Mai szakasz: 1 királyok 6

Salamon a zsidók kivonulása után 480 évvel, uralkodásának negyedik évében kezdte el építeni a templomot. Az Úr részletes utasításokat adott a bámulatos építkezéshez, Salamon pedig mindent pontosan azok szerint teljesített. Nem akart nagyképű lenni, de szeretett volna egy házat az Úrnak. A pusztában felállított Szent Sátorhoz hasonlóan, Isten most is szigorú előírásokat adott, és Salamon engedelmeskedett! Az is nagy jelentősséggel bír, hogy az építkezés közepette az Úr megszólítja Salamont – valószínűleg álmában –, és ígéretet tesz neki. Hogyha követi az Urat, megtartja minden rendelését, végrehajtja ítéleteit, és betartja parancsolatait, akkor biztosítja Salamont arról, hogy Izrael gyermekei között fog lakni. Ez a csodálatos ígéret nyilvánvalóvá tette Salamon és Izrael népe előtt, hogy az Úr kitart mellettük. A kezdetektől fogva az volt Isten vágya, hogy az emberekkel lehessen. Mózes ezt a parancsot kapta Istentől: „És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam" (2Móz 25:8).

A keresztényeknek és mindazoknak, akik szeretik Istent, nagyszerű érzés tudni, hogy a Mindenható csakis arra vágyik, hogy velünk lehessen. A zsoltáríró azt mondja: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" (Zsolt 90:1). Ennek a hajléknak több jelentése is van: házban lakni, letelepedni, maradni, valamint sátrat és imaházat is jelent. Salamon megtapasztalta Isten jelenlétét az életében, és azt szerette volna, hogy Izrael népe is megértse ennek jelentőségét. Azt szerette volna, hogy ők is megtapasztalják és megértsék, Isten mennyire vágyódik arra, hogy közösségben legyen velünk.

Mi is az élő Isten temploma vagyunk. Végül az emberek megértették, hogy Salamon nagy temploma, amit építtetett, csak egy szimbolikus épület volt. Salamonhoz hasonlóan, aki figyelmesen követte az utasításokat, nekünk keresztényeknek is el kell fogadnunk Isten vezetését, hiszen Szentlelke által Ő maga lakozik bennünk.

Leo Ranzolin

Nyugalmazott generál konferenciai alelnök

Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 38

Mózes első könyvének 38. fejezete szokatlan fejezet a Bibliában. Körülfogja a 37. fejezet utolsó versének bejelentése, hogy a midiániták eladták Józsefet rabszolgaként Potifárnak, és ugyanez a bejelentés a 39. fejezet első versében. Ha kitörölnénk a 38. fejezetet a kéziratból, kevesen vennék észre – ha egyáltalán valaki észrevenné –, hogy valami hiányzik. Ezt erősíti az a tény is, hogy Józsefet meg sem említi a 38. fejezet. azonban vitatnám azt, hogy ez a történet kritikus pont lenne József történetében.

Miközben a tudósok véleménye megoszlik 1 Mózes 38 célja és értelme felől, számomra úgy tűnik, hogy 38. fejezet megrajzolja Júda tapasztalatának profilját József korai börtönévei alatt. Júda elhagyja Jákób családját, és elszegődik egy adullámbeli emberhez. Miközben a szöveg nem árulja el, hogy miért, a zsidó hagyományban található egy utalás, amely azt állítja, hogy testvérei zaklatták Júdát apja József utáni gyásza miatt, és ő elmenekült. Úgy tűnik, hogy Júda – a testvérek vezetője – elidegenedik tőlük és a patriarkális családtól. Feleségül vesz egy kánaáni asszonyt, akitől három fia születik. Júda "lemenetelének" kettős értelme van. Délebbre költözött földrajzilag, de úgy tűnik, erkölcsileg is lefelé haladt. Az a véleményem, hogy Mózes, József történetének ellentéteként szúrja be ezt a feljegyzést Júdáról, mégpedig azzal a szándékkal, hogy jobban bemutassa Júda jellemét József, a hős történetével szemben.

Júda jellemére abban a történetben derül igazán fény, amely arról szól, miként is reagál, amikor elveszíti két fiát, akik feleségül veszik Támárt. Odaígéri ugyan az asszonynak harmadik fiat is, hogy férje lesz, amikor majd felnő, de nyilvánvaló, hogy nem áll szándékában kockáztatni a harmadik fiát Támár kedvéért. Júda tehát csaló.

Jelleme meglátszik Támár kísértésének történetében is. Támár kifundálja, hogyan szerezzen örököst első férjének. Úgy tűnik, hogy csak egyetlen esélye van, hogy meglepje Júdát; amely ha meghiúsul, mintegy időzített bombaként fog ketyegni életútján. Azzal, hogy – Júda feleségének halála után – közönséges prostituáltnak tetteti magát az út mentén, Támár sejtet valamit Júda erkölcséről. A férfinak bizonyára bevett szokása volt prostituáltak szolgáltatásait igénybe venni. Ráadásul úgy viselkedik és úgy beszél vele, mint egy tapasztalt veterán. Júda szexuális téren erkölcstelen volt.

Az a lépés, hogy Júda követet küldött maga helyett a prostituálthoz kifizetni a szolgáltatást, aki elegáns szóval “felavatott paráznának”, vagy “kultikus paráznának” nevezte az asszonyt, arra volt hivatott, hogy megvédje Júda hírnevét a nyilvánosság előtt; hiszen ezzel azt sejtette, hogy Júdának elfogadható indoka volt a parázna nő támogatására. Ráadásul, érvényteleníti a meg nem valósult fizetséget, miután – mai kifejezéssel élve – ellopta a másik identitását, mert félt az emberek megvetésétől. Júda olyan, mint egy távirányító: másokat vesz rá a piszkos munka elvégzésére, hogy saját “makulátlan” hírnevét megőrizze. Ez tükrözi az előző, 37. fejezetben megismert módszerét, amikor is eladja Józsefet rabszolgának, mert úgy véli, a rabszolgasors biztosan kioltja majd öccse életét. Júda nagyon alattomos politikát folytatott: erkölcstelen tevékenysége közepette kitartóan őrizte jó hírnevét.

Júda jellembeli hiányosságait – a csalást, a szexuális erkölcstelenséget, s a jó hírnév leple alatt elkövetett aljasságokat – az elkövetkező fejezetekben József fogja diadalmasan felülírni. József ugyanis tündöklő győzelmet arat mindabban, amiben Júda elbukott, s ennek első példáját a 39. fejezetben fogjuk látni a párhuzamos “csábító-történetben”.

Stephen Bauer, Ph.D.

Southern Adventist University

Collegedale, TN