Mai szakasz: Máté 22

Máté 22. fejezetében számos leírást találunk arról, ahogyan a vallási vezetők próbára akarják tenni Jézust. A 34-40. verseket szeretném kiemelni. Nekem, mint etikával foglalkozó tanárnak rendkívül érdekes a törvénytudó esete, aki azt kérdezi Jézustól, melyik a legnagyobb parancsolat. Miért kérdez ilyesmit?

Amikor a törvénytudó a „törvény” szót használja, majdnem biztosan a Tórát, Mózes öt könyvét érti alatta. Krisztus napjaira a rabbik már réges-régen összeszámolták a rendelkezéseket, amelyekből 613-at találtak (beleértve a Tízparancsolatot is). Ennek a 613 parancsnak a megtartása került a középpontba annak érdekében, hogy Isten áldásait visszaszerezzék, és elkerüljenek egy újabb fogságot, mint amilyent Babilonban átéltek.

Ha valaki nem törvénytudó (ti. Biblia tudós), mennyire lehet reális számára, mint képzetlen „közönséges ember” számára, mind a 613 parancsolatra emlékezni? Az emberek többségét félelemmel töltené el, ha több mint 600 szabályt kellene észben-, és betartaniuk. Még egy írott listával a kezében is, az átlagember hajlamos elfelejteni néhányat. Ily módon logikus a kérdés, hogy melyik parancsolat vagy parancsolatok a legnagyobbak, legfontosabbak, amiket semmiképpen sem szabad elfelejteni? A törvénytudók nyilvánvalóan vitáztak erről egymás között. A Jézusnak feltett kérdés alapján arra következtethetünk, hogy a törvénytudók, hogy segítsenek az embereknek, osztályozták az előírásokat, voltak kevésbé fontosak és elhagyhatatlanok. Így ha valaki nem tudja fejben tartani mind a 613-at, jobb, ha olyanról feledkezik meg, ami kevésbé fontos.

Jézus válasza ezzel teljesen ellentétes képet fest Isten törvényéről, ami egész és oszthatatlan. Mind e parancsolatok mögött két alapelv húzódik meg: Szeresd Istent mindenekfelett, és szeresd felebarátodat. Minden más e kettőből következik. Így az egyszerű embernek nem kell 613 szabályt észben tartania. Csak kettőre van szüksége, amelyek megszentelt gondolkodásmód által minden helyzetre útmutatást adnak.

Túl egyszerű utakat keresni arra, hogy fontossági sorrendet állíthassunk fel Isten parancsolataival kapcsolatban, és így kihúzzuk magunkat a felelősség alól bizonyos szituációkban. Bárcsak felfedeznénk a két parancsolatban rejlő erőt ahelyett, hogy kibúvókat keresnénk a kötelességek alól, vagy a rendszabályok új, szükségtelen rétegeit alkotnánk meg magunk és mások számára.

Stephen Bauer, Ph.D.
Teológia és Etika Professzor
Southern Adventist University

Fordította: Kóczián Ágnes