Jézus kijelentése, hogy Ő Isten Fia végül az
életébe került (Mt. 26:63-67). Márk 3. fejezete bemutatja a vitát, amely már
Jézus szolgálatának korai szakaszában is jelen volt személyét és csodatévő
erejének forrását illetően. A 7-12. versekben olvashatjuk, hogy nagy tömeg
követte Jézust a csodák miatt, amiket véghezvitt. Amikor ördögi lelkeket űzött
ki, azok így kiáltottak: „Te vagy az
Istennek Fia” (11. vers). De Jézus csendre intette őket. Ez a túl korai
kinyilatkoztatás veszélyeztette volna szolgálatát.
A személyét és erejét érintő kérdések
elkísérték Jézust, bárhová is ment. A 20-30. versekben egy hozzá sereglő nagy
tömegről olvasunk, amely miatt sem Neki sem tanítványainak nem volt ideje enni.
A tömeg eszeveszett viselkedése miatt Jézus ki volt téve annak, hogy lázítónak
titulálják. Az átlagos szemlélő számára úgy tűnhet, hogy kontroll nélküli volt
az élete. A saját családja is azt nyilatkozta róla, hogy „magán kívül van” (21. vers).
Az egyik írástudónak is megvolt az elmélete: „Belzebúb van
vele, és: az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.” (22. vers). Ez a megnyilvánulás
eredményezte Jézus jól ismert válaszát: „És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat
az a ház. ” (25.
vers).
Végül ott voltak azok, akik úgy döntöttek,
követik Jézust, mert meggyőződtek róla, hogy Isten Fia. Méltó volt rá, hogy
kövessék, nemcsak mert csodákat tett, hanem sokkal inkább azért, mert az Atya
nevében szólt, és kijelentette Isten akaratát. Jézusnak ezen követői a családja
tagjaivá váltak. Ahogy kijelentette: „Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én
fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.” (35. vers). Micsoda
kiváltság számunkra, hogy Jézus családjának tagjaivá válhatunk, ha szeretjük és
elfogadjuk Őt Istenünknek és Megváltónknak.
Fordította: Kóczián Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése