Mai szakasz: 110. zsoltár

A 110. zsoltár a Messiásról szól, ez a legtöbbször idézett zsoltár az Újszövetségben (Máté 22:42-45; Márk 12:36-37; Luk 20:42-44; Zsid 1;13), és Jézus Krisztust Királyként, Bíróként és Papként mutatja be. E zsoltár ezenkívül tartalmaz még két rövid próféciát és többféle ígéretet a győzelemre (az 1-3., valamint a 4-7. vers), amely először Jézus feltámadásával és mennybemenetelével teljesedett be, azonban a maradéktalan beteljesedése csak a jó és a gonosz közti nagy küzdelem végén és a Bárány végső győzelme idején lesz.

Egyedül Jézus kapta meg az erőt és hatalmat, „amíg az ellenfeleidet a lábad zsámolyává nem teszem” (1. vers). Ez a hatalom nem erőn, emberi becsületen vagy népszerűségen alapszik. Nem fenyegető szavakban vagy korlátozásban fejeződik ki. Éppen ellenkezőleg; szereteten, szolgálaton és áldozaton alapul. Ha emberi szemmel tekintünk Jézusra, akkor azt látjuk, hogy „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.” (Ésa 53:2 – új prot. ford.) Amikor ott állt, arra várva, hogy Pilátus, a római hatalom képviselője kihallgassa, Ő volt az emberi törékenység megtestesítője. Jézus mégis ott tett bizonyságot arról, hogy Ő király, még ha az Ő királysága nem is ebből a világból való. A keresztfájára három nyelven ezt írták: „A zsidók királya”, mintegy a megaláztatását megkoronázandó; a királyt keresztre feszítették, akárcsak egy bűnözőt. A fején ott volt a töviskorona, vörös palástját levették róla, védtelenül hagyva Őt.

Ha azok, akik részt vettek a tárgyalásán és a kigúnyolásában, bepillantást nyerhettek volna a jövőbe, bizonyára megdöbbentek volna. Ha látták volna az Őt követők hatalmas számát, a mártírok tömegét, akik az életüket adták Őérte, és a királyságának megállíthatatlan menetét, aminek célja az egész bolygó meghódítása, az Ő híveinek erővel bíró szavai és nagylelkű tettei által; elszégyellve magukat, visszaléptek volna, elismerve Dávid prófétikus szavainak beteljesedését. „A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból.” (2. vers)

Drága Urunk!

Nyisd meg a szemünket, hogy úgy láthassunk téged, ahogy a zsoltáros látott, a mi Királyunkként, hatalmas mennyei Főpapunkként és Bíránkként. Add meg nekünk a bátorságot, erőt és elhatározást ahhoz, hogy a te győztes sereged tagjai lehessünk! Ámen!

Ioan Campian-Tatar,
a Román Unió titkára

Fordította: Kóczián Károly