is jelképez a lepra? Ha a Jordán a keresztséget – a halált, eltemettetést és feltámadást (Rm 6:4) jelképezi, akkor a lepra a bűnt. Halálos és fertőző betegség volt, lassú és szörnyű halállal végződött. Először az idegeket és a végtagokat támadta meg, tehát akinek leprája volt, elvesztette az érzékelését. A bűn pedig a lelkiismeretet tompítja el (1Tim 4:2). Ezt teszi az emberrel a bűn. Először a lelkiismeret még elítéli a bűnt, viszont minél tovább marad valaki a bűnös életben, annál inkább elhalkul a lelkiismeret ítélő szava. A szív megkeményedik, a bűn betegsége felemészti az embert úgy, mint azt a lepra teszi.

Naámán így érvelt: „Damaszkusz folyói sokkal tiszábbak mint a Jordán.” Ez lehet, hogy igaz volt, Isten mégis ezt mondta: „A Jordánban kell megfürödnöd!” Isten azonban jó, és tudja, mit miért tesz. A Damaszkusz felé vezető úton Naámánnak a Jordán mentén kellett haladnia. Ekkor az egyik katonája odajött hozzá, és ezt mondta: „Nézd, uram, ha a próféta valami nehezet kért volna tőled, megtetted volna, igaz?” Ő igennel válaszolt. „Miért nem fürdesz hát meg a Jordánban és tisztulsz meg?”

Naámán alázatot gyakorolt, lelovagolt a folyó partjához, levette páncélzatát, belegázolt a Jordán sáros vizébe, elmerült benne és minden alámerülésnél végigdörzsölte a testét. Elizeus azt mondta Naámánnak, hogy hétszer kell megmártóznia. Ha a parancsnok csak ötször fürdött volna meg, a dolog nem működött volna. Isten, úgy tűnik, különösen ügyel a számokra. Amikor Józsuétól azt kérte, hogy hétszer járja körül Jerikót a hetedik napon, ledőltek a falak a negyedik kör után? És mi a helyzet a szombatnappal? Ő nem azt mondta, hogy bármelyik napot meg fogja áldani, amelyiket mi a kedvünk szerint elkülönítünk pihenésre és imádatra. Isten a „hetedik napot” kérte, és Ő úgy is gondolja, amit mond, és elvárja tőlünk, hogy engedelmeskedjünk Neki a kis részletekben is.

Amint Naámán végül hetedszerre is feljött a víz alól, a bőre megváltozott. A lepra, ami tönkretette a bőrét, és valószínűleg néhány ujját és lábujját sem kímélte, nem volt többé. Naámán meggyógyult! Az Írás azt mondja: „újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké” (14. vers).

El tudod képzelni ezt a jelenetet? Miután a parancsnok hetedszerre megfürdik a Jordánban, feljön a vízből, és a katonái így szólnak: „Mekkora csoda ez! Az Úr legyen áldva! A leprád teljesen eltűnt, és a bőröd teljesen újnak néz ki! Megérinthetjük?” El tudod ezt képzelni?

A keresztény egy katona, új, gyermeki bőrrel. Újjászülettél, mégis katona vagy. Ez a keresztséget is jelképezi; a Jordánban történt, ott, ahol Keresztelő János elsőként vezette be a keresztséget, és ahol Jézus is megkeresztelkedett – neked és nekem példát mutatva (Mt 3:13). Apropó lepra, Jézus is rengeteg leprást gyógyított meg a szolgálata során.

Végül, ennek a lenyűgöző történetnek a végén, Elizeust egy társa elárulja ezüstért cserébe. Naámán fizetni akart a gyógyulásáért, de Elizeus visszautasította a fizetséget, mert a megváltás Isten ajándéka. Elizeus kapzsi szolgája, Géházi, utánaeredt Naámánnak, hazudott neki, és elfogadta az ezüstöt. Géházi végül Naámán lepráját kapta meg a kapzsiságáért és árulásáért. Hasonlóképpen Júdást is a kapzsisága vitte rá arra, hogy elárulja a Megváltót ezüstért és végül felakasztotta magát Krisztus kiszolgáltatása után.

Drága Urunk, Naámánhoz hasonlóan minket is mindnyájunkat sújt a bűn leprája, azonban most alázattal Hozzád jövünk. Megbánjuk bűneinket, és szeretnénk Fiad vérében megfürdeni, a Bárányéban, aki azért ontotta vérét értünk, hogy mi megtisztuljunk. Ámen!

Doug Batchelor

vezető lelkész
Sacramento, központi gyülekezet

Fordította: Kóczián Károly

2 Mózes 9

Ebben a fejezetben további bizonyítékot találunk arra, hogy Egyiptom istenei tehetetlenek. Szarvasmarhák, lovak, szamarak, tevék és ökrök egyre nagyobb számban pusztulnak el. A zsidók bizonyára nagy pánikban lehettek, mivel a víz vérré válása, a konyhákat ellepő békák, és az emberek testén megjelenő tetvek csapása őket is érintette. Az Egyiptomot sújtó utolsó hét csapásból azonban ők már kimaradtak. Izrael népe számára nincs több csapás (előkép). Az előképet beteljesítő utolsó hét csapás már senkit sem fog érinteni Isten végidei népe közül. „Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz” Zsolt 91:10.   

A fáraó továbbra is abban reménykedett, hogy az izraeliták az egyiptomiakkal együtt szenvedtek. És tudjátok, mi történt? A fáraó hivatalnokokat küldött, akik azt találták, hogy a zsidóknak egyetlen borja sem veszett el a csapásban. A fáraó addig makacskodott, míg azt kellett látnia, hogy Egyiptom földje kezd teljesen elpusztulni. De nem érdekelte.

Az állatok elvesztése miatti fájdalom és az egyiptomiak szenvedése azonban lassan hatni kezdett a fáraóra. Meg is fogalmazta, hogy vétkezett, és népe gonoszul cselekedett, amikor az izraelitákat Egyiptomban tartották. Ám amikor a villámlás és a jégeső megszűnt, mégis megtagadta, hogy elengedje Izraelt. Voltak folyamatban levő beruházásai: városok épültek, amelyeket a zsidók, az egyiptomi nép rabszolgái építettek. Nem engedhette el őket.

Kenneth Mathews, Jr.

A régészeti bizottság tagja

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 4

Elizeus csodái közül egy újabbat olvashatunk itt. Egy prófétatanítvány özvegye kiáltott Elizeushoz: „Az én férjem meghalt. Most eljött a hitelező, és nincs egyéb a házamban, mint egy korsó olaj.” Vajon miért éppen ezt tartotta meg utoljára? Olívaolajról van szó, ami akkoriban alapvető szükségleti cikk volt minden házban. Felhasználták gyógyításra (külsőleg: olajjal való megkenés), ételkészítésre (kenyérsütés), szépségápolásra (kozmetika), világításra (a mécsesekbe), és melegítésre. Az asszony azt akarta, hogy gyermekei egészségesek legyenek; szépek legyenek; világosságban járjanak; jól tápláltak legyenek; és meleg otthonban éljenek.   

A Bibliában mit jelképez az asszony? Az egyházat. Vajon nem kellene mindezért nekünk is mindig olajat tartanunk a gyülekezetben? Természetesen nem arról beszélek, hogy legyen étolaj a konyhaszekrényben, hanem Isten Lelkéről!

Mit jelent ez? Így növekszik a gyülekezet. Mennyi van bennünk a Szentlélekből? Valamennyi biztosan. Felkeressük szomszédainkat, akik nem ismerik Krisztust; ők üres edények. Meghívjuk őket Bibliát tanulmányozni. Öntünk át beléjük abból az olajból, ami nekünk van, és az megsokszorozódik. Ráadásul nekünk is több lesz a másik és a harmadik üres edényhez, míg hamarosan minden edény tele lesz. Az asszonnyal történt csoda nem fejeződött be akkor, amikor már nem tudta hová önteni az olajat, mert minden edénye tele volt. Az olaj tovább szaporodott, és ki tudta belőle fizetni a hitelezőket. A fejezet további csodákról is említést tesz, amikre most nincs időnk kitérni. Például: Elizeus elmegy Súnembe, és feltámasztja egy asszony halott fiát; ehetővé tesz egy fazék mérgező főzeléket; majd megvendégel száz embert húsz kis árpakenyérrel.    

