2014. december 2., kedd

Mai szakasz: Márk 3

Jézus kijelentése, hogy Ő Isten Fia végül az életébe került (Mt. 26:63-67). Márk 3. fejezete bemutatja a vitát, amely már Jézus szolgálatának korai szakaszában is jelen volt személyét és csodatévő erejének forrását illetően. A 7-12. versekben olvashatjuk, hogy nagy tömeg követte Jézust a csodák miatt, amiket véghezvitt. Amikor ördögi lelkeket űzött ki, azok így kiáltottak: „Te vagy az Istennek Fia” (11. vers). De Jézus csendre intette őket. Ez a túl korai kinyilatkoztatás veszélyeztette volna szolgálatát.

A személyét és erejét érintő kérdések elkísérték Jézust, bárhová is ment. A 20-30. versekben egy hozzá sereglő nagy tömegről olvasunk, amely miatt sem Neki sem tanítványainak nem volt ideje enni. A tömeg eszeveszett viselkedése miatt Jézus ki volt téve annak, hogy lázítónak titulálják. Az átlagos szemlélő számára úgy tűnhet, hogy kontroll nélküli volt az élete. A saját családja is azt nyilatkozta róla, hogy „magán kívül van” (21. vers).

Az egyik írástudónak is megvolt az elmélete: Belzebúb van vele, és: az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. (22. vers). Ez a megnyilvánulás eredményezte Jézus jól ismert válaszát: És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.  (25. vers).

Végül ott voltak azok, akik úgy döntöttek, követik Jézust, mert meggyőződtek róla, hogy Isten Fia. Méltó volt rá, hogy kövessék, nemcsak mert csodákat tett, hanem sokkal inkább azért, mert az Atya nevében szólt, és kijelentette Isten akaratát. Jézusnak ezen követői a családja tagjaivá váltak. Ahogy kijelentette: Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám. (35. vers). Micsoda kiváltság számunkra, hogy Jézus családjának tagjaivá válhatunk, ha szeretjük és elfogadjuk Őt Istenünknek és Megváltónknak.

David Smith
az egyetemi gyülekezet lelkipásztora
Collegedale, Tennessee
Fordította: Kóczián Ágnes


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése