A 112. zsoltár a 111. zsoltár folytatása. Az
előbbi Isten magasztos munkáiról beszél, az Ő hűségéről és igazságáról,
miközben a 112. zsoltár bemutatja azokat az áldásokat, amelyeket a bölcs,
istenfélő ember kap, a gonosszal ellentétben (10. vers). Ahhoz, hogy a szerző
bemutassa az igazat, aki nincs elszigetelve a bűn által megfertőztetett világ
valóságától, amely tele van ellenségeskedéssel (sötétség - 4. vers; rossz hír -
7. vers; ellenség - 8. vers), egy átfogó kifejezést használ: „szíve erős, az
Úrban bizakodó” (7. vers). Ez az, amire a legtöbb ember vágyik, még akkor is,
ha nem a zsoltáros szavait használja. Sokan vannak, akik sok mindennel
rendelkeznek, de nincs stabilitás az életükben, így a gyönyör, az anyagi haszon
és más bálványok rabjaivá lesznek.
A szilárd, állhatatos, beteljesedett élet
alapját mutatja be ennek a zsoltárnak a bevezetője, rögtön a dicsőítésre hívás
után: „Boldog az ember, aki féli az Urat,
és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik” (1. vers). Ő egy „becsületes”
(2. vers - új prot. ford), nagylelkű ember, aki kész segíteni a szükségben
lévőt, kölcsönt ad (5. vers) és Isten áldása mindig jelen van az életében. Ez a
leírás előfutára a Hegyi beszédnek, ahol Jézus meghatározza az Isten által
felállított mércét az Ő gyermekei számára. Az igazi nagylelkűséget nem az
ajándék értékével és méretével mérik, hanem a lelkülettel, amelyben az adás
megvalósul. Számunkra ott van Jézus Krisztus páratlan példája a Golgotán hozott
áldozatában. Ha ezt a páratlan áldozatot szemléljük, az Isten parancsolatainak
való engedelmesség „gyönyörűség” lesz (1. vers).
Drága Urunk!
Vágyunk a lelki és érzelmi stabilitásra,
amely oly gyakran hiányzik az életünkből. Taníts meg az igazi nagylelkűségre és
adj erőt nekünk ahhoz, hogy Urunk és Megváltónk nyomdokaiban járjunk! Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése