Mai szakasz: Máté 12

Ebben a fejezetben Jézus a zsinagógákban tanít és szolgál az embereknek, különösen a farizeusoknak. A farizeusok nem igazán hallgatnak a tanításokra, sőt, inkább próbák elé állítják. Jézus így szól: „Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.” Olyan nyelven szól a farizeusokhoz, amit megértenek. A zsidók ismerték a Tízparancsolatot és a mózesi törvényeket. Ezen felül még megtartották a hagyományokat, amelyek ezekkel a törvényekkel jártak együtt, ezért úgy gondolták, hogy hátrányos egy ember hitére nézve, ha nem követi a hagyományokat. A farizeusok szemében Jézus nyíltan megtörte a szombatot. „Munkát” végzett a nyugalom napján.

Jézus és a tanítványok szolgáltak a népnek, és eközben megéheztek. Kimentek a mezőre, letéptek pár szál kalászt, és ettek. Jézus meggyógyított egy eldeformálódott kezű embert és kiűzött egy démont. Mindezeket a tetteket a farizeusok nem tekintették a szombathoz méltónak. Megvakította őket a Jézus iránti dühük, görcsösen kapaszkodtak a szabályaikba, így nem látták a szeretet csodálatos üzenetét, Jézus csodáinak fontosságát, a Messiás hatalmát.

Miért nem mondta ezt Jézus a tanítványoknak mikor ott voltak a mezőn: „Most ha tényleg felkészültetek volna erre a napra, hoztatok volna ételt magatokkal. El kellett volna raknotok egy kis kenyeret tegnap, hogy legyen ma mit ennetek.” De Jézus nem mondott ilyet. Engedte, hogy kalászokat tépjenek le, és Ő is így tett. Nem a munkára koncentrált, hanem a küldetésre és a szándékra. Mikor a farizeusok kritizálták az ördögűzés miatt, és megvádolták, hogy Sátánnal együtt dolgozik, Jézus ezt mondta: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?” (Mt 12:25)

Ez jól érthető figyelmeztetés a farizeusoknak. Ha meghasonlanak önmagukkal, és nem fogadják el Jézust Megváltójuknak, nem maradnak meg sokáig. Mi együtt maraduk? Úgy hogy elvetjük az elveinket, és mossuk kezünket utána? Nem, hanem úgy, hogy engedjük, hogy a Szentlélek munkálkodjon rajtunk. Személyes kapcsolatot kell építenünk Istennel és engedni a Szentlelket dolgozni. Nem arról szól, hogy hány embert tudunk megkeresztelni. Sokkal inkább az emberek szívéről és a Jézussal való kapcsolatukról. A hagyományok ezért néha útban vannak. Jézus ezt parancsolja: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Joey Norwood Tolbert
M.A. in Religious Studies
keresztény énekes/dalszerző

Fordította: Rajki Dávid