Isten soha nem fogy ki a Szentlélekből, csak azokból az emberekből fogy ki, akik már nem hajlandók befogadni a Szentlelket, mert szívük túlságosan megtelt más dolgokkal. Ha betöltenek a világ dolgai, akkor egyebet már nem tudsz befogadni. Vajon megüresíted magad Isten Lelke számára, vagy túlzsúfolod életedet mindenféle mással?

Úgy szeretem ezt Jézusban! Dávid király így énekel róla: „elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam” (Zsolt 23:5). A tanítványok még 12 teli kosárral gyűjtöttek össze a maradékból Jézus csodája után. Az Úr bőségesen, minden képzeletünket felülmúlva árasztja ránk áldásait. Csordultig tölt, és még maradék is lesz. Ez jó hír, nem? Sosem fogysz ki a Szentlélekből, különösen pedig, ha másokkal is megosztod Isten szeretetét. Megnyitja az egek csatornáit, és kiárasztja áldásait olyannyira, hogy nem lesz elég helyed azok befogadására.

Drága Urunk! Jézus megnyitotta a Menny ablakait pünkösdkor, és csordultig töltötte tanítványait Szentlelkével, akiknek élete kiáradt Jeruzsálem utcáira, ahol megszületett az újtestamentumi egyház. Kérünk, tedd meg ezt értünk ma is! Ámen.

Doug Batchelor
vezető lelkész
Sacramento, központi gyülekezet

2 Mózes 8

Ebben a fejezetben arról olvashatunk, hogy Mózes újra kéri a fáraót, engedje el Izraelt, hogy áldozzon a pusztában. A fáraónak még a békák, a legyek és tetvek csapása után sincs szándékában elengedni a népet, még akkor sem, ha a saját mágusai már nem tudják utánozni azokat a csodákat, amelyeket Isten tesz az Ő népe érdekében. 

A 9-10. versekben az egész emberiségre jellemző, figyelemre méltó szempontot fedezhetünk fel. Mózes kérdésére, hogy mikorra kérje az Urat, hogy távolítsa el a békákat a palotából, az otthonokból és a konyhákból, a fáraó önmagához, mint megátalkodott bűnöshöz méltóan válaszol: "HOLNAP!" El tudjuk hinni ezt? A mai keresztények (fáraók) inkább vesztegelnek bűneikben még egy napot, minthogy megkérnék Istent, hogy AZONNAL vegye el bűneiket. Ne legyünk hát túl szigorúak az ősi fáraóhoz, miközben mi is azt tesszük, amit ő.

Akár úgy olvassuk a kifejezést, hogy Isten keményítette meg  a fáraó szívét (9:12), akár úgy, hogy a fáraó (8:15) keményítette meg saját szívét, az eredmény ugyanaz. A fáraó úgy döntött, hogy ellenáll annak a világos bizonyítéknak, hogy Istennek hatalma van Egyiptom fölött, ezért nem engedi el Izraelt. Döntése mellett ki is tartott.

A fáraó mágusainak sikerült utánozni Isten csodáit: a botot kígyóvá változtatták, a vizet vérré, békákat is hoztak fel a folyóból, de amikor a harmadik csapás következett, már nem tudták utánozni. Tetveket már nem tudtak hozni emberre és állatra. A fáraó pedig annak ellenére sem változtatott a fáraó véleményén, hogy tudatában volt: „Isten ujja ez.”

Kenneth Mathews, Jr.

A régészeti bizottság tagja

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 3

Izrael és Júda királyságai háborút viseltek a szomszédos moábiták ellen. Meglepetésszerűen hátba akarták támadni az ellenséget, ezért úgy döntöttek, hogy hosszú kerülőutat tesznek a sivatagon át. Hozzá kell tennem, hogy ez a világ egyik legforróbb, legszárazabb és legmélyebben fekvő pusztasága. Az út tovább tartott, mint remélték, és Izrael serege kifogyott a vízből. Akkoriban a hadseregek lábasjószágot vittek magukkal hordozható élelmiszerként. Ám a sivatagban nem volt legelő és víz az állatok számára. A katonák szomjaztak és az állatok halódtak. Ezért Júda királya megkérdezte a velük tartó Elizeus prófétát: „Mit tegyünk?”  A próféta szokatlan dolgot kért.  Azt mondta: „Hozzatok ide egy zenészt!”. Amint találtak egy katonát, aki tudott énekelni, Elizeus elé vitték.  Akkor a Szentlélek a zenészre szállt, és amint ő énekelni kezdett, az Úr keze megérintette a prófétát, aki az Úr nevében így szólt: „Csináljatok ebben a völgyben árkokat!” Így Júda királya hitből megparancsolta katonáinak, hogy ássanak vályúkat a sík homokba. Csodálatos módon az éjszaka folyamán az Edom hegyeiben záporzó zivatarok reggelre vízzel töltötték meg az árkokat. A felfrissült katonák sikeresen legyőzték a moábitákat. Ez emlékeztet minket a csodálatos élő vízre, amit Isten Jézuson keresztül ad nekünk, hogy győzelmet arathassunk ellenségünkön, sátánon.

Van még egy nagyon fontos esemény ebben a fejezetben. A csata folyamán az izraeliek az erődjükbe való visszavonulásra kényszerítették a moábitákat.  Mikor Moáb királya látta, hogy menekülésük eredménytelen volt, és embereinek végzete bekövetkezik, felajánlotta elsőszülött fiát, a trónörököst égőáldozatul a kőfal tetején, ahol mindenki láthatta. Ez az elkeseredett áldozat annyira megdöbbentette a konfliktus minden résztvevőjét, hogy tűzszünetet hirdettek, és Izrael seregei visszavonultak. Ki ne értené ennek mély lelki jelentőségét? Csak Isten Fiának áldozata hoz békét a nagy küzdelemben.

Drága Urunk, adj nekünk hitet és eltökéltséget, hogy árkokat ássunk áldásod elnyerésére, még ha  nincsenek is felhők az égen. Kérünk, lepjél meg, és frissíts fel minket ebben a vigasztalan világban az élő vízzel, amely a te Egyszülött Fiad áldozata által vált elérhetővé! Ámen.

Doug Batchelor

vezető lelkész

Sacramento, Központi gyülekezet

Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 7

Az első hét versben azt olvashatjuk, hogy Isten elmondja Mózesnek és Áronnak, mit fog tenni. Ez egy versenyhelyzet a menny Istene és Egyiptom istenei között. Mózes mintegy isten lesz a fáraó számára és megalázza Egyiptom fő bálványait. Áron lesz a szószólója. Mózes és Áron meglátogatták a fáraót a palotájában, de annak ellenére, hogy Áron pálcája (kígyó) felfalta a mágusok pálcáit (kígyóit), a fáraó nem hallgat rájuk. Aztán egy reggelen a folyóparton találkoznak a fáraóval, és újabb esélyt adnak neki, de ő nem akarja elengedni Izraelt; ezért a minden egyiptomi anyaistenét pálcasuhintás éri, ami vérré változtatja, és megöl benne minden halat.

Ki keményítette meg a fáraó szívét? Ez a kérdés zavarba sok kereszténynek okozott már dilemmát. Ez a kifejezés, hogy „az Úr megkeményítette a fáraó szívét” nagy valószínűséggel egy héber nyelvi sajátosság. „Isten megkeményítette a szívét” abban az értelemben, hogy biztosította a körülményeket és a helyzetet arra, hogy a fáraó döntésre kényszerüljön. Mózes közölte az isteni útmutatásokat, amelyeket csodával társított, hogy hitelesítse az üzenet isteni eredetét. A fáraó úgy döntött, hogy szembeszegül Isten követelményeivel. Önszántából makacsul ellenállt a kérésnek. Isten volt, aki kialakította ezt a döntési helyzetet, de nem ő volt a fáraó megátalkodottságának és dacosságának a szerzője.

Kenneth Matthews, Jr

Mai szakasz: 2 Királyok 2

Ez a fejezet beszámol arról, hogy Illés elragadtatott a mennybe egy szekéren, amit tüzes angyalok csoportja vett körbe. Amikor Elizeus mindezt látta, térdre hullott, és megszaggatta a ruháit, jelezve ezzel, hogy „mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” (Ézsaiás 64:5 – új prot. ford.). A mennyei kíséret dicső fényében Elizeus kicsinek érezte magát méltatlansága miatt. Ám miután a szekér és az angyalok látványa a távolban egyre halványabb lett, Elizeus felvette elődje palástját, ami a földre hullott, és közben kétszeresét kapta meg a léleknek és erőnek, ami Illésben volt, úgy, ahogy azt előtte kérte.  Mit teszünk mi akkor, amikor Krisztus igazságosságát kapjuk? Ha beismerjük, hogy bűnösök vagyunk, hogy a mi „igazságunk olyan, mint a szennyes ruha" akkor vegyük fel Krisztus igazságosságának palástját.

Mi más volt még a feltétele annak, hogy Elizeus megkapja azt, amit kért, Illés lelkületének a kétszeresét? Látnia kellett Illés felemelkedését. A szöveg azt írja, hogy „Elizeus látta ezt" (2Kir 2:12). A tanítványok szintén látták Jézus felemelkedését a felhők közé. De miből álltak ezek a felhők? A 104. Zsoltár 3. fejezetében ezt olvashatjuk: „a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává." Minden bibliafordításban ezeket a kifejezéseket találjuk: angyalok, felhők, tűz, szekér. Az a fényáradat, ami befogadta Jézust, és amit a tanítványok láttak, nem más volt, mint angyalok sokasága. Az Ószövetségben az írók szekerekre és tüzes lovakra utaltak. Az angyalok azonban nem vágtatnak lovakon, le a Földre és vissza a Mennybe. A bibliai időkben ez volt az utazás leggyorsabb és legjobb módja, ami az emberek rendelkezésére állt - tehát ez egy jól érthető szimbólum volt számukra. Az angyalok egy csoportja volt az, amely Illést a magasba emelte, és azért is angyalok egy ragyogó csoportja jött a Földre, hogy magukkal vigyék Jézust. Elizeus látta Illést, ahogy felemelkedik a mennybe, és megkapta az Illésben munkálkodó lélek kétszeresét. Az apostolok látták Jézust, ahogy a felhők fölé emelkedik, és röviddel utána a Szentlélek kezdett el bennük munkálkodni, amit a tűznyelvek jeleztek.

Szerető Istenünk, segíts minket, hogy csakis Rád figyelhessünk, és elsősorban azért imádkozhassunk, hogy a Szentlélek áldásának kétszerese hulljon reánk! 

Doug Batchelor
vezető lelkész
Sacramento, központi gyülekezet
Fordította: Rajki Dávid

2 Mózes 6

Miért vár az Úr a megmentéseddel addig, amikor már úgy tűnik, hogy minden lehetetlen? Ezt kérdezi Mózes az 5. fejezet 23. versében. Az Úr válasza nagyszerű! „Most megmutatom neked, mit teszek a fáraóval." Isten világossá akarja tenni a zsidók ÉS az egyiptomiak előtt, hogy az "Ő jobbja és karja” (Zsolt 44:3-4) által szabadultak meg. Minden dicsőség az Istené és semmi az emberé. A 6. versben elmondja Mózesnek, hogy megszabadítja őket „kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel”. Mózesnek szüksége volt lelkesítésre. Szüksége volt bátorításra. Nézz fel Istenre, amikor a lehetetlen kilátások hegyei magasra emelkednek előtted. Isten hatalma az, ami megment téged a bajoktól.

A származás fontos Istennek és a zsidó nemzetnek. Mózes és Áron NEM egyiptomiak voltak. Héberek voltak és a Lévi nemzetségéből kiválasztva, hogy kivezessék a népet Egyiptomból. Lévi törzse volt az, amelyik hűséget mutatott Isten iránt az aranyborús esemény után, és aki az Úr oldalára állt. Mindezen bátorítások ellenére Mózes még mindig alkalmatlannak tartja magát arra, hogy a fáraóval beszéljen. Miért hallgatna a fáraó rám?

Kenneth Matthews, Jr. 

Mai szakasz: 2 Királyok 1

Üdvözöllek a Királyok második könyvében! A Királyok első könyvének folytatása közel háromszáz éven keresztül követi nyomon Izrael és Júda fokozatos csökkenését. A hitehagyás éveiben még mindig találhatunk itt-ott néhány jó királyt és Isten kegyelmének megannyi csodáját.

A Királyok 2. könyvének első fejezetben láthatjuk Akháb büszke fiát Akháziát, aki követeket küldött, hogy érdeklődjenek a filiszteus Istentől, az ekroni Baálzebubtól. Akházia komolyan megsérült egy zuhanásban, és a beteg király arra vágyott, hogy meggyógyuljon. De ahelyett, hogy a mennyek Istenét kérdezte volna meg, Akházia a követeit egy pogány istenséghez küldte tanácsért. Mert ő biztosan jobban tudja. Hiába tapasztalta meg már korábban Jehova hatalmát Illés prófétán keresztül, de a szíve valószínűleg megkeményedett az Úr ellen hírhedt anyja, Jézabel bűnös befolyása miatt.

Ahhoz, hogy Samáriából eljussanak Ekronba, a hírnököknek el kellett haladnia Illés lakhelye és Jeruzsálem mellett is. Mi megfeledkezünk néha Istenről, amikor a világ népszerű bölcseihez futunk tanácsért? Amikor Akházia hírnökei visszajönnek Illés hírével, Akházia ahelyett, hogy megalázkodna, mint ahogy apja, Akháb tette, inkább megpróbálja elfogatni a hatalmas prófétát. Rossz ötlet. Az első két főember és az embereik elégtek abban a tűzben, amit Illés hívott le a mennyből a földre. A makacs királyt ez sem hatja meg, hanem elküld még ötven embert, hogy elfogják Illést. Elődei parázsló maradványai mellett, a harmadik főembernek és az embereinek már több esze van. Megalázzák magukat Illés előtt és így kegyelmet kapnak. Megfeledkeznek a bilincsről és Illés önként követi őket a fiatal királyhoz és személyesen is elmondja, hogy a király meg fog halni, mert megvetette Isten szavát. Makacs és büszke kerülőutaink Isten körül mindig véget érnek, és nem vezetnek sehova.

Szerető Istenünk, kérünk bocsáss meg nekünk azért, mert sokszor megfeledkezünk rólad, amikor közel vagy, és rossz helyen keressük a válaszokat. Kérünk segíts emlékezni arra, hogy hozzád imádkozzunk, eléd vigyük kérdéseinket, ha észrevesszünk, hogy rossz úton járunk, és segíts nekünk, hogy meg tudjunk alázkodni, és meg tudjunk fordulni. Ámen!

Doug Batchelor
vezető lelkész
Sacramento, központi gyülekezet

Fordította: Rajki Dávid

2 Mózes 5

„Ekkor Mózes az Úrhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?!  Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért.” (2Móz 5:22-23 – új prot. ford.)

Egy ebből az időből származó bőrtekercs elmondja, hogyan kellett a munkásoknak napi 2000 téglát előállítaniuk. (Némelyik egyiptomi piramis felépítéséhez 24,5 millió téglára volt szükség!) A napi előírást csak ritkán sikerült teljesíteni, ez pedig büntetést vont maga után.  Ahelyett, hogy megszabadította volna népét fáradságos szenvedésétől, Mózes most csak még egy lapáttal rátett.

Ez az egyik leginkább zavarbaejtő tapasztalat, amit átélhetünk. Biztosak vagyunk benne, hogy Isten egy bizonyos úton vezet bennünket – de aztán ez az út zsákutcának bizonyul. Ez megrázza a hitünket és kimeríti a lelkünket.

A „szalma nélküli téglakészítés” tapasztalata a hit igazi próbája. Amikor úgy tűnik, minden értelmetlen, egyetlen központi kérdés marad: Bízunk-e továbbra is Istenben? Mellette maradunk-e addig, míg hallhatjuk, amint ezt mondja: „Majd meglátod, mit cselekszem…” (2Móz 6:1)? Engedjük-e, hogy a lehangoló és aggasztó ötödik fejezetet egy erőteljes hatodikká formálja?

Andy Nash

Southern Adventist University

Mai szakasz: 1 Királyok 22

A tanulságok és azok alkalmazhatósága végtelen ebben a fejezetben. Milyen gyakran rajtakapjuk magunkat, hogy olyan ösztönösen cselekszünk, mint Akháb, amikor sokkal inkább Josafát példáját kellene követnünk: „Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után."

Isten prófétái sosem népszerűek - és sajnos ez igaz Isten népének körében is. Izrael királya gyűlölte magához hívni a prófétákat, mivel csak nagyon ritkán mondtak neki jó híreket. Inkább a hamis híreket hallgatta meg a 400 hamis prófétától! És Mikeás saját maga mondja ezt: „Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mondánd nékem."

Mikeás üzenete éles ellentétben áll a hamis próféták kedves szavaival. Újra elmondhatjuk, mennyire értékeljük ennek az embernek a rendíthetetlen és elkötelezett hűségét Istenhez, még a lehetséges üldöztetés és bebörtönzés árnyékában is. A csata elkezdődött, és ahogy Mikeás megjósolta, Akháb a saját szekerében, a saját vérében állva hal meg. Elég szomorú vég egy olyan embernek, akinek Isten megváltást ajánlott fel újra meg újra. És bár az élete figyelmeztetésül szolgál mindnyájunknak, közülünk senki sem fog mást hibáztatni, hanem csak magát, hogyha elveszünk a végítéletkor.  Ezért ha ma halljuk Isten hangját, akkor most jött el az idő, hogy válaszoljunk. Ma, csakis most tudunk választani: életet vagy halált. Vagy a Megmentőt választjuk, vagy önmagunkat. A választás mindig a mienk, és amit választunk, az fogja befolyásolni örök sorsunkat.

A Királyok első könyve kommentárjainak zárásaként figyeljük meg, hogy a Biblia újra meg újra utal arra, hogy a fiak mindig az apjuk lábnyomát követik (43. és 52. vers). Szülőkként a felelősségünk hatalmas - túlságosan is hatalmas ahhoz, hogy egyedül hordozhassuk. Legyen az az örök vágyunk, hogy úgy vezessük gyermekeinket, hogy ismerjék és szeressék Jézust, miközben szorosan kapaszkodunk Isten kezébe. A gyermekeink mindig figyelnek minket; egy nap ránk fognak hasonlítani. Ezért mi is igyekezzünk Jézusra hasonlítani! Ámen.

Charissa Fong
végzős egyetemi hallgató
Sydney, Ausztrália

Fordította: Rajki Dávid

2 Mózes 4

Miután Isten elhívta, hogy szabadítsa meg népét Egyiptomból, Mózes épp úton volt vissza Egyiptomba Cippórával és az újszülött fiukkal. És akkor ez a meglepő eset: „Útközben történt az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az ÚR, és meg akarta ölni. De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, lába elé vetette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! Akkor békét hagyott neki az ÚR.” (24-26. vers)

Micsoda hangnemváltás! Hát nem Mózes volt Isten kiválasztott edénye az izraeliták Egyiptomból való kivezetésére? Ha Mózes meghalt volna, miként szabadította volna meg Isten az Ő népét?

Egy hívő kétféle imát szokott mondani: „Uram, ments meg engem, annak ellenére, ami vagyok!” Ez az ima áll az evangélium középpontjában. Mindegy, milyen jók vagy rosszak vagyunk, mind bűnösök vagyunk, mind híjával találtatunk, és mindannyiunknak önmagunkon kívüli megmentőre van szükségünk.

A másik ima, amit a hívők mondanak, ez: „Uram, használj fel engem, annak ellenére, ami vagyok!” Mindig is Istenre leszünk utalva, hogy a mi szerény erőfeszítéseinket az Ő áldásával támogassa. Azonban néha, amikor így imádkozunk, azzal a hozzáállással tesszük, hogy noha nem fektettem bele sok erőfeszítést, nem engedelmeskedtem, mégis az szeretném, hogy Isten megáldja a fáradozásaimat. Ez olyan, mintha így imádkoznánk: „Segíts jól teljesítenem a vizsgán úgy, hogy egyáltalán nem is tanultam rá!”

Ahhoz, hogy Isten megmentsen bennünket, mindössze annyit kell tennünk, hogy megvalljuk, Megmentőre van szükségünk. Ahhoz azonban, hogy Isten mások áldására használjon fel bnnünket ‑ a családunkat is beleértve ‑, hajlandónak kell lennünk Istennel együtt munkálkodni. Hajlandónak kell lennünk kiüríteni a szemetet és a figyelmet elterelő dolgokat az életünkből – vagyis üres edényekké válni.

Istennek nem volt szüksége Mózesre tervei véghezviteléhez. Ránk sincs szüksége. Mialatt Isten mindenkit az Ő akaratának teljesítésére hív, Ő nincs ráutalva senkire – még a nagy Mózesre sem. Csak tűnődhetünk azon, hány Mózes-vezető vallott kudarcot az elhívásában az idők során.

Andy Nash

Southern Adventist University

Mai szakasz: 1 Királyok 21

Eladva a gonosznak – ez volt Akháb. Az emberi természet hajlamos arra, hogy gyorsan gyerekes magatartásra váltson, és pontosan ez történt Akhábbal ebben a fejezetben. Miután Nábót megtagadta, hogy Akhábnak adja örökölt földjét, Akháb duzzogni kezdett, hogy nem kaphatja meg azt, amit akar. Így Jézabel, egy rossz szülőhöz hasonlóan, csalással megszerzi neki Nábót szőlőjét.

Az én ilyen hatással van mindnyájunkra. Amikor akaratunk nincs összehangolva Istenével, szívünk önző módon keresi azokat a dolgokat, amikre nincs szükségünk, és amelyekre nem kellene vágynunk.

Jézabel és Akháb is elhitték, hogy felette állnak Isten törvényeinek, és mindent megtehetnek, amit csak akarnak. Azonban egy újabb találkozás Illéssel gyorsan kijavította ezt a félreértést, amint rájöttek, hogy Isten mindig aktívan tevékenykedik, és a bűn súlyos következményekkel jár. Gondoljunk egy pillanatra Illésre. A bűn ellen beszélni nem mindig kellemes vagy népszerű dolog. De azok, akik Istent félik, mindig nevén nevezik a bűnt. 

Adjon Isten bátorságot nekünk, hogy őszintén és hitelesen beszéljünk a bűnről azokkal, akiknek élete csapdában van a bűn miatt. Ha így teszünk, Isten cselekedhet általunk, hogy megmentse lelküket. Amikor Akháb megtudta, hogyan vélekedik Isten az ő tettéről, megbánta és megalázta magát Isten előtt. Isten látta ezt, és kegyelmesen viszonyult hozzá. Úgy tűnik, hogy az alázatosság minden jellemvonásnál jobban tetszik Istennek. Te önző vagy alázatos nyomokat hagysz magad után?

Charissa Fong
végzős egyetemi hallgató
Sydney, Ausztrália

2 Mózes 3

Kétféle módon válaszolhatsz egy pusztai tapasztalatra: vagy azt engeded meg, hogy tönkretegyen; vagy azt, hogy megtisztítson.

Mózes második könyve második fejezetében Mózes egy negyven éves koronaherceg, akinek az élet minden jót megadott.  A harmadik fejezet elején pedig úgy jelenik meg, mint egy szelíd nyolcvan éves ember, aki a semmi kellős közepén olyan munkát végez, amit egy büszke egyiptomi soha nem tenne meg: juhokat legeltet. És még csak nem is a saját juhait; hanem felesége apjának juhait. Egy lúzer vő, aki arra sem képes, hogy saját munkát találjon.   

Miközben az egykori herceg élete ebben a pillanatban kényelmetlennek tűnhet saját mércénk szerint, mégis van két dolog, amit Mózes helyesen tesz. Elsősorban alázatos. Már nem egy büszke egyiptomi. Másodszor: elfoglalt. Amikor pusztai tapasztalatokon mész át, pontosan ezt kell tenned: maradj alázatos, és találj magadnak elfoglaltságot.

Mózes, aki most abban az állapotban van, hogy Isten használni tudja, találkozik az Úrral a Sínai hegyen, aki egy rejtélyes angyal formájában jelenik meg. Az "Úrnak angyala" szószerinti fordításban "az angyal, aki Yahweh". Ez azt jelenti, hogy Yahweh egy angyal? Nem. Isten mindenütt jelenvaló, Akit nem korlátoz semmilyen fizikai tér. Nekünk egy olyan Isten kell, Aki mindenütt jelen tud lenni.

De van olyan idő, amikor Isten, Aki mindenütt jelen van, egyszer csak úgy dönt, hogy másként fogja kinyilatkoztatni magát. Itt egy angyal képében jelenik meg, hogy kijelentse magát Mózesnek. Figyeljük meg a negyedik versben, hogy Isten Aki jelen van mindenütt, most egyszerre egy konkrét helyen is megjelenik: „Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből.” Olyan Isten Ő, Aki mindenütt ott van – itt és most is - ugyanabban az időben.

Vannak-e olyan dolgok a szívedben, amikről tudod, hogy visszatartanak attól, hogy Isten teljes mértékben használjon téged? Annak alapján, amit mások mondtak neked (nem a saját megérzésed szerint), mit gondolsz Isten milyen feladatot készít számodra?

Andy Nash

Mai szakasz: 1 Királyok 20

Miután egy sor üzenetet váltott egymással Benhadad, Szíria királya és Aháb, Izrael királya; hadiállapotot hirdettek a két nemzet között.  A vének azt mondták, Aháb ne adja meg az ellenségnek, amit akar. Aháb hallgatott rájuk, és nem volt hajlandó Benhadadnak megadni, amit az kért tőle, így kitört a háború. Amikor nem adjuk meg az ellenségnek (sátánnak) amit akar, annak mindig háború a vége. Ám az egyik leghatékonyabb fegyver, amit fel tudunk használni az ördög ellen, az, hogy ellenállunk neki. Az ellenállás alapja az, hogy folyamatosan és teljesen alávetjük magunkat Istennek. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak 4:7). Soha ne adjunk az ellenségnek semmit! Ha csak egy kicsit is adunk az ellenségnek, akkor egyre többért jön vissza. A kialakult konfliktus közepette Isten üzenetet küld Ahábnak egy névtelen próféta által. Az Úr üzenete egyszerű, és ismerteti a harci stratégiát, amely garantálja a győzelmet Izrael számára. Újra átgondolhatjuk, milyen hihetetlen az Isten türelme felénk! Habár az előző fejezetekben Aháb bizonyította ellenállását az Úr felé, Isten mégsem adta fel, hogy megpróbálja elérni Aháb szívét.

 
Izrael első győzelme után Benhadad újra támadást indított a következő tavasszal. Érdekes módon, Aháb felvonultatja seregét a harcra, és ekkor „Isten embere” ismét eljön, hogy elmondja Isten üzenetét a királynak, aki látszólag semmi erőfeszítést nem tett arra, hogy az Úr terve iránt érdeklődjön. Az üzenet figyelemreméltó. Mivel a szírek úgy gondolták, hogy Izrael Istene csak a hegyekben erős (mint a pogány istenek, amelyek csak saját területükön erősek). Isten azt mondta Ahábnak, Ő a kezébe adja Izrael ellenségeit a völgyben is, hogy „megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR” (28. vers.). Milyen csodálatos kinyilatkoztatás ez számunkra, amin elgondolkodhatunk! A mi Istenünk a hegyek és a völgyek Istene! Ő Isten a jó és a rossz időkben, nappal és éjjel egyaránt! Hát nem csodálatos, hogy a mi Istenünk hajlandó megtenni mindezt annak érdekében, hogy befogadóvá tegye Aháb szívét?

Miután Aháb megnyerte a második csatát Benhadaddal szemben, a királynak sikerült rávennie Ahábot, hogy kímélje meg az életét. Ezt Aháb az Úr megkérdezése nélkül tette meg. Így a fejezet Isten prófétájának utolsó üzenetével végződik, amely a királynak szólt: „… életeddel az életéért”. Amikor Isten menekülési utat ajánl a bűntől, és mi nem vagyunk hajlandók elfogadni azt, akkor szabadságunkat szolgaságra cseréljük, végső soron pedig az életet a halálra. Sosem szabad elfelejtenünk az ígéretet: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt  a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Kor 10:13).

Charissa Fong
Végzős Egyetemi Hallgató
Sydney, Ausztrália

Fordította: Baksa Viktória

2 Mózes 2

Miután az egyiptomi udvarban felnevelkedett, Mózes saját erejével kísérelte meg Izrael népének szabadítását. Jó indítékai voltak, de rossz módszerrel próbálta megvalósítani. Tetteit a fáraó trónjának fenyegetéseként értékelhette, ezért Mózesnek nem volt más választása, mint elmenekülni Egyiptomból. Élete örökre megváltozott.  

Mózes tudatában van annak, hogy Isten szabadítónak hívta el – mondja Jon Rydal teológus –, de túlságosan sürgeti az eseményeket, és saját megoldásokat keres. Isten nem mondta neki, hogy szabadítsa meg a népet és/vagy, kezdjen el megölni egyiptomiakat. Mind az időzítés, mind a módszer Mózes döntése volt, nem pedig Istené. Az ószövetségi történetekben Isten választott népe megpróbálta siettetni Isten ígéreteinek teljesedését, és saját erőből megvalósítani azokat. Ábrahám megpróbál Istennek segíteni abban, hogy egy ígéret fiút adjon neki: feleségül veszi Hágárt. Jákób csalással és ármánykodással próbálja megszerezni az elsőszülöttséggel járó jogokat. Gedeon megpróbálja legyőzni Midiánt azzal, hogy egy hatalmas hadsereget toboroz. Minden esetben bukás az eredmény, annak ellenére, hogy Isten kiválasztottairól van szó. Várniuk kell Isten menetrendjére és módszerére. A szabadulást az ÚR hozza, nem emberi eszközök. Mózesnek – a katonai vezetőnek, az egyiptomiakat ölőnek – szelíd pásztorrá kell válnia. Csak ezután tud Isten cselekedni általa, és megvalósítani a Kivonulást.

Amit Mózes Egyiptomban cselekedett, örökre megváltoztatta életét; talán arra gondolhatott, hogy itt véget ér az élete. De ez volt csak az igazi kezdet!

Gondolj olyan időre, amikor Isten előtt rohantál terveddel! Mit tennél másként – tudva azt, amit most tudsz?

Andy Nash

Mai szakasz: 1 Királyok 19

Illés története meglepő fordulatot vesz. És én a magam részéről örülök, hogy így történik. Mert itt láthatjuk, hogy Illés nem csak hős, hanem ugyanúgy ember is. Szinte hihetetlen elképzelni, hogy neki, aki egyedül és félelem nélkül állt Izrael királyával és 450 hamis prófétával szemben, most remegnie és menekülnie kellene egy haragos asszony szava miatt – szánalomra méltó! Miközben talán kiábrándultságot érzünk Isten prófétájának gyávaságát látva, sajnos túl gyakran kaphatjuk rajta magunkat, hogy ugyanígy reagálunk az élet kihívásaira. Veled is megtörtént már ez? Valaki bánt téged, és te elfutsz, és ki akarsz szállni? Azon gondolkodom, miközben ezt a fejezetet olvasom, vajon Istennek hány embere ül az út szélén, mert egy Jézabel próbára tette őket?

40 nap futás után a pusztában Illés egy barlangban rejtőzve találja magát, amikor Isten váratlanul megszólítja őt, és egy jelentőségteljes kérdést tesz fel neki. Mit csinálsz itt Illés? Egyetlen egyszerű kérdéssel Isten leleplezi Illés bajának gyengeségét és nyomorát. Egészen eddig minden, amit Illés tett, bárhová is ment, minden Istentől kapott parancs alapján történt. De Isten nem rendelte őt ide. A lelki barlangok népszerű helyek a keresztények, az adventista keresztények számára is hogy elbújjanak bennük. Ott van a bigottság barlangja, az előítéleté, a büszkeségé, a meg nem vallott bűnök hideg ürege, hogy csak néhányat említsünk.

Illés válasza beszédes. Negyven napon át ezt gyakorolta, amíg elért egy pontot, ahol a probléma már maximálisnak, és Isten pedig minimálisnak tűnt. De Isten nem mondott le Illésről. Olyan leckét ad neki, amit te vagy én soha nem fogunk megtanulni az egyetemen, még adventista egyetemen sem. Isten a természetet használja szószólójául, és megkérdezi Illést: „Nem vagyok méltó a bizalomra, hogy megvédem az életedet, és megáldom a szolgálatodat?” Ez a kérdés talán a következő örökérvényű szavakra fordítható: „Nem erővel, és nem hatalommal, hanem az Én Lelkemmel, így szól az Úr”. És miután megtanulta a leckét, Isten visszaküldi Illést dolgozni. Mivel Illés 40 napig menetelt, hogy elmondja Istennek, csak ő maradt meg a szolgálatában, Isten szerette volna, ha Illés tudja, hogy van még rajta kívül 7000 ember, akik szintén az örökkévalóság hangjára figyelnek! Ámen!

„Mit csinálsz itt?” - számunkra is jó kérdés. Egy olyan kérdés, amit meg kell válaszolnunk egyénileg és közösségileg is. Mi vagyunk Isten modernkori Illései, egy illési üzenettel, aminek el kell érnie a világot. Sajnos Illés azért könyörgött Istennek, hogy vegye el az életét, mikor az elől a Jézabel elől futott, aki valóban szívesen megtette volna ezt. Isten válaszolhatott volna az imájára úgy is, hogy hagyja meghalni a pusztában, de ő gondoskodott Jézabelről, és később Illést a mennybe ragadja el, aki így egyáltalán nem lát halált. Egy nap, nemsokára a hármas angyali üzenet diadalmaskodik, és mindazok, akik hűségesen megálltak a helyükön, diadalmaskodni fognak vele együtt. Istennek most is megvannak a hűséges emberei, mi miért akarunk elbújni a semmittevés barlangjában?

Charissa Fong

Végzős hallgató

Sydney, Ausztrália

Fordította: Kóczián Ágnes

2 Mózes 1

A zsidók nem nevezték ezt a könyvet Mózes második könyvének, sem pedig „Exodus”-nak, hanem a könyv első szava vagy gondolata alapján nevezték el a bibliai könyveket. Mózes első könyvét például így nevezték: "Kezdetben". Mózes második könyve a szabadulásról szól.

Noha az izraeliták több mint 400 éve voltak Egyiptomban – és már a családi nevükre is alig emlékeztek –, Isten azonban név szerint ismerte őket. Kezdte őket felkészíteni arra, hogy meghallják saját nevét (YHWH) a Sínai hegynél.

Milyen csodálatos történet Mózes második könyvének - a Kivonulás könyvének – története! Ez a zsidók evangéliuma, a szabadulás és a kegyelem története. A zsidók úgy viszonyulnak Mózes második könyvéhez, mint a keresztények János evangéliumához. A közhiedelemmel ellentétben a zsidók sohasem hittek abban, hogy cselekedeteik által üdvözülnek. Mielőtt a Sínai hegynél Isten felszólította volna őket az engedelmességre, már megváltást, szabadulást kaptak a Vörös tengernél.

A korabeli izraelitákhoz hasonlóan mi is egy kisgyermek által kaptunk szabadulást, aki felnövekedve Szabadítóvá vált. Élete vége felé Jézus felment egy hegyre Kánaán földjén, és találkozott Mózessel és Illéssel. Lukács 9:31-32-ben azt olvassuk, hogy Jézus "távozásáról", szó szerint "kivonulásáról" beszélgettek.

Izraelnek égető szüksége volt a szabadulásra. Milyen szempontból hasonlít ez saját élethelyzetedre? Emlékszel olyan időszakra életedben, amikor egy "új fáraó" támadt, aki nagyon megnehezítette életedet?

Andy Nash

Mai szakasz: 1 Királyok 18

Ez talán a Biblia egyik legeseménydúsabb fejezete. Illés, továbbra is Isten hangjának vezetése alatt, bátorságáról tanúbizonyságot téve, találkozóra hívja Ahábot, Izrael királyát, és a Biblia azt írja, hogy „Aháb pedig Illés elé ment”, majd „Izrael megrontójának” nevezte őt. Szomorú tény, hogy Aháb neve arra világít rá, hogy szíve változatlan és megbánás nélküli maradt a három és fél év szárazság után is, amely idő alatt Baál semmit sem volt képes tenni Izraelért.

A fejezet talán legkiemelkedőbb pillanata a Kármel-hegyi küzdelem. Illés a néphez intézett sürgető felhívása a mi időnkben is visszhangzik: „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baál, akkor őt kövessétek!” Ez az éles kérdés arra emlékeztet minket, hogy nem szolgálhatunk két úrnak. Nincs helye önteltségnek a tanítványságunkban, amiben Jézus Krisztust követjük. Vagy szeretjük Jézust, vagy nem. Sokan túl sokáig éltek abban a hitben, hogy Isten elfogadja a mi részleges alárendelésünket Neki való teljes alárendeltségként. Illés története arra emlékeztet minket, hogy ez nem igaz. Minden szívben csak egyetlen trónnak van helye. Bár mindannyian úgy döntenénk, mint Józsué, aki így szólt: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.”

Milyen csodálatos az a tudat, hogy a mi Istenünk nem olyan, mint Baál! A mi Istenünk él. Ő valódi. Ő sosem túl elfoglalt ahhoz, hogy válaszoljon a mi segítségkérésünkre. „Bizony nem szunnyad, nem alszik Izrael őrizője” (Zsolt 121:4). Baál négyszázötven prófétájának kántálásával és őrjöngő viselkedésével erős ellentétben áll Illés őszinte, hő és alázatos imájának feljegyzése. Azt pedig tudjuk, hogy Isten elfogadta az imáját – mivel a Menny tűzzel válaszolt.

