2013. november 30., szombat

Mai szakasz: 115. zsoltár

A zsoltáríró a hitetlenek gúnyolódása és sértése ellen védelmezi Istent. Előfordul, hogy a meggyőződéses hívőket is ugyanilyen kihívás éri.

Mint Bibliában bízó emberek, mi is szembesülünk a kérdéssel, „Hol van hát az ő Istenük?” (2. vers) Intellektuális és filozófiai magyarázatokkal próbáljuk megválaszolni. Milyen hatást érünk el azonban ezzel?  Bizonyságtevő tapasztalataim során a világi beállítottságú környezetben Isten létezésének természetfölötti bizonyítékát várták tőlem. A hitetlenek közül sokan még azt is kijelentették, hogy hinnének Istenben, ha láthatnák, vagy megérinthetnék Őt. Nem elég ismerettel rendelkezni Istenről! Máté a 7. fejezet 21-23. versében jellemezte azokat, akik ismerték Őt, mégis, a saját akaratuk szerint jártak, és ezzel megcsúfolták Istent.

Olyan korban élünk, amely a jól értesültségével büszkélkedik. Isten létezését az információ alapján kell bizonyítanunk. Isten létezése azonban legjobban annak a napi alkalmazásában mutatkozik meg, amit Istenről igaznak ismertünk meg. Maga az ember nagyobb befolyással bír, mint az, amit mond. Az ember nem emelkedik magasabbra annál, mint akit tisztel (8. vers). Aki az Urat imádja, az Ő képére változik, és dicsőségről dicsőségre formálódik át (2Kor 3:18). Az üzenet, amire a hitetleneknek szükségük van, Isten jellemének megismerése. Ezért mindenben, amit teszünk, az életünkben és a jellemünkben az Ő dicsőségét kell bemutatnunk, feltárva, hogy mit tett értünk Isten kegyelme. Ezt jelenti áldani és magasztalni az Urat (18. vers). Hitünknek szilárd alapra kell épülnie. Az ének refrénje: „Krisztuson, a szilárd kősziklán állok, minden más alap csupán süppedő homok”, a saját tapasztalatunk lehet.

Van még valami az életedben, aminek a Kősziklára kell esnie? Megengeded ma Istennek, hogy porrá zúzza azt?

Jan Harry Cabungcal
Neurológus,
Europe for Jesus, Svájc
Fordította: Csala Beáta

2013. november 29., péntek

Mai szakasz: 114. zsoltár

Ebben a zsoltárban Dávid erőteljes, eleven szavakkal írja le, hogy Isten milyen hatalmasan szabadította meg népét. Fontosnak érezte leírni, hogy Isten hogyan vezette ki Izraelt a bűn és szolgaság földjéről, ahogyan népét a Jordán viharos hullámain át az ígéret földjére vezette. A vándorlás elejétől egészen a végég – különösen Egyiptomban és Kánaán határánál – megfigyelhető volt az Úr csodálatos, isteni gondviselése. Mégis a kivonulás és honfoglalás rendkívüli eseményei között történt Isten legcsodálatosabb és leghatalmasabb kinyilatkoztatása – a Sínai-hegyi törvényadás. Sem a Sínai-hegy, sem pedig a Jordán mentén elterülő hegyek nem maradhattak ugyanolyanok Isten jelenlétében, mint amilyenek azelőtt voltak. 

Ennek a zsoltárnak rendkívül fontos üzenete van számunkra, amit soha sem szabad elfelejtenünk. Több mint 100 éve érkezett el hozzánk a következő üzenet: „Nem kell félnünk a jövőtől, csak akkor, ha megfeledkezünk az útról, amelyen mindeddig vezetett bennünket az Úr, és mindazokról a tanításokról, amelyekkel történelmünk során tanított bennünket." (Ellen G. White: Life Sketches, 196. oldal). Lehet, hogy elfelejtetted? Istennel jársz, miközben ingadozik a hited? Miért nem idézed fel azt a pillanatot, amikor Isten először megragadott téged; amikor először megszabadított, amikor először nyilatkoztatta ki jellemét számodra, és jelenlétében megváltoztál? Szeretnéd imádságos szívvel mindezeket felidézni magadban? Akarod-e megtapasztalni – Igéjén keresztül – Isten megújító, újjáteremtő, átformáló erejét az életedben ma? 

Ha igen, ahogy a 8. versben olvashatjuk, Isten, aki a sziklát tóvá változtatta, gyermekeit élő vizek forrásaival áldja meg. Ahogy egyre iszod ezt a vizet, soha nem fogod a „világi források” vizét szomjazni, mert ez a víz fog élő forrássá változni benned, hogy felfrissítsen téged, és mindazokat, akik a környezetedben élnek.

Jan Harry Cabungcal
Neurológus,
Europe for Jesus, Svájc
Fordította: Liebhardt László

2013. november 28., csütörtök

Mai szakasz: 113. zsoltár

"Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére" (Mk 14:26 - új prot. ford.). Mindenik alkalommal, amikor az evangéliumokból elolvassuk, hogy mi történt Jézus elárultatásának éjjelén, ehhez a részhez érkezünk, amely olyan szépen beszél Jézus magatartásáról, amikor a legnagyobb nehézségekkel és lesújtó válságokkal nézett szembe. Mivel ez a zsoltár az úgynevezett Hallel (dicséret) zsoltárok része, gondolhatunk arra, hogy ezek voltak azok a dicséretek, amelyeket Jézus a tanítványaival énekelt, mielőtt kimentek volna a Gecsemáné kertbe. A zsoltár a dicsőítésre való többszörös felszólítással kezdődik (1-3. vers), és ugyanezzel a sorral végződik: "Dicsérjétek az Urat!" (9. vers). A dicsőítés tárgya az Úr neve (háromszor említi az első három vers). Ez az a név, amellyel Isten ismertté teszi magát (2 Móz 3:16; 6:7) és amely magasra emeli azt a szövetséget, amelyet Isten népével kezdeményezett. Isten imádatát nem szabad időhöz és térhez korlátozni, hanem az egész Földre ki kell terjednie "Napkelettől fogva napnyugatig" (3. vers) és folytatódnia kell "mostantól fogva és örökké" (2. vers).

Istent az Ő nagyságáért kell dicsőíteni. "Magasan fölötte van az ÚR minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek" (4. vers). Amit itt költői megfogalmazásban találunk, azt a teológusok isteni transzcendenciának (felsőbbrendűségnek) nevezik. Ő a Teremtő, az élet Forrása és Fenntartója, az egész világegyetem abszolút Uralkodója. Azért, hogy meggyőzzön bennünket szeretetéről, az Úr kész volt alászállni, emberi létformát magára ölteni, és emberekhez hasonlóvá lenni (Fil 2:7). "Aki felemeli az alacsonyt a porból", énekelte Anna és Mária és a mi énekünk is lehet, amikor rájövünk arra, hogy minden napon velünk van, amikor veszedelem vesz körül bennünket, és Ő hűséges marad ígéretéhez: "íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20).

