2015. június 30., kedd

Mai szakasz: Jelenések 4

A Jelenések könyve 2-3. fejezetében János tanúja volt, milyen is Jézus Krisztus kegyelme, amit felajánl egyházának a történelem minden korszakában. A 4. fejezetben János egy nyitott ajtót lát a mennybe, és hallja Jézus hangját, akár a trombita szavát, amint hívja őt a mennyei szentélybe. János látomásban látja, ami ott történik. Látja, hogy az egész menny vágyakozva várja Jézust, hogy feltámadása után visszatérjen, hogy ott beiktassák, mint a mennyei szentély főpapját és királyát; és kenjék fel a magasztos szolgálatra, hogy megmentse mindazokat, akik általa jönnek – és fognak jönni – Istenhez.

A Jelenések könyvében nyolc jelenet található a trónteremből, amelyek közül ez az első: János látja az Atyát, amint a trónon ül, tekintete akár a jáspis és a karneol, amelyek Fiának jellemét jelképezik, akinek nemrégen meghozott áldozata lehetővé tette a bűnök bocsánatát. A trónt körülölelő szivárványban a zöld a reménységet, a piros pedig az isteni szeretet áldozatának vérét jelképezi.

A trón körül 24 vén áll, előtte pedig hét lámpás - a Lélek teljessége -, és négy lelkes lény, akik dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónon ülő, mindenható Atyjuknak. Elismerik, hogy Ő a Teremtő, aki akarata szerint alkotott mindent.  

A trón előtt a hét lámpás a Szentlélek teljességét jelképezi, amely kész körülölelni és betölteni a világot. A négy angyali lény Jézus emberi tulajdonságait szimbolizálja, ahogy azok megjelennek az evangéliumokban. Júda törzsének oroszlánja úgy mutatja be Őt, mint az ótestamentumi próféciák beteljesítőjét (Máté). Az ökör az áldozat szerepében szemlélteti Jézust, valamint türelmes, fáradalmas szolgai életét (Márk). A Férfi Jézus emberi mivoltát jelképezi (Lukács), a sas pedig azt a Jézust, aki a menny felé szárnyal (János). Ezek a jellemvonások azokban az emberekben is megjelennek, akik az Ő földi egyházát alkotják.

A dicsőséges jelenetet szemlélve, miközben az egész menny arra vár, hogy beiktathassa Jézust, mint Főpapot és a világegyetem Királyát, a trón körül álló lények leborulnak, leteszik koronáikat Isten elé, és azt kiáltják: méltó, hogy vegyen dicsőséget, tisztességet és hatalmat, mert Ő teremtett mindent mindenekben. Ők értik, hogy az emberiség azzal a céllal teremtetett, hogy örökre közösségben legyen Alkotójával.

Dr Kenneth Mathews Jr.
orvos, foglalkozási ártalmak szakorvosa
Greeneville, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok

Mai szakasz: Jelenések 3

A hét gyülekezethez intézett levelekben Jézus felvázolja a keresztény történelmet és a mi történetünket. Mindegyik levélben egy kicsit mélyebbre ás, és segít világosabban megláttatni velünk – önmagunkat. Az efézusi hamis apostoloktól kezdve a sátán zsinagógájáig Szmirnában, majd a pergámumi nikolaitákon át magáig Jézabelig Thiatirában (Jel 2:2, 9, 15, 20) a problémák egyre súlyosabbak voltak. A hanyatlás képe ez, ami a hét levél közül az utolsóban, a leghosszabb üzenetben éri el tetőpontját, ami egy csábító asszony hatalma alatt ábrázolja az egyházat, aki bálványimádásba és lelki paráznaságba vezeti az egyházat. Az asszony később később úgy jelenik meg a könyvben, mint „a nagy Babilon, a paráznáknak… anyja” (Jel 17:5).  

Szerencsére, mire a 3. fejezethez érünk, a kép némileg felderül. Jézus jelzi, hogy Sárdisban vannak néhányan, „akik nem fertőztették meg a ruháikat” (4. vers). A filadelfiai gyülekezetről azt mondja: „megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet”, „megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet” (8, 10. vers). Ezért olyan sokkoló az a tény, hogy a hetedik és egyben utolsó gyülekezet, a laodiceai gyülekezet nem rendelkezik semmilyen elismerésre méltó tulajdonsággal. Ez az egyetlen gyülekezet, amiben Jézus nem talál semmilyen dicséretre méltót.

Ám Laodiceát sem hagyja remény nélkül. Jézus nem adja fel, mert szereti egyházát. Különleges figyelmének tárgya vagyunk. Meghalt értünk és értünk él. Eljön újra, hogy elvigyen arra a helyre, amit készített nekünk. „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg” (19. vers). Nem térhetünk meg mások helyett. ez egyénre szabott üzenet. Jézus megáll az ajtó előtt és kopogtat. Várakozik. Vágyik arra, hogy együtt lehessen velünk, és együtt fogyasszuk el a Bárány menyegzőjének vacsoráját (Jel 3:20; 19:7-8). Mennyire vagyunk készen arra, hogy most időt töltsünk Jézussal? Mennyire vagyunk készen arra, hogy megtérjünk ridegségünkből, mezítelenségünkből és feöltözzünk az Ő igazságának és szeretetének ruhájába? A világ, akár tudja akár nem, arra vár, hogy hallja, miként válaszolunk erre a kérdésre.  


Dr. Clinton Wahlen
a Bibliakutató Intézet társigazgatója

Egyesült Államok

2015. június 29., hétfő

Mai szakasz: Jelenések 2

Ahogy a Jézus Krisztusról szóló látomásában (Jelenések 1) igen szimbolikus, apokaliptikus hasonlatokkal ábrázolja Őt, ugyanúgy a 2. és 3. fejezet minden levelét is néhány jelképpel kezdi János, majd Krisztus egyházát is szimbolikus kifejezésekkel igyekszik szemléltetni. Ez az egyik kulcsa annak, hogy Ázsia hét gyülekezete az egyházat ábrázolja a történelem során. Egy másik kulcs az, hogy ezek nem hétköznapi levelek. Annyira fontosak, hogy magától Jézustól származnak!

Legtöbbjükben (bár nem mindegyikben) Jézus talál valami elismerésre méltót, és ezzel kezdi az üzenetet. Azonban – akár egy lelkiismeretes orvos – diagnosztizálja a különböző korszakok egyházának betegségeit, és receptet is ad nekik a gyógymódra, amit ha elfogadnak, akkor a gyülekezeti tagok mindegyike nemcsak, hogy felgyógyul, de győztes is lesz a bűn és a halál felett.