Miután a Mennyből tűz jött alá, és megvilágította a hegytetőt, a Biblia arról számol be, hogy Illés esőért imádkozott – nem egyszer vagy kétszer, hanem hétszer. Isten csak a hetedik ima után válaszolt egy emberkéz nagyságú felhővel kelet felől. Miért nem válaszolt Isten Illésnek már az első imája után? Az a gyanúm, Isten emlékezteti akarta Illést, hogy ez nem róla szól. Gondolj bele, hogy kellett hangoznia az imádságának? Minél tovább imádkozott, annál inkább megüresítette magát az énjétől, míg végül így kiáltott: „Uram, ez nem rólam szól! Ez egyedül csak Rólad szól!” Amint eljutott Illés erre a következtetésre, meglátta a felhőt – és a hite az sugallta, hogy ez elég lesz; Isten megválaszolta az imáját. Bárcsak mi is mindig oda tudnánk figyelni arra, hogy az énünk ne álljon az utunkba! Ha szeretjük Jézust, akkor ez csak róla szól.

Charissa Fong

Végzős hallgató

Sydney, Australia

Fordította: Kóczián Károly

1 Mózes 50

És a többi már történelem, ahogy mondani szokás. Mózes első könyve azzal ér véget, ahogy egy fiú valóra váltja néhai apja utolsó kívánságát. Micsoda bizonyság lehetett a kánaáni népek előtt, amikor az izraelita és egyiptomi gyászolók hazaérkeztek, és eltemették Jákobot a Makpéla mezején lévő barlangba, ami generációk óta a család temetkezési helye volt! A mélységes gyász pillanata ez, ugyanakkor egy pozitív módszer a bánat feldolgozására, hiszen cselekvő módon búcsúznak a szeretett személytől.  És ebben a folyamatban mindenki részt vesz. Emlékszem egy testvérre Afrikából, aki nagyon találóan, így fogalmazta ezt meg: mindenki, aki eljött, hogy veled gyászoljon,  távozásakor magával visz egy kis darab követ a bánatod nagy hegyéből, s így a hegy egyre kisebbé  válik. Hordozzuk egymás terhét ugyanígy, vagy talán még inkább, a gyász idején is!

József testvérei aggódnak, hogy Jákob halála valamiképp utat nyit a megtorlásra, de József következetes, és biztosítja őket megbocsátásáról. Ő megtanulta az élet egyik legnagyobb leckéjét, hogy Isten képes lenyűgözően jóra fordítani azt is, ami gonosz indítékból történt.

Martin Klingbeil

Suthern Adventist University

Mai szakasz: 1 Királyok 17

Ez a fejezet megismertet bennünket a Biblia egyik legrendkívülibb személyével, Illéssel. Az első pillanattól fogva egyértelmű, hogy Illés ismeri Istent, tisztában van önmagával, és így pontosan tudja, hogy kinek szolgál. Valószínűleg jellemének legpontosabb leírása - a nevétől eltekintve, ami azt jelenti, hogy "az Úr az én Istenem" - a Királyok 1. könyve 17:24-ben található: „...Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.” Bárcsak az emberek ilyen bizonyságot tennének rólunk, amikor ránk tekintenek!

E fejezet olvasása közben láthatjuk, hogy Illés tapasztalata ékesen bizonyítja, milyen különlegesen nagy áldás származik azok életéből, akik szoros közösségben élnek az Úrral. Amikor hollók táplálták, és a patak vizét itta, vagy amikor az özvegyasszony bőségesen kapott olajat, mind csodás válaszok voltak a próféta imáira. Isten mindig kirendelte, amire Illésnek szüksége volt. Nem kellett mást tennie, csak hallgatni Isten szavára, bízni Benne és engedelmeskedni. Valójában ma is ez az egyetlen útja annak, hogy boldogságra leljünk Jézusban.

Mindenképpen meg kell említenünk, hogy Illés ismerte Isten hangját. Naponta kellett hallgatnia ezt a szent hangot, hogy ilyen bizonyossággal felismerje. Tény az, hogy a Biblia újra és újra bizonyságot tesz arról az állandó, Isten szavából eredő csodálatos megbízatásról, amely Illés minden lépését kísérte a királyi palotából a Kérith patakjához, és Sareptába. Amikor a patak kiszáradt (7. vers), Illés nem esett kétségbe, hanem inkább az Úr szavát figyelte, mint egy katona, aki az indulási parancsra vár, és készen áll a következő feladatra, bármi legyen is az.

 
Illés tettei igen sokatmondóak a mai ember számára. Oly korban élünk, amikor Isten halk és szelíd hangját más hangok egymással versengve igyekeznek túlharsogni. Isten hangja az a hang, amit naponta meg kell hallanunk, ha vezetésének örömét meg akarjuk tapasztalni életünkben. "A Biblia Isten hangja, amely hozzánk szól, ugyanazzal a bizonyossággal, mintha a saját fülünkkel hallanánk. Ha ráébrednénk erre, milyen nagy áhítattal nyitnánk ki Isten Szavát, és milyen komolysággal kutatnánk tanítását! Úgy tekintenénk a Biblia olvasására, és az Ige feletti elmélkedésre, mintha a végtelen Isten személyes hallgatóságának tagja lennénk." (Ellen G. White: Az Életem Ma, 283, oldal). Illés hallgatott Isten szavára és teljes szívvel bízott Benne. És mi? „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik.” (Zsolt 34:9).

Charissa Fong
Végzős Egyetemi Hallgató
Sydney, Ausztrália

Fordította: Liebhardt László

1 Mózes 49

Ez bizony költészet – héber költészet! Azonban szemben a költészet nyugati felfogásával, ami arra szépirodalmi szempontból tekint, az Ószövetség gyakran használ költői szövegeket a legfontosabb dolgok kifejezésére. Itt, a Teremtés könyvének majdnem a végén találjuk a Mózes öt könyvében levő, jelentős történelmi pontokat jelző négy fő költemény egyikét (1Móz 19, 2Móz 15, 3Móz 23-24, és 5Móz 32-33). Míg Mózes Izrael törzseit népként áldja meg 5Móz 32-33-ban, addig Izrael (Jákob) a fiait áldja meg Mózes első könyve 49. fejezetében. Így kapcsolódik össze a pátriárkák Teremtés könyvében leírt története Izrael népének Kivonulás könyvében szereplő történetével, de végül a korszakokon átívelve elér a mi történetünkig is. Jákob némelyik „áldása” meglehetősen kijózanító és arra mutat rá, hogy a megbocsátás nem mindig képes eltörölni bűneink következményeit. A költemény azonban túlmutat Izrael fiainak közvetlen történetén valakire, aki az ígéret vonalából fog származni: Silóra (10. vers), Izrael pásztorára és kősziklájára (24. vers) – melyek mind messiási képek. Jézus Krisztus az, Akire előre mutat az írás, és Aki el fog jönni, hogy megmentse népét; és Aki meg fog áldani bennünket.

Martin Klingbeil

Southern Adventist University

Mai szakasz: 1 Királyok 16

Érdekes események sorozatát figyelhetjük meg ebben az utolsó fejezetben, mielőtt Illés színre lép, mint a valaha élt legnagyobb izraelita próféták egyike.

Először, az Úr szólította Jéhu prófétát, hogy kézbesítsen egy üzenetet Baásának. Jéhunak erős üzenete volt e fiatal király számára, aki szerény helyzetből küzdötte fel magát, hogy király lehessen. Baása eszköz volt arra, hogy Jeroboám házát eltörölje, de most meg kell fizetnie ezért a gyilkos cselekedetéért. Úgy tűnik, mintha az emberek sohasem tanulnának bűneikből, és nem is bánnák meg azokat. Isten kegyelmes lehetett volna hozzá, de ő inkább más irányt választott.

Másodszor, szembetaláljuk magunkat egy összeesküvéssel. Ela, Baása fia körülbelül már két éve uralkodott, amikor az egyik szolgája a seregben, Zimri, felemelte a kezét Ela ellen, és amikor részeg volt, megölte őt. A védelem, amit a királynak kellett volna nyújtania, valójában ambíciózus és hatalomvágyó törekvéseinek része volt! Ismerte a király gyengeségét, gonosz tetteit, iszákosságát, és tudta, hogy részegen megölheti! De továbbment, és kiirtotta Baása egész házát. Ela és az apja, Baása elkötelezte magát a bűn mellett, és bűncselekmény következtében haltak meg. Zimri összeesküvése és erőszakos tevékenysége nem tartott sokáig. Összesen hét napig volt király Thirsában. Mikor az emberek meghallották, hogy mit tett, megválasztották Omrit Izráel királyának. Omri, és Izráel népe körülzárta a várost, ahol Zimri volt, és mikor ezt ő meglátta, felment a királyi palotába, magára gyújtotta, és meghalt. A csalással szerzett hatalom nem tart sokáig!

