2014. december 31., szerda

Mai szakasz: Lukács 16

Amikor a pazarló vezető hűtlensége kiderül, valamit tennie kell a túlélése érdekében. Jézus története Lukács evangéliuma 16. fejezetének 1-15. verseiben úgy hangzik, mint egy jelenet a mai filmek egyikéből. Jézus nem tér ki rá, hogy a sáfár vajon többet vett el az őt illető nyereségnél, vagy egyszerűen rosszul kezelte a rábízottakat. A részletek a képzeletünkre vannak bízva, ami minden helyzetben alkalmazhatóvá teszi a történetet.

Ami biztos, hogy elérkezett a számonkérésének napja, és hamarosan állás nélkül marad. Mit hallok felőled? mondja az üzlet tulajdonosa, Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár (Lk 16:2). A vezető vagy sáfár elleni ítélet biztosan igaz volt, hiszen nem tudta igazolni tettét. Ehelyett azt kérdezi magától: Mit míveljek? (Lk 16:3).

A sáfárnak nem volt túl sok lehetősége, hogy eltartsa magát, mivel túl idős vagy gyenge volt ahhoz, hogy fizikai munkát végezzen, koldulni pedig szégyellt (Lk 16:3). Mivel az erkölcsi becsületesség küszöbét már átlépte ura vagyonának eltékozlásával, úgy dönt, hogy mestere adósait a maga adósaivá teszi azáltal, hogy 20-50%-kal csökkenti adósságaik mértékét. Az adósságok nagyon voltak: több mint 3 m3 olívaolaj és ugyanennyi búza. Olyan eszesen cselekedett, hogy ura is csodálta korábbi beosztottja önfenntartó képességeit. És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett (Lk 16:8).

Jézus más oldalról közelít. Miután megjegyzi: e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében” (Lk 16:8), Jézus a siker fontos alapelvét tárja elénk: Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az(Lk 16:10).

Az élet mindennapi részletei sokkal fontosabbak a jellem fejlesztése szempontjából, mint a nagy életváltoztató döntések. Valójában a kis választásaink meghatározzák a nagy döntéseinket. A pénzköltési szokásaink, személyes becsületességünk és időbeosztásunk mind olyan szokásrendszereket alakítanak ki, amelyek nem lesznek mások akkor sem, amikor az Isten iránti hűség és a személyes előnyök között kell választanunk. Mert választanunk muszáj lesz. Jézus így foglalja össze: Egy szolga sem szolgálhat két úrnak… Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak (pénznek) (Lk 16:13).

A farizeusok, akik szerették a pénzt, gúnyolódtak e szavakat hallva, de Jézusé volt az utolsó szó: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos (Lk 16:15). Ahogy olvasod Lukács evangéliumának 16. fejezetét, fogadd el Jézus hívását, hogy az életed legapróbb részleteiben is hűséges légy Istenhez!

Douglas Jacobs, D. Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara
Fordította: Kóczián Ágnes


2014. december 30., kedd

Mai szakasz: Lukács 15

Hogyan kell a szenteknek a bűnösökhöz viszonyulniuk? Például ha egy nem keresztény kollégád, vagy szomszédod vendégségbe hív? Vagy meghívnak egy teljesen világi rokonod esküvőjére? Sokan kényelmetlenül érezzük magunkat olyan emberek társaságában, akik nem velünk azonos értékeket tisztelnek. Feszélyez, hogy mit együnk, igyunk, miről beszéljünk.
Jézus olyan sok időt töltött a bűnösökkel, hogy a farizeusok felháborodva panaszolták: „Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik” (Lk 15:2 - ÚRK). Jézus három legnagyobb példázatával felelt meg nekik. Az elveszett bárány, az elveszett drachma és a tékozló fiú példázatával. Mindegyik válaszol a kérdésre: „Hogyan bánik Isten az elveszett bűnösökkel?” E példázatokban Jézus megmagyarázza küldetésének célját és bemutatja Isten megváltási tervét. Mindhárom példázat három részre tagolódik: 1.) valami értékes elveszik, 2.) az elveszett holmi keresése és 3.) az elveszett dolog megtalálásának megünneplése.

Jézus mindenkire, férfiakra és nőkre is vonatkoztatja mondanivalóját e példázatokban. „Melyik ember az közületek, …” (4. vers), „Vagy ha valamelyik asszonynak…” (8.vers). Lukács evangéliuma 15. fejezetének olvasása közben képzeljük magunkat az elveszett juhát kereső pásztor, vagy a pusztaságban bolyongó, elveszett bárány helyébe! Érezzük át, ahogy az asszony aggódva keresi elveszett pénzérméjét, és a megkönnyebbülését, amikor megtalálja! Jusson eszünkbe arról, ahogy az apa siet tékozló fia elé, hogy Isten együttérzéssel, elfogadással és örömmel fogadja az elveszett embereket!

Te minek örvendezel? Keresztényként szükséges ezt a kérdést tisztáznunk, hiszen válaszunk a fontossági sorrendünket tükrözi. Örvendezés helyett a tékozló fiú bátyjához hasonlóan mi is felháborodunk, amikor a megérdemelt büntetés helyett a bűnös együttérzést és megbocsátást nyer? Az idősebb fivér reakciójára hajlanánk talán mi is, amikor apja őt is hívta az ünnepségre? „Íme, mennyi esztendeje szolgálok neked, parancsodat soha meg nem szegtem, és nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy a barátaimmal vigadjak. Amikor pedig ez a fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl vagyonodat, levágattad neki a hizlalt borjút” (29-30. vers).

Ha te is úgy állsz a bűnösökhöz, mint a tékozló fiú bátyja, akkor figyelj az Atya irgalmas könyörgésére: „Fiam, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene tehát, hogy a te testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott” (31-32. vers).

Hogyan viszonyul tehát Isten a bűnösökhöz? Addig keresi őket, amíg rájuk nem lel, megünnepli visszatérésüket és gyermekeivé fogadja őket. Ő értünk is ezt tette, tehetünk-e mi vajon kevesebbet másokért?

Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara
Fordította: Csala Beáta


2014. december 29., hétfő

Mai szakasz: Lukács 14

Jézus szombatnapon gyógyított, a teremtés emléknapján mutatta meg helyreállító hatalmát férfiak és nők egészségének, teljességének visszaállításával. E fejezet elején „a farizeusok egyik vezetőjének” házába hívták Jézust szombati ebédre (Lk 14:1 - ÚRK). Az összegyűlt zsidó vezetők „figyelték”, mit tesz érkezése után Jézus, mert egy vízkóros ember is volt a vendégek között. A házigazdák csapdát állítottak Jézusnak. Különben nem hívtak volna ebédre egy beteg embert, akin szerintük Isten jogos büntetése van a bűnei miatt.

Jézus a következő kérdéssel reagált kimondatlan kihívásukra: „Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?” (3. vers). A farizeusok azonnal dilemmába estek. Ha igennel válaszolnak, ellentmondanak saját hagyományaiknak, ha viszont nemmel, akkor részvétlenségüket mutatják ki. Ezért: „Azok pedig hallgattak” (4. vers).

Miután meggyógyította, Jézus útjára bocsájtotta a férfit. Következő kérdésével pedig egyértelműen rámutatott a vallási vezetők képmutatására: „Ha valakinek közületek a fia vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza ki onnan?” (5. vers). Jézus azonos erkölcsi szintre helyezte a gyermek gödörből való kimentését a vízkóros szombaton történő meggyógyításával. Ha megmentenének egy állatot szombatnapon, de egy beteg embert nem, akkor az állatokat többre becsülnék az embernél. Ha Jézus első kérdése után hallgattak, most már végképp nem tudtak mit felelni (6. vers), hiszen elállt a szavuk a beteg gyógyulásától és Jézus kérdésétől.

Mit kellene Jézus kérdésére válaszolnunk? Hogyan jellemzi válaszunk a szombatnapi tevékenységeinket? Ha a szombati munkavégzés tilalma felszabadít minket a kenyérkereső tevékenység alól, ez lehetőséget ad arra, hogy másoknak segítsünk, és ünnepeljük Isten teremtő és fenntartó hatalmát. Felszabadulunk, hogy részt vegyünk Jézus gyógyító munkájában az élet minden területén, ezzel is kifejezve hálánkat Istennek a saját, bűnből és betegségből történt gyógyulásunkért, szabadulásunkért. Ha a szombat a teremtés emlékünnepe, mivel tarthatnánk meg jobban, mint azzal, hogy segítünk másoknak is megtapasztalni Jézus megújító, gyógyító erejét?

Igazság szerint a szombatnap erkölcsi értékének alapja, hogy a törvényt nem sérti embertársaink, férfiak és nők megsegítése szombaton. Ha összevetjük szombattartó irányelveinket Jézus elvével, hogy a szombatnap alkalmas a jócselekedetekre, akkor rájöhetünk, hogy néhány szombati tilalmunk akadályozza az életadó cselekedeteket. Arra is rádöbbenhetünk, hogy bizonyos szombati gyakorlatainknak nincsen gyógyító értékük, és más napokon is meg lehetne tenni azokat.
Engedjük, hogy Jézus kimondatlan válasza, mely szerint „szabad szombatnapon gyógyítani” felszabadítson, hogy minden szombaton az Ő gyógyító erejével szolgálhassunk másokat!

Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara
Fordította: Csala Beáta


2014. december 28., vasárnap

Mai szakasz: Lukács 13

Jézus hallgatósága gyakran intézett kérdéseket vagy tett megjegyzéseket Jézushoz. Amikor Jézus megkérdezte őket: "az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni;erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?" (Lk 12:56). Az emberek elmondták Jézusnak az aktuális híreket. Pilátus megölte a templomban a galileaiakat amint áldozatot mutattak be (Lk 13:1). A tömeg úgy gondolta, hogy a galileabeliek valami hatalmas bűnt követtek el, de Jézus azt mondta: "Gondoljátok-e, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom nektek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek" (Lk 13:3).

Ezután Jézus hallott egy másik új hírt, tizennyolc emberről, akikre rászakadt egy torony és meghaltak Siloámban (Lk 13:4). Jézus leszögezte, hogy azok, akik baleset általi vagy erőszakos halált halnak, nem bűnösebbek, mint mások, mert mindannyian bűnösök vagyunk és a halál büntetése alatt vagyunk. Jézus elutasítja azt a gondolatot, hogy szenvedésünk a bűnünk következménye lenne.

Így Jézus mond egy példázatot Isten kegyelméről a bűnösöknek: "Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve;és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála" (Lk 13:6). A szőlősgazda ki akarta vágni a fát, de a vincellére egy év türelmi időt kért. Jézus példázata bemutatja Isten kegyelmét és annak határait. Ha a fa a következő évben sem teremne, a tulajdonos beleegyezett, hogy a vincellér kivághatja (Lk 13:9). A te életed megtermi a bűnbánás gyümölcsét? Jézus arra kér bennünket, hogy valljuk meg bűneinket, és kérjünk bocsánatot és szabadítást bűneinkre.

A szőlőskert példázata után Lukács Jézus egyik legdrámaibb csodatételét jegyzi le. Miközben a zsinagógában tanított szombaton, Jézus észrevett egy nőt, aki már tizennyolc éve annyira hajlott volt, hogy nem tudott teljesen felegyenesedni (Lk 13:11). Miután ezt mondta: "asszony, feloldattál a te betegségedből" Jézus ráhelyezte kezét és "azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent" (Lk 13:13).
                                                    
A zsinagóga vezetője felháborodott, hogy Jézus szombaton "dolgozott." Hogyan vehette semmibe az asszony csodálatos gyógyulását, és vádolhatta meg Jézust a szombat megtörésével? Ő és a többi zsidó vezető nem ismerte fel, hogy Isten a hétköznapi munkát tiltotta meg szombaton, mert ez a nap a béke és a bűntől való szabadulásnak jelképe, és Isten az Ő szeretetének mélyebb megismerésére szánta. Az asszony betegségének meggyógyításával Jézus bemutatta, hogy a szombat jelképe sátán hatalma alól való megszabadulásnak is.
  
A zsidó vezetők voltak igazság szerint azok, akik megtörték a szombatot, mert az ő szombati "nyugalmuk" valami olyasmi volt, amit az üdvösségük érdekében tettek. Az igazi szombat az, mikor megpihenünk, és felismerünk valami újat Isten ingyen kegyelméből.


Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara
Fordította: Rajki Dávid


2014. december 27., szombat

Mai szakasz: Lukács 12

Ez volt az eddigi  legnagyobb tömeg. Olyan sok ember gyűlt össze, hogy majdnem egymást taposták le, hogy meglássák Jézust (Lk 12:1). Egy férfi - akinek fontos kérése volt, mely ha teljesült volna, anyagi biztonságot adott volna neki -  odafurakodott Jézushoz és ezt mondta: "Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget" (Lk 12:13)

Talán a bátyja nem akarta odaadni a jussát elhunyt apjuk birtoka után. Jézus gyakran segített olyan embereken, akik másoktól való igazságtalanságtól szenvedtek. De Jézus válasza mindenkit meglepett: "Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá?" (Lk 12:14). Miért tagadja meg Jézus bírói mivoltát és miért válaszolt így? Nem volt felhatalmazása arra, hogy bírói döntést hozzon az emberek között. Így válaszol: Nem olyan bíró vagyok, aki az anyagi dolgaitok felől ítél, hanem azért vagyok itt, hogy az emberek szívét ítéljem meg. Jézus a kapzsisága miatt ítélte el az embert, nem pedig a bátyja és közte lévő örökösödési vita miatt.