A Jelenések 2. fejezetében ábrázolt egyház támadás alatt lévő közösség: belülről és kívülről egyaránt ostrom alatt van. A kép pedig egyre rosszabb, mielőtt a pozitív végkifejlet felé haladna. Az efézusi gyülekezet az apostoli kort ábrázolja, amely egy hűséges és tevékeny egyház. Gyökerestől irtja a hitehagyást, és nem lankad a jócselekedetekben. Az evangélium hirdetése szempontjából olyan eredményes volt a korai egyház, hogy Pál elmondhatta: „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kol 1:23). Ám végül elvesztették első szeretetüket (Jel 2:4). „Idővel enyhült a hívők buzgalma és az egymás iránti szeretet egyre csökkent” (Az apostolok története, Budapest, 2001, Advent Kiadó. 381. oldal).

Még a legjobb időszakokban is előfordul, hogy olyannyira lefoglal bennünket az Úr munkája, hogy szem elől tévesztjük a munka Urát. Elfelejtjük, hogy a siker – ahogy Isten méri azt – csakis úgy lehetséges, hogy Jézusra tekintünk. Minden nap szükségünk van egy friss látásra a mi Urunkról, naponta szükség van arra, hogy iránta való szeretetünk friss és új legyen, szükségünk van a bizonyosságra, hogy az Ő erejével és jelenlétének tudatában kezdjük a napot. Akkor tudatosan fogunk arra gondolni, hogy a munkánk valójában az Ő munkája, és életünk az Ő szeretetével és kegyelmével fogja megérinteni a körülöttünk élőket!  

Dr. Clinton Wahlen
a Bibliakutató Intézet társigazgatója
Egyesült Államok

2015. június 28., vasárnap

Mai szakasz: Jelenések 1

A Jelenések könyve – ahogy az első vers is igazolja – Krisztusról szóló kijelentés, magától Krisztustól, amit Ő az Atyától kapott (vö. Jn 8:28; 17:8). Itt, ahogy végig az egész könyvben, az Atyáról és a Szentlélekről kapunk pillanatképeket (Jel 1:4), de maga Jézus Krisztus áll a középpontban.

Mint a hű tanúbizonyság (5. vers), Jézus az élő Ige, aki pontosan nyilatkoztatja ki Isten akaratát számunkra (Jel 19:13; vö. Jn 1:1, 18). Mint az első zsenge, aki a halálból feltámadt, az Ő feltámadása teszi lehetővé azt, hogy mi is feltámadjunk az örök életre (1Kor 15:17-23). Mint a föld királyainak fejedelme vagy ura, ennek a világnak az irányítását is a kezében tartja. Ő nagyon szeret bennünket. Megmosott és megtisztított minket a kereszten kifolyt vére által. Létrehozta az Ő országát bennünk, és megbízott bennünket is azzal, hogy legyünk papok, és növeljük országát azáltal, hogy az Ő dicsőségét hirdetjük, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el bennünket (6. vers; 1Pt 2:9). Ami pedig a legfontosabb: Jézus nemsokára eljön, és „minden szem meglátja őt” (Jel 1:7). De ez még nem minden.

János látomása Krisztusról ebben a fejezetben az egyik leglenyűgözőbb leírás az egész Bibliában. Jézus főpapi öltözékben van, és hét gyertyatartó között jár – amelyek Kisázsia hét gyülekezetét jelképezik, továbbá Krisztus egész egyházát a keresztény történelem folyamán (19. vers). Az üzenet világos. Jézus nem feledkezett meg rólunk. Tenyerébe metszett bennünket (Ézs 49:16). Nem feledte egyházát sem. Vezetői – keresztény lelkészek, akikre úgy utal, mint az „angyalokra”, vagy hírnökeire, s akiket a hét csillag jelképez (Gospel Workers, 13. oldal), szintén az Ő kezében vannak. Krisztus az egyház feje. És, ahogy Jelenések könyve egészen világossá teszi, végig fog vezetni bennünket az úton. Mivel Ő győzött, kegyelme által mi is győztesek leszünk, és uralkodni fogunk Vele együtt az újjáteremtett Földön (Jel 22:5).   
  
Dr. Clinton Wahlen
a Bibliakutató Intézet társigazgatója
Egyesült Államok

2015. június 26., péntek

Mai szakasz: Júdás 1

A mai fejezet egy újabb meglepő üdvözlettel kezdődik. Júdás, a lelkipásztor világosan elénk tárja, hogy családi kötelék fűzi Jakabhoz (aki a testvére), de nagyon alázatosan utal arra, hogy „Jézus Krisztusnak szolgája” (1. vers). Sok kutató úgy hiszi, hogy Júdás apostol Jézus féltestvére volt. Milyen inspiráló, ugyanakkor alázatra késztető, amikor tanúi lehetünk egy ilyen igazi szolgáló-vezetői megnyilatkozásnak.

A köszöntés igazán szívet melengető része az, ahol a szenteket jellemzi (téged és engem): „az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak: Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen” (1-2 vers). Hogy valaki ilyen túláradóan gondos szeretettel legyen képes egy üdvözletet megfogalmazni, amely minden olvasóhoz szól, az Jézussal való élő kapcsolatot feltételez. Júdás egész levelének summája ez a köszöntés.

Ezek után egy igazi lelkipásztor szívének megfontoltságával és ünnepélyességével Júdás arra figyelmezteti olvasóit, hogy micsoda veszélyt jelentenek azok, akik elvonják figyelmünket Jézustól, és semmi veszik kegyelmét. Megfontolás végett azokra is emlékeztet, akiket ugyan Isten kimenekített az egyiptomi szolgaságból, ugyanakkor pusztulás várt közülük mindazokra, akik hitetlenek voltak. Intését Sodoma és Gomora példájának megemlítésével erősíti meg, emlékeztetve azokra az okokra, amelyek a két város pusztulását eredményezték. Lehetséges, hogy mindez velünk is megtörténhet? Nem kellene vigyáznunk, hogy el ne bukjunk? Káin, Bálám, és Kóréh elbuktak - biztosak vagyunk benne, hogy mi nem fogunk?

Hála az Úrnak, reményt és bátorítást találhatunk a kitartásra való felhívásban. Ne add fel, még ha gyakran gúnyolódók vesznek is körül! Várj türelmesen, építsd a hitedet, és imádkozz a Szentlélek által! Mernénk tovább lépni, előre haladni – akár ma, akár bármely más napon – a fentebb említettek védelme nélkül? A mindennapok valóságában, ha gondosan megfigyelsz bárkit azok közül, akik megmenekülhetnek, még ők is csak „tűzből kiragadott emberek” (23. vers).

Végül a levél záró, dicsőítő részéhez érkezünk, ami mintegy megkoronázza a bevezető szakasz köszöntő sorait. Az az ígéret, hogy Isten képes bennünket megóvni a bukástól, és „az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel” (24. vers) „Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké! Ámen!” (25. vers). A dicsőítő befejezés zárja azt a kört, amit az üdvözlő sorok elindítottak. Jézus képes cselekedni, és cselekedni is fog életünkben – ha megengedjük Neki. 

Peter Landless
igazgató, a Generál Konferencia Egészségügyi Osztályvezetője 
Egyesült Államok

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: 3 János 1

Minden egyes adott nap folyamán megvan a lehetőségünk, hogy köszöntsük az embereket – családtagokat, barátokat, kollégákat, azokat, akik támogatnak minket, de azokat is, akik esetleg idegesítenek. Vajon a köszöntéseink tartalmasak, vagy esetleg üresek?

Nagyon tetszik nekem az, ahogyan János üdvözli szeretett barátját, Gájust: „Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek” (2. vers). Milyen üdvözlés ez! Mekkora áldást kíván! Néhányan azt állítják, hogy János így fejezte ki; „remélem mindannyian jól vagytok és teljességben gyarapodtok.” Egy orvos elfogult nézőpontjából, aki kiáll az adventista egészségügyi üzenet mellett, amely összhangban van a test, elme és lélek teljességével, engedjék meg, hogy vegyem a bátorságot és felvázoljam a teljes egészség koncepcióját.

Attól lehetünk még teljesek, hogy fizikailag talán sérültek vagyunk – „teljesség a betegségben” – a bennünk lakozó, életet megváltoztató Isten Lelke által. A teljes egészség számít.

János megdicséri Gájust a hűségéért és odaadó gondoskodásáért, amit az ismeretlenek felé is tanúsít. Ahogyan a 2. levelében tette, itt is örül a híveknek (vagy megtérteknek), akiknek állandó kapcsolata van Jézussal. Ez a lelkészi törődés olyan erény, melyet meg kellene tartanunk a hit, gondoskodás, megosztás és ápolás házában. Ugyanakkor János figyelmeztet Diotrefesz  megosztó viselkedésére, és megígéri, hogy következő látogatásakor meglátogatja (nem csak kritizált, hanem írja, hogy így is fog tenni!) Ezután bátorít, hogy kövessük az isteni példánkat és megemlíti Demetert is.

Ahogyan az előző levelében is tette, nem fejt ki több témát, hanem kifejezi, hogy mennyire szeretne szemtől-szemben beszélni bizonyos témákról, de gyanítom (hasonlóan hozzám, ha megemlíthetem), János általánosságban is szeretett szemtől szembe beszélni az emberekkel. Ahogyan beszélünk, írunk, üzenetet küldünk, tweetelünk, vagy akár a testbeszédünkkel kommunikálunk, tartsuk meg a Jézustól kapott szívünket, elménket és utasításokat. Ó igen – és az üdvözleteink, köszöntéseink legyenek pozitívak, hasznosak és emlékezetesek!


Peter Landless
igazgató,
a Generál Konferencia Egészségügyi Osztályvezetője
Egyesült Államok

Fordította: Rajki Dávid

2015. június 25., csütörtök

Mai szakasz: 2 János 1

Bátorító érzés, mi több izgalmas olyanokkal találkozni, akik számára Jézus szeretete és kegyelme valaha ismeretlen volt, de mióta találkoztak Vele, hűségesek Hozzá. Ez jelentős dolog és ugyanakkor alázattal tölt el, ha még eszközök is lehettünk egy ilyen ébredésben. János, Jézus kedves tanítványa is kifejezi örömét, amikor ilyen személyeket talál, akik továbbra is hűségesek, és kapcsolatban vannak Istennel.

Az apostol kihangsúlyozza Isten parancsolatát, „hogy szeressük egymást” (5. vers). Ezután a szeretetet definiálja: „járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat,… hogy abban járjatok” (6. vers). Ebben a dupla kiemelésben, János nem hagy kétséget afelől, hogy Isten szeretné, hogy mi ténylegesen szeressük egymást. Továbbá direkt tanácsokat ad, hogy ne legyünk kapcsolatban olyanokkal, akik nem követik Krisztus tanításait, és mi több, nem is látják azokat szívesen az otthonukban.  

Ez első hallásra szélsőségesnek tűnhet. Nem az a dolgunk, hogy elvigyük a megváltás üzenetét mindenkihez? Nem kellene mindenkihez megértően fordulnunk? János itt arra a veszélyre figyelmeztet, mely akkor kerül elő, ha olyas valakivel van kapcsolatunk aki szándékosan akarja összezavarni a mi hitünket és kapcsolatunkat Jézussal. Napjainkban ez figyelmeztető jel, még a hűségesek esetében is.

Ahogy János folytatja ezt a rövid levelet a meg nem nevezett címzettjére, akire úgy utal, hogy „a kiválasztott asszonynak” (1. vers), egy másik szintén meg nem nevezett testvérnő és az ő gyermekei üdvözletével zár. Bár sok mindent szeretne még írni, de kifejezi reményét, hogy elmegy hozzájuk, és szemtől szembe beszélhetnek, hogy örömük teljes legyen (lásd 12. vers).

Ahogyan majd folytatjuk napi tevékenységünket, tele üzenetekkel, tweet-ekkel, blogposztokkal és email-ekkel, törekedjünk arra, hogy a beszélgetéseink és közleményeink Krisztus-motiváltak legyenek, és így az örömünk teljes legyen.

Peter Landless
igazgató,
a Generál Konferencia Egészségügyi Osztályvezetője
Egyesült Államok
Fordította: Rajki Dávid

2015. június 24., szerda

Mai szakasz: 1 János 5

János első levele 5. fejezetében az apostol újra felidézi kedvenc témáit, miközben végső érveit is megfogalmazza a szakadást szító, „bűntelen” hazugok ellen. A fejezet első fele ismét a Szentháromság témáját hozza fel, mert ez kapcsolódik az eretnekek állításához, akik tagadták, hogy Jézus az az Istentől küldött Krisztus volt. Az ilyen embereknek nincs örök élete, mert „ez az élet az ő Fiában van; akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (5:11-12). Az egyháztörténelemben végig fennállt – és fennáll napjainkban is – az a kísértés, hogy Jézust vagy teljesen embernek, vagy teljesen Istennek tartsuk ahelyett, hogy elfogadnánk: Ő abszolút egyedi személy, akihez nincs hasonló. Éppen az a tény teszi lehetségessé számára, hogy a világ Megváltója legyen, hogy Ő teljesen ember és teljesen Isten (lásd Zsidók 1-2. fejezet).

Az 5. fejezet első felében a következő téma mélyebb betekintést ad abba, milyen kapcsolat van a szeretet és Isten parancsolatai között. Itt azt a jelentős érvet olvashatjuk, amivel János páratlan módon világít meg egy szempontot a keresztényi élet értelmezését és a felelős életvitelt illetően. Elmélkedjünk ezeken a gondolatokon naponta, miközben azt kutatjuk, mit jelent kereszténynek lenni, mit jelent krisztusi jellemet fejleszteni.    

A fejezet második része arra a problémára világít rá, amivel maga a könyv kezdődött: a bűnre és annak következményeire. Itt azonban az apostol különbséget tesz „halálos bűn” és „nem halálos bűn” között. „Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn [is]” (5:17). Melyek ezek? Azok, amiket megvallottunk (1:9). Isten hallja bűnbánó imáinkat és válaszol azokra (5:14-15). Az ilyen emberek nem élnek törvénytelen életet, mert Istentől születtek (5:18; vö. 3:6, 9, 3:4 fényében).

Mit üzen a mi életünk szempontjából János 1. levele? Azt, hogy legyünk őszinték önmagunkkal és Istennel az énünket és hibáinkat illetően; tartsuk igaznak azt, hogy Jézus valóban teljesen Isten volt, a Tőle küldött Krisztus; és engedjük, hogy Isten tökéletesítse bennünk saját szeretet-jellemét, és ez nyilvánuljon meg a hittestvéreinkkel való közösségünkben, valamint világi kapcsolatainkban. Így nyerhetjük el azt, amit János „örök életnek” nevez (1:2; 2:25; 3:15; 5:11, 13, 20).  


George R. Knight
Egyesült Államok

2015. június 23., kedd

Mai szakasz: 1 János 4

János első levele 4. fejezet visszatér a „bűntelen” hazugokhoz, akik gyűlölettel és megvetéssel viszonyulnak gyülekezeti testvéreikhez, miközben azt állítják, hogy szeretik Istent. János nem kertel. Azt mondja, hogy „Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug... azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (4:20-21). Így vannak azok is, akik azt gondolják, hogy szétválaszthatják Máté 22:36-40 két parancsolatát.  

Miután elolvastuk János első levelét (és az evangéliumát), nem lesz kétségünk a probléma gyökerével, a hazug „bűntelenekkel” kapcsolatban. Ők nincsenek közösségben hittestvéreikkel (1:9) és gyűlölködő a magatartásuk és a tetteik (2:9). És ennek eredményeképpen, a „bűntelen” állapotuk ellenére „nincs örök életük” (3:15) és Krisztus sem az övék (3:14).

Ők János gyülekezetének a tagjai lehettek, de lekésték a vonatot, abban az értelemben, hogy mit jelent megmentve és kereszténynek lenni. Mivel nem jöttek rá arra, hogy „Isten a szeretet” (4:8), istent alkottak maguknak a saját képükre.

János pásztori lelke vérzik, ahogy könyörög nekik, hogy változzanak meg. „ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk” (4:12). Az apostol nem is fogalmazhatott ennél világosabban.

Ellen White így ragadta meg ezt az üzenetet: „Krisztus sóvárogva várja, hogy képmása megmutatkozzék egyházában. Krisztus akkor jön el népéért, ha majd az Ő jellemét tökéletesen tükrözni fogja” (Krisztus példázatai 69. oldal az angolban). Olvasók furcsa dolgot tettek ezzel a szakasszal, amikor félreértették az író szándékát. Az összefüggés tisztázza a kérdést. A 67. és 69.oldalon nyilvánvaló, hogy összhangban van Jánossal, amikor megjegyzi, hogy a mi „szeretetünk” lesz tökéletes, ahogy egyre inkább tükrözzük Krisztus hasonlatosságát és részesülünk az Ő Lelkében. Ez érthető. Végül is Isten jellemének a magva a szeretet (4:8). És Isten azt szeretné, ha olyanok lennénk, mint Ő, amikor Jézus visszajön. Így az utolsó nemzedék bizonyságtétele, akik Jézus eljövetelekor a földön élnek, az Ő jellemének, a szeretetnek megláttatása (Krisztus példázatai 415. oldal az angolban). 

George R. Knight
Egyesült Államok


2015. június 22., hétfő

Mai szakasz: 1 János 3

János még nem fejezte be a vétkező „bűntelen” szentek témáját. A 2. versben azonban olyan dolgot találunk, amit sok gyülekezeti tag félreolvas: „még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában”. Egyesek hamis nézetet olvasnak bele ebbe a versbe, a végidei bűntelen tökéletesség hamis nézetét. És természetesen a 4. verset is használják, amely a bűnt úgy mutatja be, mint a törvény áthágását.

A görög törvény (nomosz) szó azonban egyszer sem szerepel János első levelében. Az itt használt görög szó a „törvénytelenség”, így tehát a bűn törvénytelenség. Ez azt jelenti, hogy úgy élünk mintha nem lenne törvény. És ez - ahogy János a 6. és 9. versekben elmondja - lehetetlen egy keresztény ember számára. „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született” (új prot. ford.).

Itt van az, ami felszínesen olvasva problémásnak tűnik. Mindenek fölébe pedig 1Jn 1:8, 10 világosan megmondja, hogy ha valaki bűntelennek tekinti magát, az hazug. 1Jn 3:9 pedig kijelenti, hogy egy keresztény nem vétkezhet. János azonban nincs összezavarodva. Az 1. és 2. fejezetben a bűnös cselekedetekről beszél (ahogy a görög aorisztosz nyelvtani alak kiemeli a 2. fejezet 1. versében), mindeközben a 3. fejezetben jelen időt használ, hogy elmondja nekünk, egy újjászületett kereszténynek lehetetlen a folyamatos törvénytelenség vagy az Isten elleni lázadás állapotában élni.

Ha egy személy egy bűnt követ el, megvallhatja (1Jn 1:9) és bocsánatot nyer. Ez nem halálos bűn (5:17). A folyamatos törvénytelenség állapotában való élés, ha úgy élünk, mintha nem is lenne törvény, vagy isteni tekintély mögötte, ez „halálos bűn” (5:16), mert nem vezet el a bűnbánatra és a megbocsátásra (Mt 12:30).

Hogyan akarja Isten, hogy éljünk, amikor olyanok leszünk, mint Ő, és amikor Ő megjelenik (3:2)? A válasz az összefüggésben található meg. Azok, „akik megmaradnak benne” (2:28) „átmentek a halálból az életbe”, és „szeretik felebarátaikat” (3:14). A központi parancsolat János számára mindig az, hogy „szeressétek egymást” (3:23). És ez érthető, mert „Isten a szeretet”.

George R. Knight
Egyesült Államok


2015. június 21., vasárnap

Mai szakasz: 1 János 2

János 1. levelének 2. fejezetében még közelebbről bemutatja a „bűntelen” hazugok követeléseit, akik problémákat okoztak a gyülekezetben.