Drága Urunk!
Szeretnénk jobban megismerni Téged; kérünk távolítsd el a kétely minden nyomát az életünkből, és adj erőt és bátorságot nekünk, hogy dicsőítsünk Téged ma, minden ellenséges körülmény ellenére is. Ámen


Ioan Campian-Tatar,
a Román Unió titkára

2013. november 27., szerda

Mai szakasz: 112. zsoltár

A 112. zsoltár a 111. zsoltár folytatása. Az előbbi Isten magasztos munkáiról beszél, az Ő hűségéről és igazságáról, miközben a 112. zsoltár bemutatja azokat az áldásokat, amelyeket a bölcs, istenfélő ember kap, a gonosszal ellentétben (10. vers). Ahhoz, hogy a szerző bemutassa az igazat, aki nincs elszigetelve a bűn által megfertőztetett világ valóságától, amely tele van ellenségeskedéssel (sötétség - 4. vers; rossz hír - 7. vers; ellenség - 8. vers), egy átfogó kifejezést használ: „szíve erős, az Úrban bizakodó” (7. vers). Ez az, amire a legtöbb ember vágyik, még akkor is, ha nem a zsoltáros szavait használja. Sokan vannak, akik sok mindennel rendelkeznek, de nincs stabilitás az életükben, így a gyönyör, az anyagi haszon és más bálványok rabjaivá lesznek.

A szilárd, állhatatos, beteljesedett élet alapját mutatja be ennek a zsoltárnak a bevezetője, rögtön a dicsőítésre hívás után: „Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik” (1. vers). Ő egy „becsületes” (2. vers - új prot. ford), nagylelkű ember, aki kész segíteni a szükségben lévőt, kölcsönt ad (5. vers) és Isten áldása mindig jelen van az életében. Ez a leírás előfutára a Hegyi beszédnek, ahol Jézus meghatározza az Isten által felállított mércét az Ő gyermekei számára. Az igazi nagylelkűséget nem az ajándék értékével és méretével mérik, hanem a lelkülettel, amelyben az adás megvalósul. Számunkra ott van Jézus Krisztus páratlan példája a Golgotán hozott áldozatában. Ha ezt a páratlan áldozatot szemléljük, az Isten parancsolatainak való engedelmesség „gyönyörűség” lesz (1. vers).

Drága Urunk!

Vágyunk a lelki és érzelmi stabilitásra, amely oly gyakran hiányzik az életünkből. Taníts meg az igazi nagylelkűségre és adj erőt nekünk ahhoz, hogy Urunk és Megváltónk nyomdokaiban járjunk! Ámen!


Ioan Campian-Tatar,
a Román Unió titkára

2013. november 26., kedd

Mai szakasz: 111. zsoltár

Ez a zsoltár azzal kezdődik és azzal ér véget, hogy Isten dicsőítésére hív. A 112. zsoltárral alkot egységet, mivel a témájuk megegyezik. A szerző az egész közösséget hívja, hogy együttesen dicsőítsék Istent. Azt mondja, hogy ő ezt teljes szívéből teszi (1. vers), kizárólag a saját döntése alapján, és teljes lényével. Isten saját önkinyilatkoztatása indítja őt a dicsőítésre. Isten a parancsolatain keresztül ismertette meg magát a népével, amelyek „Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak” (8. vers), és tettein keresztül, amelyek dicsőségesek és méltóságosak (3. vers), hűségesek és igazságosak (7. vers), valamint a népével kötött szövetség által „megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (5. vers).

Az is igaz, hogy Isten csodálatos tettei észrevétlenek maradhatnak, ha nem elmélkedünk rajtuk, és nem gyönyörködünk bennük (2. vers). Azért, hogy Isten megvédjen minket a felejtéstől, emlékezetet szerez az ő csodálatos dolgainak, mert „kegyelmes és irgalmas az Úr" (lásd 4. vers). Néhány bibliakutató ezt párhuzamba hozza a húsvét ünnepével, ami szintén megemlékezés Isten nagy szabadítására az egyiptomi szolgaságból. Ez Isten egyik legszembetűnőbb tette az ősi időkben, ami a bűn fogságából való szabadulásnak a jelképe is lett. Azonban ez csak egy meghatározott esemény; nem foglalja magába Isten összes tettét, amelyeket szintén nem kellene elfelejtenünk, még az Istentől olyannyira elidegenedett korunkban sem. Másrészről a szombat mélyen beágyazódik a létünkbe, rámutat a származásunkra, a Megváltónkra, és Isten jelen cselekedeteiben való reménységünkre, valamit gyógyulást ad a bűn okozta nyugtalanságunkra. Isten a tetteiről beszél nekünk, amelyeket ígéretei szerint véghezvisz gyermekei életében, és amelyek gyógyszert jelentenek a feledésre is.

Szerető Istenünk!

A zsoltáríró arra hív minket, hogy Téged dicsőítsünk. Segíts, hogy ezt teljes szívünkből tehessük, felismerve hatalmas és csodálatos tetteidet, amelyeket nap mint nap véghezviszel az életünkben! Ámen.

Ioan Campian-Tatar,
a Román Unió titkára
Fordította: Rajki Dávid

2013. november 25., hétfő

Mai szakasz: 110. zsoltár

A 110. zsoltár a Messiásról szól, ez a legtöbbször idézett zsoltár az Újszövetségben (Máté 22:42-45; Márk 12:36-37; Luk 20:42-44; Zsid 1;13), és Jézus Krisztust Királyként, Bíróként és Papként mutatja be. E zsoltár ezenkívül tartalmaz még két rövid próféciát és többféle ígéretet a győzelemre (az 1-3., valamint a 4-7. vers), amely először Jézus feltámadásával és mennybemenetelével teljesedett be, azonban a maradéktalan beteljesedése csak a jó és a gonosz közti nagy küzdelem végén és a Bárány végső győzelme idején lesz.

Egyedül Jézus kapta meg az erőt és hatalmat, „amíg az ellenfeleidet a lábad zsámolyává nem teszem” (1. vers). Ez a hatalom nem erőn, emberi becsületen vagy népszerűségen alapszik. Nem fenyegető szavakban vagy korlátozásban fejeződik ki. Éppen ellenkezőleg; szereteten, szolgálaton és áldozaton alapul. Ha emberi szemmel tekintünk Jézusra, akkor azt látjuk, hogy „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. (Ésa 53:2 – új prot. ford.) Amikor ott állt, arra várva, hogy Pilátus, a római hatalom képviselője kihallgassa, Ő volt az emberi törékenység megtestesítője. Jézus mégis ott tett bizonyságot arról, hogy Ő király, még ha az Ő királysága nem is ebből a világból való. A keresztfájára három nyelven ezt írták: „A zsidók királya”, mintegy a megaláztatását megkoronázandó; a királyt keresztre feszítették, akárcsak egy bűnözőt. A fején ott volt a töviskorona, vörös palástját levették róla, védtelenül hagyva Őt.

Ha azok, akik részt vettek a tárgyalásán és a kigúnyolásában, bepillantást nyerhettek volna a jövőbe, bizonyára megdöbbentek volna. Ha látták volna az Őt követők hatalmas számát, a mártírok tömegét, akik az életüket adták Őérte, és a királyságának megállíthatatlan menetét, aminek célja az egész bolygó meghódítása, az Ő híveinek erővel bíró szavai és nagylelkű tettei által; elszégyellve magukat, visszaléptek volna, elismerve Dávid prófétikus szavainak beteljesedését. „A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból.” (2. vers)

Drága Urunk!
Nyisd meg a szemünket, hogy úgy láthassunk téged, ahogy a zsoltáros látott, a mi Királyunkként, hatalmas mennyei Főpapunkként és Bíránkként. Add meg nekünk a bátorságot, erőt és elhatározást ahhoz, hogy a te győztes sereged tagjai lehessünk! Ámen!

Ioan Campian-Tatar,
a Román Unió titkára
Fordította: Kóczián Károly

2013. november 24., vasárnap

Mai szakasz: 109. zsoltár

E zsoltár címzése dicséretem Istenéhez” szól, és zárszava az Isten dicsőítésére való elköteleződés kifejezése. „Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal.” Dávid, a zsoltár írója ismét támadás célpontja, az ellenfelei körülveszik, gyalázatos szavakkal illetik, és igazságtalanul bánnak vele. „Rosszal fizetnek nekem a jóért, és gyűlölettel az én szeretetemért.” (5. vers) A 6. verstől egészen a 20. versig Dávid egyes számban kezd beszélni, szabadjára engedi keserű érzése árját, a gonosz emberek méltó büntetését kéri. Itt, és a zsoltárt olvasva számos versnél lesújtó ez az erőszakos nyelvezet, elgondolkodunk, mi történik itt. E szavak elég erősnek bizonyultak, hogy Péter Júdásra vonatkozóan idézze. „Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban.” (ApCsel 1:20)

Néhány megfigyelés segíteni fog jobban megértenünk ezeket a szakaszokat. A nyelvezet mélységét az akkori idő fényében kell értelmeznünk. Az élet értéktelen volt, és könyörtelenül gyilkoltak férfiakat és nőket. Ahelyett, hogy a kardjára támaszkodott volna, Dávid Istent szólítja fel, hogy avatkozzon közbe, és hirdessen ítéletet a gonosztevők felett. Nem akar bosszút állni. Egyszer már megpróbálta, és egy bölcs asszony meggyőzte, hogy tegyen le a tervéről. Az olyan kifejezés, mint a gonosz, álnok és vádló (2. vers) Sátánra emlékeztet, Isten és a gyermekei igazi ellenségére, a bűn és gonoszság szerzőjére ebben az univerzumban. Isten nem marad tétlen, ha igazságtalansággal és elnyomással találkozik, a gyermekeinek is így kell viselkedniük a gonoszsággal szemben. Ugyanakkor ez a zsoltár gyakorlati lecke is, hogy mit kell tennünk a negatív érzésünkkel, a keserűséggel, amely időnként a hatalmába kerít, akár tudatában vagyunk, akár nem. C. S. Lewis azt mondja, meg kell bocsátanunk a felebarátunknak hetvenszer hétszer ugyanazért a hibáért, nem pedig 490 különbözőért. Dávid beszél Istennek a negatív érzelméről, és Istent arra szólítja fel, mutassa ki a hatalmát, és avatkozzon közbe. Ez az, ami miatt teljes bizalommal tud Istenhez fordulni. „De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!” (21. vers) Csak ilyen módon kerülhetünk Isten dicsőítésére képes és méltó lelki állapotba.

Drága Urunk!
Segíts bennünket, amikor körülvesz az ellenség, vagy amikor a lelkünket beborítja a szomorúság! Keresünk téged, teljesen bízva abban, hogy a szegények és szükséget szenvedők oldalán állsz. A szívünk csak téged dicsőít. Ámen

Ioan Campian-Tatar,
a Román Unió titkára
Fordította: Kóczián Ágnes

2013. november 23., szombat

Mai szakasz: 108. zsoltár

A 108. zsoltár első versei egy dicsőítő énekre emlékeztetnek, amit gyakran énekeltünk a fiatalokkal. A zsoltáríró prófétai képben látja Izráel maradékának összegyűjtött és megváltott népét, amint az Urat dicsőíti.  Isten kegyelmének és hűséges szavatartásának ilyen végidei bemutatása a legnagyobb dicsőítést váltja ki, és az Ő felmagasztalását, aki bizonyítja, hogy méltó az ilyen felmagasztalásra megváltott és helyreállított népétől.

Dávid eltökélte az útirányt, és nem tért el attól. Az állhatatosság, a cél iránti rendíthetetlen ragaszkodás olyan jellemvonás, amit gyakorolnunk kell.

Ez a zsoltár az Úrhoz való hűségre bátorít minket, aki harcba száll értünk, ahogy annak idején az izraelitákért is tette, és megteszi ma is érted és értem. Amikor nincsen emberi segítség, az isteni siet megsegítésünkre. Amikor az emberekbe vetett bizalom megrendül, Isten gyermekei még erősebben kapaszkodnak az Örökkévaló karjába.

Mint az ő kiáltásuk, legyen a mi kiáltásunk is ma! „Istenünk, segíts meg minket a bajban, mert az emberi segítség hiábavaló.” Isten kegyelméből bátran cselekszünk, mert Ő eltapossa az ellenségünket. Légy nagyon bátor, és Ő harcolni fog érted!

Christoph Berger,
a Bogenhofen College igazgatója
Ausztria
Fordította: Csala Beáta

2013. november 22., péntek

Mai szakasz: 107. zsoltár

Ez a zsoltár arra buzdít bennünket, hogy dicsőítsük Istent a jóságáért (1., 21. és 31. vers).  Mindenkihez szól a felhívás, aki már átélte a szabadulást bármilyen tehertől. Ez nemcsak akkor igaz, amikor ártatlanul kerülünk nehézségbe, hanem akkor is, ha mi okoztuk a bajt.  A zsoltáros tapasztalata a szabadulásról azon alapszik, amit Jézus tett, és tesz ma is (Jn 8:36). Erős karja ma is kész segíteni rajtad (13., 19., 28. vers), és kihozni téged a nyomorúságból.

A 107. zsoltár azoknak is szól, akik különösen sanyarú helyzetben vannak, mert az izraeliták általánosan hitték, hogy a betegség Isten büntetése (lásd Jób barátainak kijelentését vagy a tanítványok kérdését a János evangéliuma 9. fejezetének 1-3. versében). Amikor valaki közel kerül a halálhoz, megtanul Istenhez kiáltani. Isten szava hírnökként érkezik hozzá.  Ez a kapernaumi százados hitére emlékeztet minket (Mt 8:8-13).

