Mai szakasz: Lukács 10

Az előző fejezetekben Lukács Jézus szolgálatának gyors előrehaladását írja le. Jézus elhívja Pétert és halásztársait, majd Mátét, és mind a többi tanítványt, a tizenkettőt. Jézus tanította, nevelte és tanácsolta őket, majd kiküldte őket, hogy gyógyítsanak és tanítsanak.  A 10. fejezetben Lukács Jézus szolgálatának további kiterjedéséről számol be. Hetvenkét újabb tanítványt is kijelölt Jézus, hogy kettesével elinduljanak "azokba a városokba és helyekre, ahová menni szándékozott" (Lk 10:1 - ERV).

Így szólt Jézus új evangélistáihoz: "Látjátok, milyen sok az aratnivaló, és milyen kevés az aratómunkás!" (Lk 10:2 - ERV). Vajon Jézus ugyan ezt mondaná nekünk is ma? Ahogy Jézus evangelizációs stratégiájáról olvasunk Lukács 10:1-24-ben, gondoljuk meg, mi történne, ha - Jézus szolgálatának példáját követve - mi is nagy tömegeket közelítenénk meg és kettesével tanítványokat küldenénk ki, hogy házról házra járjanak.

A hetvenkettő "nagy örömmel" (Lk 10:17) tért vissza Jézushoz, és hatalmas eredményeik miatt "Örvendezett Jézus lelkében" (Lk 10:21). Nincs nagyobb öröm a földön annál, mint amikor azt látod, hogy a Lélek munkálkodik rajtad keresztül lelkek gyógyításban és megmentésében. Bizonyságtételük eredményét látni nagy öröm, de mi az, ami a bizonyságtevésre késztet bennünket? A válasz Lukács Evangéliumában egy korabeli jogásztól érkezik, aki próbára akarta tenni Jézust ezzel a kérdéssel: "Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?" (Lk 10:25). Jézus kérdésre kérdéssel válaszolt: A törvényben mi van megírva? Mint olvasod? (Lk 10:26). A Szakértő 5Móz. 6:5-öt és 3Móz. 19:18-at idézte válaszában: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.". (Lk 10:27). Jézus jóváhagyta a törvénytudó válaszát: "Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz." (Lk 10:28).

A jogász elfogadva amit Jézus mondott, ezt kérdezte: "De ki az én felebarátom?" (Lk 10:29). Jézus válaszában elmondott egy történetet egy szamaritánusról, aki megmentett egy félholt embert, aki rablók áldozata lett, miután egy pap és egy lévita is visszautasította a segítségnyújtást. Majd a törvénytudó kérdését "De ki az én felebarátom?" Jézus egy újabb kérdéssel válaszolta meg: "E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?" (Lk 10:36).

A törvénytudó válasza, "az, aki könyörült rajta" (Lk 10:37), nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy jó felebarátnak lenni annyit jelent, hogy irgalmasok vagyunk mindenki irányában, akinek segítségre van szüksége. Jézus egy jó felebarát volt, Akinek a halála és feltámadása gyógyító hatalom számunkra mindabból, amit bűneink okoztak. És ahogy Jézus gyógyít bennünket, el is küld, hogy vigyük el Isten Országának Jó Hírét mindazoknak, akikkel találkozunk.

Douglas Jacobs, D. Min.

Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor

Southern Adventist University, hittudományok kara

Fordította: Liebhardt László