De mielőtt erre térne rá, János még tisztább evangéliumot ad olvasóinak; az egyik legjobbat az Újszövetségben. „Fiacskáim” mondja pásztorként, „ezt azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig valaki vétkezik [általános igeidő, magára a bűn cselekményére utalva], van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, és ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.” (1-2. vers). Nemigen találunk ennél jobb megfogalmazást az evangéliumra.

János azonban még szükségét érzi, hogy visszatérjen a „bűntelen” hamisakra. A 2. fejezet még két hazugságot fektet le, az állítólagos „szentek” kérdése mellett. Először is azt vallják, hogy a világosságban vannak, de mégsem járnak teljesen Isten parancsolatai szerint. Itt az apostol valami komolyabbal foglalkozik, mint egyszerűen a Tízparancsolat megtörése. A 7-17. versekben a központi problémára mutat rá. A 9. versben fogalmazza meg a probléma velejét: „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.” Az egyháztörténelem egyik legszomorúbb ténye miszerint nagyon sokan gondolják úgy, hogy szerethetik Istent anélkül, hogy szeretnék embertársaikat.

A fejezet második fele a Szentháromsághoz kapcsolódó hazugsággal foglalkozik. Tagadták, hogy Jézus volt Isten Krisztusa, és ezáltal az Atyát is tagadták (22-23. vers).

Nehéz természetű gyülekezeti tagokkal állunk szemben. De az apostolnak most is van egy evangéliumi megoldása: „maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen” (28. vers). János azzal a gondolattal zárja a fejezetet, hogy mindenki, aki igazságot cselekszik, „Tőle született”.

Ha az isteni Krisztusban lakozunk, Ő nemcsak megbocsátást szerez számunkra (1Jn 1:9), de általa az Isten parancsolatainak fényében járunk, különös tekintettel a parancsolatra, hogy szeressük embertársainkat (2:9). Valójában, ha Benne lakozunk, az minden szempontból át fogja formálni az életünket.

George R. Knight
Egyesült Államok
Fordította: Kóczián Ágnes


2015. június 20., szombat

Mai szakasz: 1 János 1

A gyülekezeti tagok nem egyformák. Vannak, akik egyszerűen problémásak. Ez éppen úgy igaz volt János apostol idejében, mint manapság. Egyesek a gyülekezetében az egyház tagjainak tartották magukat, annak ellenére, hogy „a sötétségben jártak”. Az apostol kijelentése szerint az ilyenek hazugságban éltek (6. vers).

Ez a probléma elég összetettnek tűnik, de tekintsünk először is a hetedik versben említett gondra, miszerint ezek az emberek nem voltak összhangban a gyülekezet többi tagjával. Bizonyára nem véletlenül, hiszen ahogy a következő versben látjuk, azt állították magukról, hogy bűntelenek, nem követnek el semmi törvénytelenséget.

János azonban átlátott ezeken az embereken. A 8. versben egyenesen hazugnak nevezi őket, majd a 10.-ben kijelenti, hogy az ilyenek Istent is hazugnak állítják be. Elvégre Isten kijelentette, hogy „mindnyájan vétkeztek” (Rm 3:24), ahogy ószövetségi példák sokaságának felvonultatásával Pál is bizonyítja a Rómaiakhoz írott levél harmadik fejezetének első felében.

A jó hír a magukat „bűntelennek” vallókkal kapcsolatban, hogy ez is módot adott Jánosnak a megbocsátás evangéliumának hirdetésére. „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” – mondja az apostol (9. vers).

Többek között azt szeretem János apostolban, hogy még a csüggesztő helyzetekben is képes valami hasznosat, biztatót találni. Ez a hozzáállás számomra is fontos tanulságul szolgál.


                                                                                        George Knight
Egyesült Államok
Fordította: Csala Beáta


2015. június 19., péntek

Mai szakasz: 2 Péter 3

Péter apostolnak ebben a fejezetben található jövendölése napjainkban teljesedik. A csúfolódók kigúnyolják Jézus második dicsőséges eljövetelének gondolatát. Nem vesznek tudomást Jézus tanításáról, hogy „ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14:3), sőt még keresztények is tagadják az Ő visszajövetelének a gondolatát.

A hitetlenek és gúnyolódók ellenére Péter arra emlékeztet bennünket, hogy az Úr napja el fog érkezni. Az Ő dicsőséges eljövetele biztos. Jézus megígérte: „Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is” (Mt 24:27).

Ahelyett, hogy a kételkedés okaként értelmeznénk a látszólagos késést, inkább elismerjük, hogy „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Pt 3:9).

Akkor hát hogyan éljünk, miközben várjuk a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus eljövetelét? Péter ezekkel a szavakkal tanácsol bennünket: „akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét” (2Pt 3:12). Jézusra kell szegeznünk a tekintetünket, üdvösségünk kezdeményezőjére és bevégzőjére, és csatlakoznunk kell Hozzá missziójában. Hallgassuk Jézusnak ezen szavait, amit tanítványaihoz és hozzánk intézett: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (Jn 20:21). Az embereknek szükségünk van arra, hogy meghallják az evangélium jó hírét. Ahogy elindulunk Jézus nevében, mindig emlékezzünk az Ő ígéretére: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20).

Dr. Derek J. Morris
a Generál Konferencia Lelkészi Osztályának titkára
Egyesült Államok


2015. június 18., csütörtök

Mai szakasz: 2 Péter 2

Néhány évvel ezelőtt keresztény lelkészek egy csoportjával találkoztam. A gyűlés után egy idősebb lelkész odajött hozzám és ezt mondta: „Bárcsak a felekezetünk még mindig úgy hinne a Bibliában, ahogyan Ön”. A lelkész szolgálata során látta, gyülekezete hogyan távolodott el Isten Szavának tiszta tanításától.

Jézus ragadozó farkasokra figyelmeztetett, akik bejönnek a nyájba, hamis prófétákra, akik juhok ruhájába öltöznek (Mt 7:15). Péter megismétli a figyelmeztetést, és további sajátos részleteket ad a hamis tanítókról, akik veszedelmes eretnekségeket hoznak be a közösségbe. Ők nem Jézus számára keresnek tanítványokat, sőt inkább saját maguk után akarják vonni a tanítványokat (ApCsel 20:30). Péter így figyelmeztet: „benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban”(2Pt 2:3 – új prot. ford.).

Hogyan tudjuk felismerni a hamis tanítókat? Jézus mondta, „Gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7:16). Meg kell vizsgálnunk mindent és szilárdan kitartani a jó mellett!

A mai nap olyan hálás vagyok Jézus ígéretéért: „De mikor eljön amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti nektek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek” (Jn 16:13-14).

Kérd a Szentlelket, hogy vezessen ma Isten Szavának mélyebb ismeretére! A Jézussal való személyes kapcsolat, valamint az élő Ige és az Ő írott szavának ismerete véd bennünket a hamis tanítók megtévesztése ellen.

Dr. Derek J. Morris
a Generál Konferencia Lelkészi Osztályának titkára
Egyesült Államok
Fordította: Marosán Réka


2015. június 17., szerda

Mai szakasz: 2 Péter 1

Még fiatal lelkész voltam, amikor valakitől megkaptam ajándékba H. M. S. Richards egyik prédikációjának felvételét. Az igehirdetés címe a következő volt: „Ha újra fiatal lelkész lehetnék”. Újra meg újra végighallgattam a tanácsait, amelyek egy Istennel leélt élet valódi bölcsességét tartalmazták.

Péter második levele azokhoz szól, akik „velünk egyenlő drága hitet nyertek”, és ihletett tanácsokat tartalmaz az idős apostol részéről. Itt, az első fejezetben emlékeztet bennünket arra, hogy a kegyelemben és a mi Urunknak, a megtartó Jézus Krisztusunknak kegyelmében való növekedés egy élet munkája. Ezen az utazáson mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy Ő saját erejét adja nekünk mindenhez, ami az élethez és kegyességhez szükséges.

Keresztény életutunk legdrágább erőforrása az Isten Igéje. Mi nem légből kapott, kitalált meséket követünk. Péter személyes bizonyságot tesz arról az időszakról, amit együtt tölthetett Jézussal, Isten élő Igéjével. Mint ifjú követője szemtanúja volt az Úr fenségének és magasztos lényének. Bár nem volt jelen a keresztségkor, amikor az Atya kijelentette: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Mt 3:17), ellenben ott volt a megdicsőülés hegyén, ahol az Atya így szólt: „Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok” (Mk 9:7).

Péter az Isten írott Igéjére is felhívja figyelmünket. Igen biztos a prófétai beszéd, amely a Szentlélek szolgálata által érkezik hozzánk. Az abban található szavak nem csupán emberi szavak Istenről, hanem Isten szavai az ihletett prófétákon keresztül, az emberi családhoz. Az írott Ige igen nagy és becses ígéreteket tartalmaz, amelyeket igényelhetünk magunknak. Melyek azok a drága ígéretek Isten szavában, amelyek kézzelfogható áldást jelentettek számodra keresztényi utadon?  

Dr. Derek J. Morris
a Generál Konferencia Lelkészi Osztályának titkára
Egyesült Államok

2015. június 16., kedd

Mai szakasz: 1 Péter 5

Péter az első levél záró fejezetében világos tanácsot ad az egyház adminisztrátorainak és vezetőinek, hitelességének bizonyságaként pedig azt hozza fel, hogy szemtanúja volt Krisztus szenvedéseinek. „Legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen” – tanácsolja nekik a 2. versben.

Néha vonakodunk attól, hogy a jó cselekedetek jutalmáról beszéljünk, de Péter nem így tett. Emlékeztet bennünket arra, hogy a dicsőség hervadhatatlan koronája a miénk (3. vers). Bátorítja a gyülekezetek fiatalabb tagjait, hogy engedelmeskedjenek az idősebbeknek és a tapasztaltabb, hitben érettebb személyeknek, de aztán mindenkit felszólít: „egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak” (5. vers).

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (7. vers).  Sok évvel ezelőtt, amikor három kisgyermekemet próbáltam az ölemben tartani, akik mindnyájan helyet követeltek maguknak, a mögöttem ülő asszony gyorsan leírta ezt az igeverset egy papírdarabra, és a kezembe csúsztatta. Azóta is ez maradt az egyik legkedvesebb ígéretem a Szentírásból!

Péter ismét emlékezteti olvasóit a nagy küzdelem témájára, mégpedig arra, hogy a hatalmas ellenség, akinek sátán a neve, ijesztéssel akarja rávenni a hívőket arra, hogy elhagyják hitüket, és elforduljanak Jézus Krisztustól, aki az ő végzetét jelenti. Álljatok ellen! Tartsatok ki szilárdan! Legyetek éberek!

„Békesség mindnyájatoknak, akik a Krisztusban vagytok” (14. vers). Ámen!



Dr. Cindy Tutsch
az Ellen G. White Intézet

nyugdíjas társigazgatója
Egyesült Államok

2015. június 15., hétfő

Mai szakasz: 1 Péter 4

Folytatva a 3. fejezet 18-22. verseiben elkezdett gondolatmenetet, Péter emlékezteti olvasóit Krisztus szenvedéseire, ami motiváló erő a hívő számára, hogy életét – mind gondolatait, mind cselekedeteit – az Egynek példájára alapozza, aki meghalt helyettünk. Továbbra is követünk el hibákat (lásd: Üzenet az ifjúságnak, 338. o. – angol kiadás oldalszáma), de szívünk elfordult a korábbi, Isten ellen lázadó életünktől.

A korábbi barátok vagy szekuláris emberek talán haraggal vagy utálattal fordulnak a keresztények felé, akik nem vesznek részt többé szórakozásaikban, de ami egyedül számít, az Krisztus véleménye. Az Ő evangéliuma nem a halottak lelkeinek adatott, hanem azok számára prédikáltatott (múlt idő), akik valaha éltek, de már halottak (jelen idő). A holtak az alapján lesznek megítélve, ahogyan az életüket élték Krisztus által. Nem lesz „második esélyük” az evangélium hallására.

Mivel „mindennek vége közel van” (7. vers), Péter józanságra (önuralomra), éberségre, mindenek felett pedig egymás iránti szeretetre inti a híveket. Egymás hibáinak és bukásainak felnagyítása helyett Péter a megbocsátás lelkületére és a testvéri szeretetre bátorít. A következő versben vendégszeretetre szólít, ha a felemelő közösséget szeretnénk megtapasztalni a gyülekezeti tagokkal, csakúgy, mint a vendégek és idegenek iránt.

Péter egy utolsó felhívást intéz hozzánk, olvasóihoz, hogy szilárdan álljunk Jézusban az üldöztetés és próbák közepette, majd emlékeztet, hogy a mi örök biztonságunk a hű Teremtőnkben, a mi lelkünk Pásztorában rejlik.

Dr. Cindy Tutsch
az Ellen G. White Intézet
nyugdíjas társigazgatója
Egyesült Államok
Fordította: Kóczián Ágnes


2015. június 14., vasárnap

Mai szakasz: 1 Péter 3

A gyakorlati tanácsok sorát folytatva Péter a férjeket és feleségeket inti, hogy tiszteljék és szeressék egymást, „mint akik örököstársak az élet kegyelmében” (7. vers). A nők figyelmét arra hívja fel, hogy a krisztusi magatartás az, ami sokkal inkább vonzóvá teszi őket, mint a külsőségek és egyéb figyelemfelkeltő praktikák. Isten nem áldja meg azt a férjet sem, aki zsarnokként bánik feleségével és önző módon uralkodik felette.

Péter minden keresztényhez intézi felszólítását, hogy azonos lelkületben éljenek. A Hetednapi Adventista Bibliakommentár szerint a 8. versben szereplő egység nem egyformaságot jelent.  Mindazonáltal Péter elismeri, hogy előfordulhatnak nézetkülönbségek, ezért arra ösztönzi a hívőket, hogy szeressék egymást, udvariasan és együttérzően bánjanak egymással a viszálykodás, vagy csúfolódás helyett.

Egyeseket megzavarhatnak a 18-20. versek, arra gondolván, hogy Jézus, vagy Noé a pokolban lévő embereknek prédikálta az evangéliumot.  Krisztus valójában a Szentlélek által (19. vers) a bűn börtönében sínylődő embereknek (Zsolt 142:8.) hirdette a szabadulást.

Az egyik legnagyobb felelősségünk, amire Péter itt, a 15. versben buzdít minket: „Mindig legyetek készen megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. De szelídséggel, félelemmel és jó lelkiismerettel tegyétek!”

A Szentírás gondos, imádságos tanulmányozása, mellyel Isten akaratát kutatjuk, valamint a Szentlélektől kapott bölcsesség és tapintat nélkül lehetetlen eleget tenni ennek a felszólításnak.

                                                                Dr. Cindy Tutsch
az Ellen G. White Intézet
nyugdíjas társigazgatója
Egyesült Államok
Fordította: Csala Beáta


2015. június 13., szombat

Mai szakasz: 1 Péter 2

Péter nem akarja, hogy olvasói mereven változatlanok legyenek, amikor Jézussal járnak. Ebben a fejezetben emlékezteti azokat, akik megtapasztalták az újjászületést (1Pt 1:23-25), hogy továbbra is tegyenek félre mindent, ami megakadályozná őket a lelki növekedésben, és haladjanak előre Jézusban, aki a szegletkő. A zsidó nemzet épp abban az Egyetlenegyben érzett fenyegetést, Aki arra vágyott, hogy megerősítse őket. Ahelyett, hogy megütköznek Benne, Jézus a béke és boldogság építésének sarokköve kell, hogy legyen.

A 9. versben Péter ismét azoknak a szent elhívásáról ír, akik Isten képviseletére lettek kiválasztva ezen a földön, akik dicsőséget és megbecsülést szereznek Krisztusnak, akik a sötétségből az igazság világosságára hívattak ki. A „megtartásra való nép” kifejezést talán jobb lenne úgy fordítani, hogy "a nép, amelyet Isten szerzett magának". És milyen hatalmas árat fizetett váltságunkért!

Ahelyett, hogy a „megtartásra való nép” státuszunkra összpontosítanánk a kifejezés különc és én-központú értelmében, sokkal jobb lenne, ha arról lennénk ismertek, hogy „együttérzéssel, udvariassággal, és könyörületességgel teljes nép” vagyunk. A Bibliában a fény szó gyakran az igazság leírására szolgál (Mt 4:16; Lk 11:35). Ahogy a Bibliára, mint a fény forrására mutatunk, és visszatükrözzük Jézus szeretetét az életünkben, jó eszközök lehetünk abban, hogy visszataláljanak a Jó Pásztorhoz azok, akik eltévelyedtek.

Dr. Cindy Tutsch
nyugalmazott Igazgató, Ellen G. White Intézet
Egyesült Államok
Fordította: Liebhardt László


2015. június 12., péntek

Mai szakasz: 1 Péter 1

Köszöntésében Péter megszólítja a Palesztinán kívül élő keresztényeket, mint „jövevényeket” vagy „idegeneket”, azzal a burkolt célzással, hogy ez a föld ideiglenes, miközben a menny az állandó otthonuk azoknak, akik hűségesek Jézushoz. A mi hűségünk Isten hatalma által valósítható meg, aki „élő reménységet” ad „Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (3-5. vers).

Jártam Mamertinus sötét, nyirkos börtönében Rómában, ahol Péter raboskodhatott, amikor ezt a levelét írta. Péter számára nem volt idegen a próba, a szerencsétlenség és üldözés. Saját szenvedéseinek összefüggésében emlékezteti az olvasókat arra, hogy a próbák erős hitet eredményeznek, ahogy az aranyat is a tűz próbálja és tisztítja meg

Péter olvasói valószínűleg nem találkozhattak személyesen Jézussal, de minden bizonnyal megtapasztalhatták a vele való lelki közösséget. Ezért mi is várhatjuk a megjutalmazást az Ő eljövetelekor. Az egyház reménye akkor is, és most is Jézus Krisztus közeli visszajövetele. A megváltás tervének kibontakozása nagy érdeklődése tart igényt még az angyalok között is (12. vers).

Miután kifejti, mi is a szent élet célja (Jézus, az Ő feltámadása és második eljövetele), Péter a mindennapi élettel kapcsolatos gyakorlati tanácsokkal folytatja levelét. Az érzéki élvezetekre vágyó világunkban az apostol felhívása, hogy mit engedünk be az elménkbe, sokkal időszerűbb, mint bármikor. Ahogy a Lélek által engedelmeskedünk az igazságnak, megtanuljuk egymást is tiszta szívből szeretni (22. vers).

Cindy Tutsch, DMin
Ellen G. White Intézet nyugalmazott társigazgatója
Egyesült Államok


2015. június 11., csütörtök

Mai szakasz: Jakab 5

A közeljövőben a világ lakói, akik most még jól élnek, sírni fognak a rájuk következő próbák miatt. Ha önző eszközök segítségével értünk el anyagi sikert, akkor pénzünk és a tulajdonunkban lévő földterületek értéktelenné válnak. Drága ruháinkat megeszik a molyok, felhalmozott kincseinket pedig a rozsda.

Nagyon figyelnünk kell arra, hogy hogyan bánunk másokkal. Egyesek ki sem fizetik azokat, akik dolgoznak nekik; ők pedig Istenhez kiáltanak kétségbeesésükben az elszenvedett igazságtalanságok miatt. Isten meghallgatja kiáltásukat. Úgy élünk, mintha döntéseinknek nem lennének következményei. Az élet rövid, lehet, hogy ma még itt vagyunk, de holnap már nem.

Vajon sok szenvedést viselünk el? Gondok lesnek ránk minden kanyarban az életúton? Vigyük minden bajunkat mennyei Atyánk elé! Ő erőt fog adni mindenhez. Segít elviselni az élet nehézségeit. Másrészt, ha minden rendben van velünk, akkor örvendezzünk Isten kegyelmének és áldásainak, amelyeket ránk áraszt mindennapjainkban! 