Azért, hogy a tömeg megértse álláspontját, Jézus a következő alapigazságot tanította : "Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget;mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete." Jézus ezután elmond egy történetet egy emberről, aki nagyobb csűrt akart építeni, hogy abban tárolja a többlettermést.  De Isten ezt mondta neki:  "Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek?" (Lk 12:20). Jézus így foglalta össze ezután: "Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag" (Lk 12:21)

Mivel Isten mindenek teremtője, ő biztosít számunkra bármit, amire szükségünk van. Ha mi valóban hiszünk ebben, akkor követjük Jézus tanácsát a Lukács 12:22-34-ben, hogy először Isten országát keressük és nem aggódunk a fizikai szükségleteink miatt. Ez nem azt jelenti, hogy nincsen szükségünk élelemre, ruházatra, vagy más dolgokra. Jézus ezt mondja: "Ne aggodalmaskodjatok" mert "a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre" (Lk 12:30).

Jézus egy felhívással zárja a példázatot: "Adjátok el amitek van, és adjatok alamizsnát." Az eredmény olyan kincs lesz a mennyben, ami el nem avul, mert "ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is" (Lk 12:34). Más szavakkal Jézus ezt mondja: "Amit értékelsz, az határozza meg a jövődet." Isten értékeli az embereket. Saját életével fizetett értük. A vagyonod csak akkor értékes, ha azzal a Jézust szerető emberek szükségleteit szolgálod.

Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara
Fordította: Rajki Dávid


2014. december 26., péntek

Mai szakasz: Lukács 11

Ha mind Jézus mind pedig János tanította a tanítványokat, hogy hogyan kell imádkozni, akkor nekünk is ugyanezt a kérést kell feltenni, amit Jézus tanítványa kérdez Lukács 11:1-ben: ”Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait.” Válaszképpen, Jézus egy mintaimát mondott, amit használhatunk. A “Miatyánk” nem egy olyan ima, amit folyamatosan ismételni kell. Ez egyértelműnek tűnik abból a történetből, amelyet Jézus mondott arról az emberről, aki megkérte a barátját, hogy adjon kenyeret egy váratlan vendégnek. Mindannyian mentünk már úgy barátunkhoz, hogy valamilyen segítséget kértünk. Jézus imája azt mutatja be, hogy mit kérhetünk az Úrtól imáinkban.

Jézus ezzel indítja az imádságát: ”Miatyánk, ki vagy a mennyekben” (Lukács 11:2). Az, akihez intézzük az imádságunkat, mindenki felett van – Ő a mennyben van, ugyanakkor személyes Isten, a mi Atyánk. Amikor így  imádkozunk, “Szenteltessék meg a te neved” (Lk 11:2) rájövünk Isten szentségére és a mi bűnösségünkre. Kérjük “Atyánkat”, hogy adja nekünk szent jellemét.

A következőkben Jézus így tanít bennünket imádkozni: “Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen a földön is" (Lk 11:2). Ez a világ még nincsen teljesen Jézus uralma alatt. Így imádkoznunk kell azért az időért, amikor a bűn eltöröltetik, és Jézus ismét uralma alá veszi a Földet. Továbbá imádkozzunk azért, hogy az Úr akarata beteljesüljön mindennapi életünkben itt a Földön, amint a mennyben is. Minden nap különféle dolgok történnek, melyekben Isten akaratának rendeljük alá magunkat.

Szintén naponta szükségünk van a mindennapi kenyerünkre (Lk 11:3) és egyéb fizikai szükségletekre. Minden nap szükségünk van az elkövetett bűnök megbocsátására, és minden nap ki kell terjesztenünk a megbocsátást azok felé, akik megbántottak bennünket. Talán Jézus azért vette a kenyér és a megbocsátás igényét egy csoportba, mert az étel az egyik legalapvetőbb fizikai, a megbocsátás pedig a legalapvetőbb lelki szükségletünk.

Lukács evangéliumában Jézus imájának utolsó kérése az, hogy szabadítsa meg a kísértéstől és magától a Sátántól: “És ne vígy minket a kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól” ( Lk 11:4). Mindkét gondolat ugyanazt az üzenetet hordozza: “Ne engedj bennünket olyan helyzetekbe, melyekben a sátán megkísérthet”.

Annak érdekében, hogy imaéleted aktívabb legyen, használd a Miatyánk gondolatait és tedd hozzá saját gondolataidat! Kérd, hogy királysága mihamarabb jöjjön el, és akarata érvényesüljön az életedben! Hozd elé saját fizikai szükségleteidet, és kérésed a megbocsátásra, valamint kérd, hogy Sátántól szabadítson meg!

Douglas Jacobs, D. Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara
Fordította: Rajki Dávid


2014. december 25., csütörtök

Mai szakasz: Lukács 10

Az előző fejezetekben Lukács Jézus szolgálatának gyors előrehaladását írja le. Jézus elhívja Pétert és halásztársait, majd Mátét, és mind a többi tanítványt, a tizenkettőt. Jézus tanította, nevelte és tanácsolta őket, majd kiküldte őket, hogy gyógyítsanak és tanítsanak.  A 10. fejezetben Lukács Jézus szolgálatának további kiterjedéséről számol be. Hetvenkét újabb tanítványt is kijelölt Jézus, hogy kettesével elinduljanak "azokba a városokba és helyekre, ahová menni szándékozott" (Lk 10:1 - ERV).

Így szólt Jézus új evangélistáihoz: "Látjátok, milyen sok az aratnivaló, és milyen kevés az aratómunkás!" (Lk 10:2 - ERV). Vajon Jézus ugyan ezt mondaná nekünk is ma? Ahogy Jézus evangelizációs stratégiájáról olvasunk Lukács 10:1-24-ben, gondoljuk meg, mi történne, ha - Jézus szolgálatának példáját követve - mi is nagy tömegeket közelítenénk meg és kettesével tanítványokat küldenénk ki, hogy házról házra járjanak.