A következő bűnös lépést maga Omri tette meg. Izrael népe két részre szakadt, és két királyt kezdett el követni, az egyik volt Tibni, a másik pedig Omri. Az Omrit követők győzedelmeskedtek, arról pedig nincs tudomásunk, hogy mi történt Tibnivel, vagy hogyan halt meg. Ha a világ értékrendjének szempontjából vizsgáljuk, Omri jó király volt. Jólétet hozott a népnek, és még egy másik fővárost is alapított Samária hegyén. Ám ha a bűn szemszögéből nézzük, ő rosszabb volt az összes előtte uralkodó királynál. Ő volt az, aki bevezette Baál szolgálatát, és a fia, Akháb feleségül vette Jézabelt, Baál főpapjának a lányát. A hitehagyás és a bálványimádás legrosszabb napjai jöttek el Izrael történelmében, és ekkor lép színre Illés. Egy olyan prófétára volt szükség, mint Illés, akin keresztül Isten cselekedhetett.

Leo Ranzolin

a Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 48

Jákób földi vándorútjának végéhez érkezik, és összegyűjti fiait halálos ágya körül. Ez annak az ideje, hogy a szövetség áldását továbbadja a következő generációnak. Elsőnek József érkezik, hogy áldást kapjon édesapjától, de magával hozza két fiát, Manassét és Efraimot is. Jákób két jelentős dolgot tesz itt: először adoptálja két unokáját az ígéret egyenes vonalába, így Józsefnek két részt juttat – amit ő prófétai álomban sok évvel korábban már látott is; aztán megfordítja a sorrendet, és Efraimot – a másodszülöttet – az elsőszülöttnek járó áldással áldja meg, s ezzel Manassé fölé emeli. Ezzel bezárul a kör, hiszen megismétlődik, ami ifjúkorában vele történt. Isten szuverén, és ha elolvassuk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét, láthatjuk az érdekes csavarokat és fordulatokat, amelyeket a szövetségi vonal megtesz. Isten olyan embereket választott ki, hogy kegyelmének edényei legyenek, akiket mi nem feltétlenül sorolnánk a hithősök közé. Ez bátorságot ad nekem, mivel Isten áldásai nem az én érdemeimtől függnek, hanem az Ő mérhetetlen kegyelmétől!

Bepillanthatunk Jákób Istennel való szoros kapcsolatába is, amikor úgy utal Istenre, mint Pásztorra, Aki vezette őt egész életén át, és Aki Megmentője volt. Ezek nagyon fontos személyes teológiai fogalmak, amelyeket a pátriárka utódaira akar hagyni, és azt kívánja, hogy ők is hasonló módon járjanak Istennel, miként ő megtapasztalta egész életén át.

Martin Klingbeil

Professor of Biblical Studies and Archaeology

Southern Adventist University

Mai szakasz: 1 Királyok 15

Siralmas látni, hogy hiába foglalta el a trónt egy másik király Júdában, mégsem történt semmilyen változás. Általában rengeteg elvárás van az újonnan választott vezetővel szemben. Az emberek jobb gazdasági kilátást, békét, és egyéni jólétet várnak. Sok nemzet életében láttuk már ezeket az elvárásokat. A polgárok Ígéreteket kapnak, és abban a reményben szavaznak, hogy minden jobbra fordul. De Júdában nem ez volt a helyzet. A Biblia azt mondja, hogy Abija „folytatta apjának a vétkeit!" Rövid ideig uralkodott, de minden maradt a régiben. Ám őt követően olyan királyuk lett végre, aki változtatott. „Asa azt tette, amit helyesnek lát az Úr." Reformokba kezdett, elsőként megszabadult a szodomitáktól, elpusztította a bálványokat, és elmozdította a nagyanyját a királynői székéből, mert kánaáni bálványt készített, és azt imádta.

Milyen hatékony vezető! Azonban minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megszabadulnia az áldozóhalmoktól. Ezek imádati helyek voltak egyes magaslatokon, a nyílt vidéken! Közülük sokat meg is találtak a régészek. Amikor Isten népe elfoglalta Kánaán földjét, az Úr megparancsolta nekik, hogy rombolják le az összes ilyen magaslatot. A pusztában a szent sátor volt az imádat helyszíne, később pedig a jeruzsálemi templom lett az a helyszín, ahol Istent dicsőíthették.

Habár Asa mindvégig hűséges volt az Úrhoz, elkövetett egy hibát. Összeszedte a kincseket az Úr templomából, és elvitte őket Benhadádnak, a pogány szíriai királynak, és felajánlotta neki a kincseket, amelyek az Úr templomához tartoztak, azt remélve, hogy majd segít neki elrendezni a dolgait Baásával, aki megölte Jeroboám fiát, és egész Izráel királya lett. Azzal, hogy átadta a szíriai királynak a templom kincseit, Asa azt remélte, hogy ezzel biztosítja a szíriai király segítségét Baása ellen, aki elfoglalta Júdea egy részét. Ahelyett, hogy a bizalmát az Úrba helyezte volna, Asa a saját útját járta, és fizetett a szíriai királynak, hogy elérhesse a céljait. Isten nem áldhatja meg a pogány királyokkal kötött szövetségeket. Amikor Asa megöregedett, betegség érte a lábát és meghalt. Sajnos a legtöbb júdai folytatta a hamis istenek imádatát a magaslatokon, és Baása is Jeroboám, az első izraeli király bűnös útját járta. Miért van az, hogy jó vezetés és Istenbe vetett bizalom nélkül hajlamosak vagyunk visszaesni, és a régi útjainkat járni?

Leo Ranzolin
A Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 47

Te is lehetsz áldás - a legszokatlanabb körülmények között, még királyok előtt is! A viharvert pátriárka ott áll a fáraó előtt, a hatalmas egyiptomi uralkodó feje fölé áldásra nyújtja a kezét, akit bizonyára megérintett az idős ember kegyelemteljes gesztusa. Jákób most 130 éves, szemei olyan sokat láttak már, a mennyet a földdel összekötő létrától kezdve, amelyenek látomását akkor kapta, amikor elmenekült otthonról, hogy egy hosszabb ideig Lábánnál lakjon Háránban; egészen a József állítólagos halála miatti gyász hosszú idejének végéig. Úgy tűnik, a nehézség és szomorúság évei után elégtételt kap a Józseffel való boldog találkozásban, amely további 17 évvel meghosszabbítja életét. Egy hosszú élet gazdag tapasztalatából merítve áldást mond a fáraóra. Micsoda kiváltság számunkra, hogy imádkozhatunk a hatalomban levőkért, és áldására lehetünk azoknak, akik ezt a földet uralják! Ezen az áldáson keresztül ők is megpillanthatják a mennyek Istenét, miként Nabukodonozor megpillanthatta Dániel áldott jelenlétén keresztül a babiloni udvarban, és ők is örök életet kaphatnak. Legyünk áldás ott, ahová Isten helyezett bennünket!

A fejezet egy komor kijelentéssel végződik: Jákób megkéri Józsefet, hogy földi maradványait vigyék ki Egyiptomból, és temessék el Kánaánban. Ez számunkra is figyelmeztetés, hogy Egyiptom soha nem lehet  végállomás, hanem csak egy átjáróút, még akkor is, ha ideiglenesen az ország legjobb földterületén laknak.

Martin Klingbeil

Professor of Biblical Studies and Archaeology

Southern Adventist University