Tartsuk szem előtt, hogy bűneinket csak Istennek valljuk be, hibáinkat viszont egymásnak! Imádkoznunk kell egymásért, és ha Isten az ő nagy irgalmából úgy dönt, akkor meggyógyít bennünket. Az igazak következetes és szívből elmondott könyörgései hatalmas erővel bírnak – az Úr jósága által. Ha népe együttesen könyörög az ínségben lévőkért, Isten meghallgatja őket.

Ha valamelyikünk visszaviszi egy testvérét az Istenhez, megmentette az örök haláltól, és egy jobb életre vezette. Bűnei a tenger mélyére vettetnek, és onnan soha elő nem kerülnek. Örök élete lesz. Mindennek örömteli következménye, hogy az Úr bennünket választott ki arra, hogy egy-egy tékozló fiát vagy lányát hazavezessük Urának, a Megváltó Jézus Krisztusnak szerető karjába!


Robin Pratt
Gyermekszolgálatok, és Családi Osztály
Carolina Egyházterület
Egyesült Államok


2015. június 10., szerda

Mai szakasz: Jakab 4

Fel kell tennünk önmagunknak egy kérdést: „Honnan származik a veszekedés és a viszálykodás?” Ez a viselkedés a gondolatvilágunkban kezdődik, és közvetlen kapcsolatban van a vágyainkkal. Mivel akarunk bizonyos dolgokat és látszólag sosem érjük el őket – bármennyire igyekeznénk is – keserűséget és kudarcot érzünk. Ezért vitatkozunk és néha mérgesek is vagyunk.

Másrészről viszont vannak olyan dolgok, amelyeket az Úr megadna nekünk, de mi nem vesszük a fáradságot, hogy kérjük, ezért nem is kapjuk meg. Néha eszünkbe jut, hogy kérjük mennyei Atyánkat, hogy adja meg, amire vágyunk, de Ő nem adja meg, mert rossz indítékkal kértük. Önző módon kértük.

Mit gondolunk, mit jelent az a Bibliában, amikor azt olvassuk, hogy Isten féltékeny? Azt jelenti, hogy Istennek fáj a szíve a velünk való kapcsolat miatt. Arra vágyik, hogy értelmes kapcsolatot tartson fent velünk azért, hogy segítsen képességeinket kiteljesíteni. Ezért Ő kegyesen és ingyen felajánlja nekünk az Ő csodálatos kegyelmét, hogy segítsen megváltozni és érettségre jutni. Az Ige azt mondja, hogy Isten azoknak adja kegyelmét, akik tanulékonyak. Nem adja kegyelmét a büszke és arrogáns embereknek. Ez nem azért van, mert nem hajlandó nekik adni kegyelmét; hanem azért, mert az ilyenek nem ismerik fel Isten élet átalakító kegyelmét, és nem rendelik alá magukat annak.  

A kulcs mindenhez a mi akaratunk. Alá kell rendelnünk akaratunkat Istennek, és ódzkodnunk kell a gonosztól és kísértéseitől. Amikor következetesen ezt tesszük Jézus nevében, az ördög elmenekül tőlünk. Vissza kell utasítanunk mindent, ami gonosz körülöttünk, és meg kell engednünk Istennek, hogy tisztítsa meg még a gondolkodási folyamatunkat is. Mindenek felett fel kell hagynunk azzal, hogy egyik lábunkkal a világban, a másikkal a gyülekezetben legyünk. Nem szerethetjük Istent és az ördögöt is egyszerre.

Nem szabad részt vennünk a pletykában barátaink és családunk ellen. Ha bárki hamis dolgokat beszél testvére ellen az ő háta mögött, hogy tönkretegye hírnevét, a bíró szerepét veszi magára. Amikor ezt tesszük, nemcsak Isten törvénye fölé helyezzük magunkat, hanem Isten fölé is.

Robin Pratt 
Gyermekszolgálatok, és Családi Osztály
Carolina Egyházterület
Egyesült Államok


2015. június 9., kedd

Mai szakasz: Jakab 3

Jakab rámutat arra, hogy hiába vannak tanítók és vezetők nagy tiszteletben a közösségben, ez nem jelenti azt, hogy nem fognak magasabb elbírálás alá esni, mint az átlagember. Sőt, az ő beszédük súlyosabb ítélet alá esik, mint másoké.

A nyelv olyan kicsi, és látszólag veszélytelen, de hatalmas pusztítást tud véghezvinni, ha nincs Jézus irányítása alatt. A nyelv tudja építeni egy személy jellemét, de rombolni is képes azt. Néhány szó egy életre tönkre tud tenni egy kapcsolatot. Ha engedjük az ördögöt, hogy irányítsa a szavainkat, embereket, gyülekezeteket, közösségeket idegeníthetünk el tőlünk. Egész háborúk robbantak ki néhány óvatlanul kimondott szó miatt.

Másrészről, a férfiak és nők hatalmas dolgokat vihetnek végbe, ha irányítják szavaikat. Kedves szavakkal állatokat lehet szelídíteni, betanítani. A szavak segíthetik a gyógyulást, érzelmi és lelki nyugalmat adhatnak az embereknek. A nyelv lehet undorítóan gonosz, szétszórva mérgező magvait mindenfelé. De lehet hasznos eszköz is a jóra, ösztönözhet és lehetővé teheti embereknek, hogy olyanok lehessenek, mint Jézus. Furcsa, de a bátorító és bosszantó szavak érkezhetnek ugyanazon ajak felől. Lehetséges, hogy édes és keserű víz folyik egyazon forrásból?

Ha megértjük, hogy János mit szeretne mondani nekünk, akkor alázattal használjuk a pozitív beszédet és viselkedjünk is úgy. Ezek a cselekedetek az életünk részévé válnak, mert Jézus Krisztus él bennünk. A mi tetteink ragyogjanak úgy mint a nap, mert a Fiú lakozik bennünk.

A mások felé érzett haragot Isten nem helyesli. Ellenkezőleg, ezt az eszközt az ördög használja, hogy megmérgezze mindazokat, akik kiejtik a haragos szavakat, és azokat is, akik hallgatják. Az ilyen viselkedés nem egyeztethető össze egy olyan kereszténnyel, aki Jézus Krisztus evangéliumát hirdeti. A gyűlölet, harag, irigység terjesztésének zavarodottság lesz az eredménye.

A bölcsesség, tisztaság, kedvesség, megszánás és türelem mind-mind a menny felé tartó emberek tulajdonságai. Ha megvannak bennünk a helyes viselkedés és hozzáállás alapjai, akkor elfogultság és képmutatás nélkül állíthatom, hogy egy nap látni fogjuk Jézust. Ezen a csodás napon az begyűjtetnek majd azok, akik a kedvesség, megszánás és béke megvait vetették el.

Robin Pratt 
Gyermekszolgálatok, és Családi Osztály
Carolina Egyházterület
Egyesült Államok

Fordította: Rajki Dávid