A hetvenkettő "nagy örömmel" (Lk 10:17) tért vissza Jézushoz, és hatalmas eredményeik miatt "Örvendezett Jézus lelkében" (Lk 10:21). Nincs nagyobb öröm a földön annál, mint amikor azt látod, hogy a Lélek munkálkodik rajtad keresztül lelkek gyógyításban és megmentésében. Bizonyságtételük eredményét látni nagy öröm, de mi az, ami a bizonyságtevésre késztet bennünket? A válasz Lukács Evangéliumában egy korabeli jogásztól érkezik, aki próbára akarta tenni Jézust ezzel a kérdéssel: "Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?" (Lk 10:25). Jézus kérdésre kérdéssel válaszolt: A törvényben mi van megírva? Mint olvasod? (Lk 10:26). A Szakértő 5Móz. 6:5-öt és 3Móz. 19:18-at idézte válaszában: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.". (Lk 10:27). Jézus jóváhagyta a törvénytudó válaszát: "Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz." (Lk 10:28).

A jogász elfogadva amit Jézus mondott, ezt kérdezte: "De ki az én felebarátom?" (Lk 10:29). Jézus válaszában elmondott egy történetet egy szamaritánusról, aki megmentett egy félholt embert, aki rablók áldozata lett, miután egy pap és egy lévita is visszautasította a segítségnyújtást. Majd a törvénytudó kérdését "De ki az én felebarátom?" Jézus egy újabb kérdéssel válaszolta meg: "E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?" (Lk 10:36).

A törvénytudó válasza, "az, aki könyörült rajta" (Lk 10:37), nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy jó felebarátnak lenni annyit jelent, hogy irgalmasok vagyunk mindenki irányában, akinek segítségre van szüksége. Jézus egy jó felebarát volt, Akinek a halála és feltámadása gyógyító hatalom számunkra mindabból, amit bűneink okoztak. És ahogy Jézus gyógyít bennünket, el is küld, hogy vigyük el Isten Országának Jó Hírét mindazoknak, akikkel találkozunk.

Douglas Jacobs, D. Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara
Fordította: Liebhardt László


2014. december 24., szerda

Mai szakasz: Lukács 9

Lukács 9-ben Jézus megkérdezni a tanítványait: „Kinek mond engem a sokaság?” (18. vers). Heródes, Galilea helytartója hasonló kérdést tesz fel, miután „meghallotta mindazt, ami történt” (7. vers). Khúza, Heródes főembere, aki Johannának Jézus egyik követőjének férje volt, letérdelt és ezt mondta: „Uram, emlékszel arra a rabbira, Jézusra? Meggyógyította a feleségemet és rajta kívül sok más embert is. Ezrek gyűlnek össze Galilea falvaiból, hogy hallgassák Őt!” A kapernaumi kikötő igazgatója szólalt fel ezután: „Teljesen nyilvánvaló, hogy ez az ember irányítani tudja az időjárást. Ő és tanítványai éppen a Galileai-tengeren eveztek át, amikor egy vihar lecsapott a Hermon hegyről. Amint a hajójuk süllyedni kezdett, Jézus megdorgálta a szelet, és a tenger azonnal teljesen megnyugodott.” A határőr parancsnok megkérdezte: „Emlékszel, hogy hallottunk arról a meztelen tébolyodott emberről odaátról a gadarénusok országából? Jézus kiűzte belőle a démonokat. Most ez a volt ördöngös felöltözve jár az emberek között, az eszénél van, és mindenkinek arról beszél, hogy Jézus meggyógyította őt.” 

„Van még más beszámoló is?” - kérdezte Heródes. „Igen” - mondta Kapernaum polgármestere. „Jézus feltámasztotta Jairus leányát, aki a kapernaumi zsinagóga egyik vezetője volt. Aztán elküldte tizenkét tanítványát, hogy járják be Galileát, prédikáljanak és gyógyítsanak. Olyan, mintha Jézus egyszerre tizenkét helyen lenne.” Heródes aggódva kérdezi: „De ki lehet ez, akiről ezeket hallom?” (9. vers). Az őrparancsnok válaszol: „némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból” (7. vers). „Nem, ő nem lehet, mert lefejeztettem. Ki más lehetne?” „Egyesek azt gondolják, hogy Illés jelent meg. Mások meg azt mondják, hogy egy ősi próféta támadt fel.” „Találkoznom kellene vele, és meg kellene tudnom, hogy ki ő.” Heródes az embereire nézett és még mindig döbbenten ezt mondta: „menjetek el, és találjátok meg a módját, hogy találkozhassam vele!”

Arra a kérdésre, hogy kicsoda Jézus, minden embernek válaszolnia kell. Úgy Heródes, mint Jézus tanítványai szembesültek ezzel a kérdéssel, miután Jézus „hirdette az Isten országának evangéliumát” (8:1), bizonyította a hatalmát a természet, a démonok, a betegségek és a halál felett. Jézus mindezt megtette, mielőtt megkérdezte volna a tanítványoktól: „kinek mondanak engem az emberek?” Mindenről gondoskodott, amire szükségük volt, beleértve az öt kenyér és a két hal megszaporítását több mint 5000 ételadaggá.

A tanítványok válasza Jézus kérdésére, hogy mit mondanak róla az emberek, azonos a Heródesnek adott válasszal: „Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta.” Ő ekkor így szólt hozzájuk: „Hát ti kinek mondotok engem?”  (19-20. vers).

Ez a legfontosabb kérdés, amit valaha feltettek neked. Tulajdonképpen ez az egyetlen kérdés, ami valóban számít. Ahogy Péter válaszát olvasod, dönts úgy, hogy ez lesz a te válaszod is: Uram, Te vagy „az Istennek ama Krisztusa” (20. vers).

Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara


2014. december 23., kedd

Mai szakasz: Lukács 8

Lukács evangéliuma 8. fejezete bemutatja azokat az asszonyokat, akik elkísérték Jézust és 12 tanítványát a galileai evangelizációs körúton. Hálából, hogy meggyógyította őket betegségeikből és a tisztátalan lelkektől (2. vers), gondoskodtak Jézus anyagi szükségleteiről. Jézus szolgálata a társadalom minden rétegéből vonzott embereket, beleértve Johannát, Khúzának a Heródes gondviselőjének feleségét is. Ezeknek az asszonyoknak a munkája, hogy gondoskodtak Jézusról, ugyanolyan fontos volt, mint a tizenkét apostol munkája. Téged Jézus milyen lelki, mentális, szociális vagy fizikai gyógyításban részesített? Hogyan használhatod fel idődet és javaidat, hogy megköszönd ezt neki?

Lukács a magvető példázatát is megosztja velünk. A többi bibliai történethez hasonlóan a példázatok is azt szolgálták, hogy egyetlen Isten-központú evangéliumi igazságot tanítsanak, nem pedig valamilyen teológiai jelentést minden részletében. Keressük meg azt az igazságot benne, amelyet Jézus a hallgatóinak meg akart tanítani. A magvető példázatában Jézus felkészíti a tanítványokat, hogy: „prédikálják az Isten országát és betegeket gyógyítsanak” (9:2). Mielőtt kiküldte volna őket, Jézus szerette volna megértetni velük azt, hogy az emberek különböző módon fognak reagálni prédikálásukra.   

Ahogy Jézus példázatát olvasod Lukács 8:4-8-ban és a példázat magyarázatát Lukács 8:11-15-ben, kérd Istent, hogy készítse fel elméd és szíved talaját. Halld meg Isten szavát és teremj gyümölcsöt (15. vers). Aztán imádkozz, hogy Isten adjon bátorságot és erőt neked, hogy kitarthass az Ige hirdetésében még akkor is, amikor az emberek nem válaszolnak. Noha sok ember szíve kemény, megkövesedett vagy tele van tövissel, mások nyitottak lesznek az evangéliumra, amelyet te vetsz el szívükbe. A példázat végén Jézus felkiált: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” (8. vers). Jézus hangsúlyozza Isten Igéje hallgatásának, de ugyanakkor a megtartásának a fontosságát is (18. vers). Amikor az édesanyja és a testvérei nem tudtak a közelébe férkőzni a tömeg miatt, Jézus újra hangsúlyozta Isten Igéje hallgatásának és megtartásának fontosságát: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten Igéjét hallgatják és megtartják” (21. vers). 

Lukács 8. fejezete olyan történetekkel fejeződik be, amelyek arról tanúskodnak, hogy a szél, a hullámok (26-39. vers), a betegségek (43-48. vers), és még a halál is (40-41; 49-56. vers) engedelmeskednek Jézus szavának. Jézus szava ma is tartalmazza gyógyító hatalmát. Amint hallgatjuk és követjük szavát, Jézus megdorgálja a gonosz lelkeket, a betegségeket, amelyekkel találkozunk, és elménk, valamint egész gondolatvilágunk egészségét is helyreállítja.

Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara


2014. december 22., hétfő

Mai szakasz: Lukács 7

Miért késztette Jézust csodálkozásra a kapernaumi százados hite, és miért mondta, hogy ilyen nagy hittel még nem találkozott? A zsidók vénei kérték meg Jézust, hogy gyógyítsa meg a százados szolgáját „mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk” (5. vers). Miközben Jézus útnak indul, hogy meggyógyítsa a szolgát, a százados egy másik üzenetet küld Jézusnak: „Uram, … nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj; Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám” (6-7. vers).

Megkísért bennünket az a gondolat, hogy méltóknak tartsuk magunkat Jézus gyógyítására azon az alapon, hogy mit tettünk. A százados felismerte méltatlanságát, és kérését Jézus szavának hatalmára alapozta. A szolgának nem volt szüksége Jézus jelenlétére és érintésére. Jézusnak, a világegyetem Uraként hatalma volt minden felett, beleérte a szolga betegségét is: „Hiszen én is a feletteseim hatalma alatt vagyok, és vannak katonáim, akiknek meg én parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, az el is megy, vagy, ha szólok egy másiknak: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, az meg is teszi.” (8. vers – új prot. ford.). Jézus elcsodálkozott a százados hitén. Amikor a küldöttek visszatértek a századoshoz, a szolgát teljesen gyógyult állapotban találták.

Lukács elmondja, hogy másnap Jézus bebizonyította azt, hogy az Ő szava le tudja győzni még a halált is, hiszen feltámasztotta a naini özvegy fiát (7-11. vers). Mennyire erősen hiszel Isten Igéjének erejében? Kész vagy-e arra, hogy feladd a saját cselekedeteidben való bizalmat, és rábízd megváltásodat Jézus szavára?

Amikor Keresztelő Jánosnak elmondták a tanítványai, hogy mit cselekszik Jézus, üzenetet küldött Jézushoz, de ez az üzenet nem igazán a hitéről tett bizonyságot: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” (19. vers – új prot. ford.). Néha azoknak volt a legnehezebb Jézusban bízni, akik a legközelebb voltak hozzá. Ha János tudott kételkedni, akkor bárki megkísértethetik, hogy kételkedjen Istenben és az Ő szavában. Tény az, hogy minél hosszabb ideje keresztény valaki, annál nagyobb lehet a kísértése, hogy kételkedjen. Kérd Istent, hogy ajándékozzon meg a százados hitével!

Lukács 7 azzal fejeződik be, hogy egy „bűnös” asszony megzavarta Simon lakomáját azzal, hogy megkente Jézus lábait drága kenettel. Jézus tapintatosan válaszol a két adósról szóló példázattal, hogy megmutassa: neki is és az asszonynak is szüksége van a megbocsátásra. Ahogy ezt a történetet olvasod, kérdezd meg, hogy te mit válaszolnál Jézusnak és a bűnösöknek. Az asszony, aki megkente Jézus lábait, felismerte, hogy bűnös, és Jézushoz jött bűnbocsánatért. Simon farizeus úgy válaszolt Jézusnak, hogy egy közös vacsorát ajánlott fel neki. Úgy érezte, hogy csorba esett a becsületén, mert egy bűnös nő hívatlanul bejött a lakomájára.  

Ahogy elismerjük saját bűnös voltunkat, és ahogy hittel bocsánatért Jézushoz jövünk, a kapott bocsánatot készek vagyunk mi is mások felé továbbadni.

Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara


2014. december 21., vasárnap

Mai szakasz: Lukács 6

Az ötödik és hatodik fejezetekben Lukács egy olyan irodalmi formát alkalmaz, amelyben ugyanaz a kijelentés vagy gondolat vezet be és zár le egy bizonyos szentírási szakaszt. Az ötödik fejezet leírja azt, hogy Jézus hogyan kezeli növekvő népszerűségét: "...nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába és imádkozott" (Lk 5:15-16).

Mi volt az eredménye Jézus pusztai imádkozásának? "Amikor az egyik napon tanított és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt" (Lk 5:17). Honnan származott Jézus gyógyítási ereje? Az imából.

Lukács Jézus imádkozásának egy másik történetével zárja a szakaszt, amelynek az eredménye gyógyítási erő volt "Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt... lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg ... akik azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított" (Lk 6:12-13, 17-19).

