Márk azzal kezdi evangéliumát, hogy beszámol
Keresztelő János szolgálatáról, aki Jézus munkája előtt készítette az utat.
Hihetetlen várakozás csendül ki a 7. versből, ahol János szavai olvashatóak: „Utánam jön, aki erősebb nálam; és én arra
sem vagyok méltó, hogy lehajolva sarujának szíját megoldjam.” Várakozása
akkor teljesedik, amikor Jézus eljön a Jordán folyóhoz, hogy János
megkeresztelje Őt.
Egyértelmű, hogy Jézusnak, az Isten tökéletes
Fiának nem volt szüksége keresztségre. János is úgy érezte, nem méltó erre a
cselekedetre (Mt 3:14). Jézus azonban ragaszkodott ahhoz, hogy
megkeresztelkedjen, s így mutasson példát számunkra (Lásd: Ellen G. White: Jézus élete. Advent Kiadó. 83. oldal.)
Keresztsége alkalmával Jézus egy ennél is
fontosabb példát adott nekünk. Imádkozott, és teljesen alárendelte magát Atyja
akaratának (Lk 3:21-22). Keresztségét követően Jézus azonnal rálépett a teljes
odaszentelődés útjára, amit tőlünk is kér. Jézus elkezdte szolgálatát, egész
küldetése előtte állt még. Egy olyan országot kellett megalapítania, ami
teljesen az ellentéte volt annak, amit a nép várt. Tudta, hogy elutasítással és
ellenállással fog szembesülni minden egyes lépésnél. A kereszt állt előtte és
annak lehetősége, hogy elszakad mennyei Atyjától. De Jézus mindezt rábízta
Atyjára a keresztségekor elmondott imában. (Lásd: idézett mű.)
Az Atya megerősítő válasza a 11. versben
olvasható: „Te vagy az én szeretett Fiam,
akiben én gyönyörködöm!” Isten ezzel bátorította Fiát küldetése
teljesítésére. Miután az első tanítványok elfogadták Jézus hívását, hogy
kövessék Őt (14-20. vers), ők is megtanulták, miként szenteljék oda Atyjuknak
egész életüket, hogy betölthessék missziójukat. Nekünk is ugyanezt kell
tennünk. Így hozzánk is szól majd az Atya szava: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm!” (Lásd:
idézett mű, 85. oldal.)
David Smith
az egyetemi
gyülekezet lelkipásztora
Collegedale, Tennessee