Ezen zsoltár ideje óta az orvostudomány sokat fejlődött. Mégis, annak, aki betegségtől vagy elviselhetetlen fájdalomtól szenved, gyógyszerre van szüksége. A lelki egészség helyreállítását szolgáló gyógyszer az Ő szavában található.

Fordítsuk ma a figyelmünket ismét arra, hogyan bánt az Úr annak idején Izraellel; és az Ő Izraelével ma (amelynek te is, én is tagjai vagyunk). Így ismét meg fogjuk érteni Urunk szerető jóságát. Adjunk hálát neki, amiért Ő meg tudja változtatni a dolgokat.

Christoph Berger,
a Bogenhofen College igazgatója
Ausztria
Fordította: Csala Beáta



2013. november 21., csütörtök

Mai szakasz: 106. zsoltár

A 106. zsoltár bepillantást nyújt Izrael fiainak bűnbánatába és nemzeti bűnvallásába, amikor megújult szívvel ismerik el mindazt, amit az Úr tett addig értük, és az isteni dicsőség és kegyelem fényében értelmezik a történelmüket (Ezék 36:1). Ekkor eszükbe jutnak a gonosz útjaik, és megváltozott szívvel látják a saját vétkeiket, hitetlenségüket és lázadásukat. Izrael vétkeinek sötét hátterével ellentétben, fényesen ragyog Isten dicsősége, és kiváltja a kezdő és befejező „Alleluját” (1. és 46. vers).

Izrael bűnvallása így szól, „Atyáinkkal együtt vétkeztünk”, mert bizonyos értelemben az izraeliták minden nemzedéke Egyiptomból jött ki (6. vers). Ez érvényes a saját kivonulásunkra is. Izrael – a régi, a mai és a jövendőbeli – romlott, bűnöző, gonoszul cselekvő, és kivágták volna Isten kegyelme és hűsége nélkül.

Hasonlítsd magadat Izraelhez. Hasonlóan cselekedtél? Emlékezz a lázadásodra a Vörös-tengernél, az egyiptomi húsos fazekak utáni zúgolódásodra, az Isten vezetői iránti féltékenységedre; és hajlottál arra, hogy Isten dicsőségét egy állat képmásának tiszteletére cseréld, vagy a Baál-Peornál kötött szövetségedre. Újra meg újra elfeledkeztél Istennek a megváltásért, a gondviselésért és a győzelemért végzett hatalmas munkájáról?

Valljuk meg ma a vétkeinket, és dicsőítsük Istent az Ő kegyelméért és hűségéért! Bízzunk a végső megváltásban a győzelem nemsokára elérkező napján, amikor Jézus eljön, és a nagy aratás minden nemzetnél bekövetkezik!


 Christoph Berger,
a Bogenhofen College igazgatója
Ausztria
Fordította: Csala Beáta

2013. november 20., szerda

Mai szakasz: 105. zsoltár

Prófétai értelemben ezen a zsoltáron keresztül bepillantást nyerhetünk abba, ahogy a helyreállított Izrael megünnepli az Istennel kötött szövetséget, és Isten hűségét, amely egészében beteljesedett  Izraelen.

A második és az ötödik vers szavai arra bátorítanak minket, hogy ne felejtsük el Isten csodáit az életünkben. Írjuk le őket egy különleges füzetbe, tartsuk meg őket, mint különleges értékeket, hogy időről időre elgondolkodhassunk rajtuk, különösen akkor, amikor csüggedtek vagyunk, és ha eljön a megfelelő alkalom, akkor megoszthassuk másokkal. A zsoltáríró szavai bátorítanak, hogy keressük Istent. Ez nem fog magától megtörténni, nekünk kell naponta folyamatosan a színe elé járulnunk. Prófétai értelemben ennek az zsoltárnak a gondolatait akkor fogjuk énekelni, amikor Jézus második eljövetelekor Isten népe Jézus színe előtt lesz.

A történelem folyamán az Úr megtartotta szövetségét a pátriárkák korában és utána is. Igen, mindig emlékezni fog a szövetségére. Ennek a szövetségnek a tudatában küldte el Józsefet mindenki előtt Egyiptomba a fáraó színe elé, és a testvérei jó néhány próbát kiálltak, amíg Isten szava beteljesült. Józsefet az a megtiszteltetés érte, hogy ő maga nyithatta meg ezt a földet Isten gyermekei előtt. Isten az ő szolgáján, Mózesen keresztül a kivonulás során, a csapások ideje alatt is hűségesen oltalmazta népét. Arannyal és ezüsttel távoztak Egyiptomból, és Isten vezette őket tovább a pusztában (2Móz 13:21). Felhőként takarta be őket nappal, és tűzoszlop volt, hogy világítson éjjel. Kenyeret küldött az égből és vizet fakasztott a sziklákból.

Mennyei Atyád számodra is biztosítja hatalmas és kegyelmes tetteit a mai napon is, mivel megtartja ígéreteit. Dicsőítsd az Urat, aki hűséges, és nem töri meg a veled kötött szövetséget!

 Christoph Berger,
a Bogenhofen College igazgatója
Ausztria
Fordította: Rajki Dávid

2013. november 19., kedd

Mai szakasz: 104. zsoltár

A 104. zsoltár Izrael természetről alkotott képét mutatja be. A szerző nem tudományos megközelítésből, vagy saját érzései alapján kezd el írni, hanem hívőként. Elutasítja az ateizmus és panteizmus elképzeléseit. Isten az ő szava által teremtette és tartja fenn a világot. A zsoltár és a Teremtés könyve első fejezetének története közötti párhuzam eléggé feltűnő. E zsoltár keletkezésének idejében a teremtés története jól ismert és elfogadott volt. Istent dicsőítették, aki megújítja a földet (30. vers) és véghezviszi a növekedés és szaporodás csodáját.

Vajon lehetséges, hogy mi, modern emberek a vidék elnéptelenedésének és a műtrágya használatának idején, hogy ráébredjünk erre a csodálatos igazságra, és elismerjük ezt? Az emberek már az ősi Izrael idején is kitalálták Baált, a kánaánita istent, aki az eső és a termékenység istene volt (lásd 4Mózes 25:3). De az olaj, must és gabona nem Baáltól származott, hanem Istentől (Hóseás 2:8). Tehát a 104. zsoltár írója tehát elhatárolódik minden kevert vallástól és az Alkotó iránti elkötelezettségét hirdeti (3. vers). A Teremtőbe vetett hit megújított üzenetté vált Izrael és a környező népek számára. Minden teremtett lény magán viseli Alkotójának keze nyomát, túlmutatva ezzel önmagán a teremtő Istenre.

Jézus megismételt egy értékes leckét a zsoltáríró megfigyeléseiből. Azt mondta, hogy a madarak nem vetnek és nem aratnak...  mennyei Atyánk mégis ellátja őket (Máté 6:26). Mi nem tehetünk semmit azért, hogy megnöveljük termetünket akárcsak egy arasszal is. Isten gondoskodik rólunk, tehát miért aggódnánk?

Ezért dicsőítsük és imádjuk ma is Istent, mivel egyedül Ő az, aki megalkotott minket és törődik velünk!

·        Aki tiszteli Istent és visszatükrözi az Ő szépségét a saját életében, az sokkal több nemes és értékes dolgot fog meglátni a saját életében és környezetében is.
·        Aki visszatükrözi az Ő jóságát és szépségét, az sokkal jobban meg tud bízni Urának hatalmában.
·        Aki hiszi, hogy Isten a teremtő, az önmagát és körülötte zajló történéseket is a megfelelő biblikus összefüggésben látja. A föld az Istené, és Ő mindent az irányítása alatt tart. Ez ad nekem békét a mindennapjaimban.


Christoph Berger,
a Bogenhofen College igazgatója
Ausztria
Fordította: Rajki Dávid

2013. november 18., hétfő

Mai szakasz: 103. zsoltár

A 103. zsoltár az egyik legvidámabb és legszebb zsoltár. Ez a dicsőítő zsoltárok „hegycsúcsa”, mivel lélegzetelállító magasságokba tudja a lelket röpíteni. Amikor a fiunk kamasz volt, egyszer ezt a zsoltárt olvastam fel a szombat közeledtével. Miután befejeztem, remegő hangon így szólt: „Ez gyönyörű!”

E zsoltárt úgy alkotta meg az írója, akár egy négy részes szimfóniát. Olvasd el hangosan, és tarts szünetet minden egyes rész után! A bevezető részben (1-5. vers) a elbeszélő saját magához beszél. A legtöbb zsoltárt az Úrnak vagy az egész gyülekezetnek címezik. Ebből az a tanulság, hogy beszélgessünk el saját magunkkal. Paul Tripp lelkész kedvenc mondása így hangzik: „Az életedben senki más nem annyira befolyásos, mint saját magad, és senki sem beszél többet hozzád, mint saját magad.” A 103. zsoltár azt mutatja be, hogy hogyan beszélgessünk saját magunkkal, és arra készteti a lelkünket, hogy emlékezzünk az Úr áldásainak értékeire – emlékezzünk arra, hogy hogyan bocsátja meg a bűneinket, hogyan gyógyítja meg a betegségeinket; miként ment meg az összetöréstől és mindezt még a szeretetével és irgalmasságával is fokozza, így minden jóval ellát minket. Tehát ez a zsoltár megmutatja, hogyan neveljük rá a lelkünket Isten dicsőítésére.

A második részben (6-14. vers), az elbeszélő Isten népéhez szól, emlékeztetve őket, hogy az Úr mentette meg őket az egyiptomi elnyomásból. „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.” „Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.” „Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” „Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.”

A harmadik rész (15-18. vers) azt illusztrálja, mennyire rövid az élet Isten jelenléte nélkül. „Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.” „De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.”

A negyedik részben (19-22a vers) az elbeszélő összefoglalja, hogy Isten miért segíti az embereket és az Ő népét: „az Ő uralkodása mindenre kihat.” Utána ahelyett, hogy elkezdené dicsőíteni Istent, inkább az angyalok megszámlálhatatlan sokaságát és Isten teremtményeit kéri, hogy dicsérjék az Urat: „Áldjátok az Urat ő angyalai,... Áldjátok az Urat minden ő serege,... Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!”

Olvassuk el a 22. vers második felét a végén, ami egy formai záróakkorddal lezárja ezt a művet, és csatlakozzunk a beszélőhöz, ahogy megismétli az első sort a zsoltárban:

„Áldjad én lelkem az Urat!”

R. Lynn Sauls,
a Southern Adventist University
nyugalmazott angol és újságírás professzora
Fordította: Rajki Dávid

2013. november 17., vasárnap

Mai szakasz: 102. zsoltár

Ez az egyik legszomorúbb zsoltár. Egy olyan ember imája ez, akinek a feje fölött összecsapnak a megpróbáltatások hullámai. Panaszait a vigasztalás szavai követik. Három különböző nézőpontból olvashatjuk ezt a zsoltárt:

1) Egy száműzött fiatalember hazatérte előtt, a fogság földjén panaszkodik fájdalmai, magánya, üldöztetése, betegsége és  habár még fiatal  a halálfélelme miatt. Egyetlen reménye, hogy a Sion szabadításáról szóló prófécia beteljesedése küszöbén áll: Mert ideje, hogy könyörülj rajta [Sionon], mert eljött a megszabott idő (Zsolt 102:14). Imája végén kifejezi bizonyosságát abban, hogy Isten soha el nem múló szeretettel bánik gyermekeivel.

2) Messiási zsoltárként is tekinthetünk a 102. zsoltárra, mint olyanra, amiből Jézus idézett a kereszten: Én Istenem én Istenem, miért hagytál el engem?Olvashatjuk úgy, mint Jézus és az Atya között lezajló párbeszédet. Jézus panaszainak elmondásával kezdi a párbeszédet: ... olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn. Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám (Zsolt 102:8-9). Beszél Isten ellene forduló haragjáról is: felemeltél engem és földhöz vertél engem (Zsolt 102:11). Az Atya válaszát és vigasztalását a 13-tól a 23-ig terjedő versekben olvashatjuk: De te Uram”  mondja az Atya a Fiúnak örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. A fizikailag teljesen elgyengült Jézus nagyon röviden így imádkozik: Ne vígy el engem az én napjaimnak felén. Az Atya válasza, részben a Zsidókhoz írt levél 1:10-12-ben idézve, kinyilatkoztatja Jézus istenségét.

Te Uram kezdetben alapítottad a földet
és a te kezeidnek művei az egek;
Azok elvesznek, de te megmaradsz,
és mindazok, mint a ruha megavulnak.
És palástként összehajtod azokat
és elváltoznak,
te pedig ugyanaz vagy
és a te esztendeid el nem fogynak.

Olvassuk el újra és újra ezt a zsoltárt, érintsen meg bennünket Jézus szenvedése, ugyanakkor ízlelgessük győzelmét, állhatatos szeretetét és gondviselését irántunk.

3) Amikor 10-14 éves diákokat tanítottam egy vidéki egyházi iskolában, Floral Crestben, Alabama államban (USA), diákjaim gyakran választották kedvenc éneküknek az Uram, ma reggel... című éneket. A 102. zsoltár kezdete erre az énekre emlékeztet engem. Szerettem az első versszakot, de megremegtem a második versszak utolsó szavától:

1/ Uram, ma reggel hallgass meg,
Szám Neked énekel;
Mikor Hozzád küldöm imám
Szemem Te emeld fel-
2/ A hegyekre, hol Krisztus járt
Hordozta gondjaink,
Isten trónjához ajánlva
Imáink, panaszaink.

Panaszaink. Nem tetszett a gondolat, hogy panaszaink Isten elé kerülnek. Tiszteletlennek éreztem. Amikor kicsi voltam, szüleim gyakran mondták, hogy ne panaszkodjak. De a Zsoltárok könyve újra és újra Isten elé viszi panaszainkat. Nem csupán a ránk törő bajokról beszél, de elpanaszolja még azt is, hogy Isten mit tett, vagy éppen mit nem tett meg.