Ima által nekünk is hozzáférésünk van minden erőhöz, amely Jézus számára elérhető volt. Ahogy a Jézust mindenhová elkísérő sokaságról és konfliktusokról szóló történeteket olvassuk, kérjük Istent, hogy adjon erőt saját konfliktusaink kezelésére és arra, hogy megbirkózzunk a bennünket naponta érő stresszhelyzetekkel.   

Nehezen tudjuk megérteni a farizeusok és az írástudók folyamatos vádaskodását Jézus ellen, akik minden áldott nap követték Őt, és azt figyelték, hogy miben kritizálhatják és hol aknázhatják alá az Ő szolgálatát. Úgy mint a mai riporterek, akik követik a politikusokat és színészeket, a kémek is mindig Jézus nyomában voltak. De ő soha nem riadt vissza attól, hogy a Szentírás segítségével szembeszálljon a vádakkal és gyógyító hatalmával bizonyítsa istenségét.  

Amint Lukács 6:1-11-et olvasod, gondolkodj el azon, hogy arra összpontosítasz-e, hogy mit nem szabad tenni szombaton és nem arra, hogy olyan lehetőségnek lásd a szombatot, amikor jót tehetsz és életet menthetsz (9. vers).

Amint Lukács kevésbé ismert verziójában olvasod a Hegyi beszédet (20-49. vers), imádkozz Istenhez, hogy adja neked erejét és kegyelmét, hogy bánni tudj a nehéz természetű emberekkel.
Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara


2014. december 20., szombat

Mai szakasz: Lukács 5

Jézus akkora tömeget vonzott, hogy Simon hajóját kellett használnia, hogy abból tanítsa a Galileai-tó partján összegyülekezett sokaságot. Jézus csodái mindenkit lenyűgöztek. Ugyanakkor álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt(Lk 4:32 –új prot. ford.). Mi tette Jézus szavait ilyen csodálatra méltóvá és hitelessé?

Jézus, az élő Ige, Isten igazságát mint jó hírt mutatta be hallgatói számára. Ahogy elolvasod Lukács 5. fejezetének négy történetét – Simon, Jakab és János elhívása; egy leprás meggyógyítása, egy béna meggyógyítása és Lévi Máté elhívása – keresd az evangélium igazságát mindegyikben! Íme két módja annak, hogy megtaláld az Isten-központú evangéliumi igazságot bármely bibliaszövegben:

1. Keresd az erőt! – Az erő minden igeszakaszban Isten megnyilatkozása és nem embereké. Ha megtalálod az erőt a szövegben, megleled az igazságot is, amit Istenről, a szerzőjéről tanítani akar.
2. Találd meg a mozgatórugót! – A bibliai személyek tetteinek mozgatója gyakran Isten igazsága. Ha megtalálod motivációjukat, megtalálod az evangéliumi igazságot is, amire a történet tanít.

A leprás meggyógyításának története Lukács 5:12-16. verseiben jó kezdőpont, hogy Isten erejét és a szereplők motivációját keressük. A leprás feltárta indítékait, amikor Jézushoz ment, arcra borult, és kérte: ’Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.’” (Lk 5:12 - Új Prot ford.). Hitt az igazságban, hogy Jézusnak van hatalmat kigyógyítani őt a leprából. Egyetlen kérdése az volt „akarsz-e meggyógyítani engem?”

Jézus válaszolt: „»Akarom, tisztulj meg!« És azonnal letisztult róla a lepra (Lk5:13 - új prot. ford.). Bár Jézus megparancsolta neki, hogy ne mondja el senkinek, olyan erőteljes volt az isteni igazság, miszerint Jézus képes gyógyítani a leprát, hogy nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből (Lk 5:15 - új prot. ford.).

Ma is jó hír, hogy Jézusnak van ereje, és vágyik is rá, hogy megtisztítson bennünket testileg és lelkileg egyaránt. Jöjj ma Jézushoz, és imádkozz így: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.”

Tanulmányozd Lukács 5. fejezetének többi történetét is Isten központú, evangéliumi igazságok után kutatva, majd tedd fel a kérdést magadnak: hogyan formálhatják át ezek az életemet? Ahogy követed Isten erejét, és megtalálod a szereplők indítékait, látni fogod miért hallgatták oly buzgón Jézus szavait a galileaiak; így lelki táplálékra és gyógyulásra lelsz majd.

 Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara
Fordította: Kóczián Ágnes


2014. december 19., péntek

Mai szakasz: Lukács 4

Lukács evangéliumát olvasva megfigyelhetjük azt ahogyan a fogalmak kialakulnak. Lukács 4:1-ben az a Szentlélek Aki alászállt Jézusra, amikor megkeresztelkedett (3:22), most elviszi őt a pusztába. Miután legyőzte Sátánt és kísértéseit „Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába” (4:14). Amikor szombaton felállt a názáreti zsinagógában, ezt olvasta Ézsaiástól: „Az Úrnak Lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem...” (18. vers). Kapernaumban Jézus sok ördögöt kiűzött és „nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus” (41. vers).

Miért vitte ki a Szentlélek Jézust a pusztába? Jézus azt tanította a tanítványainak, hogy így imádkozzanak: „És ne vígy minket kísértésbe” (Lk 11:4), de a Szentlélek kísértésbe vezette Jézust és negyven napos böjtbe. Jézusnak a kísértésekre adott válaszában találjuk meg a megoldást.

A harc helyének kiválasztása életbevágó. Jézus a saját területén harcolt, ami nem más, mint Isten Igéje. Az ördög mindig azzal kísért, hogy kételkedjünk abban, hogy kik vagyunk: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré” (3. vers). Jézus nem saját isteni tekintélyével válaszolt sátán kételyt ébresztő kísértésére, hanem azt a fegyvert használta, amely a legjobb minden kísértés ellen: „Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal... ami az Úr szájából származik” (4. vers; 5Móz 8:3).

Mi nem a saját jó cselekedeteinkkel bizonyítjuk sátánnak és önmagunknak azt, hogy Isten gyermekei vagyunk, hanem Isten ígéreteivel és az Ő gondoskodásával, ahogyan életünket féltő szeretettel óvja. Jézus Mózes történetéből idézett, amikor Izrael fiaihoz szólt: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” (5Móz 8:2).

Ezután Mózes elmagyarázta a pusztai tapasztalat célját: „Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik” (5 Mózes 8:3).

Jézus azzal győzte le sátánt, hogy bízott Isten Igéjében és a Szentlélek vezetésében. Amikor sátán téged is kísért, válaszolj a Lélek erejében Isten ígéreteivel és parancsaival. Ahogy Istent imádod és szolgálod (8. vers), engedd meg Isten Igéjének és a Léleknek, hogy legyen a te kenyered, erőd és biztonságod!

Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara


2014. december 18., csütörtök

Mai szakasz: Lukács 3

János és Jézus mindketten születésük után harminc évvel kezdték el életművüket (23. vers). De mit tettek addig? János a sivatagban lakott (1:80), Jézus pedig ácsként dolgozott Názáretben (lásd: Márk 6:3). A várakozási idő azonban nem volt elvesztegetett idő. János „növekedett, és erősödött lélekben...” (1:80). Jézus szintén „növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta” (2:40); „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben” (2:52).

Milyen nagyszerű munkára készít fel téged Isten életed várakozó időszakaiban? Amikor várakozó állásban vagy, kérd Istent, hogy segítsen megerősödnöd lélekben és teljesedj be bölcsességgel. Imádkozz azért, hogy növekedjél a bölcsességben és az Isten és emberek előtt való kedvességben! 

János a sivatagban várakozott, amíg az Úr meg nem szólította őt (2. vers). Kr.u. 27-et írtak ekkor, „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében” (1. vers), abban az évben, amelyről Dániel azt mondta, hogy a Messiás meg fog jelenni (lásd: Dán 9:24-27). János a megtérés keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára (3. vers), amely üzenet egyenesen Ézsaiás 40:3-5-ből származik: „Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit...” (4-6. vers).

Elfogadtad-e már a jó hírt, hogy Jézus meg akarja bocsátani a bűneidet? Ha nem, kérlek, fogadd el János hívását a bűnbánatra és a bűnök bocsánatára. A bűnbánat azt jelenti, hogy őszinte szomorúságot érzünk bűneink miatt, és vágyunk „megtéréshez méltó gyümölcsöket” teremni (8. vers), hogy Jézushoz hasonló életet éljünk. Olvassuk el János válaszát hallgatóinak arra a kérdésére, hogy „mit cselekedjünk tehát?” (10-14. vers). Követni akarod János tanácsát?

Az egyik napon, amikor János keresztelt, „Jézus is megkeresztelkedett” (21. vers). Csak Lukács jegyzi fel azt, hogy Jézus alázatosan csatlakozott másokhoz, és válaszolt János hívására. Ha még nem keresztelkedtél meg, kövesd a Megváltó példáját, és keresztelkedj meg! 

Míg Jézus születését angyalok jelentették be, addig keresztségét az Atya és a Szentlélek jelentette be. „… leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” (22. vers). A teremtéshez hasonlóan a Szentháromság most is összefogott, hogy megváltson bennünket. A Szentháromság hatalma elérhető számodra ma imádra való válaszként, ugyanúgy, ahogy Jézus számára is azon a napon ott a Jordán folyó partján.  

Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara


2014. december 17., szerda

Mai szakasz: Lukács 2

Évekkel az első űrhajó repülése előtt meglátogattam a kilövő állomást a Kennedy Űrközpontban. Ott az űrhajó repülési terve egy nagy irányítóterem egész falát betöltötte. A naptárban minden nap alatt fel voltak sorolva azok a feladatok, amelyeket arra a dátumra el kellett végezni. Egy függő vörös szalag mutatta, hogy hol tartunk a visszaszámlálásban az első űrhajó kilövéséig.

Képzeljük el a mennyei tervező naptárt Isten trónja fölött, amint felsorol minden eseményt Jézus születése körül. Az egyik bejegyzés így szólhat: „Augustus császár kiadja a rendeletet, hogy az egész világ összeírattassék” (Lk 2:1). Isten időzítette a császár népszámlálásának minden részletét, hogy József és Mária pontosan akkor érkezhessen meg ősi hazájába, Betlehembe, amikor Jézusnak meg kell születnie: „És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát” (6-7. vers).

Mint jó történetmondó, Lukács nem árulja el nekünk Jézus születésének a jelentőségét, hanem engedi, hogy az Úr egyik angyala elmondja a közelben levő pásztorok egy csoportjának a jó hírt, hogy „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (11. vers). Az angyal szándékosan fokozza a várakozást: a Megváltó születése „nagy öröm, amely az egész nép öröme” (10. vers). Hirtelen, mintha már többé nem tudtak volna csendben maradni, angyalok sokasága jelenik meg, kik ezt mondják: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (14. vers).

Minden bibliai szakasz tartalmaz valamilyen igazságot Istenről, amely jó hír neked és nekem. Ez az az evangélium szó alapjelentése. Az evangélium annak a jó híre, amit Isten tett, tesz és tenni fog értünk. Lukács 2. fejezetének jó híre a tied és az enyém ma. A Betlehemben született csecsemő a mi Megváltónk, az Úr Krisztus!

A Biblia minden ígérete jó hír, mert arról beszél, hogy mit tesz Isten. Az angyalok sokaságága szerint Jézus születésének az a célja, hogy békességet hozzon nekünk. Ahhoz, hogy megtapasztald Jézus békéjét, arra van szükséged, hogy úgy fogadd az angyal pásztorokhoz intézett szavait, mint személyes meghívót, hogy Jézust Megváltódként elfogadd. Ahogy a mi 21. századi világunk láthatóan kisodródik ellenőrzésünk alól, el kell hinnünk, hogy Istennek van egy tervező naptára Jézus második eljövetelével kapcsolatban is, amely ugyanolyan pontossággal teljesedik, mint az első advent. A pásztorokhoz hasonlóan várakozó magatartást kell gyakorolnunk addig, míg az angyalok be nem jelentik Jézus eljövetelét.

Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara


2014. december 16., kedd

Mai szakasz: Lukács 1

Lukács az evangéliumát egy új kereszténynek, Theofilusnak írja, „hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál” (Lk 1:4). Próbáld meg úgy olvasni Lukács evangéliumát, mintha te lennél Theofilus, aki akkor nyitja ki először Lukács levelét. Mindegyik történetnél kérdezd meg, hogy hogyan segít ez megértened annak a bizonyosságát, hogy Jézus a te Megváltód. Lukács az ő evangéliumát a Jézus életéről szóló rendszerezett beszámolónak nevezi (3. vers). Az ő rendszere bizonyos értelemben különbözik Máté és Márk rendszerétől, de általánosságban véve időrendben számol be az eseményekről. 

Zakariással, az idős és igaz életű pappal kezdődik a beszámoló, akik kételkedik abban a jó hírben, amit Gábriel angyal hoz, hogy felesége Erzsébet, aki túl van a termékeny koron, mégis gyermeket fog szülni, akit Jánosnak neveznek majd el, és a Megváltó eljövetelét fogja hirdetni (5-25. vers). Ezek után szembeállítja Zakariás kételkedését egy fiatal lány, Mária hitével, aki hisz Gábrielnek, amikor hat hónappal később elmondja neki, hogy gyermeke fogan a Szentlélektől, és ő fogja megszülni az eljövendő Megváltót, Jézust (26-39. vers).

Zakariásnak minden oka megvolt arra, hogy higgyen, Máriának pedig minden oka megvolt arra, hogy kételkedjen Gábriel szavaiban. Gábriel angyal megjelenik Zakariásnak az illatáldozati oltár jobb oldalánál, ami jó indulatot sejtet. Papként ismerte azt a történeket, hogy Sára, aki túl volt azon a koron, hogy gyermeket szüljön, fiút szült Ábrahámnak, de Ábrahámhoz hasonlóan ő is kételkedik Isten ígéretében és megkérdezi Gábrielt: „Miről tudhatom én ezt meg?” (18. vers).

Erőnk vagy gyengeségünk befolyásolja a bizalmunkat Isten képességeiben. Gábriel gyorsan emlékezeti Zakariást arra, hogy ne a lehetetlenségen gondolkozzon, hanem Isten ígéretén: „Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked” (19. vers).

Másrészről viszont, amikor Gábriel Máriához ment, arra kérte, hogy higgyen valami olyasmiben, ami azelőtt soha nem történt meg, történetesen, hogy egy szűz szüljön. Mária egyszerűen ezt kérdezte: „Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?” (34. vers). Gábriel magyarázatára Mária így válaszolt: „legyen nékem a te beszéded szerint” (38. vers).

Amint Lukács evangéliuma első fejezetét olvasod, kérdezd meg magadtól: valóban hiszem azt, hogy „az Istennél semmi sem lehetetlen” (37. vers)? Ha Zakariáshoz hasonlóan megkísértetsz, hogy kételkedj Isten ígéreteiben, ha valami lehetetlennek tűnik, akkor figyelj Isten hatalmára, amely már munkálkodik az életedben! Fia körülmetélésekor Zakariásnak minden szükséges bizonyítéka megvolt. Ezért, amikor megkérik, hogy adjon nevet a Fiának, magabiztosan írta le azt a nevet, amelyet Gábriel korábban mondott neki: „János a neve” (64. vers). Imádkozz azért, hogy Isten adjon neked is hitet, hogy elfogadd ígéreteit, és Jézus második eljövetelének az ígéretét!   

Douglas Jacobs, D.Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara


2014. december 15., hétfő

Mai szakasz: Márk 16

Életem során lehetőségem nyílt, hogy a világ sok részén járjak filmezni a televízió számára, és sok olyan 'szent' helyet ismerhettem meg, amelyekről azt állították, hogy Buddha nagy becsben tartott testrészeit tartják ott. Ezek után eljutottam Jeruzsálembe is, és lépteimet a Sír Kertje felé irányítottam. Nagyon megható tapasztalat volt bemenni a sírkamrába, és az én Uram életén és halálán elmélkedni. Mégis az a tény volt a legmegindítóbb számomra, hogy az a sír üres.

Ebben a fejezetben arról olvashatunk, hogy vasárnap kora reggel eljöttek az asszonyok, hogy elvégezzék Jézus testének megkenését, de egy angyalt találtak ott, aki kedves hangon ezt mondta: "Feltámadt, nincs már itt" (Mk 16:6). Amikor Isten angyala alászállt a mennyből, hogy átadja az üzenetet: "Isten Fia, Atyád hív Téged!", az ördög és démonai, és a római katonák sem tudták Őt a sírban tartani. Senki sem tudja biztosan, hogy az a sír, amit ma felkereshetünk, valóban az a sír e, ahol Jézus feküdt, miután a keresztről a sírkamrába helyezték, de nem is fontos, hiszen - ellentétben Buddhával - Jézus él! 

Nézzünk Jézusra, aki a feltámadás és az élet! Őbenne válik valóra reménységünk, és válik bizonyossá örök életünk. Hitünk Benne lesz meggyőződéssé. De, talán, ezeket a sorokat olvasva úgy érzed, hogy neked már nincs reménységed, talán arra gondolsz, hogy túl sokat vétettél az Úr ellen, túlontúl súlyosak azok a sértések, amellyel Őt illetted. Éppen ezért küldte Jézus az angyal által ezt a különleges üzenetet számodra: 'Feltámadt!'

Gondoljunk vissza arra a pillanatra, amikor Péter épp a tűz mellett melegedett, egész közel ahhoz a helyhez, ahol Jézus kirakatpere zajlott. Hogy elterelje magáról, mint Jézus tanítványáról, a figyelmet, Péter hevesen átkozódni és esküdözni kezdet, és mindvégig tagadta, hogy valaha is ismerte volna Jézust. Még fröcsögött szájából az átkozódás, amikor tekintete találkozott Jézus tekintetével. Mit látott Péter? Nem látott feddést vagy gyűlöletet az Úr szemében, csak szelíd szomorúságot. Ez a pillantás megtörte Péter megtéretlen szívét, ahogy elfutott a palotától, azt kívánva, bárcsak meghalna.

Most adja át az angyal Jézus különleges üzenetét az asszonyokon keresztül, 'Menjetek el, és mondjátok meg a tanítványoknak és Péternek, hogy Jézus előttetek megy Galileába.' (Márk 16:7). Bármi történjék is, Péternek feltétlenül mondjátok meg! Tudom, hogy összetört a szíve, de nem vetettem el - túlzottan szeretem őt! Haza kell találnia!

Barátom, ez az üzenet neked és nekem is szól. Nem az a lényeg, hogy mit tettél a múltban! Ami az igazán fontos az az, hogy hogyan döntesz ma. Péter Jézus mellett döntött, és hatalmas eszközzé vált a jó munkálásában. Ezt te is megteheted! Halld meg ezeket a szavakat: 'Az Isten akaratával együttműködő emberi akarat mindent meg tud cselekedni. Amit Isten parancsára kell tennünk, azt az Ő erejével meg is lehet tenni. Amikor parancsol, képességet is ad parancsa teljesítésére.' (Ellen G. White: Krisztus Példázatai, A Talentumok)

Add át magad Istennek, és benned fog lakozni. Amikor maga Isten él benned, képessé tesz rá, hogy bármit meg tudj tenni, amit Ő kér tőled. Amit kér tőled, az nem más, mint, hogy győzz, és mint győztes ülj vele együtt az Ő trónján, amikor visszatér (Jel. 3:21). Jézusnak megvan a hatalma arra, hogy ezt neked adja, de a választás egyedül a tiéd (Márk 16:15-18).

Jim Ayer
az Adventista Világrádió alelnöke
Generál Konferencia

Fordította: Liebhardt László