Most már hálás vagyok a 
Panasz zsoltárokért. Amikor összecsapnak a hullámok a fejünk felett, Isten jobban szereti, ha Hozzá visszük panaszainkat, mintha megtartanánk azokat magunknak. Istenhez intézett panaszainkkal elismerjük létezését. De nem kell itt leragadnunk.

Elismerhetjük hatalmát, bölcsességét, jóságát, irgalmát, szeretetét és gondoskodását is irántunk. Örömet találhatunk Isten dicsőítésében. Ebben a zsoltárban, mi, akik a XXI. században élünk, a mennyei vigasztalás bizonyosságára lelhetünk, amikor kétségbeesés és próba vesz erőt rajtunk.

R. Lynn Sauls,
a Southern Adventist University
nyugalmazott  professzora (angol és újságírás szak)
Fordította: Liebhardt László

2013. november 16., szombat

Mai szakasz: 101. zsoltár

Sok ismert bibliakutató úgy gondol erre a zsoltárra, mint egy „hivatali esküre”. Nyilvánvalóan Izrael királyának eskütételéül íródott, amelyet hivatalba lépésekor tett. A zsoltár, mint „Dávid zsoltára” ismeretes, így lehetséges, hogy maga Dávid írta, mint saját hivatali esküjét; de még valószínűbb, hogy élete egy későbbi szakaszában írta az őt követő uralkodók számára.

„De miért éppen Dávid írta volna a hivatali esküt?” – kérdezhetnénk. „Nem éppen ő volt a legnagyobb vezetőnk!”

Ez igaz. Egyszer hallottam John Stott teológust, amint ezt a rövid verset idézte:

Dávid és Salamon király sok-sok évet élt,
Sok-sok ágyassal és sok-sok feleséggel,
De amikor idős korukban sok-sok lelkifurdalással szembesültek,
Akkor Salamon megírta a Példabeszédeket, Dávid király pedig a Zsoltárokat!

Így lehetséges, hogy ezt a zsoltárt élete vége felé írhatta Dávid, amikor már  sajnálta és bánta vezetőként elkövetett összes hibáját. Ez ösztönözhette őt arra, hogy írjon egy hivatali esküt Izrael királyai számára. Hogy így van-e, azt nem tudhatom pontosan. De azt biztosan tudom, hogy ennek a hivatali eskünek a másolatát érdemes elhelyezni a névtáblánk mellett, vagy az asztalunkon, esetleg az éjjeli szekrényünkön.

Azt a címet is adhatnánk neki, hogy „Állj meg és szabadíts!”, mert ezt a mintát követi a zsoltár. Három egyszerű szakaszra van felosztva a mű. Az első csak egyetlen versből áll, ez egy egyszerű bevezetés. Ezt két másik rész követi. A két rész közül az első egy felszólítás: „Állj meg!” a második rész pedig: „Szabadíts! Az első részben olyan kifejezéseket találunk, amelyek arról szólnak, mit fogad meg a vezető, a második szakaszban pedig azoknak a tevékenységeknek a felsorolását, amelyekkel a fogadalmakat megvalósítja.

Drága Uram! Add, hogy e zsoltár szavai segítsenek abban, hogy elkötelezzem magam melletted még ma! Ámen.

Randy Roberts
a Loma Linda, egyetemi gyülekezet vezető lelkésze
Fordította: Baksa Viktória

2013. november 15., péntek

Mai szakasz: 100. zsoltár

A 100. zsoltár az ünneplés és hálaadás örömteli éneke.

Ha felismerjük, hogy Isten a Teremtőnk, ez értelmet ad az életnek, és nem marad hely az eredetünk, életcélunk, sorsunk kérdése feletti kétségeknek.

Egy keresztény szívében a valahová tartozás érzése jelenik meg, mert Isten azt mondja, hogy az Ő „legelőjének nyája” vagyunk (3. vers).

Nincs ok az örömre az életemben?

Nincs elég okom, hogy büszke legyek a származásomra?

Kétségem van a jövővel kapcsolatban?

Tudni és hinni, hogy Isten alkotott, remek ellenszer a pesszimista és lehangoló gondolatok ellen.

Bár a teremtés kezdeti tökéletességét megrontotta a bűn, van remény a helyreállításra.

A zsoltár azt állítja, az Úr kegyelme örökké tart, és biztosít arról, hogy a vére megtisztítja az életemet. Kitárt karokkal vár, és a keze kész, hogy vezessen.

Örvendjünk, áldjuk és magasztaljuk az Úr nevét!

Almir Marroni,
a Dél-amerikai Divízió alelnöke
Fordította: Kóczián Ágnes

2013. november 14., csütörtök

Mai szakasz: 99. zsoltár

A világegyetem királya, aki az angyalok fölött áll; a szent és igaz Bíró ugyanaz a személy, mint aki ott akarja megszólítani az embereket, ahol ők vannak, azért, hogy helyreállíthassa a számukra eredetileg szánt helyzetet. Isten fensége nem akadályozza meg Őt abban, hogy hallja a hangomat és a kiáltásomat.

Édentől fogva, a bűneset előtt, és azóta is Isten a kezdeményező fél az emberrel való kommunikációban. Ő az, aki felajánlja a szövetségét, és létrehozza a kapcsolatot. A szentséges Istent imádni nem jelent mást, mint életben tartani ezt a kommunikációt. Az izraeliták a felhőoszlopban hallották Isten hangját, és engedelmeskedtek az Ő törvényének.

Ha a lelki életem sikertelen, és képtelen vagyok győzni a bűnös természetem felett, az talán azért lehet, mert hallgatás nélkül próbálok meg engedelmeskedni, vagyis anélkül, hogy igazi kapcsolatom lenne Istennel.

Nem létezik imádat kommunikáció nélkül. Az emberek kérdései és Isten válaszai között ott van Isten megmentő keze és terve. Ő a megbocsátó és a megváltó Isten. Nekem megbocsátásra és megváltásra van szükségem.

Az imádat azt jelenti, hogy Isten irgalmára tekintek, úgy, ahogy Mózes is megtanulta, miután azt kérte, hogy megláthassa Jehova dicsőségét (2Móz 33:18).

Ezt a gyengéd választ kapta: Az arcomat nem láthatod, de megteszem, hogy az én dicsőségem a te arcod előtt menjen el...” (2Móz 33:19-20).

Az univerzum királya a megbocsátó Atya.

Almir Marroni
a Dél-amerikai Divízió alelnöke
Fordította Kóczián Károly

2013. november 13., szerda

Mai szakasz: 98. zsoltár

A 98. zsoltár arra buzdít, hogy dicsőítsük Istent. Minden nemzet tagjai arra hivatottak, hogy imádják Őt, mint a világegyetem szuverén Urát. A zsoltár három részből áll: 1. Amiért érdemes Istent dicsőíteni; 2. Ahogyan imádjuk Őt; és 3. Meghívás Istent dicsőítésére.

Isten dicsőítésének a legfőbb oka az, hogy Ő győztes és csodadolgokat tesz. Karja elég erős ahhoz, hogy megszabadítsa azokat, akik az ellenséggel küzdenek, és hogy győzelmet adjon azoknak, akik nála keresnek menedéket.

Krisztus által Isten bemutatja megmentő igazságosságát a teljes világegyetem előtt. Az Úr dicsőítésének egyik módja az éneklés. Az Úrnak való éneklés annak megünneplése, hogy elismerjük és tiszteljük Őt. A hangszerekkel kísért együttes karban való éneklés még jobban kiemeli Isten méltóságát.  

A zsoltár vége megerősíti a hívást Isten dicsőítésére. Az egész teremtett világ dicsőíti Őt, Aki megteremtett és megváltott minket; Őt,  Aki eljön, hogy megítélje a Föld lakosságát igazságban!

Szükség van azokra, akik megkapták az éneklés lelki ajándékát. Az éneklés, az egyik leghatékonyabb eszköz a csodálatos lelki igazságok szívre gyakorolt hatásában. Gyakran előfordul az, hogy szent ének szavai által a türelem és a hit forrásai felszabadulnak.” (Ellen G. White: Welfare ministry, 93. oldal)

Almir Marroni
Dél-amerikai Divízió alelnöke
Fordította: Sebestyén Ilona

2013. november 12., kedd

Mai szakasz: 97. zsoltár

Éhezed és szomjazod az igazságosságot? A 97. zsoltár azokat bátorítja, aki éhezik az igazságosságot. Az egek beszélik az ÚR igazságosságát, trónjának alapja igazság és ítélet. Trónját világosság övezi. Mivel ez az igazságos Isten mindenek felett áll, az igazak nála biztonságban vannak.

Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy adta nekünk a Bibliát. Sőt, mi több, hálás vagyok, hogy adta a zsoltárokat is olvasásra és lelkünk felemelésére.
Isten ígéretet tesz az Őt félők megszabadítására, akik gyűlölik a gonoszt, és szeretik az Urat. Szereted az Urat? Ha így van, gyűlölnöd kell a gonoszt, még az árnyékát is, egyénenként, és közösségileg is. Ő azt ígéri, hogy vezeti a szívünket, és minden körülményben megszabadít minket a ránk támadó gonoszoktól.

Keresed az igazságosságot? Isten terve és célja az életünkkel, hogy igazak legyünk. Ő a szavát adta, hogy megigazít bennünket. Azt akarja, hogy közösségben legyünk vele, a trónjából áradó világosságban.

A 11. vers szerint „Világosság támad föl az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.”  Te világosságot sugárzol? Hogyan mutatsz világosságot? Hogyan ültetsz örömet a szívekbe? Milyen dicsőséges látomás! Jézus a világosság! Ő a szívünkbe költözik, ha vágyakozunk az igazságossága után, és befogadjuk Őt a szívünkbe. A körülményünktől függetlenül, mélyről jövő öröm árad majd belőlünk, ami mások életére is hatással lesz.

Elfogadtad már Krisztus igazságát? Krisztus a világ világossága a szívedben?

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Csala Beáta

2013. november 11., hétfő

Mai szakasz: 96. zsoltár

Ez a zsoltár felöleli a teremtéstől Jézus második eljövetelén át az örökkévalóságig tartó időszakot (5. és 13. vers). Képzeljük csak el, hogy mi is a mennyei kar részei leszünk, akik énekkel dicsőítik az Urat. Az angyalsereggel és az el nem bukott lényekkel együtt az örökkévalóságon át énekelni fogunk, és dicsőséget adunk Istennek. Milyen nagyszerű gondolat!

A zsoltáros oly nagyon akarta dicsőíteni az Urat, hogy sokszor elismétli, énekeljünk az Úrnak. Felsorolja az Istennek tulajdonított összes tiszteletreméltó tulajdonságot: dicsőség, becsületesség, fenség, erő, szépség és szentség. Ez A jelenések könyvének arra a jelenetére emlékeztet, amikor az angyalok és a teremtett lények a vénekkel együtt jellemzik Isten és a Bárány fenségét (Jel 4:8-11; 5:9-14). A mi korlátozott és véges értelmünk nem tudja eléggé elképzelni, hogy mekkora dicsőség és kiváltság Istent az örökkévalóságon át dicsőíteni.  Szeretnénk az Istent dicsőítő hatalmas kar tagjai lenni.

Sok szép dolog létezik a világban: természeti szépség, gyönyörű virágok, épületek, szép hölgyek és széplelkű, jószívű emberek. A zsoltáros azonban úgy mutatja be a szentséget, mint amit nagy becsben kell tartanunk. Ezért mondja azt is, hogy „Pompa és fenség jár előtte, ékesség és méltóság van az Ő szentélyében.” (6. vers)

Ha Jézus vére által legyőzzük a hiányosságunkat és a vétkeinket, közelebb kerülhetünk a szentség szépségéhez. Ő a Bárány és a Főpap, aki megtisztítja a vétkeinktől a fent említett szentélyt.
Ha nem feledjük, hogy Krisztus megváltó ereje által nyerünk tisztességet, ami által „új éneket” énekelhetünk az angyali karokkal a Mennyben, akkor az Úr ösztönözni fog bennünket, és ad elég erőt a gyengeségünk legyőzésére.

Semmiért, amit a világ kínálhat, nem akarjuk ezt a dicsőséget és tisztességet elcserélni.

„Énekelj az Úrnak, te egész Föld!”

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem,
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Csala Beáta

2013. november 10., vasárnap

Mai szakasz: 95. zsoltár

A 95. fejezethez érve, a zsoltárok hangulata megváltozik. Az előzők kérelmező lelkületével ellentétben, ez a zsoltár dicsőítéssel és hálaadással van tele. Szerzője, Dávid (Zsid 7:4) felsorolja az okokat, amiért az Urat dicsőség illeti, és arra buzdít, hogy dicsőítsük Őt. Az öröm és a tisztelet legszebb kifejezéseit használja.

A zsoltáros örömmel telve sorolja az indokokat. Ő a megváltásunk sziklája, Ő a leghatalmasabb Isten és király az istenek között, akiket az emberek tisztelnek, rajta kívül nincsen más. Teremtményei minden irányban betöltik a Földet: a mélységet és magasságát függőlegesen, az összes tengert és a szárazföldet vízszintesen. A tenger nem a furcsa, ijesztő istenség lakhelye, ahogy a szomszédos népek hitték, hanem Isten alkotta, akárcsak a szárazföldet (ez a Jelenések könyvének 13. fejezetében szereplő, a földből feljövő fenevadra emlékeztet bennünket).

Mindenekfelett Ő a mi Istenünk. Ez olyan nagyszerű gondolat! A világmindenség alkotója a mi Istenünk, és mi az Ő pásztorolt nyája vagyunk. Hatalmával és szerető jóságával gondot visel ránk.

Valóban, minden okunk megvan arra, hogy alázatos örömmel a szívünkben imádjuk és tiszteljük Őt.

A 8. verstől Izráel népének a pusztai vándorlás idejében élt élete jelenik meg előttünk. Ők is az Úr nyájának tagjai voltak, Aki vezette őket, és gondoskodott róluk. Furcsa módon, ők mégis lázadó és keményszívű lelkületet mutattak Istennel szemben, bizalmatlanok voltak, és próbára tették Őt.

Bízzunk Istenben! Ne tegyük Őt próbára, nemtetszését kiprovokálva, ahogyan azok a régi emberek tették. Mindig emlékeztessük magunkat arra, hogy legyünk hálásak a különleges jóságáért, amit irántunk mutat.

Hálaadással boruljunk le előtte, és gyönyörködjünk a jelenlétében. Figyeljünk a hangjára, ahogy közeledünk a lelki  Kánaán földjéhez és az időhöz, amikor belépünk az Ő örök nyugodalmába.

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem,
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Csala Beáta

2013. november 9., szombat

Mai szakasz: 94. zsoltár

Ez a zsoltár  ahogyan a 91. és a 92. zsoltár is  Istennek a gonoszok feletti végítéletéről beszél. Világossá teszi, hogy a gonosz és öntelt emberek végül megsemmisülnek. Isten világosan ki fogja nyilatkoztatni, hogy mi volt helyes és mi helytelen, ki volt igaz és ki gonosz, helyreáll végre az igazságszolgáltatás (15. vers). A Mindenható az igazság messze fénylő sugaraitól körülövezve jelenik meg.

Isten, végtelen szeretete által, gondot visel az igazakról, akik gyönyörködni fognak vigasztalásában. Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben (17. vers). De kővárammá lett én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája (22. vers).

Ugyanakkor a nagy küzdelemnek egy szélesebb képe is elénk tárul, ami Krisztus és Sátán között dúl. Emeljük fel szemünket és lássuk meg, mi is történik valójában ezen a Földön! A 20. és 21. vers elmondja, hogy a gonoszok és a hamis bírók csak nyomorúságot okoznak, összefognak az igazságszeretők ellen, és a törvényre hivatkozva halálra ítélik az ártatlanokat. Ez a néhány sor azt a jelenetet idézi fel előttünk, amikor gonosz emberek megvádolták Krisztust, elítélték, és végül a kereszten kivégezték.

Ahogy ezt a zsoltárt olvassuk, vágyunk közelebbről szemlélni Krisztust, Akit nagyon elszomorított a sok szenvedés és halál, amit Sátán okozott. Világosabban kell látnunk azt a kozmikus küzdelmet, ami bennünket is körülvesz. Bizony meglehet, hogy néha azon kapjuk magunkat, mi is beleestünk a gonoszság hálójába, amikor neheztelünk valakire; amikor ellenszenvet táplálunk valakivel szemben, aki ártott nekünk.

Ha nem igényeljük az Úr segítségét, megmentő hatalma nélkül a gonoszok sorsa vár ránk. Ugyanakkor biztosak lehetünk abban, hogy gyengeségeink ellenére is bátran kiállhatunk az Úr mellett, hiszen Ő is kiállt és kiáll mellettünk, és tulajdon gyermekeinek vall bennünket.

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Liebhardt László

2013. november 8., péntek

Mai szakasz: 93. zsoltár

Az Úr uralkodik!

Milyen bizalomébresztő gondolat! Isten uralkodik a hatalmas univerzum felett. Ő tartja fenn és mozgatja ezt a világot. Hatalma kiterjed még ránk, emberi lényekre is; őrzi és gyógyítja a testünket, még a legapróbb sejtjeinket is. Istené a dicsőség!

Ebben a zsoltárban úgy láthatjuk Istent, mint aki uralja a hegyeket és a hatalmas tengereket. Ez a kivonulásra emlékeztet, főként arra az eseményre, amikor az Úr szétválasztotta a Vörös-tengert, hogy népe átkelhessen azon. A víz a Bibliában gyakran a világ nemzeteit alkotó, nagy néptömegekre utal, (Jel  17:15; Dán 7:1-8, 23) valamint az általuk okozott problémákra. Ám ennek kapcsán felidézhetjük azt, amikor Jézus a vízen járt (Mt 14:22-23) és lecsendesítette a hullámokat a viharban (Mk 4:35-41). Jézus legyőzte és meg is hódította magának a világot (Jn 16:33).

Isten hatalma az Ő jelleme. Fenséges, magasztos volta, ereje és hatalma a hűségéből és szentségéből ered (5. vers). Ragyogó jövő vár ránk, az Ő  teremtményeire, hiszen örökké élvezhetjük azt a kiváltságot, hogy dicsőíthetjük Őt.  Az örökkévalóságon át magasztalhatjuk Megváltónk igazságát és szentségét, ott a kristálytengernél.

Az Úr uralkodik! Ámen és Ámen.

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem,
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Rajki Dávid

2013. november 7., csütörtök

Mai szakasz: 92. zsoltár

Kétféle embert mutat be ez a zsoltár: a gonoszt és az igazat. De kik a gonoszok és kik az igazak?

A természetes tulajdonságoktól és viselkedéstől függetlenül, azok számítanak igaznak, akik bűnbánattal térnek Istenhez. Azonban azok, akik nem jönnek Istenhez, nem szakítanak saját cselekedeteikkel, és nem fogadják el az Isten által felkínált igazságát, ők a gonoszok. A “Sabbath” (Szombat) szó a “megszűnik”, “megpihen” szavakból ered, amikor Isten befejezett művét élvezhetjük.

Az ige azt mondja, hogy a bűnösök minden bizonnyal el fognak kárhozni: Isten igazsága, igaz ítélete végül be fog teljesedni. Ez egyben figyelmezteti is az olvasót, hogy aki gonosz úton jár, térjen meg és éljen.

Amikor azt olvassuk, hogy látni fogjuk a bűnösöket bűnhődni, szétszórtatni és elpusztulni, az nem azt jelenti, hogy buzgón várjuk, hogy végre láthassuk a  megbüntetésüket.

Inkább imádkozzunk értük. Dolgozzunk keményen értük, hogy megismerjék a mi Istenünk szeretetét és kedvességét.

A szeretet és a hűség Isten két olyan kiemelkedő tulajdonsága, amit ez a fejezet bemutat. A Felséges mélységes gondolatai táplálnak minden élőt. Ezért azok akik az Ő kertjébe vannak átültetve, növekedni és virulni fognak, mint a zöld pálmafa. Felmagasztaltatnak. Ezt ígéri Isten.

Mivel Isten igazságos, ha átadod a szívedet, olyan leszel mint a libanoni cédrus: örökké gyümölcsözni fogsz. Ha messze estél Tőle, vagy elfordultál, térj vissza Hozzá!

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem,
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Rajki Dávid